I. oldal - Specifikáció
Közhelynek számít, de attól még igaz, hogy az iOS és az Android piacra lépésükkel néhány év alatt gyökeresen felforgatták először a mobiltelefonok, majd az újra felfedezett készülékkategória, a tabletek piacát. Olyannyira, hogy az elmúlt pár hónapban egyre inkább a kettő közti határvonal elmosódása a trend, és már neve is van az új jövevényeknek: születőben van ugyanis az úgynevezett „phablet” kategória, azaz az 5”-os vagy annál nagyobb képátlójú okostelefon.
Az ASUS az utóbbi években többször is letette a névjegyét mind a mobilpiacon (még a Windows Mobile időkben), mind pedig a táblagépek frontján (teszteltük is a legjobbakat, és általában nagyon meg voltunk velük elégedve). 2012 áprilisában előrukkoltak egy igencsak formabontó megoldással: a PadFone igyekezett a mobilok és a táblák világát ötvözni, több-kevesebb sikerrel. Bár az első generáció számos kisebb-nagyobb gyermekbetegséggel küzdött, azért megmutatta, hogy a tajvani gyártó nem fél az innovációtól, és termékei üdítő színfoltjai a mostanság kissé egyhangúvá és unalmassá váló kínálatnak.
Nem sokat kellett várni a második felvonásra: év végére elkészült a PadFone 2, amelyet egyrészt hardveresen a viharos gyorsasággal változó igényekhez igazítottak, másrészt az előd hibáit igyekeztek kiküszöbölni, a koncepció letisztult, és így jóval egyszerűbbé is vált.
Több mint egy hetet töltöttünk el a tesztpéldánnyal, és nem árulunk el előre túl sokat azzal, hogy sikerült megkedvelnünk. A cikkben elsősorban arra keressük a választ, van-e létjogosultsága egy ilyen eszköznek, és főleg megéri-e azt az árat, amit kérnek érte.
Kezdjük mindjárt a specifikációval, amely igencsak masszívra sikeredett!
Specifikáció
A PadFone 2 az alább felsorolt hardveres tulajdonságokkal rendelkezik:
A gyártó nem lacafacázott: fogta az elérhető egyik legkomolyabb hardvert, és bepakolta az új üdvöskéjébe. A Qualcomm Snapdragon S4 Pro APQ8064 SoC egy meglehetősen brutális erejű összeállítást tartalmaz: négy Krait-maggal rendelkező, 1,5 GHz-es frekvencián pörgő processzort, valamint egy Adreno 320-as jelzésű grafikus gyorsítót. Nem szeretnénk előreszaladni, de ez a kombináció sem a tesztprogramokban, sem a hétköznapi használatban nem okoz csalódást. A csúcshardvernek sok memóriára is szüksége van, emiatt a korábban tesztelt eszközökben található mennyiség duplája, 2 GB áll rendelkezésre.
A felsőkategóriában a HD kijelző már szinte alapnak tekinthető, és tesztalanyunk ebből a szempontból sem kíván lemaradni. A telefon megjelenítője egy 4,7” átmérőjű, Super-IPS+ panel, 1280x720-as felbontással, valamint a karcolódások ellen Gorilla Glass védelemmel. Nem tudunk róla nem szuperlatívuszokban beszélni, a 312 ppi-s pixelsűrűségnek hála a kép tűéles, a betekintési szög a létező legnagyobb, a fényerő pedig elég izmos ahhoz, hogy napfényben is látható maradjon. Itt jegyeznénk meg, hogy a készülék mindenfajta szenzort tartalmaz, így a közelségérzékelő lekapcsolja a kijelzőt, és az automatikus fényerő-szabályozó is hibátlanul teszi a dolgát, ezzel is energiát spórol.
Dokkoló várja telefonját...
Az ASUS PadFone 2 különlegessége, hogy nem pusztán egy okostelefont kapunk a csomagban, hanem egy PadFone Station névre keresztelt „tablet-dokkolót”, amely tulajdonképpen egy kijelző és egy akkumulátor, ezen kívül saját hardvert nem tartalmaz. A készülék hálás rezgéssel nyugtázza, amikor a dokkolóba helyezzük, és lényegében azonnal átvált a nagyobb megjelenítőre. Lehet, hogy finnyásak vagyunk, de a tábla 10,1”-os képernyője nem nyerte el tetszésünket. Szó sincs róla, hogy rossz lenne, az IPS panel itt is remekül teszi a dolgát, sem a színekkel, sem pedig a betekintési szögekkel nincsen probléma. Ugyanakkor 80 pixelt leszámítva lényegében ugyanazt a felbontást látjuk, mint a Padfone jóval kisebb kijelzőjén, és így a képminőség már messze nem hat olyan nagyszerűnek. Szívesebben láttunk volna egy olyan kijelzőt, amit már a TF700-ban megcsodálhattunk (1920x1200-as felbontás, Super-IPS+), de nyilván ez jócskán megdobta volna az amúgy sem túl aprócska árcédulát.
A telefon-tábla hibriden tárolt alkalmazások, illetve médiatartalmak tárolására kiépítettségtől függően 32 vagy 64 GB áll rendelkezésre, sajnos azonban a gyártó nem tette lehetővé a memóriabővítést, pedig legalább a dokkolón elfért volna egy microSD foglalat. Már csak azért is, mert az eszköz egy igencsak izmos, 13 MP felbontású kamerát kapott, amelynek beállítási lehetőségeiről és képminőségéről még később részletesebben szót ejtünk. Az előlapon is találunk kamerát, részint a videóhívásokhoz, részint pedig a Tükör nevű alkalmazás használatához (nem vicc, van ilyen program rajta).
Mivel tesztalanyunk ízig-vérig okostelefon, nem meglepő, hogy a kommunikációs arzenál hiánytalan, sőt. Nem csak a HSPA+ támogatást kapjuk meg, ami 21 Mbps le- és 5,76 Mbps feltöltési tempóval kecsegtet, de igazi kuriózumként LTE-támogatás is van, a maga 100 illetve 50 Mbps csúcssebességével. Megfelelő hálózati támogatás, illetve adatcsomag birtokában olyan gyorsan netezhetünk az eszközzel, mint az otthoni ADSL vagy kábeles kapcsolattal, ami azért igencsak figyelemreméltó.
Emellett természetesen van a/b/g/n-kompatibilis Wi-Fi is, valamint GPS, amely a pontosabb pozícionálás érdekében A-GPS és GLONASS támogatással rendelkezik. A Bluetooth a legfrissebb, 4.0-s verziószámot viseli, és természetesen a sztereó hangátvitel sem okoz neki gondot. A kommunikációs részleghez tartozik a korábbihoz képest lényegesen kisebb, 13 tűs ASUS dokkolócsatlakozó, amely azonban microUSB-kompatibilis. Ebből az is következik, hogy a PadFone Stationhöz nem tudjuk használni sem a Transformer-sorozat dokkolóját, sem pedig az előző generációhoz készült billentyűzetet. Reméljük, az új változathoz is készít a gyártó hasonló megoldást.
Napjaink androidos kínálatának leggyengébb pontja általában az akkumulátor, ezt jól tudja a tajvani gyártó is. Éppen ezért a mobiltelefont egy igencsak masszív, 2140 mAh kapacitású áramforrással látták el, míg a Station egy 5000 mAh-s példányt tartalmaz. Ez az összeállítás a videótesztben ugyan a táblagépekhez képest nem remekelt, a hétköznapi használatban viszont remekül helyt állt, erről bővebben később még szót ejtünk.
A legkellemetlenebb meglepetés a specifikációs lista utolsó sorában található: a negyedmillió forintot meghaladó árcédula láttán mindenkiben azonnal felmerül a kérdés: érdemes kéthavi átlagfizetés árát otthagyni egy ilyen kütyüért? A rövid válasz az, hogy bizonyára nem mindenkinek, de a tesztből ennél jóval árnyaltabb kép rajzolódik ki.
Kezdjünk is neki, vizsgáljuk meg a doboz tartalmát, valamint az eszközök külsejét!
II. oldal - Csomagolás, minőség, PadFone és Station
Hosszúkás doboz: kettő az egyben
Tesztalanyunk a telefont és a dokkolót is magába foglaló, „kettő az egyben” szett, így egy hosszúkás dobozban kaptuk meg, amelyben egymás mellett kényelmesen elfér mindkét eszköz, ám a csomagolást kompaktnak nevezni erős túlzás volna. A gyártótól megszokott, elegáns fekete karton használata itt is jellemző, és a belső kialakítás is igényességről árulkodik.
Tesztünk alanyai
A telefont kiemelve láthatóvá válnak a tartozékok, amelyeknek számát a gyártó sajnos ezúttal sem vitte túlzásba. Kapunk egy hálózati töltőfejet, egy hozzá kapcsolható microUSB kábelt, valamint egy meglepően jó minőségű „agybadugós” fülhallgatót, különféle méretű gumiharangokkal. A füles teljesen alkalmas zenehallgatásra, bár a magas hangjai nem teljesen tiszták, így is lényegesen jobb, mint amit megszokhattunk. Felvevőgomb és mikrofon is rendelkezésre áll a hívásokhoz, és a gombot kétszer gyorsan lenyomva a zenelejátszóban a következő számra léptethetünk. Sajnos tokot vagy törlőkendőt hiába keresünk a csomagban, pedig mindkettőre elég nagy szükség lenne (előbbi a telefonhoz, utóbbi pedig a táblához jönne jól).
Tartozékok
A külső vizsgálatát kezdjük először a telefonnal!
Tesztelésre a fehér verziót kaptuk meg, de létezik feketében is. A PadFone második verziója egy nyúlánk, hosszúkás, azonban viszonylag keskeny és rendkívül vékony okostelefon. Az előlap és a hátlap jó minőségű műanyagból készült, a készüléket pedig egy fém keret fogja körbe, így az összhatás még minőségibb. Az összeillesztési minőség példás, nyekergésnek nyoma sincs.
Elölről
Az előlap nem tartogat meglepetéseket, a nagy részét a már egekig magasztalt 4,7” képátlójú kijelző foglalja el. Felette az előlapi kamera, a szenzorok, illetve a hangszóró található. Ez utóbbi a tesztpéldány esetén nem mindig remekelt, hallottunk már tisztább hangút is telefonban.
A megjelenítő alatt három kapacitív érintőgomb és a gyártó márkajelzése található. Okos megoldás, hogy alul van egy keret, amelynek köszönhetően az érintőbillentyűk is könnyen megnyomhatók anélkül, hogy a készülék kiesne a kezünkből.
Hátulról
A hátlap a gyártótól már megszokott érdes, körkörös mintát tartalmazza, kellemes és stabil fogást kölcsönözve a készüléknek. Felül középen a 13 MP felbontású kamera érzékelője, alatta egy pici villanó található, ez utóbbiért nagy piros pont jár a tervezőknek. Sajnos az Asus is elkövette azt a tervezési hibát, hogy a mobil hangszóróját a hátlapon helyezte el, így az asztalra vagy ágyra helyezve jelentősen veszít egyébként igencsak komoly hangerejéből. A hátlap nem leszedhető, az akkumulátort így házilag nem tudjuk cserélni, azt pedig már korábban is említettük, hogy memóriabővítésre nincsen lehetőség. De akkor hogyan helyezzük be a SIM kártyát?
Ravaszul elrejtett microSIM foglalat
A telefon felső részén, a jack csatlakozó mellett van egy kis fiók, amely a microSIM foglalatot tartalmazó kis tálcát rejti. Ehhez úgy férhetünk hozzá, hogy egy tűvel megbökjük az ott lévő apró kis nyílást, mire egy rugó kilöki a kártyát fogadó alkalmatosságot. Ötletes megoldás, bár nem teljesen értjük, hogy egy ekkora készüléktest esetén mi szükség volt a microSIM használatára, hiszen egy teljes méretű is bőven elfért volna.
Igencsak kecses készüléktest
A készülék oldalai nem túl izgalmasak: jobbra a ki-bekapcsoló, valamint a hangerő szabályozására alkalmas gombok találhatók, alul pedig a dokkolócsatlakozó (illetve microUSB) foglalata árválkodik.
A dokkoló csatlakozója
A tabletként funkcionáló dokkoló lényegesen kevesebb izgalmat tartogat.
PadFone tabletként
Az előlapot vastag fekete keret veszi körbe, ezt igazán megoldhatták volna szebben. Mivel táblagépes üzemmódban minden a kijelzőről vezérelhető, így nem találunk gombokat sem. A kijelzőről már beszéltünk, lehetne ugyan nagyobb felbontású és Super-IPS+, de ne legyünk telhetetlenek, bőven megfelel ez így is. Sajnos az egyetlen komolyabb negatívum, hogy erősen gyűjti az ujjlenyomatokat, így gyakori törölgetésre kell felkészülnünk.
PadFone hátlap dokkolt állapotban
A készülék hátlapja sajnos lényegesen kevésbé igényes, mint a többi rész: matt kopogós fehér műanyagból készült, a telefonon lévő mintázat nélkül, ezáltal kevésbé exkluzívnak hat, az egyetlen, ami feldobja, az a dokkolót körülvevő fém keret. A csatlakozó stabilan tartja a telefont, mivel oldalról is fogja, így nem kell attól félnünk, hogy esetleg kicsúszik a helyéről. A hátsó fertály eléggé ingerszegény, a fenti ábrán látható, hogy csak a hangszóró rácsa töri meg az egyhangúságot. A ki-bekapcsoló és a hangerő-szabályozó itt fehér műanyagból készült, és nyomáspontjuk sem az igazi. Alul ugyanúgy egy 13 tűs csatlakozót találunk, mint a telefonon, ám értelemszerűen azt nem veszi körbe a dokkoló csatlakozó két nyílása.
Ennyit a külsőségekről, nyilván mindenki arra kíváncsi, mire képes a hardver a gyakorlatban. Lássuk hát!
III. oldal - Teljesítmény
A szokásos teszteket lefuttattuk, ám időnként fura, felemás eredményeket kaptunk. Éppen ezért a számok előtt le kell szögeznünk, hogy az eddig nálunk járt androidos masinák közül ez volt a létező leggyorsabb. Akadozást, lefagyást nem sikerült produkálni, az operációs rendszer soha nem látott módon suhant, a böngészést sem lehetett igazán megakasztani, igazi élmény volt a készülék használata (telefon és tablet módban egyaránt). A benchmark programokat mindkét üzemmódban lefuttattuk, és külön pontszámként tüntetjük fel őket.
Az AnTuTu benchmarkban a PadFone önmagában egészen megdöbbentő pontszámot ért el: a 21915 pont durván kétszer annyi, mint amennyit eddig bármi tudott produkálni. Ráadásul a részpontszámokat megvizsgálva további furcsaságokat vehetünk észre: a CPU eredmény telefon módban meggyőző, a Station viszont irreálisan alacsony minősítést kénytelen elszenvedni (használat közben nekünk nem tűnt fel semmi). A GPU értékek nagyjából reálisnak tűnnek, bár a Tegra 3-as Nexus 7 fölénye némiképp meglepő. Az az érzésünk, hogy szoftveres problémák állnak a háttérben, ugyanakkor a PadFone fölénye az összpontszámot tekintve még tablet módban is egyértelműnek tűnik.
A Quadrant teszt jóval világosabb eredményeket hozott, mint a nyuszis benchmark. Az eddigi csúcstartó Galaxy Note 10.1 pontszámához képest majdnem dupla annyit szedett össze az Asus üdvöskéje, ez is mutatja a Qualcomm Snapdragon S4 Pro architektúrájában rejlő potenciált.
A táblagépeket általában tartalomfogyasztásra szokták használni, amin elsősorban a böngészést szoktuk érteni. A HD felbontású kijelzők előtérbe kerülésével ez a tevékenységet már az okostelefonon is kényelmesen űzhetjük, ezért fontos a Peacekeeper tesztben elért pontszám.
Bár nem a legmagasabb érték szerepel a PadFone 2 mellett, elegendően jó az eredmény ahhoz, hogy jó szívvel tudjuk ilyen célra is ajánlani.
A GLBenchmark legutóbbi változatának nem a HD-felbontású, hanem a klasszikus tesztjét szoktuk offscreen módban futtatni, és ez is meglehetősen szórja a mezőnyt. Az OpenGL ínyére van az Adreno 320-nak, a 80 pont körüli eredmény jóval több, mint amit eddig mértünk, így játékok futtatásakor nem valószínű, hogy gondban leszünk.
IV. oldal - Kamera, multimédia, üzemidő
Az eddig tesztelt táblagépeknél lényegesen komolyabb, 13 megapixeles modult találunk a PadFone 2 hátulján, aprócska segédfénnyel megtámogatva. Már a kamera szoftvere sem mindennapi: rengeteg beállítási lehetőséggel kényeztet minket.
A kamera felülete
Találunk itt panoráma módot, van HDR üzemmód, szabályozhatjuk a dinamikatartományt, sőt a zajszűrést is. A szokásoshoz képest több tesztfotóval jelentkezünk, ezek jó része a mohácsi busójárásban készült (csak nagyon elszántak kattintsanak a teljes méretért, mert azok az eredeti, 13MPixeles fotókat takarják).
Róna utca sarokJönnek a busókÉgetéshez felkészülni...Tűz!
A fotókat teljes méretben megnézve nyilvánvaló, hogy láttunk már ebben a kategóriában ennél jobbat is. A képzaj helyenként elég jelentős, a vonalélességgel sincs minden rendben, és az alkonyatkor készült képnél megfigyelhető az ég fura elszíneződése. Ezzel együtt a pillanat megörökítésére tökéletes, alapbeállításon is jó képeket tud készíteni, de ne várjuk el tőle, hogy kiváltson egy kompakt fényképezőgépet.
A kamera képes videót is rögzíteni, legfeljebb 1080p-ben, bár érdekes módon alapból 720p-re volt beállítva. Ebben a felbontásban készült az alábbi videó is, ami a máglya égetésének néhány másodpercét örökíti meg: http://youtu.be/5fg30PGqS1Y
A multimédia többi része teljesen rendben van: az alap Android-médialejátszót kapjuk meg, amely képes kategorizálni az albumokat, megjeleníteni az albumborítókat, fut a háttérben, és a telefon lezáró képernyőjén elhelyezi a zene vezérlésére alkalmas irányítópanelt is.
Zenelejátszó
Kritikus kérdés az üzemidő, így ennél a készüléknél ketté kell bontanunk a kérdéskört. Telefonként használva, a 3G hálózatokat kikapcsolva, némi böngészéssel, nagyjából fél óra telefonálással három napig húzta egy feltöltéssel, ami nagyszerű értéknek hangzik, bár a leírás alapján sejthető, hogy nem volt kitéve nagyon intenzív használatnak. Ugyanakkor a 2140 mAh akkumulátorral nagy valószínűséggel komolyabb igénybevétel esetén is kibírna két napot, ami a jelenlegi mezőnyben kimondottan jónak számít.
A dokkolóban található 5000 mAh pótakkumulátort a szoftver többféleképp tudja kezelni: a tesztidőszak alatt az „intelligens” módot használtuk, ami csak időnként táplálta a mobilt, de választhattunk volna olyan üzemmódot, amikor a telefon akkuja élvez prioritást, illetve konnektor nélküli hosszabb használat esetén olyat is tud, hogy csak akkor kezdi tölteni a PadFone-t, amikor az lemerülőben van.
Widgetek az akkumulátorok optimális használatához
A szokásos YouTube-tesztünket is lefuttattuk, maximális fényerőn, a telefont a dokkolóba helyezve. Az eredményekhez némi magyarázatot is kell fűznünk.
Azért szerepel két érték, mert először a PadFone Station merült le, míg a telefonban maradt 17% szufla. Így 340 percig bírta, ami a vizsgált mezőny legalacsonyabb értéke, de ne felejtsük el, hogy ez is több mint 5 óra videózást jelent. Tovább futtattuk a tesztet, így a mobil önmagában még 75 percet ment a teljes lemerülésig. Habár a Nexus 7 eredményét nem sikerült megközelíteni, azért egy hosszabb utazást a PadFone-nal is végig tudunk mozizni.
V. oldal - Operációs rendszer, hozzáadott szoftverek
A telefon kezdőképernyője
Az ASUS-ról tudjuk, hogy kitesz magáért, amikor a hozzáadott szoftverekről van szó, és ez most sincs másképp. Tesztalanyunk már az Android 4.1-es, Jelly Bean kódnevű variánsát futtatja, ami igazán örömteli, és valószínűleg hozzájárul a készülék akadásmentes működéséhez is.
A telefonálással kapcsolatos szoftverekbe csak minimálisan nyúlt bele a gyártó, a programok külseje egységes az egész menürendszerben, ugyanakkor letisztultak és egyszerűek. Hasznos kiegészítő lehet a Tiltólista, amellyel a nem kívánt telefonszámokat utasíthatjuk vissza automatikusan.
Kibővített állapotsáv
A kedvencünk, a kibővített állapotsáv itt is megtalálható, ráadásul külön program feltelepítése nélkül is nagyon jól paraméterezhető. Bekapcsolhatjuk a vezeték nélküli rádiókat, valamint szabályozhatjuk a fényerőt, és aktiválhatjuk az intelligens takarékosságot is innen. Ez utóbbi egy elég részletesen beállítható kiegészítő, amellyel a különféle tevékenységekhez igazíthatjuk a telefon működését, jelentős mennyiségű energiát spórolva ezzel.
Az alkalmazások listája
A korábbi ASUS táblagépek tesztjéből ismerős programok köszönnek vissza itt is: kapunk két e-könyv olvasót, irodai csomagot (Polaris Office 4.0), jegyzetfüzetet (Super Note), online tárhelyet (Web Storage), és itt található a már említett, nagyon hasznos Tükör nevezetű szoftver is.
A biztonságunkat szolgálja az App Backup és az App Locker, az ASUS Studio pedig a fotóink rendszerezésében segít. Az AudioWizard a beállított helyzetekhez (zenehallgatás, filmnézés, beszéd) igazítja a hangbeállításokat.
Itt kell megjegyezni, hogy a feltelepített Google Chrome böngésző nem annak a változatnak tűnt, amit a Play Áruházból le tudunk tölteni, számos kényelmi funkcióval, és némileg átrendezett felhasználói felülettel rendelkezett. Reméljük, ezeket az újításokat hamarosan a hivatalos verzióban is viszontláthatjuk.
A multimédiás részleget erősíti a Movie Studio, a MyNet pedig a DLNA-kompatibilis eszközökről képes filmeket lejátszani. Mivel már a régebbi Transformerek is csont nélkül lejátszották a full HD videóanyagokat, joggal feltételezhetjük, hogy ez tesztalanyunknak sem fog semmilyen problémát okozni.
A jól ismert ASUS widgetek
Szerencsére a megszokott és megszeretett extra minialkalmazásokról sem kell lemondanunk: nyomon követhetjük az akkumulátorok állapotát, van Task Manager, e-mail, óra és időjárás-előrejelző is, az ismert grafikus megoldásokkal.
VI. oldal - Összegzés, vélemény
Őszintén meg kell mondanunk, hogy nagyon élveztük a PadFone 2-vel együtt töltött több mint egy hetet. Jó volt látni, hogy a kissé egysíkú Android-mobilpiacon akad egy gyártó, ami képes az innovációra, és a második nekifutás már egészen jól használható eszközt eredményezett.
Persze, ha nagyon kell, negatívumokat is tudunk felsorolni: a táblagép kijelzője lehetne nagyobb felbontású, és egy Super-IPS+ panelt ott is el tudtunk volna viselni, továbbá a kialakítás is lehetne igényesebb. A kamera csak erős közepest érdemel, és a microSIM foglalat miatt is húzzuk a szánkat.
A mérleg másik serpenyőjében viszont ott van a telefon nagyszerű kialakítása, kecsesen vékony és minőségi készülékháza, a nagyszerű kijelző, illetve az erőteljes akkumulátor, hogy a szoftverkörítésről már ne is beszéljünk. Meg mernénk kockáztatni, hogy az okostelefonok között simán labdába tudna rúgni az ASUS üdvöskéje, egy jó szolgáltatói konstrukcióban méltó kihívója lenne a Samsung és a HTC csúcsmodelljeinek.
Szót kell még ejteni a mellbevágóan magas árról is. Ez az összeg csak annak érheti meg, aki szeretne egy felső kategóriás telefont és egy ugyanolyan erőteljes táblagépet, viszont nem akarja a kettőt egyszerre használni (például családon belül).
Mindenesetre várjuk az utódot, egy felturbózott dokkolóval, és némi árcsökkentéssel igazán jó vétel válna belőle (és ha még opcionális billentyűzetet is kaphatnánk…).
Pro:
+ a telefon kialakítása meggyőző, a kijelzője nagyon jó minőségű
+ meggyőző teljesítményt nyújt a Snapdragon S4 Pro
+ folyamatos, fürge, akadásmentes működés
+ erőteljes akkumulátorok
+ a megszokott pazar szoftverkörítés
+ 4G LTE támogatás
+ Jelly Bean operációs rendszer
Kontra:
- a kamera lehetne jobb
- a táblagép kijelzője gyenge a telefonéhoz képest
- microSIM foglalat
- nem bővíthető, és a telefon akkumulátora sem cserélhető
- abszolút értelemben nagyon magas az ár, relatíve már nem annyira vészes
A Padfone 2-t az Asus magyarországi képviseletétől kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet érte!
