Asus eeePC 1215N: Ennél nincs feljebb

Az Asus ősszel mutatta be legújabb eeePC-jét, amelyet az NVIDIA második generációs Ionjának is otthont ad. Alaposan körbejártuk a megújult netbookot.

Asus eeePC 1215N: Ennél nincs feljebb

1. Bevezető és specifikáció

Pár évvel ezelőtt a netbookokat kiáltották ki a legújabb nagy áttörésnek, minden érintett gyártó milliós eladásokkal számolt és nagyon úgy nézett ki az első két esztendőt követően, hogy bizony nekik lesz igazuk és a piac vevő egy kicsi, könnyű, olcsó, hosszú üzemidővel rendelkező, de visszafogott sebességgel megáldott hordozható eszközre. Aztán elérkezett a Pine Trail platform bevezetése, mely túl sok újdonsággal nem kecsegtetett, de már integrálták a nem túl acélos videókártyát a processzorba, így egy lapkán foglalhattak helyet. Az NVIDIA népszerű ION platformjának átültetése viszont részben emiatt is nehézségekbe ütközött és nagyon úgy festett, hogy a processzor szinten valamivel megerősített (nagyrészt csak órajelben), de grafikus tulajdonságaiban megnyirbált platform rohamosan veszti el potenciális vásárlói bázisát. Erre csak rátett egy lapáttal az Apple iPadjének megjelenése, amely tablet mivoltából nem konkurálhatott volna a netbookokkal, a kimutatások alapján viszont egyértelművé vált, hogy az új felvevő piac egy része bizony a netbookos táborból alakult ki.

Kezdtek tehát gyülekezni a felhők a nemrég még fejős tehénnek tűnő kategória felett, de az Asus és az NVIDIA még látott fantáziát a platform megmentésében, így megszületett az ION2, amely lényegében egy dedikált GeForce 310M kaliberű videokártyát jelent Optimus technológiával megfejelve – a lapkakészletet tehát ezúttal az Intel adja. Az NVIDIA elképzelése szerint – akárcsak az első generációs ION-nál – ezt a megoldást csak a legerősebb Intel Atom processzorok mellett érdemes alkalmazni, elkerülve ezzel a CPU limitet. Mostani tesztünk alanya ennek a kritériumnak annyira eleget tesz, hogy gyakorlatilag a legerősebb Atom processzort kapta meg, amely az őszi startnál elérhető volt, ráadásul kijelzőjét tekintve is jelentősen helyben hagyja a netbookok nagyrészét. Lássuk, miből áll össze a titkos recept.

A teljes értékű Windows 7 Home Premium operációs rendszer már önmagában meglepő egy ilyen géptől – mi személy szerint örültünk az Asus ezen döntésének, hiszen a dedikált videokártya miatt nagyon szép kezelőfelületet kapunk. A többi gyakorlatilag már ismerős a tavaly ilyenkor nálunk járt Samsung NB10-ből, az NVIDIA ION videokártya természetesen az egyik kulcsfontosságú pontja a gépnek. Érdemes még megemlíteni a 12”-os LED-es háttér-világítású kijelzőt, a 250 GB-os merevlemezt, a Bluetooth modult, a nagysebességű vezeték nélküli hálózatot, az 56 Wh-s akkumulátort és a 2 év „Pick Up and Return” garanciát is. Aminek kevésbé örültünk, az a csupán 100 MBites vezetékes hálókártya, illetve a 2x1 GB memória is igazán lehetett volna a duplája ilyen DDR3 memória árak mellett, igaz, ennek szükségességét a teszt során már nem éreztük. A 140 ezres vételár nagyjából megfelel a másfél évvel ezelőtt megjelent első generációs Ionnal szerelt modellének, amelyhez képest jelentős változásokat egyáltalán nem fedeztünk fel, sőt gyakorlatilag a specifikációjuk szinte megegyezik.

A legújabb eeePC mellé csak a legszükségesebb dolgokat kapjuk, meglepő módon még egy egér se képezi részét a csomagnak, ahogy hordtáska sem. A rövidített használati útmutató mellé kapunk egy alaposan bővítettet is, amely elektronikus formában megtalálható a Windows asztalon. A tápegység csupán 40W-os és közel 3 óra alatt képes feltölteni az amúgy igen derék kapacitású hatcellás akkumulátort.

2. Hardver

Bekapcsolást követően gyakorlatilag az amúgy létező ventilátor felpörgése nélkül kezdhettünk neki az előre feltelepített Windows 7 beállításának és kellett vagy 5-10 perc, mire az apró légkavaró működésbe lépett. Hangját még a legizzasztóbb terhelésnél is alig lehetett hallani, ráadásul a hőmérsékleti értékekkel se volt túlzott probléma, hiszen az 1.8 GHz-es Atom processzort a kezdeti 51-ről maximum 67 fokra tudtuk felmelegíteni. A bal oldalt távozó levegőn kívül a készülék egyetlen pontja sem volt langyosnál melegebb, így a 1215N hűtését jónak találtuk.

A Windows 7 által kiosztott pontszámok nem túl acélosak, főleg a videokártya rész az, ahol nagyon gyenge eredményeket kaptunk (jóval gyengébbeket, mint az előző generációs ION-nal szerelt 1201N-nél), valószínűleg azért, mert az Optimus techológia miatt az integrált Intel videokártyát értékelte a rendszer. A processzor továbbra is támogatja a 64 bites utasításkészletet és a 3.5-ös pontszámból kiindulva lényegében annyit gyorsult a 330-as Atomhoz képest, amennyivel magasabb az órajele – bő 10%. A DDR3 memória és a begyorsult rendszerbusz (533 -> 800 MHz) viszont láthatóan jót tett a rendszernek.

A legnagyobb kérdés az NVIDIA második generációs ION névre hallgató videokártyája körül merülhet fel, ami ezúttal nem alaplapra integrált, hanem attól függetlenül dedikált vezérlőként foglal helyet a netbookban. Sávszélessége nem túl nagy, ugyanis az Intel NM10 déli híd mindössze négy PCI-Express szálat képes a VGA rendelkezésére bocsátani. A GeForce 310M-re kísértetiesen hajazó specifikáció valójában egy annál gyengébb képességű (475 MHz-es) grafikus magot takar, hiszen 16 shader egysége mindössze 1092 MHz-en zakatol, 512 MB memóriája pedig 1600 MHz-en teker. Ennél fogva az első generációs ION-hoz képest gyakorlatilag nem sok változást fogunk tapasztalni, hiszen a memória mennyisége és órajele változott leginkább. A gyártó természetesen megoldotta, hogy a papíron kevesebbet fogyasztó, processzorba integrált videokártyát is használhassuk, ehhez a szokásos Optimus technológiát hívták segítségül. Más kérdés, hogy aki az Asus 1215N-nel szemez, valószínűleg soha nem fogja kikapcsolni a dedikált GeForce-t, hiszen vásárlásának célja pont ez a VGA – kiegészítve a kétmagos Atom processzorral.

A döntést mi is támogatjuk, hiszen a CPU-ban található Intel GMA 3150 valójában semmilyen modern feladatvégzésre nem képes, grafikus gyorsítása kis túlzással a Direct3D-ben merül ki. Ezzel szemben az ION a legtöbb video kódolási formát kezeli, így HD felbontású filmeknél képes levenni a terhet a gyorsuló, de továbbra is inkább lassúnak nevezhető Intel Atom válláról, ráadásul (és ez még inkább fontos) a böngészőben futó flash videók többségének hardveres gyorsítására is képes (csak ügyeljünk arra, hogy a legfrissebb Flash legyen fent).

Bár egy ilyen gépben – főleg a sok-sok gigabájt online tárhely mellett, amelyet az Asus eee szolgáltatásként mellékel – sokkal szívesebben láttunk volna egy kisebb kapacitású, de flash memória alapú meghajtót, a felhasználói élményhez valójában nem sokat tudott volna hozzátenni vagy javítani azon, ugyanis az esetek túlnyomó többségében a processzor jelentette a szűk keresztmetszetet. A 250 GB-os Seagate merevlemezzel sebességét és hőtermelését tekintve maximálisan meg voltunk elégedve, talán – jelen esetben – a legfontosabb paraméter az, ami miatt csalódtunk benne, ez pedig nem volt más, mint a zajszint. Már a legkisebb fejmozgásnál is olyan éles, olykor karcoló hangot hallatott a burkolat alól, hogy az amúgy rendkívül csendes gépből egy idegesítő masinát csinált. Az egyetlen szerencsénk az volt, hogy a 2 GB memória mellett a Windows 7 nem akart közelebbi barátságot kötni a lapozó fájllal.

A sztereó hangszórópár viszonylag tisztán szól, de nagyon hallatszódik rajtuk méretük, valamint a vödör hangzást se sikerült maradéktalanul kiküszöbölni a hangszín szabályzóval.

3. Ergonómia

Talán külsejét és anyaghasználatát tekintve fejlődött leginkább az Asus újgenerációs Ionos netbookja az előd modellhez képest. Hűlt helyét találjuk a csillogó fekete műanyag borításnak, a gép szinte minden fontosabb helyen szálcsiszolt alumíniumban utazik, ráadásul a minőségérzet tényleg ott van a szeren. Az új eeePC drágább gépnek látszik, mint amennyibe kerül valójában. Ezt jól érzékelteti a felső burkolat masszivitása, a kijelző mögötti rész ugyanis szinte egyáltalán nem mélyed be komolyabb nyomás hatására se. Az ujjlenyomatok gyűjtögetésétől se kell tartanunk, a gép nagy részén nem látszik majd meg a mindennapos használat. A memória modulok cseréje ezúttal is könnyedén megoldható, a hangos merevlemez kiváltásához viszont az egész burkolattól meg kell szabadulnunk sajnos.

A gépet kinyitva is sokkal kellemesebb látványban lehet részünk, egyrészt az alumínium, másrészt a dizájnbeli változás miatt. A bekapcsoló gomb mellett található LED például kifejezetten szép, de összességében is érezni egy fajta minőségbeli ugrást a 1201N-hez képest. A (változatlan) billentyűzet nagyon jól használható köszönhetően a stabil alátámasztásnak – igaz, a gépelés valamivel nagyobb zajt csap az átlagnál, de ez legyen a legkevesebb. Huzamosabb használat után a csuklótámaszon némi ujjlenyomat azért meglátszik, de eltűntetésük egy kendővel fél perc alatt megoldható. Egyedül a klaviatúra körül lévő csillogó fekete burkolattal fog meggyűlni a bajunk, az bizony kőkeményen vonzza majd a port.

A touchpad hasznos felülete sokat nőtt és ezt a mindennapos használat során értékelni fogjuk. Az alumínium borítás itt is tetten érhető, melynek köszönhetően remekül siklik az ember ujja a tapipadon. Természetesen minden létező multi-touch műveletet megkapunk, beleértve a régebben Asus kuriózumnak számító háromujjas helyi menüt is. A továbbra is egybeolvasztott jobb, illetve bal egérgomb is fémes jellegű anyagból készült, nyomáspontjuk eléggé magasan van és nehéz is kezelni őket, hiszen a sikerhez nagy erőkifejtésre van szükség.

Csatlakozókból pontosan ugyanazokat kapjuk, mint amit szoktunk ebben a kategóriában, viszont a tervezők ezúttal végre normális helyre tették a HDMI csatlakozót. A három USB csatlakozó továbbra is dicséretes ebben a szegmensben, de sajnos megmaradt az egész apró töltő csatlakozó, ami hosszútávon szerintünk nem szerencsés, mert könnyen letörhet majd a sok ki-berángatásnál.

A kijelző kísértetiesen hasonlít arra, amivel a 1201N-nél is dolgunk volt, hiszen pontosan ugyanazokat a jelenségeket jegyeztük fel vele kapcsolatban. A fényerő tartomány ugyanolyan tág (bár a minimális fényerő itt nem sikerült elég alacsonyra), a szövegmegjelenítés tűéles, a látószögek átlagosak, a színvilág pedig remek – eltekintve az enyhe sárgás beütéstől. A széleken elhelyezett LED-eket sajnos ugyanúgy látni lehetett, mint az elődnél, tehát a bevilágítás viszonylag számottevő, igaz, ezt jellemzően olyan háttereknél fogjuk csak látni, amelyek ehhez jó alapot adnak. Filmnézésnél és mindennapos használatnál minket abszolút nem zavart, de a tény attól még tény marad. A panel elé tett kontrasztjavító réteg nekünk túlságosan tükröződött, bizony néha forgatni kellett a gépet, hogy látni lehessen a képből valamit anélkül, hogy az egekbe emelnénk a fényerőt. A kijelző felett megbújó webkamera nagyon szép és éles képet biztosít, bár mozgáskövetése valamivel lassabb, mint amit az ember elvárna, de még bőven megüti a használható tempót. Az aktuális N szériás Asus noteszek óta nem bírunk zöld ágra vergődni a műanyag retesszel kapcsolatban, tény, hogy hasznosak, ám még mindig picit gagyinak hatnak, főleg egy ilyen gépen, ahol a burkolatok nagy része ezüst színű alumíniumban pompázik.

4. Teszteredmények

A sebesség teszteknél nem arra voltunk kíváncsiak elsősorban, hogy az előző generációs Atomokhoz képest hogy teljesít a kétmagos D525, hanem inkább arra, mekkora a lemaradása korunk belépő processzoraihoz képest. Ennél fogva az összehasonlítás alapját az egymagos AMD Sempron és a kétmagos Athlon II képezte.

Jól látható, hogy ahol nem tudjuk kihasználni az összesen négy szálon dolgozó központi egység erejét, ott bizony továbbra is gyenge eredménnyel kell számolnunk, ám az, hogy egy Sempron sebességének még így is a kétharmadát hozza, egész elfogadhatónak mondható, ismervén az architektúrát, ami a processzor mögött van. Bár régóta nem járt nálunk Atommal szerelt gép (pláne nem kétmagossal), de a mindennapos használat során úgy tűnt, hogy az Asus eeePC 1215N valamivel fürgébben dolgozik összességében, mint elődje, ami nem csoda, hiszen rendszerbusza a korábbi 533 helyett 800 MHz-en dolgozik. Első számú számítógépnek persze továbbra is csak fenntartásokkal alkalmas.

Nagy kérdőjelként tekintettünk a tesztek előtt a videokártyára, amely órajeleit tekintve az első generációs ION-nál lassabb, viszont dedikált buszt kapott és jókora fedélzeti memóriát, így fordulhatott elő, hogy az esetek többségében nem sikerült elszakadni a többi résztvevőtől, viszont olykor meg volt olyan alkalmazás, ahol komolyabb különbséget is ki lehetett mutatni. A processzor limitáltságot itt is megfigyelhetjük, amely azt jelenti, hogy továbbra is mértékkel gondoljunk az ION-os Atom rendszerekre, ha a játékok kérdésköre előkerülne. Tekintettel arra, hogy az első generációs változat (GeForce 9400M) megjelenése óta több mint egy év eltelt, mi csalódtunk a látottakban, hiszen a mai technológiákkal könnyedén lehetett volna akár kétszer erősebb VGA-t is passzírozni a kis eeePC-be (elég csak egy 310M-re gondolni, ami legalább 30%-kal lett volna gyorsabb) anélkül, hogy a fogyasztást érezhető mértékben megdobta volna. Más kérdés, hogy a gépet elsősorban nem játékra szánták, hiszen az ION lényege, hogy minél több feladatot levegyen a processzor válláról és ezt valójában sok helyen meg is teszi.

Szintén kíváncsiak voltunk, hogy a dedikált videokártya, az erősebb processzor és az előd modellénél kisebb kapacitású akkumulátor mennyit fog rontani az üzemidőn, amely annak idején netbookos berkekben egyáltalán nem számított kimagaslónak, sőt. Nos, a helyzet az, hogy dacára a csupa kedvezőtlennek tűnő feltételnek, a 1215N valójában tovább bírja szuflával, mint elődje, amely azt jelenti, hogy alacsony fényerő és bekapcsolt WLAN, illetve Bluetooth 3.0 mellett valamivel több, mint 6 és fél óráig tudunk dokumentumokat vagy flash nélküli weblapokat olvasni. A teljes képernyős nagyfelbontású filmnézés percre pontosan megegyezik a 1201N-nél kapott értékkel: 10 perc híján 3 óra. A maximális terhelésnél (amelynek valószínűleg nem sűrűn fogjuk kitenni a masinát) meglepő módon ismét az új modell volt a jobb, még hozzá nem is kicsivel, 22 perccel, amely egyben azt is jelentette, hogy akármit csinálunk a legújabb eeePC-vel, két óránál hamarabb nem fogjuk tudni lemeríteni – teljes töltöttség esetén.

5. Értékelés

Az Asus végre letette azt a netbookot az asztalra, amelyet tavaly kellett volna. A rohangálós életmódhoz elegendő sebesség, rengeteg dolgot hardveresen gyorsító videokártya, amely erős kompromisszumokkal egy-két komolyabb játék futtatására is alkalmas, elfogadható üzemidő, halk működés és minőségi alumínium burkolat. Természetesen az előd bemutatása óta eltelt egy évben ezek a gépek jelentősen vesztettek bájukból, hiszen az emberek valamiért elkezdtek közeledni a tabletek felé, de ha az újjászületés első állomását az eeePC 1215N-nel kezdi a távol-keleti gyártó, akkor minden okunk megvan arra, hogy bizakodó álláspontot alakítsunk ki a netbookok jövőjével kapcsolatban. Ha szemet hunyunk a tény felett, hogy hasonló (vagy olykor még nyomottabb) áron megvásárolhatjuk még a kifutó Core 2 Duo CULV alapú szubnotebookokat, akkor azt kell, mondjuk, hogy az Asus legújabb eeePC-je mindent egybe véve ajánlott masina. Ha ugyanebbe a köntösbe bele tudnának tenni egy alacsony fogyasztású Core i3 processzort, és az árcédulát is jól belőnék, az Isten se mentené meg őket attól, hogy bankot robbantsanak.

Az Asus eeePC 1215N-t a Ramiris Europe Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!

Pro:

+ jó kijelző

+ jó billentyűzet

+ jó touchpad

+ halk és hűvös működés

+ 2 év „carry and return” garancia

+ minőségi burkolat

+ NVIDIA Optimus technológia

+ Youtube HD és mkv HD képes

+ érezhetően gyorsult rendszer architektúra

Kontra:

- hangos és nehezen cserélhető merevlemez

- még mindig csak 100 MBites vezetékes hálózat

- a második generációs Ion alig gyorsabb elődjénél

Hivatalos honlap: Asus

Vásárlás: iPon webáruház

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward