Amikor a Föld és a 99942 Apophis nevű aszteroida öt év múlva elhalad egymás mellett, a Föld gravitációs mezőjével való találkozás alaposan átformálhatja az űrszikla felszínét. Egy új tanulmány szerzői megpróbálták megjósolni, hogy mi fog történni, és megállapították, hogy a drámai rövid távú hatások mellett kevésbé nyilvánvaló, de hosszabb távon szintén látványos változások is történhetnek.

Az Apophis a pusztítás egyiptomi istenéről kapta a nevét, mert amikor először felfedezték, úgy tűnt, hogy jelentős esély van arra, hogy a következő évszázadban becsapódik a Földbe. A dinoszauruszgyilkos aszteroida vélhető átmérőjének kevesebb mint tizedével (tömegének pedig ezredével) rendelkező az Apophis nem okozna ugyan tömeges kihalást, ha becsapódna, de egy ilyen esemény közvetlen hatásai milliókat ölhetnének meg, hosszabb távon pedig tartós éhínségeket okozna.

Egy közvetlen becsapódás tehát kétségtelenül káros lenne a Földre (vagy legalábbis ránk) nézve, azonban már a bolygó gravitációs mezőjével való találkozás is kiválthat érdekes folyamatokat – elsősorban az Apophison. Például rengéseket, amelyek ereje az egész aszteroidát elég erősen megrázza majd ahhoz 2029-ben, hogy sziklák és por lökődjön ki a felszínről. A törmelék többsége persze végül visszahullik majd az Apophisra, az égitest gyenge gravitációja miatt azonban egy része elszabadulhat. Eközben pedig az aszteroida belsejének olyan részei kerülhetnek felszínre, amelyek eddig nem voltak kitéve az űrnek.

Továbbra is vita van arról, hogy egy aszteroidának milyen közel kell kerülnie a Földhöz ahhoz, hogy ilyen események bekövetkezzenek, a becslések 3–16 földsugárnyi távolság között mozognak. A 2029-es áthaladás 5 földsugárnyira lesz. Az tehát elég valószínűnek tűnik, hogy az aszteroida anyaga valamennyire megmozdul majd. és ha más nem, a kisebb-nagyobb földcsuszamlások átformálják felszínét.

Az ilyen események kibontakozását többek között úgy ismerhetjük meg, ha megnézzük a hasonló aszteroidákat, amelyekkel már korábban is történhettek ilyen találkozások. A légkör nélküli objektumok ki vannak téve az űridőjárásnak, vagyis a mikrometeoritok és a napszél folyamatosan formálja a felszínüket. Az aszteroidák egy Q osztály néven ismert kategóriája azonban másként néz ki, mint a hasonló összetételűnek vélt aszteroidák. Ezeket még nem vizsgálták közelről, de a Johns Hopkins Egyetem kutatócsoportja, Ronald-Louis Ballouz vezetésével úgy véli, hogy a Q osztályú aszteroidák olyanok, amelyek a közelmúltban közeli találkozáson estek át egy belső bolygóval. Az elmélet szerint ez az esemény annyira újonnan történt, hogy az űridőjárás még nem tudta a többihez hasonlóra visszaalakítani őket.

Ha megnézik, hány Q osztályú aszteroida van, a bolygókutatók meg tudják becsülni, hogy milyen gyakran fordul elő, hogy az égitest új részei kerülnek felszínre, és ebből az is kiderülhet, hogy milyen közel kell elhaladniuk a bolygóhoz az objektumoknak ahhoz, hogy ez megtörténjen. A Q osztályú aszteroidák meglepően gyakoriak, így ezek az események is gyakoriak legyenek, amiből a kutatók úgy sejtik, hogy az ilyen átformálódáshoz nem szükséges extrém közelség.

Ballouz és társai szerint a bolygók megközelítése kétféleképpen vezethet a felszín megújulásához. Az egyik, hogy a bolygó gravitációja azonnali, drámai szeizmikus eseményeket idéz elő. Az Apophis 2029-es elhaladásakor például az aszteroida közelebbi részére kifejtett vonzás sokkal erősebb lesz, mint a távoli oldalra kifejtett, ami jelentős árapályerőket és valószínűleg erős szeizmikus eseményeket idéz elő. Az OSIRIS-REx küldetés folytatása, az OSIRIS-APEX éppen ezért az esemény előtt, alatt és után is közelről fogja vizsgálni az Apophist.

A következmények azonban hosszabb távúak is lehetnek, és lehetséges, hogy ehhez nem is kell olyan közelinek lenni az találkozásnak. Más, hasonló méretű aszteroidákhoz hasonlóan az Apophis sem gömb alakú. Következésképpen két különböző forgástengely körül forog, különböző sebességekkel. Az, hogy a Földdel való közeli találkozása ezeket a forgási sebességeket hogyan változtatja meg, attól függ, hogy a megközelítéskor melyik oldala néz a Föld felé – ezt azonban ennyire előre nem tudjuk megjósolni. De könnyen lehetséges, hogy ez a hatás nem csak az aszteroida nappalait rövidítheti le vagy nyújthatja meg, hanem kaotikus billegést is okozhat, ami folyamatos, hosszú távú rázkódáshoz vezet. Ez a por és az apró kövek mozgását okozhatja a lejtőkön, lassú lavinákat tartva fent, amelyek eltörlik az űridőjárás felszíni jeleit.

Az Apophis pályájának megfigyelései alapján úgy tűnik, hogy az aszteroida a kezdeti félelmek ellenére nem fog becsapódni a következő, 2029-es közeli találkozás során a Földbe, és szinte biztos, hogy következő évszázadban sem jelent majd veszélyt. Ettől függetlenül minél többet tudunk az Apophisról, annál felkészültebbek leszünk egy ennél is veszélyesebb hasonló helyzetben. Ilyen nagy aszteroidák a feltételezések szerint ráadásul csak körülbelül 7500 évente egyszer kerülnek ilyen közel a Földhöz, így tudományos szempontból nagyon szerencsések vagyunk, hogy ez ilyen hamar megtörtént az űrkorszak kezdete után.