A Ryzen 3000 széria bejelentésével együtt az AMD megajándékozott minket az X570 chipsettel is, ami a világon elsőként kínált PCIe Gen 4.0 támogatást. Ezt az RX 5000 szériás Radeonok és a PCIE NVMe SSD-k tudják kihasználni.

Azonban a chipset előállítási költsége az eddig megszokotthoz képest magasabb volt, emiatt a rá épülő alaplapok is elég drágára sikerültek, főleg AMD-s mércével. Mindezek mellett a chipset fogyasztása sem a megszokott keretek között mozgott, tehát az alaplapgyártóknak újra be kellett vetniük az apró, de zajos ventilátorral megoldott "déli híd" hűtéseket, hogy mindezt kordában tarthassák. Valószínűleg az AMD is érezte, hogy ez sikerülhetett volna jobban is, így a gyártástechnológia fejlődésével létrejöhetett a kisebbik testvér, az AMD B550 chipset.

Ahogy az logikus lépésként következett, ez a chipset is megkapta a natív PCIe Gen 4.0 támogatást. Ennek köszönhetően Ryzen 3000 szériás processzort használva összesen 20 sáv áll rendelkezésünkre, tehát egy felsőkategóriás grafikus chipet és egy villámgyors Gen 4 NVMe SSD-t is boldogan kiszolgálhatunk.

A rendszer többi komponense számára további 4 darab PCIe 3.0 és 8 darab PCIe 2.0 sáv áll rendelkezésre, valamint egy tonna USB szabványú csatlakozó is: egész pontosan két Gen 3.2 (10Gbps), hat Gen 3.1 (5Gbps), hat USB 2.0 és nyolc Sata 6.0 port. Mindezek mellett pedig a túlhajtás is támogatott - mi pontosan erre a részre voltunk igazán kíváncsiak. Persze a PCIe csatolók fejlődése is örömteli, de az, azon túl hogy jól mutat a katalógusban, illetve 0,5 helyett 0,2 mp alatt töltődik be a CS:GO a villámgyors SSD-nek köszönhetően, hosszan tartó örömöket nem okoz.

Hogy kézközelből is próbálgathassuk az új technikát, az ASUS volt olyan kedves, és rendelkezésünkre bocsájtott két új chipsettel szerelt lapot, névlegesen a ROG STRIX B550-E-t és a ROG STRIX B550F-et. Ezek a palettán közvetlen egymás mellett elhelyezkedő lapok, így a tesztből fontos tanulságokat tudunk leszűrni. 

A B450 chipsettel szerelt lapok közül nyugodtan mondhatjuk, hogy a top 3-ban van a népszerűségi listán a B450-F ROG STRIX, hiszen elérhető árához képest is bőséges felszereltséggel rendelkezik. Legalább 95%-ban megkapunk vele mindent, amit egy top X470 laptól is elvárhatunk. Az ASUS-nak ez nem volt elég, így kifejlesztették a B450-E ROG STRIX-et is, ami bár "csak" B450 chipsetre épül, viszont erősebb VRM-et kapott, mint ami az X470-F STRIX-en szerepel, tehát a tuningpotenciálja maximális.

Ugyanezen logika mentén haladva, most már az első eresztésnél is elérhető az -E jelű variáns, amire én különösen kíváncsi voltam: megfizethető B550 chipsetes lap, TOP VRM-mel? Hogyne kéne. Internetes információk alapján az F variáns 12+2 fázisú tápellátásra épít, míg a B550-E már 14+2 fázissal dolgozik. Mélyebben nem mennék bele, hogy ezek pontosan milyen elosztásban is dolgoznak, de a lényeg az, hogy egy ilyen fázis is képes folyamatos 50A leadására, tehát összesen 600, illetve 700 Amperrel dolgozhatunk. Egy Ryzen 3900X CPU gyári EDC limitje 140 Amper, tehát bőven túl vagyunk biztosítva bármiféle helyzetre az alaplapok részéről.

Új generáció lévén a fő külső jegyek is egy picit változtak. Míg a B450 - X470 érában inkább a kékeszöldes beütés volt a jellemző a fekete NYÁK mellett, a mostani szériát a magenta alapszínű díszítő elemekről tudjuk megkülönböztetni a ROG széria esetén. Természetesen a Prime és a TUF szériás lapok más - más színtervvel érkeznek majd.

A két lapot egymás mellé helyezve néhány különbséget azonnal észrevehetünk. A tesztelés szempontjából leglényegesebb eltérés, hogy az egyiken helyet kapott Debug LED, a másikon viszont nem. Bekapcsoló gomb egyiken sincs, ezt én hiányoltam, van viszont a hátlapon BIOS_Flashback gombunk. Ez egy nagyon hasznos és jól implementált funkció az ASUS lapokon; ha esetleg valamilyen véletlen folytán sikerülne a BIOS frissítést elrontanunk,akkor sem kell izgulni, ugyanis ezzel a funkcióval helyreállíthatjuk a lapunkat.

A használati útmutatóból ki kell keressük az adott laphoz tartozó BIOS flashback USB portot, majd ebbe helyezve egy FAT32-re formázott pendriveot (USB 2.0-t lehetőleg) a rajta levő BIOS fájlt megtalálja a lap és visszaírja a sérült ROM-ot, ami után ismét működőképes lesz. A művelethez ráadásul csak egy tápegységre van szükségünk, tehát processzor vagy memória sem kell hozzá. Ezen lapoknál ezt nem próbáltuk ki mert tökéletesen működtek, de hoztunk már vele vissza a halálból lapot a szervizben. Pirospont.

A különféle számú és elhelyezkedésű RGB csatlakozók szintjéig most nem bontanám le a specifikációkat, akiket ez érdekel részletesebben az megtalálja itt és itt. De mennyire mélyen kell a zsebünkbe nyúlnunk ahhoz, hogy egy csúcskategóriás Ryzen lapka tuningpotenciálját is maximálisan ki tudjuk aknázni?

Fogtunk tehát egy 3900X-et, és leteszteltük mindkét lapban. Pontosabban háromban. Úgy gondoltam érdemes lenne bevenni a buliba az előző széria népszerűségi királyát is, amit a mai napig úgy vesznek mint a cukrot, és történetesen közvetlen elődje a tesztben szereplő lapok egyikének. Így tehát becsatlakozott egy B450-F STRIX is, a hozzá elérhető legkiforrottabb biossal, így érdekes kép rajzolódott ki a tesztelés végére. (A B550 lapokon ugyebár az első elérhető bios tartózkodott a tesztelés alatt.) 

Két fő területet vizsgáltunk, a maximum elérhető processzor és memória-tuningot. Előbbit Cinebench R15 és R20 futtatásával tekintettük stabilnak vagy instabilnak, utóbbinál pedig az AIDA64 Cache és Memory benchmarkját használtuk a különbségek kimutatására. Mivel egy tuningolva igen nagy fogyasztású chipet használtunk, ezért a hűtést sem apróztuk el, CoolerMaster MasterGel PRO pasztával megkent processzorunkra egy DeepCool Neptwin borda került, aminek két tornya között egy 2500RPM-es Corsair ventilátor teljesített szolgálatot, a helyiséget pedig a klíma próbálta 25 °C hőmérsékleten tartani.

A paszta bejáratása végett, és mivel az itt esetlegesen jelentkező különbségekre is kíváncsi voltam, a tesztelést a beállítható Loadline Calibration értékek mérésevel kezdtük. Itt jegyezném meg, hogy minden esetben csak szoftveres mérés történt, hardveres nem, tehát a végeredményt ezek fényében kezeljük. Apró különbségként jelentkezett, hogy míg a B450-es lapon csak négy, addig a B550-es társaiban már ötféle LLC beállításunk volt, tehát precízebben tudtuk beállítani a kívánt értéket terhelés alatt. Újabb lapjainknál elhagyták a "regular- medium - high" megfoghatatlan jelzőket, és helyette 1-től 5-ig választhatunk beállítást, ahol az 1 a leglazább az 5 pedig a legszigorúbb érték. Valójában az 5. már terhelésre felfelé kezdi nyomni a CPU magfeszültséget, így ezt én mindennapos használatra már nem ajánlanám. 

Miután a különféle LLC beállítások közben mért fogyasztás, feszültség és hőmérséklet értékeket lejegyeztük, jött a teszt izgalmasabb része, miszerint van-e egyáltalán különbség az alaplapok között az elérhető maximum processzor-órajel tekintetében. Az időkeretbe és a kapacitásomba is csak viszonylag rövid cinebench tesztelés fért bele, mert az hogy napi használatra tartósan,  a prime95 tesztprogramot stabilan futtatva mekkora különbség van az órajelekben, csak több nap tesztelés után derülne ki. Ott már beleszól, hogy az adott lap hűtése mennyire hatékony, órák múltán mennyire melegszik fel, és ezt képtelenség egy teszt során kideríteni. Minden lap minden beállításán legalább három kör futott cinebench R15-ből és másik három kör R20-ból, de persze ha frissítünk BIOS-t, akkor dobhatjuk a kukába az addig tapasztaltakat.

Az biztos, hogy a B450-es lapnak semmi szégyenkeznivalója nincs, igencsak megszorongatta a nála kétszer, majd' háromszor drágább pajtásait. Cinebench R20 alatt mindössze 25 MHz lemaradásban volt a drágábbik B550 laptól (nevesítve 4400 MHz-en futott vele stabilan a teszt), míg R15 alatt összesen 25 MHz-cel maradt el maximumban a jobbik B550-től, az olcsóbbikkal pedig egálban végzett mindkét tesztben. Hoppá.

Hát eddig nem áll jól az újabb lapok szénája, de azért ilyen hamar nem törünk pálcát felettük, egyrészt még csak a gyári BIOS volt rajtuk, ami tudjuk, hogy mérföldeket javul mire kiforr, másrészt azért ez csak a tesztek egyik fele volt. Nézzük mire képesek memória tuningban. Ehhez a részhez elővettünk egy, gyárilag 4400 MHz-es XMP-vel rendelkező G.Skill Trident Z kit-et, nevesítve a F4-4400C19D-16GTZKK-t.

Az AMD rendszerek "sweet spot" - ja manapság a 3600 MHz DDR4, tekintve, hogy akkor nyújtják a legjobb teljesítményt, amikor a belső magok közötti kommunikáció, azaz az infinity fabric órajele 1:1-ben jár a memória órajelével. De aki esetleg feljebb merészkedne memória órajel terén, az a 4000 mHz+-os RAM-okat is ki tudja majd használni. Fontos megjegyezni, hogy az asszimetrikus fabric:dram órajel beállításra csak a 3000-es Ryzenek képesek, x570 vagy b550 lapban, egyébként a fabric órajel lesz a memóriatúlhajtás korlátozó tényezője.

Logikailag nem így következik sorrendben, de először csak a két B550 lap állt rendelkezésemre és az E-jelűre voltam a kíváncsibb, úgyhogy azzal jutottam el először a memória tuning részhez. Kezdetben óvatos 4000 MHz DDR4-ről kezdtem és lépdeltem felfelé, mindenféle probléma nélkül egészen 4466 MHz-ig, ami előtt le a kalappal.

Gyári biossal ez ennél sokkal nyögvenyelősebb szokott lenni, nemhogy még a végén ez lesz a teszt legjobb lapja, és azóta csak jobb lett. Az F variánssal 4333 MHz-ig jutottam, ahol még AIDA stabil volt a rendszer.

Tekintve, hogy DRAM tuninggal a világ összes idejét el lehet tölteni, ezért csak pár paramétert változtattam, a többit auto-n hagytam. Többek között az infinity fabric órajel is auto-n volt, ami nagyban befolyásolja a stabilitást, de ez mindhárom lapban 1800 MHz-en ketyegett, köszönhetően az ASUS R&D részlegének. Ez a beállítás a processzorok 99%-nak megy, cserébe a legjobb teljesítményt is hozza, felette már minden szorzóval egyre instabilabb lehet a rendszer. Újabb pirospont.

A Vcore az egész tesztelés alatt manual 1.4000 volt, csak az LLC beállítást változtattam, jelen helyzetben irreleváns. A Dram feszültséggel 1,45 és maximum 1.50V-ig mentem fel, tekintve, hogy nem csúcskísérlet volt a cél, hanem a különbségek kidomborítása, folyamatos használatra is releváns feszültségekkel. A SOC feszültség pedig 1.075V volt maximum. Saját tapasztalataim alapján tovább emelve már inkább rontja az eredményt, mintsem segítene, de ahány lap - CPU - memória kombináció van, mindegyiknél más lehet a kívánatos érték. Elmondható, hogy többségében akár 0.95V is elég lehet, de maximum 1.1V, amit én napi használatra ajánlanék. Az időzítéseknél csak az első ötöt fixáltam 16-16-16-16-36-ra a többit auton hagytam. 

Itt már jelentős különbség rajzolódott ki a generációk között, hiszen ugyanazokat a beállításokat alkalmazva a B450-es lapban csak 4066 MHz-en volt hajlandó elindulni a memória és lefutni a teszt, felette csak boot loop volt az eredmény, majd safe mode-ban helyreálltak a beállítások.

Ha eddig kétségeink voltak, akkor itt egy jelentős különbség, ami miatt megéri az újabbat választanunk. A 400 MHz-el magasabb memória órajel azonos beállítások mellett azért nem elhanyagolható. Ha rendesen finomhangolva csak 200 - 266 MHz marad belőle, akkor is bőven elégedettek lehetünk.

Két tanulságunk lehet tehát a teszt végére. Az egyik, hogy a B450-F Strix még mindig egy best buy lap, a másik pedig, hogy a gyártók - legalábbis AMD vonalon - nem csak a megszokás kedvéért jönnek ki újabb és újabb generációs lapokkal, hanem jobb és jobb megoldásokat implementálnak akár a tápellátás, akár a memória tuning területén, amiből végeredményben mi felhasználók profitálunk. 

Egy érdekességre azért figyelmes lettem a tesztek során. Gondoltam kipróbálom teljesen szűzen, azaz hogy a dobozból kivéve és összerakva milyen teljesítményre számíthatunk a lapoktól. Minden beállítást defaulton hagytam majd prime95 small fft teszttel terheltem a CPU-t. Arra voltam kíváncsi hogy milyen boost órajelet és fogyasztást ér el a rendszer, ha semmihez nem nyúlunk, csak simán összerakjuk.

Én sem hittem el, hogy a régebbi lapban 3800 MHz+ a boost, míg az újakban éppen 3700 MHz vagy picit felette, ezért az egyik B550 lapon frissítettem BIOS-t, de a végeredmény +-25 MHz különbséggel ugyanaz maradt. Tehát nem bugról hanem szándékos algoritmus változtatásról beszélhetünk. A képeket elnézve az derül ki, hogy a régebbi lap jó egytized Volttal magasabb feszültséget engedélyez a processzornak, ennek is köszönhetően magasabbra tud boostolni.

Ez a különbség a későbbiekben a bios frissítések következményeként vélhetően el fog tűnni.