1. Bevezető és specifikáció
Az Asus az elmúlt fél évben nagyon felpörgött, a kommersz, középkategóriás és netbook gépein felül egészen kiváló eszközöket is piacra tudott dobni, elég, ha csak az eeePC 1201N-re gondolunk, amely egyedüliként tartalmaz kétmagos Atom processzort, de ott van a teljes UL széria, amely a CULV felhozatal leghosszabb üzemidejét nyújtja minden méretben. A brutális erőket megmozgató G73Jh mellett prezentálták az első 3D-s noteszgépet is, így nem nagyon maradt lassan olyan terület, ahol ne lehetne találkozni a nevükkel.
Az Arrandale magos processzorokkal (Core i3/i5/i7) viszont eddig nem sok terméket dobtak piacra, igaz ez sok más gyártóról is elmondható. A cég termékpalettájáról eddig hiányzott egy kifejezetten jó szubnotebook, amely átmenetet képez a kiváló UL20A/UL30A és a méregdrága U6 széria között. Az U30Jc pontosan ez a termék lesz, a következő pár oldalon kiderül, hogy miért. Ahogy az lenni szokott, Magyarországon elsőként számolunk be az NVIDIA Optimus technológiájával felvértezett gépről, melynek hivatalos startja hétfőn volt.
Milyen összetevők kellenek ahhoz, hogy egy középkategóriás szubnotebook sikeres legyen? Először is szükség van egy minőségi burkolatra, némi processzor erőre, egy jó hűtésre, minél hosszabb üzemidőre és egy megfizethető árra. Bár a tesztgép kialakításából fakadóan az utóbbi tényezőnek nem képes maradéktalanul megfelelni, az ezt megelőzőknek igen. Lássuk, miből épül fel az U30Jc.
A vaskos árcédulán kívül négy dologra figyelhetünk fel. Az egyik a még ismeretlen, de elég magas órajelű i7-es processzor, a másik a két videokártya, a harmadik a hatalmas merevlemez, a negyedik pedig a nyolccellás akkumulátor. A gép iránt érdeklődőknek megemlítenénk, hogy a készülék kisebb merevlemezzel és Core i3-350M processzorral bő 100 ezer forinttal olcsóbban is hazavihető lesz.
A tesztgép mellé csak egy tápkábelt, egy kábelrendezőt és egy 90W-os tápegységet kaptunk, de a kereskedelmi forgalomba szánt példány már tartalmazni fogja a szokásos kisméretű vezetékes optikai egeret és a méretben a noteszhez passzoló táskát is.
2. Hardver
Az U30Jc nem egy vastag gép, így meglepetésként ért minket a tény, hogy rendkívül halkan teszi a dolgát. Ahhoz képest, hogy egy közel 3 GHz-es processzor dolgozik benne, szinte alig lehetett hallani a ventilátor hangját internetezés közben, ráadásul a Westmere architektúra remek energiamenedzsmentjének köszönhetően az üresjárati hőmérséklet 40 fok közelében alakult. Maximális terhelés mellett már 80 fokra sikerült felhevíteni a gépet, de ebből az alsó és a felső burkolat is alig vett át valamit, ráadásul a zajszint se nőtt számottevően. A GeForce 310M-ben nem találtunk szenzort, így a videokártya hőmérsékletét nem tudtuk kiolvasni, de a kiáramló levegőből ítélve a processzornál biztos, hogy nem volt melegebb.
A Windows 7 beépített sebességmérője borzasztóan nagy pontszámot osztott a processzornak, ami nem érdemtelen, hiszen az egyik, ha nem a leggyorsabb kétmagos központi egységről beszélünk, amelyet notebookba építeni lehet. Bár az i7 megnevezésből többnyire mindenki a négymagos felépítésre gondol, hasonlóan az asztali i5-ös CPU-k nagy részéhez, a mobil i7-620M csupán két maggal gazdálkodik, amelyek mellé természetesen Hyper Threading és Turbo Boost támogatás is jár. Utóbbi segítségével akár 3.06 GHz-re is képes feltornászni saját órajelét, amely több mint döbbenetes egy hordozható gép esetében. Bár a képeken is jól látszik, de fontos megjegyezni, hogy a négymagos i7-720QM-mel ellentétben az i7-620M már a 32 nm-es Arrandale magra épül, tehát integrált videokártyát (Intel HD Graphics) is tartalmaz.
Ez kulcsfontosságú tényező jelen esetben, hiszen ez elengedhetetlen az NVIDIA Optimus technológiájának alkalmazásához. De miről is van szó valójában? Adott két grafikus mag, egy integrált és egy dedikált. A felhasználó azt szeretné, hogy grafikailag intenzív helyzetekben az utóbbi, míg egyszerűbb feladatoknál az előbbi lépjen működésbe. Eddig erre csak akkor volt lehetősége, ha manuálisan, saját maga váltogatott a videokártyák között (switchable graphics). Erre láttunk már számos példát, elég csak hazai pályán szétnézni, hiszen az Asus UL szériája remek példa erre. A probléma a megoldással az, hogy – mint már említettük – a felhasználóra bízza a döntést, másrészt sokkal több hátránya van, mint előnye.
Ahhoz ugyanis, hogy váltogatni lehessen a videokártyák között, eddig rengeteg multiplexer kellett, amelyek feladata az volt, hogy a notebook LCD-jén megjelenő képhez ide-oda cserélgették a bemeneteket (hol az integrált, hol a dedikált VGA-tól érkezett). Ennek több negatív hatása is volt. Mivel ez egy hardveresen megoldott technológia volt, így plusz alkatrészek (multiplexerek) beépítésére volt szükség, amely bonyolította az alaplap felépítését. Másrészt a multiplexerek nem voltak képesek szempillantás alatt váltani, ráadásul a drivernek szoftveresen is le kellett követnie az egész eseményt, így jó pár másodpercet vett igénybe ez a procedúra (közben a képernyő villogott is néha), amely ugye továbbra is manuálisan zajlott. A legnagyobb probléma viszont az volt, hogy a 3D-s és video gyorsítást használó alkalmazások mindegyikét be kellett zárni ahhoz, hogy a vezérlést át lehessen adni, hiszen ezek blokkolták a váltás folyamatát. Márpedig a felhasználók nem akarnak becsukni egy éppen futó Windows-os játékot csak azért, mert eszükbe jutott, hogy az integrált videokártya használatával nagyobb üzemidőt tudnának elérni.
Ezekre a problémákra nyújt megoldást az NVIDIA Optimus technológiája, amely az eddigiekkel ellentétben inkább szoftveres, mintsem hardveres megoldás. Legnagyobb előnye, hogy a videokártyák közötti váltás automatikusan, a felhasználó beavatkozása nélkül zajlik. A megoldás csak és kizárólag a 40 nm-en készülő GeForce 200M és 300M szériákkal kompatibilis, és mindenképpen Intel videokártya kell mellé (integráltként) a működéséhez.
Az Optimus lényege, hogy a diszkrét videokártya (GeForce) használatánál az integrált VGA-t ugyanúgy igénybe veszi, viszont csak egy megjelenítő vezérlőként. Ez azt jelenti, hogy a feldolgozás teljes részét a GeForce végzi, a kép megjelenítését viszont az integrált VGA-ra bízza. Ahhoz, hogy (jelen esetben) az Intel HD Graphics ki tudjon pakolni bármit a képernyőre (ha nem ő az elsődleges VGA), a PCI-Express buszon keresztül a GeForce-tól „átmásolja” a már előállított pixeleket, ezt a megoldást az NVIDIA Optimus Copy Engine-nek hívja. Ezzel a módszerrel elkerülhető a pár másodperces képernyőváltás és villogás, hiszen minden esetben az integrált VGA biztosítja a kép megjelenítését, egyedül a feldolgozásban van különbség.
De honnan tudja az NVIDIA, hogy a felhasználó mikor akarja az integrált és mikor a dedikált kártyát használni? A válasz egyszerű: részben adatbázisból, részben pedig a felhasználótól. A driverben kapunk egy új fület, ahol elsőként meg kell, hogy mondjuk, melyik videokártyát szeretnénk elsődlegesnek tekinteni. Ez abból a szempontból fontos, hogy vannak olyan programok, amelyek az itt beállított érték alapján döntik el, melyik vezérlővel kívánnak együtt dolgozni. Az NVIDIA a programbeállításokat egy profilban tárolja, amely meghatározza, hogy az alkalmazások milyen beállításokkal és melyik videokártyán fussanak. Ezt természetesen bármikor módosíthatjuk, sőt hozzáadhatunk listán nem szereplő programokat is. A háttérben ez a profil egyébként folyamatosan frissül, köszönhetően az NVIDIA-nak, aki a szoftverfejlesztőktől kapott alkalmazásokat minőségellenőrzéseknek veti alá, majd, ha minden rendben volt, beleteszi őket az Optimus profilba. Láthatóan ez a legsarkalatosabb pontja a technológiának, de tekintettel arra, hogy manuálisan is lehetőségünk van belenyúlni a profilba, semmi gond nem származhat a jövőre nézve.
Fontos kiemelni, hogy az Optimus technológia felépítéséből adódóan egyszerre két videokártya driver jelenlétét igényli, a párhuzamos működtetésre viszont csak a Windows 7 képes, így régebbi és más rendszerekkel nem fogjuk tudni kiaknázni a gépben lévő lehetőségeket. Nem tértünk ki rá, de valahol egyértelmű, hogy amikor a diszkrét videokártyát nem használjuk, akkor a rendszer nem kapcsolja ki (hiszen így sokáig tartana „felébreszteni”, ha szükség van rá), hanem egyszerűen egy nagyon alacsony energiamenedzsment szintre küldi, így fogyasztása elhanyagolható, viszont gyorsan munkára fogható. A GeForce 310M egyébként a 9400M magasabb órajelű dedikált változatának is tekinthető, hiszen 16 shader egysége 1530 MHz-en, 512 MB GDDR3 memóriája pedig 1600 MHz-en üzemel.
No de lépjünk egyet előre: a merevlemez a Seagate-től érkezett és az eddigi legnagyobb, amivel élőben is találkozhattunk (mobil szegmensben). A 640 GB bőven elegendő szinte minden felhasználásra, a két tányéros felépítés miatt pedig jól látható, hogy a sebességgel sem volt gond, az egyik leggyorsabb 5400-as fordulatszámmal büszkélkedő vinyót köszönthetjük a legújabb Momentus személyében. A melegedéstől nem kell tartanunk, a kora tavaszi napokban se tudtuk elérni a 40 fokot, így nyáron se kell tartanunk attól, hogy átlépjük a kritikus 50-55 fokot. Két partíciót találtunk a lemezen, az egyik 164, a másik 432 GB-os volt. Tekintettel arra, hogy hivatalosan nem Windows 7 Ultimate-tel, hanem Professionallel kerül forgalomba a gép, ez az arány változhat.
A hangszórók az Altec Lansingtól származnak és nincs is velük gond, a kategóriát figyelembe véve jól szólnak. Meg voltunk elégedve a hangok tisztaságával, viszont a középtartomány nem volt az igazi (manuálisan kellett utána állítgatnunk driverből), illetve – természetesen – a mélyhangok nagy részéről is le kell mondanunk. A fejhallgató kimenet kristálytisztán továbbította a füles felé a jelet, zajnak a legkisebb mértékét se hallottuk.
3. Ergonómia
Külsejét tekintve az U30Jc tipikusan olyan notebook, amelyről márkajelzés nélkül is bárki rávágná, hogy az Asus szüleménye. Néhol az UL szériára, néhol pedig az UX családra emlékeztető vonásokat találunk. A fedőlap szálcsiszolt alumíniumból készült és sokkal robosztusabb, mint amit az ember várna tőle, figyelembe véve a vastagságát. A zsanér elég strapabírónak tűnik, persze egy üzleti kategóriás Thinkpaddel köszönőviszonyban sincs, de nyílván nem is ellenfele egymásnak a két gép. Alul jól látható, hogy a hatalmas kapacitású akkumulátor hasonlóan az UL30-hoz, egyáltalán nem lóg ki a gépből és nem is emeli meg. A memórián és a merevlemezen felül viszont semmihez nem férünk hozzá komolyabb bontás nélkül, de felmerül a kérdés, hogy miért is akarnánk.
A billentyűzettel meg voltunk elégedve, az alátámasztása szinte mindenhol jó, egyedül a bal felső sarok környéke az, ami picit elüt a klaviatúra többi részétől. Háttérvilágítást nem kapunk, viszont a gombok nagy méretűek, könnyedén lehet rajtuk gépelni.
A touchpad szintén jól használható, felülete kellemes anyagból készült, támogatja a multitouch műveleteket, rendelkezik zónákkal és képes a helyi menü megjelenítésére három ujjas érintéssel is. Minden adott tehát a kényelmes munkához, a gombok ugyan halkan működnek, de van némi holtjátékuk, ellenben kezelésük nem igényel nagyobb erőfeszítést.
A csatlakozók elhelyezése jónak mondható, csupán két fájó pont volt számunkra. Az egyik az, hogy annak ellenére, hogy az Asus élen jár az USB 3.0 szabvány terjesztésében, az UL30Jc nem kapott ilyen sebességre képes portokat. A másik, hogy ezen felül az eSATA is hiányzik a repertoárból, így semmilyen nagysebességű adatátvitelre képes csatlakozót nem találunk a gépen. Szintén fekete pont jár a memóriakártya-olvasó elhelyezéséért. Bár nem szeretjük, ha a szerkezet a notebook elején foglal helyet, ez még önmagában nem lett volna gond. Az viszont igen, hogy szemből gyakorlatilag lehetetlen mind betenni, mind kivenni a kártyákat, mindenképpen hosszú körömmel kell rendelkezni hozzá, alternatív megoldásként választhatjuk a gép felemelését. A nagy akkumulátor miatt hátulra egyetlen csatlakozó sem került.
A 13,3”-os kijelző az átlagnál valamivel szélesebb látószöggel bír és színvilága is egészen kitűnő. Fényereje tág tartományok között állítható, szövegmegjelenítésre a tűéles betűk miatt jól használható. A TFT felett található webkamera csupán 640x480-as felbontásra képes, ami nem lenne gond, de színvilága és mozgáskövetése is hagy némi kívánnivalót maga után. A hozzá tartozó mikrofon ellenben jó hangminőséget nyújt és szerencsére az optikához közel foglal helyet.
4. Teszteredmények (CPU, VGA, akkumulátor)
A tesztek során gyakorlatilag mindenre kíváncsiak voltunk. Legelőször a processzort fogtuk munkára, amely hiába kétmagos, magas órajelével úgy éreztük, könnyen partiban lehet a négymagos i7-720QM-mel.
És valóban, ott lohol négymagos társa nyomában az i7-620M, néhol meg is előzi, néhol pedig alaposan képes lemaradni, így mondhatjuk, hogy a küzdelem többnyire kiegyenlített. Nem árt viszont fejben tartani, hogy a kétmagos i7 fogyasztása jóval alacsonyabb, mint a négymagosé.
A második kör a videokártyáké volt. Itt alapvetően arra voltunk kíváncsiak, hogy az integrált és a dedikált megoldás között milyen sebességbeli különbség van, érdemes-e egyáltalán használni az utóbbit?
Láthatóan érdemes, a bivaly erős processzor ráadásul sok helyzetben segít a kis GeForce-nak, a hasonló felépítésű, de némileg lassabb 9400M láthatóan komoly hátrányba került vele szemben. A múltkor tesztelt HD5470-nel is felveszi a lépést, így kompromisszumokkal, de gyakorlatilag bármelyik játék futtatható a kis gépen.
Tekintettel arra, hogy ismertük a 84 Wh-s akkumulátort az UL30A-ból, nagyon kíváncsiak voltunk, hogy teljesít ugyanaz a telep egy ugyanakkora, de jóval gyorsabb gépben. Az eredmény nem csak megdöbbentő, de egyenesen sokkoló volt. A 32 nm-es Arrandale mag annyira jó energiamenedzsmenttel rendelkezik, hogy képes volt a teljes gép fogyasztását 8W körül tartani közel üresjárati terhelésnél. A dedikált videokártyát csak maximális terhelésnél használtuk, hiszen filmnézésnél az Intel HD Graphics tudása nagyobb, mint a GeForce 310M-é. Ha végignézzük a grafikont, akkor döbbenünk le igazán, ha ráeszmélünk, hogy az U30Jc gyakorlatilag a CULV platformok üzemidejét képes hozni, körülbelül négyszeres tempó mellett.
5. Értékelés
Hosszú idők óta az U30Jc a legjobb Asus notebook, amely nálunk járt, ehhez kétség sem férhet. Az NVIDIA Optimus technológiája bár még gyerekcipőben jár, abszolút használható és valóban nyugdíjba küldheti a kézzel váltogatható megoldásokat. Bár az i7-es processzorral nagyon drága a gép (igaz borzasztó gyors is), 100 ezer forinttal olcsóbban mindenképpen érdemes lesz elgondolkodni az i3-as változaton, amelyhez az előzetes információk alapján szintén 4 GB memória tartozik majd, merevlemezből pedig egy 500 GB-os példányt kapunk. Akárhonnan nézzük, az U30Jc minden területen gyors volt, ha kellett és üzemidőben is képes volt felvenni a versenyt a CULV-s notebookokkal, amelyre eddig nem nagyon volt példa. Természetesen tökéletes noteszgép nincs, így hátrányként fel lehet róni a rossz helyre pakolt kártyaolvasót és az USB 3.0, valamint eSATA csatlakozók hiányát is. Ezeket leszámítva különösen ajánlott vétel!
Az Asus U30Jc-t az Asus Magyarországtól kaptuk tesztelésre, köszönjük!
Pro:
+ gyors processzor
+ halk működés
+ nagy, hűvös és halk merevlemez
+ jó billentyűzet
+ jó touchpad
+ nagyon hosszú üzemidő
+ jó minőség érzet
Kontra:
- nincs 3G opció
- nincs USB 3.0 és eSATA
- memóriakártya-olvasó nehezen hozzáférhető
Asus U30Jc
6. Specifikáció
[bold]Asus U30Jc   
[/bold]
Processzor    Intel Core i7-620M (2.66 GHz, HT, Turbo Boost, 4 MB L2 cache)
Memória    4 GB Samsung+Kingston DDR3-1066 CL6-6-6-18
Chipset    Intel HM55
Videokártya    Intel HD Graphics + NVIDIA GeForce 310M 512 MB
Hangkártya    Realtek ALC269 HD Audio
Kijelző    13,3" (1366x768, fényes, LED)
Merevlemez    Seagate ST9640320AS 640 GB 5400 rpm 8 MB cache SATA2
Optikai meghajtó    HL-DT-ST GT30N DVD-RW
Hálózati kártya (LAN)    Atheros AR8131 PCIe Gigabit Ethernet
Hálózati kártya (WLAN)    Atheros AR9285 802.11n
eSATA    nincs
HDMI    van
Mobil internet    nincs
Modem    nincs
TV tuner    nincs
Távirányító    nincs
Webkamera    van
FireWire    nincs
Bluetooth    van
Infravörös port    nincs
Kártyaolvasó    van
Ujjlenyomat olvasó    nincs
Akkumulátor    8 cellás 84 Wh
Operációs rendszer    Windows 7 Ultimate 64 bit
Tömeg    ~2 kg
Várható ár    330 ezer Ft
