• For glory!

Az Assassin sorozat sokat merít a történelemből, azonban elég sok téren a fikció felé dől, hiszen jelenlegi tudásunk szerint két egymásnak feszülő árnyék csoportosulás sem létezik, és az Izu ősök/istenek létéről sem került elő egyetlen tárgy vagy feljegyzés sem. Arról nem is beszélve, hogy történelmi fantasy-akció-kalandként nagyon is jó minőséget képvisel a sorozat, ennek csúcsát pedig az Originsban érte el, ahol az egyiptomi történelem és főváros külön játékmódot kapott, olyat, ami egy múzeumnak is a becsületére válna. Most azonban a Vikingeknél tart a történet és az ő történelmük is rengeteg érdekes eseményt, háborút tartalmaz, a legendákról, mítoszokról nem is beszélve.

„Habár a vikingek már korábban is számos alkalommal lecsaptak a Frank Birodalom több pontján, ám Párizst csak 845-ben sikerült elérniük, amikor is kifosztották a várost. A 860-as évek során még újabb három alkalommal támadták meg Párizst, melyet csak akkor voltak hajlandóak elhagyni, amikor a város vezetése kenőpénzt adott nekik, vagy képesek voltak komolyabb zsákmányra szert tenni. 864-ben a pistresi ediktumban leírták, hogy hidakat kell építeni a Szajnán Pîtres és Párizs városában.

Párizs ekkoriban már az Île de la Cité szigetet körülvevő folyószakasz mindkét oldalán feküdt. Ez rendkívüli módon segítette a 885-ös ostrom kivitelezését. A régió legfőbb vezetője egyben Párizs őrgrófja is volt, akinek felügyelete alá tartozott a vidék a Szajna és a Loire folyók mentén. Eredetileg Erős Róbert, Neustria őrgrófja töltötte be ezt a szerepet és ő kezdte el a főváros védelmi vonalának megerősítését, valamint  folyamatosan felvette a harcot az északiakkal, egészen halála napjáig, melyre a Brissarthe mellett vívott csatában került sor. Bár fia, Odo nyugati frank király követte őt az utódlásban, a királyi hatalom hanyatlásnak indult. Ugyanakkor Párizs erődítését tovább folytatta, főleg helyi, mintsem királyi indíttatásból.”

Miért pont Párizs?

III. (Kövér) Károly frank uralkodó 884-es hatalomra jutásával egyesítette az egész Frank Birodalom területét, mindez azonban nem érdemei és erősségei, hanem bátyja és unokaöccse halálának volt köszönhető. Lusta, sok szempontból alkalmatlan (és némely feljegyzések szerint epilepsziás rohamoktól gyötört) király volt, hadjáratai sikertelenséget hoztak, és ő volt az, aki békét vásárolt a vikingektől Párizs ostromakor 886-ban.

„A vikingek 885 novemberének 24., vagy 25. napján érkeztek meg Párizsba, elsődlegesen azért, hogy megsarcolják a frankokat. Az ostrom akkor kezdődött el, amikor ezt a frankok megtagadták tőlük. A vikingek mintegy két hónapon keresztül fenntartották az ostromállapotot, árkokat ástak és a szárazföldön tartalékokat képeztek maguknak. 886 januárjában megpróbálták törmelékkel,  foglyok holttesteivel, állattetemekkel és növényi anyagokkal feltölteni a folyó gázlóit, hogy a torony közelébe tudjanak férkőzni. Még azon a nyáron a dánok végső támadást indítottak a város ellen, amit a védők ismételten visszavertek. A birodalmi hadsereg októberben megérkezett és szétverte a vikingek csapatait.”

Újdonságok

A helyi lázadókkal szövetkezve nagyon egyértelmű nevű Rebel Missions nevű aprócska küldetésekkel bővült a játék. Hírnevet kapunk a végrehajtott küldetésekért és az is számít, hogy szövetségeseink közül mennyien élték túl a bevetést, a jutalmunk pedig nyersanyagok, tetoválások, rúnák és hasonlók lesznek. Emellett dénárok is ütik a markunkat, amiből a lázadókat fejleszthetjük vagy magunknak szerezhetünk előnyöket a játékban.

Új ellenségeket is kapunk, lovas katona (chevalier) és rat swarm képében. Ez utóbbit csak elijeszteni tudjuk, majd a búvóhelyüket blokkolva/elzárva akadályozhatjuk meg, hogy újra és újra zaklatni kezdjenek minket. Azonban a lovasokkal se higgyük, hogy egyszerű dolgunk lesz – nincs olyan szerencsénk, hogy egy-két nyílvesszővel a lovast vagy a lovat kiiktassuk, magas életerejük mellett pedig általában szálfegyverrel harcolnak, vagyis összegzésként macerás ellenségek.

Fegyverek terén is kapunk néhány említésre érdemes darabot. A rövidkard egy gyors fegyver, amit pl. tőrrel ötvözve azoknak fog tetszeni, akik villámgyors támadásokkal, ki és belépésekkel osztják a halált. Ezzel szemben a kasza (scythe) nehézfegyvernek számít, érett kalászként hullanak ellenségeink és elég jó távolságból odacsaphatunk, viszont hátránya a lassúsága és az, hogy idő kell, mire az újabb suhintásnak nekiveselkedünk.

Képességek (Ability) és skillek terén is bővült a Valhalla. A Plague of Rats egy távolsági támadás amivel a patkányokat hívhatjuk segítségként és a történethez is kapcsolódik, hiszen épp járvány sújtja Párizst és ennek a patkányok örülnek a legjobban, még az emberhúsra is rákaptak. A közelharc kedvelői se bánkódjanak, mert a Golden Flame főleg nekik szól, pláne, ha szeretik a tüzet, itt ugyanis egy apró gránát szerűséget erősítünk ellenségünkhöz, aki rövid idő múlva felrobban és a körülötte állókat is megsebzi.

A térképen ókori oszlopra hajazó jelet látva római kori romok ásatási területeire tévedhetünk, ahol főként a Hidden One-ok tevékenységeire utaló jeleket és hozzájuk kapcsolódó kincseket találhatunk. És a küsza viking harcosok helyett itt francia nemeseket találhatunk, akik fejének beverése után kapunk jóféle jutalmat.

Érdekesség, hogy a boss/állat harcok kicsit megváltoztak, ugyanis helyszín cserével is járhat a dolog, ahol lóháton kell üldöznünk az elszabadult bestiát és emellett az is újdonság, hogy azon orvgyilkos küldetések, amik kulcsfigurákhoz vezetnek itt már úgy is megoldhatóak, hogy ügyesen minden akadályt/trükköt bevetünk és ilyenkor konkrétan párbeszéd közben vagy a célpont összes védelmét elküldve/elijesztve/riadóztatva az egy szál magára maradt ellenséggel végzünk, néhol extra átvezető videót kapva jutalomként.

Ostromra fel!

Ostromokat az alapjátékban is vezethettünk. Aktuális seregünk élén különféle védelmi vonalakat kellett lebontanunk, így haladva a történettel. Azonban ha nem a játékmechanika részéről nézzük a dolgot, magasabb szinten és jó felszereléssel akár egymagunk is odamehettünk volna (és az ostrom előtt meg is tehettük), hogy kard/fejsze/lándzsa stb. élre hányjuk a teljes védősereget, majd a ládákat kifosztva gazdag zsákmánnyal távozzunk.

Némiképp most is ez lesz a helyzet ha elég felkészülten érkezünk, de a párizsi nagy ostrom egy kb. 1 órás intermezzo lesz a DLC-ben, sok apró kis küldetéssel, harccal, vagyis jó szeletet elfoglal az amúgy 5-6 órás főküldetés szál teljesítéséből. Emellett a mellékküldetések és a teljes map felfedezése, teljesítése még nagyjából 4-5 óra, és mindenki eldöntheti, hogy ez sok vagy kevés.

Hibák terén néhány apróság mellett egy komolyabb is becsúszott a fejlesztőknek és nehezen magyarázható, hogy miként lehetett ezt elszúrni. A rossz hír az, hogy a fő küldetésszál egyik fontos NPC-je egy bug miatt nem moccan és nem visz el minket oda, ahová kellene. És ezen az újraindítás, a küldetés előröl kezdése sem segít, az pedig pláne nem vet jó fényt az Ubisoftra, hogy a játékosok által keresett megoldási kísérleteket cikkekben gyűjtik össze gamer oldalak. Akinek pedig nem jön össze egyik sem, az majd vár egy patchre, ami talán megoldja, mindezt pedig a játék elején, alig egy órányira a küldetésben.

A történetszál még mindig erős az Assassin’c Creed legújabb DLC-jében. Érdekes karakterek, élő történelem, intrikák és az ostrom körülményei elég izgalmat tartogatnak számunkra. Szépen bővült a tennivalók listája is, tehát aki a gyűjtögetésben leli örömét vagy 100%-ra akarja teljesíteni ezt a térképet is, annak lesz mivel elfoglalnia magát. A főküldetés bugja viszont komoly árnyékot vet az egész produktumra és egyelőre inkább óvatosságot vagy kivárást javaslok. Ha minden igaz, ezzel a fejezettel búcsúzunk Eivortól és azt talán csak az Ubisoft fejesei tudják, hogy legközelebb hol vesszük fel a fonalat az Assassinok világában.