Bevezető és szoftverkörítés - Asus F9F-2P010
Ahogy azt ígértük ismét jelentkezünk szokásos szubnotebook beszámolónkkal, ezúttal is egy Asus gépet vettünk szemügyre, az előző cikkben beígért F9F-et.
A belsőt lassan nem is kell felkonferálnunk, Core 2 Duo processzor, 1 GB memória, integrált GMA950-es videokártya, nagy méretű merevlemez, vezeték nélküli hálózat és 6 cellás akkumulátor. A pontos specifikációk a rend kedvéért:
Processzor: Intel Core 2 Duo Mobile T5500 (1667 MHz, 667 MHz FSB, 2 MB L2 cache, 65 nm, EM64T)
Memória: 1 GB Elpida DDR2-667 SO-DIMM (CL5-5-5-15, Dual Channel)
Chipkészlet: i945GM
Videokártya: Intel Graphics Media Accelerator 950 (8-224 MB megosztott memória, DirectX 9.0b)
Hangkártya: Realtek ALC660 5.1 HD Audio
Merevlemez: Hitachi HTS541612J9SA00 (120 GB, 5400 rpm, 8 MB cache, SATA)
Kijelző: 12,1” Glare-Type 1280x800 (AUO Optronics B121EW03)
Optikai Meghajtó: TSSTCorp TS-L632D (SuperMulti, 2 MB, ATA-100)
Hálózati vezérlő (LAN): Realtek RTL8101 PCI-E 100 Mbit/s
Hálózati vezérlő (WLAN): Intel PRO/Wireless 3945ABG
Modem: Motorola SM56 Speakerphone Modem
Akkumulátor: 6 cellás
Operációs rendszer: nincs
Operációs rendszerről ismét nekünk kell gondoskodnunk, bár a 300 ezer forintos vételárba most is beleférhetett volna, hiszen semmi rendkívüli nincs a konfigurációban. A mellékelt CD-ken megkapjuk az összes Windows XP és Vista drivert, valamint az elengedhetetlen Nero Burning ROM 7-es verzióját és a Symantec Norton Internet Security 2007-et. Bluetooth van, infra nincs, a kártyaolvasó szerencsére most már alapkövetelménynek mondható.
Örömmel nyugtáztuk a notebook táskát és az egeret is, bár a méretével még mindig gondban voltunk.
Hardver - Asus F9F-2P010
Bekapcsolás után nagyon megörültünk, ugyanis a készüléknek huzamosabb idő után sem volt hangja, ami mostanában csodaszámba megy a szerkesztőségben. Miután elvégeztük a szükséges programok és driverek telepítését, nekiláttunk a tesztelésnek.
A processzor hűtéséért felelős hőcsöves rendszer nagyon jól végzi munkáját, ugyanis internetezés közben a kétmagos szörnyeteg hőmérséklete nem érte el az 50 fokot. Eddig ez egyetlen nálunk járt szubnotebooknak sem sikerült, kiváltképp nem hangtalanul. Hatalmas piros pont. Amennyiben masszív többszálas alkalmazást támad kedvünk futtatni, úgy már meg kell barátkoznunk némi zajjal, ám a gép ekkor sem volt túl hangos, a hőmérséklet pedig alig kúszott 70 fok fölé. Az egyetlen szellőzőnyílás a bal oldalon kapott helyet, mérete elég nagy, így nem ragad bent olyan könnyen a felmelegedett levegő. A W5Fm után felüdülés volt, hogy nem kellett egy méterrel arrébb teni a kezünket a rossz helyre került szellőzőnyílás miatt.
A videokártya szerepét a szokásos GMA950 tölti be, amely az egyik legnépszerűbb megoldás a szubnotebookok körében. Régebbi, 2-3 éves játékokkal – és némi kompromisszummal –  el lehet rajta szórakozni, de alapvetően nem játékra, hanem videogyorsításra tervezték. A központi memóriából legalább 8, legfeljebb 224 MB-ot tud kihasítani.
A beépített 120 GB-os winchestert a Hitachi prezentálta, működése során átlagos zajszint jellemezte, ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mivel a gép minimális zajszinten üzemelt, így sokkal jobban lehetett hallani a merevlemez munkáját, mint az eddig nálunk járt gépek esetében. Újabb piros pont jár a gyártónak, hiszen ez a vinyó volt az eddigi leghűvösebb, éppenhogy meghaladta a 40 fokot. Olvasásban sajnos elmaradt az átlagtól, gyakrabban lassult be, mint társai.
Legnagyobb meglepetésünkre a Samsung és a Toshiba közös vállalatának, a TSST Corporationnek az egyik DVD pörkölője került a gépbe, biztos elfogyott a sok LG meghajtó a raktárból:) A viccet félretéve, a gyártóról annyit kell tudni, hogy annak idején (nagyjából egy éve) nagyon sok probléma volt egy bizonyos szériájukkal, amely az A3 és A6-os sorozatot is sújtotta. Szerencsére a TS-L632D-vel semmilyen negatív tapasztalatunk nem volt a hangerejét és a túl mélyre süllyesztett gombot kivéve.
Ergonómia és bővíthetőség - Asus 2P010
A hét elején bemutatott W5Fm úgy látszik annyira megihlette a tervezőket, hogy a billentyűzetet egy az egyben átörökítették az F9F-be, pusztán a feliratok fajtáján és elhelyezkedésén változtattak. A hosszú „í” betű így továbbra is a space mellett kapott helyet, a tesztgépelés során egyszer sem tudtuk eltalálni, folyton a bal oldali shiftet ütöttük le helyette. Nyitást segítő mechanika újfent nincs. Kár. Pont.
A W5Fm-hez hasonlóan itt sem találunk gyorsgombokat, a Power és a WLAN kapcsolókon kívül egyedül a Power4Extreme+ profilok között váltogathatunk. A hangerőszabályzáshoz ezúttal a jól megszokott Fn billentyűzetkombinációkat kell használnunk.
A képernyőben található panelt ismét az AUO szállította, ám ezúttal nem voltunk maradéktalanul megelégedve vele, ugyanis a veritkális látószögek sötétebb színek esetén katasztrofálisan gyengék voltak, gyakorlatilag egy Vista bootot nem lehetett látni rajta. Szemből a kép megfelelően éles és kontrasztos volt, a BIOS-ban lehetőség nyílik levenni az akkumulátoros működésnél használható maximális fényerőt is.
A tapipad ezúttal nem kapott érdes felületet, mondhatni sima volt, érezhető is volt, hiszen kevésbé siklott rajta az ujjunk. A két egérgombtól meglehetősen féltünk, hiszen többek között az A7 sorozatnál is ezek okozták a legtöbb fejfájást azzal, hogy nyomáspontjuk csak középen volt érzékelhető. Szerencsére ezesetben ilyenre nem volt példa, bárhol nyomtuk le a két gombot a készülék hibátlanul reagált rájuk.
Felfedeztünk egy érdekességet. Szubnotiknál általában (sőt, gyakorlatilag soha) nincs numerikus billentyűzetrész külön, ezeket a gombokat az Fn funkciógombbal lehet elérni. Az Asus ezúttal egy apró trükkel próbált könnyíteni a leendő tulajokon. A képen a jobb felső sarokban látható téglalap egy nyomásérzékelővel ellátott felület, amit felmatricázhatunk egy numerikus résszel, amennyiben használni is szeretnénk. Okos ötlet, kár, hogy nagyon aprók lettek így a „gombok”.
A portok elhelyezésén nincs mit magyarázni, talán az audió csatlakozókat kellett volna a bal oldalra helyezni a kábelezés miatt, de a lényeg, hogy nem elöl, hanem oldalt vannak. USB-ből három darabot kapunk, amiből mindössze egyetlen egy került a készülék bal oldalára, ezt valószínűleg a pendrive-oknak szánták. A maradék kettő hátul kapott helyet, amely az egérnek és az egyéb kiegészítő perifériáknak van fentartva.
Az F9F is megkapta a forgatható webkamerát, ugyanazt, amit a W5Fm-nél láttunk, így természetesen 235 fokban elforgatható, ráadásul érzékeli az irányokat, így képes a kép fejjel lefelé való megfordítására is. A képminőség napfényben jó, lámpánál átlagos volt, a nagymértékű fényváltozást rosszul viseli a kamera.
Akkumulátor és értékelés - Asus 2P010
Az akkumulátorról már előre tudtuk hogyan fog teljesíteni, hiszen nem ez az első 6 cellás, amelyet hordozható gépekhez kaptunk. Nagyon visszafogott, pusztán olvasásra koncentráló, csökkentett fényerős használatban sem volt meg a 3 óra, valahol 2:45-2:50 környékén fogyott ki az üzemanyag a cellákból. Teljes terhelés esetén a másfél óra a plafon, akárcsak a W5Fm erősebbik akkumulátorával (amely meglepő módon szintén 6 cellás volt).
Az Asus F9F összességében nekünk tetszett. Ezt az elismerést különösen alacsony zajszintjével érdemelte ki, az átlagos teljesítményű akkumulátor és az átlagnál valamivel gyengébb kijelző némileg rontanak az összképen, de az előző részben látott W5Fm-nél mindenképpen jobb vételnek számít. Mindazonáltal még mindig várunk egy igazi, hosszú üzemidőre képes fenevadra, következő szubnotebook kirándulásunk vélhetően a Dell háza táján folytatódik majd, hogy megtaláljuk az igazit. Az operációs rendszer hiányát pedig továbbra sem tudjuk megemészteni.
Hivatalos honlap: Asus F9FVásárlás: Ipon webáruház
