2611 - iPon Black Friday - All-in

A világ első…

A világ első…

Galéria megnyitása

Az ASUS PG278Q lehetne az „első!”-zés aktuális királya, mert nem elég, hogy QHD felbontású panel sosem volt még ennyire gyors, de ebben a monitorban debütált az nVidia G-sync technológiája is, amiről nem kisebb nevek nyilatkoztak olyanokat, hogy „Ha egyszer leülsz egy ilyen elé, sosem akarsz majd mást!”, mint John Carmack, az id Software egykori zsenije. Kár, hogy lassan nem kering olyan friss fotó Engine Johnról a neten, amin nem egy Oculus Rift virít a fején. Na de ennyit a cinizmusról, mert egyrészt előbb-utóbb az Oculusban is lesz ilyen technológia, másrészt az igazság az, hogy már mi is nagyon régóta vártuk, hogy kipróbálhassunk egy G-synces monitort. A probléma, amire ez megoldást kínál, már régóta velünk van, és bár a folyadékkristályos monitorok megjelenése óta lett volna lehetőség megszabadulnunk tőle, valahogy senki sem vette rá a fáradtságot.

Na de mi is az a G-sync?

Örülök, hogy megkérdeztem magamtól, mert így elmondhatom mindenkinek. Az előző évszázadban sok-sok évtizeden keresztül ültünk katódsugárcsöves tévék és monitorok előtt, amik nagyon leegyszerűsítve úgy működtek, hogy egy elektronágyú alpixelenként végiglövöldözte az egész képernyőt, hogy felvillantsa a képpontokat, majd mivel azok nagyon gyorsan kialudtak, kezdte előröl az egészet. Bumm-bumm-bumm, percenként több milliárdszor! Hogy mekkora erővel lövöldözzön az ágyú – tehát hogy milyen képet rakjanak ki a pixelek –, azt egy PC esetében a grafikus vezérlő mondta meg neki, aminek a memóriájában ott várakozott a kirajzolásra váró kép. A CRT képernyők előbb felvázolt működési elve miatt azonban eltartott egy ideig, míg elkészült az elektronágyú a képpel, tehát nem lehetett egyszerre az egész képkockát átadni a monitornak, mert az soronként haladt. Éppen ezért előfordulhatott, hogy miközben rajzolgatott, elkészült egy új képkockával a grafikus vezérlő, és már azt mutatta, mint kirakandó képet. A végeredmény valami ilyesmi lett:

Galéria megnyitása

A fenti kép egy nagyon szép példa arra, hogy milyen az, amikor a kijelző nincs szinkronban a videokártyánkkal. A screen-tearingnek, vagy csíkozódásnak hívott jelenség akkor fordul elő, amikor a grafikus vezérlő fittyet hány a monitor tempójára, és csak ontja magából a képkockákat. Kellett erre valami megoldás, hát anno kitalálták az úgynevezett vertical-syncet (V-sync), ami nem egy bonyolult eljárás, mindössze annyit csinál, hogy megzabolázza a videokártyát: az hiába készül el egy új képkockával, meg kell várnia, amíg a monitor jelet ad, hogy készen áll annak fogadására. Igen ám, csak ez egy új problémát szült. Egy ideális világban a grafikus vezérlő pont úgy ontaná magából a képeket, ahogy a monitor az iramot diktálja, de a valóságban ez nem egy így működik. Egy átlagos, 60Hz-es kijelző másodpercenként 60 képkockát képes kirakni, tehát 16,6 milliszekundumnyi idő van egy-egy kép létrehozására. Sajnos ez azonban néha túl kevés, néha pedig nagyon is sok. Amikor kevés, és nem készül el időre az új képkocka, akkor a monitor kénytelen lesz megjeleníteni az előzőt, és hiába lesz kész 1ms múlva a grafikus vezérlő, várhat bő 15ms-ot, mire végre kirakhatja közönségének a művét. Ez ugye egy felesleges késleltetés, ami a sasszemű játékosoknak szúrhatja a szemét, hiszen teljesen inkonzisztens lesz tőle a megjelenítés. Például kétszer ugyanaz, majd egy új, aztán megint kétszer ugyanaz? Amikor minden ms számít, ez túl nagy lag. Amikor túl hamar készül el a videokártya, akkor egyébként nincs ekkora katasztrófa, csak nem tudjuk szegényt kihasználni, sokat fog unatkozni.

A kimenő képkockák V-sync nélkül és V-sync-kel (forrás: nVidia)

A fenti ábrákon a „scan” feliratok melletti számok jelzik, hogy hányadik képkockát rajzolja ki éppen a monitor. Ha nem használunk V-syncet, akkor csíkozódás lesz a jutalmunk, ha igen, akkor lag és ismételt képkockák. Bármit is válasszunk, kompromisszumokra kényszerülünk, tehát a CRT kijelzők öröksége még ma is kísért minket. Első blikkre talán adná magát, hogy minden hátránya ellenére a V-sync a kisebbik rossz, de a valóságban sok játékos kényszerül arra, hogy kikapcsolja azt, egyszerűen azért, hogy cserébe jóval reszponzívabb játékot kapjon, mert az a teljesítményén is javíthat.

Bekapcsolt V-sync mellett jól megfigyelhető az ugráló FPS (forrás: nVidia)

Sebesség és G-sync

Mi lehetne a megoldás? Valószínűleg már mindenki tudja, de nem, a hardverek fejlesztői nem abba az irányba mentek el először. Olyan ez, mint amikor valami egy filmben teljesen egyértelmű, de a főhős képtelen észrevenni, mi meg ott dühöngünk magunkban a moziban, hogy „fordulj már meg”. De nem fog. A játékosok esetében az első Szent Grál a sebesség növelése volt. Maradt a fix ütem, de gyorsult. A 60Hz-et követte a 120, majd a megérkezett a 144Hz is, amit a brutálisan gyors TN panelek tettek elérhetővé. A több frissítés több képkockát is jelent, és hirtelen tele is lett a net olyan játékosokkal, akik saját bevallásuk szerint még a 120fps-t is látják, tök mindegy mit mondanak a biológusok. Továbbléptünk az evolúciós létrán, eljött a szuperemberek kora? Sajnos nem, amit valójában érzékelnek a játékosok egy megfelelően gyors videokártya mellett egy ilyen monitor esetében, az a jóval kisebb késleltetés. Sokkal gyorsabban reagál a játék minden apró mozdulatunkra, még bekapcsolt V-sync mellett is, így megszabadulhatunk a csíkozódástól. És boldogan játszottak, míg meg nem haltak… vagy nem? Ha a színfalak mögé nézünk, ez nem egy rossz megoldás, de messze van az ideálistól. Minimális lagok maradnak, V-sync esetén a duplán kirakott képek is (csak most jóval kevesebb ideig lesznek kint), de szerencsére mi ebből már alig érzékelünk valamit. Ettől függetlenül ez csak a régi jó CRT-s vezérlés, erősen felturbózva, ráadásul nem igazán használható csak a gyors TN panelekkel, tehát a széles betekintési szögeknek kapásból búcsút mondhatunk. Na de ekkor színre lépett az nVidia és beleüvöltötte mindenki arcába a megoldást. Azt, amit sokan láthattak volna, ha érdekelte volna őket, de valószínűleg olcsóbb volt csak a tempón tekerni egyet.

A G-sync ugyanis nem más, mint egy *dobpergés* dinamikus frissítési ráta! Megfordulnak a szerepek, nem a monitor diktálja a tempót, hanem videokártya, a kijelző meg akkor pakolja ki a következő képet, amikor az elkészül. Egyszerű, mint az 1x1, ugye?

Olyan reszponzív lesz a játékunk, mint kikapcsolt V-sync mellet, csak éppen nem jelentkeznek majd a hátrányok! Persze bizonyos határokat azért így is be kell tartani, mert a paneltől függ, hogy mi az a maximális idő, amíg nem jár színvesztéssel ugyanannak a képkockának a kitartása és a sebesség is nagyban behatárolja, hogy milyen gyorsan követhetik egymást a képkockák, de kb. ennyi, így is elég reszponzív lesz a kijelzőnk, főleg ha alapból gyors volt, mint az PG278Q.

Oké, ez tetszik, mi kell ahhoz, hogy kihasználhassam?

Hát nem árt egy monitor, amiben már benne van az nVidia új G-sync vezérlője, valamint egy GeForce kártya; bármi megteszi a GTX650 Ti-től felfelé, aminek van DisplayPort kimenete. A monitorválaszték egyelőre nem ilyen széles, az ASUS PG278Q az első fecske, de az nVidia szerint a jövőben érkeznek majd további monitorok is, különböző felbontásokban (1080p, 4K). A G-sync működik multi-GPU (SLI) konfigurációkkal is és surround rendszerekben is használható, de utóbbi esetben nem árt, ha gondoskodunk a megfelelő kraftról is, mert három olyan ASUS monitort kihajtani, mint amit ma bemutatunk… hát nem egyszerű.

Galéria megnyitása

Még egy apró mozaikszó mielőtt nekiesünk az ASUS sebességbajnokának: ULMB

Ez az utolsó, cserkész becsszóra. A G-sync vezérlővel érkező monitorok egy másik extrát is fel tudnak villantani (majdhogynem szó szerint), az Ultra Low Motion Blurt. Anno a CRT-s korszakban az érzékenyebb szeműeket zavarhatta, hogy egy 50-60Hz-es tévé vagy monitor villog. Hiszen felvillan a kép, majd eltűnik, felvillan a következő, majd az is eltűnik és így tovább. Ahogy nőtt a képfrissítési ráta, úgy lett ez egyre kevésbé zavaró, 85 és 100Hz-en az emberi szem már nem érzékel ebből szinte semmit. Az LCD kijelzőknél nem tűnik el azonnal az előző képkocka, helyette végignézhetjük az átalakulását a következővé. A végeredmény az lesz, hogy gyors mozgásoknál elmosódhatnak a részletek. A testufo.com-on bárki kipróbálhatja ezt a saját monitorával, gyorsíthat, lassíthat a kis UFO mozgásán, és az idő nagy részében az lesz látható, hogy az ott bizony csak egy nagy paca…

Hogyan segít ezen az ULMB? Visszatér a CRT-s gyökerekhez, és elkezdi kapcsolgatni a villanyt. Amint képfrissítés következik, kilövi a háttérvilágítást, majd abban a pillanatban, ahogy végbement a változás, visszakapcsolja. Ennek hála csak a kész képeket fogjuk látni, az átmeneteket nem. Hogy ne legyen zavaró a villódzás, ezt csak 85Hz-en, vagy a felett lehet bekapcsolni, és csak G-sync nélkül. A G-syncnél ugyanis nem ütemre jönnek a képkockák, tehát össze-vissza villogna a kép, aminek valószínűleg senki sem örülne.

Az ULMB egy érdekes ötlet, de senki nem mondta azok közül, akiknek megmutattuk, hogy érte bizony kukázná a G-syncet, mert az sokkal több előnnyel jár, míg az ULMB hatása alig látszik – játékokban szinte semennyire. Na de ennyit a különböző technológiákról, lássuk, mit nyújthat nekünk az ASUS PG278Q, ha úgy döntünk, hogy kirakjuk az asztalunkra!

ASUS PG278Q - Felépítés

ASUS PG278Q - Felépítés

Az ASUS PG278Q tiszteletet parancsoló dobozban érkezett hozzánk és nem csak a nagyzoló feliratai miatt mondjuk ezt. 27 col nem kis átmérő, de ekkora dobozra azért nem számítottunk. Az legalább biztos, hogy nem kell attól tartanunk, hogy bármi baja is lesz a monitornak, míg hazaérünk, mert a gyárban nem spóroltak a habszivaccsal. Kibontva a csomagot az első érdekesség, ami feltűnhet mindenkinek az az, hogy a talp már fel van szerelve, és portré (pivot) módban fekszik a monitor a dobozban. Kiemelés közben kiderül, hogy súlya is van szépen, úgyhogy nem nélkülözi a fémet, a talp például elég nehéz lett.

A képek valószínűleg nem adják vissza, de a PG278Q az egyik legszebb monitor, ami valaha az asztalunkon landolt. A szögletes formavilág ismerős lehet az egyéb Republic of Gamers termékekről (G szériás notebookok pl.) és nagyon jól áll a monitornak. A grafitszürke és fekete festés elegáns, a káva vékony, az összeszerelés minősége pedig példás. Az első benyomás tehát igen pozitívra sikeredett nálunk, lássuk képes-e tartani a szintet az ASUS terméke, ha tovább vizslatjuk.

Galéria megnyitása

A talpazat elég sok mindent tud, a kijelző forgatható rajta két irányban, állítható a magassága, és természetesen döntögethető is a panel. Előre csak 1-2 fokban, hátrafelé viszont akár 20-ban is, és ami sokak számára lehet fontos, a már emlegetett pivot (álló) mód is támogatott. Az átmenet ráadásul teljesen folyékony, borzasztóan könnyen lehet váltani a két pozíció között, mégis stabilan tartja magát a monitor mindkét állapotban. Ha valaki ettől függetlenül úgy döntene, hogy lemond erről a remek talpazatról, megteheti, a VESA 100-as szabvány méretei szerint másik állványra is felfogatható a PG278Q.

A menügombok a képernyő jobb oldalán találhatóak, hátul. Csak pár darab van belőlük, így könnyű megtanulni mi mit jelent, a menüben való navigálást pedig egy pici joystiq teszi egyszerűvé. Alulról felfelé egyébként a sorrend a következő: bekapcsoló gomb, Turbo gomb, Game Plus menü, kilépés és a joystiq. Mindegyik nagyon jól elkülönül a többitől, határozott nyomáspontjuk van, elöl piktogramok jelzik mi mire jó, ha pedig aktiváljuk valamelyiket, a képernyőn is megjelenik hozzájuk a magyarázat, így sötétben sem okozhat problémát a menü kezelése. Szoftveres menükezelés egyébként nincs, de ilyen kezelőszervek mellett nem is éreztük a hiányát. Főleg, hogy a menü elég fapados lett… fényerő, kontraszt, színcsatornák, túlvezérlés, ULMB, kb. ezzel fel is soroltuk az érdemi menüpontokat. Nincsenek például Splendid színsémák, de annak, aki a természetes megjelenítést szereti, ez nem is lesz probléma.

Galéria megnyitása

A Game Plus menünek külön felülete van, ez arra képes, hogy kirakjon egy célkeresztet a képernyő közepére olyan játékok esetében, amikben nincs, vagy adjon nekünk a bal felső sarokba egy visszaszámlálót. A kettő egyszerre nem megy, de talán nem is baj, nehéz elképzelni olyan helyzetet, amikor szükség lehet rájuk. A Turbo gombbal a képfrissítés sebességét lehet kapcsolgatni 60, 120 és 144 Hz között. Legalábbis amikor épp működik, nem igazán sikerült rájönnünk mitől függ, hogy akarja-e épp a frissítés váltást, de a legtöbb felhasználó valószínűleg úgyis beálltja a 144Hz-et, és az életben nem kapcsol többé lejjebb.

Az állapotjelző led közel van a gombokhoz. A fénye nagyon diszkrét, így nem gond, hogy nem lehet kikapcsolni. Főleg, hogy nem csak a ki-bekapcsolt állapotát jelzi a PG278Q-nak, hanem azt is, hogy éppen használ-e valamilyen új technológiát. Ha fehér, be van kapcsolva a monitor, ha narancssárga, akkor készenlétben van, ha piros, akkor aktív a G-sync, ha zöld, akkor 3D-ben futnak a tartalmak rajta (nVidia 3D Vision 2 szettel lehet kihasználni ezt a képességét), ha pedig sárga, akkor az ULMB megy. Van egy Light in Motion funkció a menüben, azzal pedig a talpba épített, kör alakú világítást lehet kapcsolgatni, ami látványos, de hosszútávon egy kicsit zavaró.

Eddig nagyrészt csak jókat mondtunk az ASUS új csúcstermékéről, de most jön valami, amit nagyon nehezen tudtunk megbocsátani neki. Ha bekukkantunk a nyak mögé, ott várnak ránk a bemenetek. Vagyis „a” bemenet. Merthogy csak egy van. A G-sync kapcsolathoz DisplayPort csatlakozó kell, ez tiszta sor, mindenképp kellett egy ilyen a monitorra, de úgy érezzük, hogy ettől függetlenül azért még elfért volna más is mellette. Legalább egy HDMI, hogy ha pl. van egy konzolunk a PC mellett, akkor rá tudjuk dugni a monitorra. De nem, ez a termék a glorious PC master race számára lett készítve, akiknek van egy darab PC-jük és mást eszükbe sem jutna soha a kijelzőjükre csatlakoztatni. Pedig ekkora felületen már a különböző kép a képben és kép a kép mellett módok is egész jól kihasználhatóak lennének. A másik érdekesség az USB 3.0 hub logikátlansága. A két kivezetése ugyanis ott van, közel a DisplayPort csatlakozóhoz. Ennek hála nagyon körülményes hozzájuk férni, tehát kb. a billentyűzetünket és egerünket dughatjuk rájuk, de akkor minek az USB 3.0? Az élet nagy kérdései ugye.

Hogy teljesen mentes legyen a zajoktól a monitor, egy külső tápegységet kapott, ami elég apró lett. Ez felkeltette az érdeklődésünket, hogy mégis mennyit fogyaszthat egy ekkora monstrum, és a végeredmény elég meglepő lett: gyári állapotban (brutálisan magas fényerő mellett) 50 watt körül mozgolódott a mérőműszer, míg bekalibrált állapotban alulról súrolta a 30-at.

ASUS PG278Q - Képminőség

ASUS PG278Q - Képminőség

A PG278Q ugyebár TN panelt használ, ami rettenetesen gyors és… ennyi. Minden másban általában a többi panelfajta jobb, ezért manapság már egyre kevesebb TN paneles monitor van, legalábbis a középkategóriában. A legolcsóbb monitorok ugyanis még mindig ilyenekkel készülnek, és néhány felsőkategóriás megjelenítő is alkalmazza őket, természetesen a sebességre kihegyezve. 2560*1440-es felbontású, 27 colos példánnyal még nem igazán találkoztunk, de bekapcsolás előtt úgy éreztük, hogy ha valahol elvérezhet az ASUS fenegyereke, akkor az a panel képminősége lesz. Nos, legnagyobb meglepetésünkre nem így lett. Az a helyzet, hogy nem igazán tudjuk, hogy láttunk-e valaha ilyen szép képminőségű TN panelt. És mi azért már láttunk párat…

Kalibrálatlanul is elég pontos színvisszaadással találkozhatunk, csak gyárilag a fényerő az egekben van, a képernyő kisüti az ember szemét. Még szerencse hogy ez pár gombnyomással korrigálható. Mivel nem voltak extra színprofilok, így nem igazán volt mit méricskélnünk, egyből bekalibráltuk a monitort és ezt a meglepő eredményt kaptuk:

Galéria megnyitása

Az SRGB színtér nem probléma a monitornak, a referencia színektől való eltérés minimális, a fényerőt és a kontrasztot sikerült tökéletesen belőnünk. Ennél többet nem igazán kívánhatunk kijelzőtől. A kalibrált panelen elvégeztük különböző helyeken is a kontrollmérést, de még a sarkok környékén is csak 1.3 volt a Delta E. Le a kalappal, erre igazán nem számítottunk. Ettől függetlenül persze még mindig nem ezt a monitort ajánljuk színhelyes feladatok elvégzéséhez, azokra ott vannak a különböző prémium panelek, de TN paneltől ez a teljesítmény csillagos ötös (az ASUS hivatalos specifikációja szerint egyébként az NTSC színtér 72%-át képes visszaadni a monitor, ami szintén jó eredmény).

A háttérvilágítás nem PWM vezérelt, így nem villódzik, az érzékeny szeműek örülhetnek, márpedig valószínűleg ők vesznek ilyen monitort. Szabad szemmel egy fekete képernyőn nem láttunk bevilágításokat, és a fényképezőgépet is elég nagy záridővel kellett használjuk, hogy alul felbukkanjon egy kevés. Bekalibrált állapotban egy fehér képernyőn a legkisebb fényerő, amit mértünk 46cd/m^2 volt, ez elég szemkímélő még egy sötét szobában is, a maximális pedig 377 cd/m^2 volt, ami pedig még nappal is kisüti a szemünket. Persze nem véletlen, hogy ilyen brutális fényerőtartalékokkal rendelkezik a monitor, hiszen támogatja az nVidia 3D Vision 2-es megoldását, ami aktív-záras szemüveggel teszi elérhetővé a 3D-s élményt. Ez fényerővesztéssel jár, tehát jó, ha alapból elég nagy a fényerő, amit lefelezhet a szemüveg. Sajnos 3D Vision csomag nélkül a 3D-s részt nem tudtuk megnézni, de igazából ez úgyis csak egy extra, a legtöbben valószínűleg nem ezért fognak erre a monitorra kacsintgatni.

Fényerőeloszlás

Bár szabad szemmel alig látható a különbség, azért a háttérvilágítás lehetne egyenletesebb. A monitor közepéhez viszonyítva 17%-os eltéréssel is találkozhatunk, főleg a szélek felé. Az interpolációs képességei a vezérlőnek nem rosszak, 1080p-ben is nagyon szép a kép, de ha bírja a grafikus vezérlőnk erővel, érdemes a natív felbontásnál maradni (főleg, hogy csak ott jelenti magáról a monitor, hogy megy 144Hz-en).

Még egy kicsit a képminőségnél maradva, sávosodást a színteszteknél nem nagyon láttunk, és a kontrasztskála elemei is mind kivehetőek voltak, bár a legsötétebb szürkéért nagyon kellett sasolni, de ott volt. A panel egyetlen ponton szerepel csak gyengén, a látószögeknél. A TN panelek esetében szeretnek megadni 160/170 fokot, mint jól látható tartományt, de az igazság általában távol van ettől. Szemből nézve a monitort még pont tökéletes a kép, a sarkokban sincs színtorzulás, de ha például hátradőlünk a székünkben, akkor a képernyő teteje már sötétebb lesz, ágyból fekve pedig kb. esélytelen rendesen filmet nézni, ha asztalon van a készülék. Horizontálisan már sokkal jobb a helyzet, de ahogy elkezdjük körbejárni a monitort, némi zöldesedéssel kell számolni. Ketten hárman azért még jól el tudnak lenni előtte, ha áthívjuk a barátainkat, nem kell szégyenkeznünk.

Sebesség, G-sync akcióban, értékelés

PG278Q - Sebesség, G-sync akcióban

Elérkeztünk a legérdekesebb részhez, a sebességhez, egy gamer monitornál elvégre ez a lényeg. Egy 144Hz-es, 1ms-os GtG idővel rendelkező paneltől a legjobb időket várjuk és nem is kellett csalódnunk, a PG278Q brutálisan gyors. Már G-sync nélkül, szimplán csak a 144Hz-es képfrissítést kiválasztva óriási a különbség egy 60Hz-es monitor és ez között, az egész sokkal válaszkészebb, mindenre azonnal reagál. Bár csak a szemünkre hagyatkozhattunk most, az input lag is minimálisnak tűnik, a feldolgozó chip tehát szélsebes, még normál túlvezérlés mellett is. Mi úgy vettük észre, hogy az extrém beállításnak nem sok értelme van, csak kicsit több lesz a hiba, de látható gyorsulással nem jár. Nem először látunk azonban villámgyors paneleket, úgyhogy amint lehetett, aktiváltuk a G-syncet és vártuk a csodát, ami aztán jött is, meg nem is.

Az a helyzet ugyanis, hogy a G-sync istenien teszi a dolgát, egy ugráló fps-es játékban 60Hz-es V-synces beállításhoz viszonyítva óriási a különbség. Nincs össze-vissza megjelenítés, minden képkocka egyszer rajzolódik ki, és minden abban a pillanatban tárul elénk, ahogy elkészül vele a VGA. Az elméletben jól működő technológia tehát a gyakorlatban is tökéletesen használható, és bár sajnos ezt képekkel nem tudjuk visszaadni, attól még így van. Akkor mi lehet a probléma? Nos, az, hogy a javulás már messze nem olyan látványos, ha 144Hz-es megjelenítésből indulunk ki. Néha igazából azon gondolkodtunk, hogy vajon azért látunk egy kis különbséget, mert látni akarunk (vagy úgy gondoljuk, hogy kéne), vagy azért mert tényleg érezhető előnye is van a G-sync-nek. Nehéz megmondani. A gyors képfrissítés ugyanis minimálisra csökkenti a cikk elején kivesézett zavaró tényezőket, így a G-sync csak extrém esetekben nyújt igazán látható előnyt.

Akit bővebben is érdekelnek képminőséggel és sebességgel kapcsolatos mérések, ajánljuk, hogy látogasson el a TFT Central-hoz, mert nekik mindenre van valami kütyüjük, azt is megtudhatjuk a monitorról, amit nem is akartunk.

Értékelés

Akkor íme a rövid verzió azoknak, akik egyből itt nyitottak (ejnye), és azoknak, akik már minden tudás birtokában vannak. Vegyük külön a monitort és az nVidia új technológiáját, a G-syncet. Az ASUS PG278Q a legjobb gamer monitor, amivel valaha dolgunk volt, ennyi, ez a tömörített változat. Ez az első olyan kijelző, ami 2560*1440-es felbontás mellett képes 144Hz-es képfrissítésre, és az első olyan, ami támogatja a G-syncet. A fizikai jellemzői mind kiválóak, az állványa olyan, hogy azt sok monitor megirigyelhetné és képminőség frontján sem tudunk kötözködni, pedig egy IPS monitor után ültünk át elé. A betekintési szögek sajnos eléggé TN panelesek, és nem igazán tudjuk megbocsátani az egyetlen videó bemenetet sem, de ezeket leszámítva, nem tudunk kötözködni, ez most a gamer monitorok királya. Az egyetlen, ami beárnyékolhatja az uralmát, az az ára, mert az bőven 200 ezer forint felett van, és ennyiért már sok egzotikus termék közül válogathatunk (34 colos extra szélesvásznú, 4K-s 28 colos, stb.). Érdemes elgondolkodnunk, mi a prioritás, de ha gaming über alles, akkor lehet, hogy itt az ideje feltörni a malacperselyt. Főleg, hogy nem árt egy kellően erős gép sem a PG278Q mellé, ami tud is neki elég képkockát szolgáltatni másodpercenként.

Ami az nVidia G-sync technológiáját illeti, nagyon meggyőzőre sikerült, tényleg ez lehet a monitor-videokártya szinkronizáció jövője, és ezt végre mások is látják. Az AMD lemaradt a buliról, így bejelentette saját megoldását, de úgy néz ki, hogy valami hasonló benne lesz az 1.3-as DisplayPort szabványban is, úgyhogy egyszer majd valamikor elterjedhet a dinamikus képfrissítési ráta. Addig azonban marad a G-sync, mint nVidia exkluzív technológia. Azért mindenképpen le a kalappal előttük, hogy megtették az első lépést az úton, és ezáltal irányt mutattak a többieknek, de a PG278Q talán nem a legjobb módja volt a bemutatkozásnak, ugyanis a 144Hz-es megjelenítés mellett a G-sync már kevés látható előnyt jelent. Van azonban rengeteg olyan panel, ami nem elég gyors ehhez a képfrissítéshez, de elég a G-synchez, úgyhogy kíváncsiak vagyunk, hogy mit hoz a jövő. Először valószínűleg kisebb felbontású és méretű monitorokat, hogy olcsóbban is hozzájuthassunk a technológiához, de aztán ki tudja. Talán eljön a prémium paneles G-synces monitorok kora is. Mi nem bánnánk.

iPon webshop: ASUS PG278Q

Az ASUS PG278Q monitort az ASUS hazai képviseletétől kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet érte!

Hírlevél feliratkozás
A feliratkozással elfogadom a Felhasználási feltételeket és az Adatvédelmi nyilatkozatot.

42 hozzászólás

A komment írásához előbb jelentkezz be!
Törölt felhasználó
Törölt felhasználó
2014. szept. 4. 17:51
#22

Megjelenítés jövője a VR szemüvegek. Aki egyszer kipróbálja az a büdös életbe nem akar többé monitoron játszani és nagyjából ennyi.

Szefmester
Szefmester
2014. aug. 7. 21:46
#21

Köszi a választ, de szerintem volt egy kis félreértés is, tudom én is hogy az lcd kijelzők nem bistabil megjelenítők, ezért folyamatosan kell neki ipulzust adni. De most már tisztább a dolog.

Svindler
Svindler
2014. aug. 7. 12:58
#20

A modern LCD kijelzők esetében ugyanúgy frissíteni kell a képet, mert egy idő után elfelejti, hogy mi van rajta. Megküldöd egy kis feszültséggel a folyadékkristályt, ami ettől átrendeződik, de egy idő után elkezd visszaállni alapállapotba ha nem frissítesz rá. Ezért van az, hogy van egy maximum idő a G-synces/Adaptive synces monitoroknál is, amíg várhatnak a következő képkockára, ha az nem jön meg, akkor kirakják a régit. (De olyan nagy az időlimit, hogy ez nem szokott problémát okozni.)

Léteznek olyan passzív LCD-k is, amik képesek megtartani az állapotukat, lehet ez kavart be (kb. mint a dinamikus és statikus ram közötti különbség).

Egyébként a technológia nem csak játékra lehet jó, én örülnék pl. ha a jövőben multimédiás szoftverek is támogatnák. Pl. 24p-s Blu-ray filmet lehetne képkockatrükközés nélkül nézni, vagy akár az új 48fps-es cuccokat.

Szefmester
Szefmester
2014. aug. 7. 12:03
#19

Lehet hogy nagy hülyeség lesz amit kérdezek és mondok, de érdekel.

Úgy tudtam hogy az CLD kijelző egyik nagy előnye a CRT-kkel szemben a folyamatos kép, azaz csak akkor változik amikor a kép is változik, a CRT pedig fixe dobálta kifele a képeket ha volt váltás ha nem. Na most hogy ha a készülék másodpercenként max 60 képet tud kirakni, de csak 28ra lenne szükség akkor csak szoftver kellene ahhoz hogy a 28 képet többé kevésbé egyenletesen ossza el. Vagy nem? Miért kéne ehhez spéci monitor? Ha a kijelző képes a 60 helyett 120 képre akkor kisebb az az idő ami két eltérés között üresként ott van az ember szeme előtt, de ugyanúgy csak 28 képet kell leosztania....

idArns
idArns
2014. aug. 6. 22:02
#18

Ide kérném szépen. Az asztalomra. Most.

pongracz6
pongracz6
2014. aug. 6. 18:30
#17

Ez a monitor egy félreértés.

Ahogy a tesztben is elhangzik, a 120+ hz-es monitorok már elég gyorsak G-sync nélkül is.

A G-sync arra való HOGY A 60Hz-es FRISSÍTÉS LEGYEN "SIMÁBB"! Vagyis tűnjön gyorsabbnak.

Az Asus ezt rendesen félreértette ... én mindenesetre várom az IPS ill. VA paneles 1080p-s G-Sync-es monitorokat.

Mert a 120hz-es TN paneles monitoroknak nincs szükségük V-Syncre.

Ez a monitor a "hányjuk mindenből bele a maximumot és kérjünk el érte pofátlan összeget, elvégre az első fecske" tipikus példája.

Az Asus meg ha már nem tud rendes panelt csinálni, vehetne az LG-től mint a Dell. :P

sanyix
sanyix
2014. aug. 11. 11:09

próbálni próbáltak sokszor, de nem sikerült még senkinek sem :)

asdsa
asdsa
2014. aug. 6. 2:47
#16

@dbori

Nem tudok szakszavakkal dobálózni, de gyártástechnológiától is függ, mennyire szemmel láthatóak a képpontok a monitoron, nem minden esetben a felbontás a hibás.

Emellett arra is oda kell figyelni, hogy mekkora a panel felülete.

Alapul két gyakoribb képátló: 22" és 27" (16:9)

A 27colosnál kb. másfélszer akkora területen oszlanak el a pixelek, szóval ugyanazért a képért 1920gyök1,5 X 1080gyök1,5 felbontást kéne alkalmazni. A 4k felbontás mellett kb. 44-45"-on kapsz ugyanolyan minőségű képet (de azt meg távolabbról nézed).

Szóval ennek a 2k-nak van haszna (meg kihajtják a mai gépek), 4k-nak én csak akkor látnám értelmét, ha valami 50-60 colos tévére van kötve a gép.

dbori
dbori
2014. aug. 5. 17:19
#15

Igazából a mostani monitorom tökéletes, de azért a full hd picit pixeles. Ezért akarok minimum dupla felbontást. Bár utána olvasva egy 27esen a 4k meg a 2k között lényeges különbség nem nagyon van. Amit írtál azok mikorra várhatóak véleményed szerint?

Svindler
Svindler
2014. aug. 7. 9:56

Soká valsz, de annyira nem is baj, a 4K-val egyelőre sok a probléma. Kéne neki Displayport 1.3 vagy HDMI 2.0, mert jelenleg elég macerás kezelni (vagy két HDMI kell neki vagy egy DP ami úgy csinál, mintha két monitor lenne rajta)

Imi3est
Imi3est
2014. aug. 5. 16:41
#14

Ez tök jó, veszek egy monitort meg egy VGA-t, és mikor a vga-t lecserélném nv helyett atira, akkor vehetek új monitort is :).

rini
rini
2014. aug. 5. 14:15
#13

Akkor fogd fel úgy mint az AMD Mantle megoldását. Mindkét cég tulajdonképpen rámutattak egy hibára és megoldást is eszközöltek hozzá a maguk módján. Az AMD a Mantlevel ugyan ezt tette. Rámutatott a hibára a DX-ek esetén és szolgált egy megoldással. Mindketten csak felforgatták az állóvizet aminek hatására mindjárt mindenki igyekezet valamit tenni és nem csak néztek ki a fejükből. Ugye milyen gyorsan lépni kezdet mindenki akik eddig ültek a pihe puha párnácskáikon? Holott régóta tudtak a hibáról és tehettek is volna valamit ennek megoldása érdekében. Köztük az AMD is. Ja, hogy őket sem érdekelte. Vakuljál paraszt.

Egyébként az elfogadott szabvány megalkotásakor maguk a fejlesztők is elmondták, hogy egyenlőre nem fognak tudni olyan minőséget prezentálni mint az nV féle megoldás, jóllehet olcsóbb. Még jó hogy. Egy szoftveres megoldás nemigazán versenyezhet egy dedikált célhardverrel. Legalábbis sok időnek kell eltelni addig mire beérheti.

Meridius
Meridius
2014. aug. 5. 10:05
#12

Dübörög a marketinggépezet, még a nagyobb hírportálokon is ott van ez a fizetett hirdetés. :D

Avisto
Avisto
2014. aug. 4. 21:12
#11

Engem ez a screen tearing jelenség sose zavart egy percig se, kb észre se vettem ilyet. A motion blur viszont annál inkább, jó lenne lassan kiküszöbölnék.

gabest
gabest
2014. aug. 4. 17:20
#10

Csak jelezném, hogy az alapok hibásak, amióta van legalább két képre való memória a gépben (kb 20 éve?), azóta double/triple bufferelik a képet és nincs vsync miatt fennakadás. Marketing bullshit.

Svindler
Svindler
2014. aug. 5. 16:44

Hát, szerintem nem, sőt, ha hozzászoktál a 120Hz-es megjelenítés sebességéhez, akkor lehet még zavarna is a 60Hz. De 120Hz-ről 144-re vagy G-syncre váltani sem akkora előrelépés, csak ha tényleg a maximumra törekszel, akkor van értelme.

Viszont ha duál GTX880-ban gondolkozol, akkor a 4K kihajtásával nem lenne probléma, az biztos :) Lehet érdemes lenne megvárnod a 4K-s 144Hz-es/G-sync-es, Adaptive-synces/ monitorokat

YellowFlash
YellowFlash
2014. aug. 4. 14:02
#9

Hogy a témához szóljak: a testufo-s link rossz. xD

Svindler
Svindler
2014. aug. 4. 14:47

Köszi, javítottam

Svindler
Svindler
2014. aug. 4. 13:29
#8

croix, gab78: Az benne van a cikkben is, hogy lesznek alternatívák, bár szerintem nem a Free-sync fog elterjedni, hanem egy általános megoldás az új displayport szabványban, csak kérdés mikor, én idén biztos nem számítanék rá, és amilyen gyorsan foglalnak szabványba arrafelé dolgokat, ki tudja, lehet jövőre sem (de azért remélhetőleg jövőre azért lesz valami).

gab78
gab78
2014. aug. 5. 11:57

AMD fizetett hirdetése? Azért vettem másfél hete Intel processzort ugye? :) Na ne komolytalankodjunk! Engem jobban érdekel, hogy az amit veszek, vagy nekem kínálnak, az számomra milyen értéket hordoz, nem csak rövid távon, de hosszú távon is.

Ha már AMD, akkor nézz meg egy AMD-s processzorról szóló cikket, ott láthatod, hogy hogy ostorozom őket! :) Mert sz@r amit csinálnak.

Az Adaptive-Sync pedig nem az AMD-é hanem VESA szabvány, használhatod Intellel, nV-vel és AMD-vel is. Ez a különbség, teljesen mindegy milyen felhasználó vagy, ha a GPU-d (függetlenül attól, hogy integrált vagy dedikált, függetlenül ki gyártotta) támogatja, élvezed az előnyét.

Butchy
Butchy
2014. aug. 4. 13:02
#7

Kedves Svindler

Köszönjük a jó kis tesztet, kár hogy nem volt lehetőség Mobil GPUval meghajtani ;)

croix
croix
2014. aug. 4. 12:59
#6

Kösz, de nem költök +30k-t egy G-Sync-es monitorra, mikor nincs is NV kártyám. Maradok az ingyenes FreeSync-nél és spóroltam 30k-t a monitoron.

tokyofej
tokyofej
2014. aug. 4. 12:31
#5

Objektív a teszt.

Csak poénból megnéztem volna, AMD vga-val vajon mit produkál?

Svindler
Svindler
2014. aug. 4. 12:02
#4

Atesz91: Igen, méghozzá egy akcióval :) Nézz balra.

gab78: Ha úgy érzed esetleg elhallgattam valami negatívumot, akkor hajrá, de egyébként hagyjuk már ezt a fizetett hirdetéses szöveget... a monitor egyébként nem is az nVidiáé :)

Atesz91
Atesz91
2014. aug. 4. 13:57

Miért kell hatelni? radásul ha neked nem kell se g-sync se ilyen monitor akkor miért olvasod el a cikket? és utána miért commentelsz? nem kell jellyskedni :)

DogTheDog
DogTheDog
2014. aug. 4. 11:36
#3

Ujra bevizsgaljuk majd az arat Karacsony kornyeken is.Jo lenne jatszani,de nem ennyiert.

gab78
gab78
2014. aug. 4. 10:53
#2

Az nv fizetett hirdetését olvashattuk, "köszönjük szépen"! :)

Meteorhead
Meteorhead
2014. aug. 4. 12:08

+1 :D

Atesz91
Atesz91
2014. aug. 4. 10:06
#1

Mikor kerül be a webshopba ma? :D

Vissza az oldal tetejére