Specifikáció
Bár már minden komolyabb gyártó kínálatában vannak tábla-notebook hibridek, azért valószínűleg a legtöbbünknek az ASUS Transformer szériája jut először eszébe, ha hirtelen mondani kell egy példát rájuk, és ez nem véletlen. Az ASUS az elsők között kezdett el foglalkozni a témával, és ez a kész termékeken is látszik, legyen szó akár windowsos, akár androidos tabletekről. Előbbiek között a cég legnagyobb sikerterméke a költséghatékony T100-as, ami nem mai darab, de még mindig kevés említésre méltó ellenfele van. Az egyetlen komolyabb negatívuma, amit mindenhol fel szoktak hozni, az anyagminősége, hiszen kopogós műanyag burkolatot kapott a gép. Többek között ezen is segít a most érkező vérfrissítés, ami a Transformer Book Chi nevet kapta a keresztségben, és rögtön három méretben lesz kapható: 8,9, 10,1 és 12,5. Ezek sorrendben T90, T100 és T300 néven bukkannak majd fel a boltok (esetünkben virtuális) polcain.
Mit nyújt az új sorozat, amit a régi nem? Először is egy tömbből faragott alumínium házat. Vége tehát a műanyag uralmának, a Chi-k minden méretben kecses fém kuckóba kerültek. A következő fontos újítás, hogy hasonlóan az Acer Switch szériájához, az ASUS gépei is mágnesekkel tapadnak majd a billentyűzetes dokkolóikhoz. A konkurenciához képest az a különbség, hogy ezúttal egyetlen dokkoló csatlakozó sincs a táblák felületén, a billentyűzettel Bluetooth kapcsolaton keresztül kommunikálnak. Ebből rögtön ki is található, hogy se extra akkumulátor, se USB csatlakozó, se plusz tárhely nem lapul ezúttal a dokkolóban, az tényleg csak beviteli eszközként funkcionál. Cserébe viszont használható távolról is. Ha például TV-re kötjük a táblánkat, vihetjük magunkkal a dokkolót, hogy a kanapéról irányítsuk.
Természetesen a belbecs is fejlődött. A két kisebb gép immár erősebb Atom processzorral van szerelve (Z3775-tel, aminek a maximális Burst órajele 2,39GHz), a legnagyobb 12,5 colos pedig már az Intel új Core M processzorait használja. Hozzánk egyébként pont egy ilyen óriás tábla került, az alábbi belsővel:
A Core M 5Y10 nem egy erőmű, de alapvető feladatokra bőven elég, az SSD gondoskodik arról, hogy a rendszer reszponzív legyen, az óriási felbontású kijelző pedig tűéles képet produkál, de közben erősen megizzasztja a nem túl erős integrált grafikus vezérlőt (HD5300). Előzetes információink szerint nem csak a Core M széria alját, a tetejét is opcióvá teszi majd az ASUS, az 5Y71 pedig 50%-kal magasabb alap órajelet, és majdnem ugyanennyivel magasabb Turbo órajelet nyújt (1200 és 2900MHz). Memóriából 4 és 8GB-os opció van, úgyhogy a Windows biztos nem fog éhezni, mint az olcsóbb táblák esetében. Mivel merevlemez nem férne el a burkolat alatt, és nem is lenne praktikus, így mindenképpen SSD jár a T300-hoz, méghozzá egy elég gyors példány a SanDisktől, amin bő 80GB tárhely vár minket üresen az első indítás után. A fenti konfiguráció ajánlott végfelhasználói ára itthon egy ezres híján 300 ezer forint lesz, ami elég sok, ezért az elvárásaink is igen magasak voltak. Nézzük is meg gyorsan, hogy a Transformer Book T300 Chi megérdemli-e ezt az árcédulát!
Fizikai jellemzők
Fizikai jellemzők
Megjegyzés: a nálunk járt gép egy prototípus volt, így néhány hibája lehet, hogy nem bukkan fel a végleges termékben.
Kikapcsolt állapotban szemből a T300-at akár androidos tabletnek is nézhetnénk, mert semmi sem utal arra, hogy Windows 8.1 van rajta. A vastag fekete keretet, ami ekkora méretnél már kell a jó fogáshoz, csak egy ASUS felirat és a webkamera töri meg a kijelző felett. Lespórolta volna az ASUS is a Windows gombot? Nos, nem, legalábbis a T300 esetében nem, csak éppen oldalra került a hangerőszabályzók mellé. A kijelző képe egyébként gyönyörű, ahogy az elvárható, és még a fényereje is elég magas tud lenni, ha megszabadulunk a Windows automatikus fényerőszabályzásától, ami esetünkben sokszor alacsonyabbra vette a fényerőt, mint az szerintünk megfelelő lett volna.
Megfordítva a táblát egy ASUS feliraton kívül nem látunk semmit. Kamera tehát nincs, az cég mérnökei valószínűleg úgy gondolták, hogy nem egy ekkora monstrummal akarjuk megörökíteni nyaralásunk pillanatait, és igazuk is volt, de ettől még különös a dolog. Ami viszont már az első kézbevételnél feltűnt mindenkinek nálunk, az a minőségérzet. Fém mindenhol, ráadásul olyan csiszolással, aminek köszönhetően érzésre más a T300, mint a szokásos alumíniumos táblagépek. Egyszerűen jó kézbe venni és ráadásul még meglepően könnyű is, rövidtávon lehet egy kézzel is fogni, nem megerőltető. Azért ez egy 12,5 colos géptől nem rossz. Markolászva a T300-at az nem recseg-ropog vagy nyekereg, vékonysága ellenére erősnek tűnik.
Az oldalai is elég letisztultak, de minden megvan rajtuk, amire szükségünk lehet. Bal oldalt a tápcsatlakozó, a hangerőszabályzó, és a már emlegetett Windows gomb lapul egy hangszóró társaságában. A Windows gomb egyébként olyan apró, hogy sokszor fogjuk a megnyomása helyett a hangerőt levenni, mi ezért az első napokban sokszor használtuk inkább a Charms Bar-on lévő virtuális mását. Továbbhaladva kis túránkon, fent csak a bekapcsoló gomb és az állapotjelző fogad minket, míg jobb oldalt megtaláljuk a hangszóró párját, egy micro-USB 3.0-s csatlakozót, egy kombinált füles/mikrofon csatlakozót, valamint egy micro-HDMI kimenetet. Utóbbinak valószínűleg sokan örülni fognak, mert így mindenféle trükközés nélkül lehet a T300-ast TV-re dugni. Maradt a gép alja, de ott sok érdekesség nincs, a billentyűzeten található tartókarok fogadására felkészített lyukakon kívül csak egy microSD kártyaolvasó várja, hogy használatba vegyük, ha több tárhelyre lenne szükségünk.
Fizikailag tehát a T300 tábla része szinte tökéletes, de ugyanez nem mondható el a dokkolóról. A nálunk lévő prototípus példányon még nem a végleges tapipad volt, amit örömmel hallottunk, ez ugyanis kár szépíteni, pocsék volt (valószínűleg olyanra cserélik majd, mint amilyen az ASUS jobb notebookjain van, azzal már semmi baj nincs). A billentyűzet is csak közepes. Bár ránézésre hasonlít az UX szériákon használt megoldásokhoz, távol áll azoktól, és sajnos háttérvilágítása sincs, még opcionálisan sem, ami nagy kár, mert ha már saját akkumulátorral rendelkezik a klaviatúra, akkor kaphatott volna világítást is. A gombok egyébként megfelelően nagyok, és az alátámasztásukkal sincs probléma, mégis valahogy különös érzés nyomogatni őket, egy kicsit szokni kell.
A billentyűzet felőli oldal egyébként még fémes, mint a tábla maga, az alja azonban már a megszokott műanyag, ami egy kicsit sajnálatos, ennyi fém mellett már kár volt ezen spórolni. Ettől függetlenül mégsem ez volt az, amiben csalódtunk egy kicsit, hanem az új mágneses rögzítő rendszer. A táblát a helyére tolva azonnal megfogják azt a mágnesek, és ha már tartanak, akkor gyengébb rázásra sem engednek, ezzel nincs gond. A dokkoló részben azonban a tartómágneseket egy szövetréteg takarja, ami nem bírja a strapát, és hajlandó engedi a nyomásnak. Ennek köszönhetően mikor eltávolítjuk a táblát a dokkolóból, vagy teljesen lehajtott állapotban tároljuk, akkor kikandikálnak a mágnesek a szöveg alól, ami ebben az árkategóriában egy kicsit kiábrándító. A zsanér egyébként körülbelül 130 fokban engedi kinyitni a képernyőt, ami az esetek nagy részében elég lesz. Meg kell viszont jegyezzük, hogy csukott állapotból nagyon nehezen lehet kinyitni a notebookká alakított gépet, borzasztó erősen tart a zsanér, és az elvékonyodó fedlapok miatt nehéz is fogást találni a T300-on.
Tartozékok frontján viszont megkapunk mindent, amire szükségünk lehet. Mivel a táblához egy olyan kockatöltő jár, mint amit az ASUS a notebookjaihoz szokott mellékelni, így a billentyűzet rész külön USB-s tápadaptert kapott, tehát akár egyszerre is tölthetjük a két eszközt. Van ezenkívül OTG kábel is, hogy normál méretű USB-s cuccokat is ráköthessünk a T300-ra, de ez csak USB2.0-s, szóval ne számítsunk óriási sebességekre (bár a kapott sajtóképeken egy 3.0-s látható, ráadásul két csatlakozóval, úgyhogy rákérdeztünk az ASUS-nál, hogy mi kerül végül a bolti csomagokba). A sort az érintőceruza zárja, ami a mi csomagunkból sajnos kimaradt, de a bolti példányokban ott lesz. Biztos hasznos lesz, főleg ha a Windows asztalán is bóklásznánk, mert ezen a felbontáson bizony vannak apró elemek.
Tapasztalatok
Multimédia
Az ASUS felsőkategóriás gépei általában erősek ezen a fronton, és ezúttal sem kellett csalódnunk. A képernyőt már méltattuk és teljesen megérdemelte a dicsérő szavakat, csak a Splendid Utility-t kerüljük el messzire. Nálunk valamiért gyárilag be volt kapcsolva a Vivid mód, amitől majd kifolyt a szemünk, de szerencsére két kattintással korrigálható a dolog. Csak azért szólunk, hogy ha másnál is ez előfordulna, nem kell megijedni, csak a Splendid rosszalkodik és szoftveresen eltolja a színeket.
A hangzás vékony táblához képest tökéletes, a két oldalon lévő hangszórók akár sorozatnézéshez vagy YouTube-ozáshoz is jól használhatóak, nincs az a táblás dobozhangjuk. Az ICEpower AudioWizard szoftverével pedig előre beállított sémák közül választhatjuk ki azt, ami a legjobban megfelel az igényeinknek.
A webkamera hozza a kötelezőt, a képe átlagos. Mesterséges fény mellett némileg zajos, de egyébként teljesen jó képet ad, csak a mozgáskövetése ilyenkor elég lassúcska. Ettől függetlenül videóhívásokhoz a legtöbb esetben ideális, és hát igazából ezért is van ott (még egy Skype is van előtelepítve, hogy legyen mivel használni a kamera alkalmazáson kívül).
Operációs rendszer
A Windows 8.1-nek ekkora méretben már az asztali felülete is használható kézzel, de mivel nem minden skálázódik rendesen a Microsoft rendszere alatt, ezért nem árt az érintőceruza sem. Maga a rendszer a rengeteg memóriának és az SSD-nek hála az esetek többségében nagyon gyors, csak a processzor miatt képes hébe-hóba elgondolkodni. Extra szoftvereknek megkapjuk az ASUS-tól a csempés felületre a PhotoDirectort és a PowerDirectort, hogy képeinket és videóinkat szerkesztgethessük, valamint online tárhely is jár a géphez, amihez természetesen előre van telepítve az ASUS WebStorage alkalmazás is. Van még Office és McAfee Internet Security próbaverzió, de ezzel kb. ki is fújtak a szoftveres extrák.
Teljesítmény
Ezen a fronton felemásan teljesít a T300, de táblatestben, főleg ilyen vékonyban nem lehet csodát tenni. A SanDisk SSD-je nagyon gyors, szinte minden szoftverrel bőven 400MB/s feletti olvasási sebességeket mértünk, rajta aztán nem múlik a rendszer sebessége. Az integrált HD5300-as grafika valamivel gyengébb, mint egy HD4400-as, és eléggé meg tudja izzasztani az óriási felbontás, ha játékra adjuk a fejünket. Még egy olyan egyszerű kártyajáték is, mint a Blizzard HearthStone-ja is csúcsra járatja, de még pont jól megy rajta. Viszont az alacsony TDP keret miatt a Core M processzornak állandóan választania kell, hogy a GPU a prió, vagy a CPU, egyszerre nem ketyeghet minden a maximumon, mert akkor túlmelegedne a gép. Apropó túlmelegedés, ha leterhelve tartjuk a gépet, például játszunk rajta, akkor jobb hátul fél óra alatt is annyira átforrósodik, hogy már fogni alig lehet. Mivel tartható egy kézzel, ez annyira nem gond, de érdemes tudni róla.
Üzemidő
A táblák között óriásinak számító méret miatt az üzemidő sokkal jobban függ most a fényerőtől, mint bármikor máskor. Maximális fényerő mellett, ha játszunk, akkor 2,5-3 óra alatt is leszívható az akksi, míg beltéren egy egészséges szintre beállítva 6-8 órát könnyen el lehet böngészni vagy filmezni.
Verdikt
Verdikt
Felemás termék lett az ASUS Transformer Book T300 Chi, mert az értékelése ugyanúgy két részre bontható, mint maga a tábla-notebook hibrid. Van egyszer egy táblánk kiváló anyagminőséggel, gyönyörű képernyővel és meglepően jó hangszórókkal, tehát egyértelműen a legnagyobb márkák termékei közé sorolható. Néhány apróságtól eltekintve (pici Windows gomb, melegedés) szinte tökéletes táblával van dolgunk, ami olyan kecses és méretéhez képest könnyű, hogy el is felejtjük, hogy egy 12,5 colos készüléket fogunk a kezünkben.
Aztán fordul a kocka és szembetaláljuk magunkat a dokkolóval, ami egy olcsóbb gépnek még jó társa lehetne, de a T300-nál valahogy nem illik az összképbe. Felülről fém, alulról már műanyag, a billentyűzet csak átlagos és háttérvilágítása sincs, a touchpadról pedig egyelőre nem tudunk nyilatkozni, mert a prototípusban még nem a végleges változat volt. A mágneses rögzítés jó ötlet, de a kivitelezésén még van mit csiszolni, reméljük, hogy a néha kikandikáló mágnesek csak a prototípus sajátosságai voltak. Ha a dokkoló képes lett volna felnőni a táblához, akkor a T300 egy kövér ajánlott plecsnivel menne haza, ám így sajnos nem adhatjuk oda neki. Ettől függetlenül, akinek a dokkoló másodlagos, mert ritkán használja, mindenképpen fontolja meg, mert mint tábla, tényleg elsőrangú az ASUS gépe. Valószínű egyébként, hogy megfelelő árszint esetében megint a T100 lesz a slágertermék a családban.
A Transformer Book T300 Chi-t az ASUS magyarországi képviseletétől kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet érte!
