A NASA szondája két és fél hónappal ezelőtt juttatta vissza a Földre az általa vizsgált Bennu aszteroida mintáit. Az eltelt időszakban a szakértők több mint 70 gramm port és törmeléket gyűjtöttek be az űrszonda tartályának külsejéről. Ez több mint tízszerese annak a mennyiségnek, amelyet valaha is visszahoztak egy aszteroidáról, és eleve nagyobb mennyiség, mint amennyit a NASA szükségesnek ítélt ahhoz, hogy a küldetést sikeresnek nevezzék. Ráadásul úgy tűnik, hogy a minták helyenként kémiai elemek olyan kombinációját tartalmazzák, amely a kutatókat is meglepte.
Ezek a korai elemzések ráadásul csak a kezdetet jelentik, hiszen a tartályt, amelyben a további minták vannak, egyelőre még nem sikerült kinyitni. A fedelet rögzítő 35 csavarból ugyanis kettőt nem lehet kicsavarni, ami megakadályozva a hozzáférést az aszteroidaanyag többi részéhez. A NASA szakértői jelenleg is dolgoznak a probléma megoldásán, hogy úgy tudjanak hozzáférni a tartály belsejéhez, hogy közben nem szennyezik a Bennuról származó mintákat.
De addig is elemezni kezdték azt a 70 grammnyi anyagot, amelyhez hozzáfértek. A korai elemzések arra utalnak, hogy a Bennu illékony kémiai elemekben gazdag, és ezek a Naprendszer több mint 4,5 milliárd évvel ezelőtti születése óta fagyasztott állapotban konzerválódtak az aszteroidán. „Már csak ezért is megérte az egész küldetés” – mondja Dante Lauretta, a projekt egyik vezetője. Már most bőséges mennyiségű érintetlen anyaggal rendelkezünk a Naprendszer hajnaláról, magyarázza a szakértő.
A már vizsgálat alatt álló minták között van egy 3,5 centiméteres kavics, amely elakadt az űrszonda gyűjtőmechanizmusában, amikor az OSIRIS-REx 2020-ban rövid időre megérintette a Bennu felszínét. Mint a Bennu szinte minden anyaga, ez a kőzet is sötét színű, már-már fekete, de enyhén kékes is, mondja Lauretta. Nagyon hasonlít azokhoz az erősen fényvisszaverő sziklákhoz, amelyeket az OSIRIS-REx lefényképezett a Bennu felszínén, amikor az aszteroida körül keringett.
A Bennu mintáinak más, kisebb darabjai világosabb fényvisszaverő bevonattal rendelkeznek, ami miatt világosnak tűnnek a többi sötét törmelékhez képest. A pásztázó elektronmikroszkóp alatt azonban kiderült, hogy ezeket egy törékeny, vékony réteg borítja, amely alatt szintén sötét anyag rejtőzik. A kémiai elemzések alapján ez a világos bevonat magnéziumot, nátriumot és foszfátot tartalmaz, amelyek együtt ritkán vagy egyáltalán nem fordulnak elő meteoritokban, mondja Lauretta.
A Bennu más darabjai hidratált agyagásványokat, úgynevezett filoszilikátokat, valamint karbonátokat, magnetitet és szulfidásványokat tartalmaznak. Ezekre számítottunk, de jó látni őket, mondja Lauretta. A Bennu mintái szerves vegyületeket is tartalmaznak, köztük nagy mennyiségben a policiklusos aromás szénhidrogénekként ismert gyűrűs molekulákat. Ilyen szerves anyagokat találtak már meteoritokban is, és a teóriák szerint ezek szerepet játszhattak az élet kialakulásában bolygónkon.
A kutatók eddig több mint 1000, fél milliméternél nagyobb Bennu-részecskét katalogizáltak. Korábban csak a japán űrügynökség Hayabusa és Hayabusa2 missziói juttattak vissza aszteroidamintákat a Földre, de ezek mennyisége összesen sem haladta meg az egy teáskanálnyit. Lauretta elmondása szerint a már katalogizált 70,3 grammnyi anyagon kívül becslések szerint további 30–70 gramm minta lehet az OSIRIS-REx tartályának belsejében. A tartályt jelenleg egy nitrogénnel töltött dobozban tárolják, és valószínűleg további hetekbe telik, mire biztonságosan fel tudják nyitni.
