A magyar forgalmazónak köszönhetően körülbelül három órán át kaptunk lehetőséget arra, hogy kipróbáljuk az egy hónap múlva megjelenő Assassin's Creed Odyssey-t, vagyis a sorozat legújabb darabját. A tavalyi Originsnél már tisztán látszott, hogy a Ubisoft alapvetően új irányba indult el a szériával (lássuk be, már rá is fért), ezt pedig most az ókori Hellászba látogatva vitték tovább a fejlesztők.
Kezdjük azzal, hogy a térkép mérete elképesztő, tele behajózható tengerrel és felfedezésre váró szigettel.
Ebből persze ennyi idő alatt nem sokat tudtunk bejárni, leginkább a kezdő szigetként funkcionáló Kefalóniában kalandoztunk, ami önmagában tartogat annyi tartalmat, mint egy kisebb játék teljes egészében. De még mielőtt elkezdtük felderíteni a szigetet, a játék indítását követően két olyan választási lehetőséget is kapunk, ami eddig nem igazán volt jellemző az Assassin's Creedre. Egyrészt alapból választhatunk, hogy férfi (Alexios) vagy női (Kassandra) karakterrel vágunk bele a történetbe, másrészt pedig dönthetünk amellett, hogyhagyományos vagy felfedező módban szeretnénk-e játszani. Az utóbbi esetben eltűnnek a Ubisoft játékaira jellemző ikonok és a segítségek garmadája a felhasználói felületről, és bizony rá kell szánnunk magunkat a helyszínek alapos bejárására, megismerésére, ami nyilván növeli a beleélhetőséget.
Az már az Originsnél is látszott, hogy a Ubisoft szeretné elvinni az Assassin's Creedet némileg szerepjátékosabb irányba, így akkor átalakították az inventory rendszert, amit az Odyssey nagyrészt megörökölt. Továbbra is rengeteg különböző slotra vehetünk fel tárgyakat és fegyvereket, és "tuningolhatjuk" is őket különböző bevésésekkel. Az viszont újdonság, hogy most már a párbeszédek rendszere is szinte teljesen szerepjátékos lett, és bizony bejöttek a válaszlehetőségek! Egy adott NPC már nem csak ránk sóz egy küldetést, hanem egy csomó információt tudhatunk meg tőle, hogy egyérszt mi az az ősi szurony, amit vissza akar szereztetni velünk, miért olyan fontos ez neki, milyen jutalmat adna érte, és hasonlók.
De a válaszlehetőségek nem csak dísznek vannak, hanem befolyásolják a játékmenetet is.
Ha nem viselkedünk önző módon, és leadjuk a visszaszerzett ereklyét a templomnak, akkor utána a papnő jóval készségesebben fog hozzánk állni, és mindenféle információval szolgál majd. Ha nem gyilkoljuk halomba valamelyik ellenséges bandát, hanem lehetőséget adunk nekik a menekülésre, lehet, hogy később mellénk állnak. Márpedig az már Kefalónia szigetén is látszott, hogy komplex viszonyok állnak fenn a különböző felek között, kezdve a simlis földbirtokostól, a szigetről menekülni akaró szerencsétleneken át a különböző bandákig, és egyelőre úgy tűnik, hogy a döntéseink tényleg hatással lesznek a világra.
Persze aztán a végleges játékban kiderül majd, hogy ez az egész mennyire mély vagy felületes.
Szintén a szerepjátékos vonalat folytatja a karakterfejlesztés és a harcrendszer is. A küldetések teljesítésével, felfedezéssel és persze az ellenfelek eltángálásával XP-t szerzünk, ebből szinteket lépünk, majd az így kapott pontokból három ágon fejleszthetjük magunkat: az egyik leginkább az írja és a vadászatra koncentrál, a másik a közelharcra, a harmadik pedig a lopakodásra és csendes gyilkolásra.
És ennek megfelelően tulajdonképpen bármilyen módon, szabadon játszhatjuk az Assassin's Creed Odyssey-t, a sorozat végleg levette magáról azt a régi ciklust, ami nagyjából annyiból állt, hogy magas épületeket másztunk meg, próbáltuk kilesni az ellenfelek mozgását, majd fentről rájuk ugortunk. Ez többé nem egy parkour-özős játék némi rosszul megvalósított lopakodással és még annál is rosszabb közelharccal, hanem egy hatalmas, nyitott világú, szerepjátékos elemekkel megtűzdelt akció-kalandjáték, ahol szinte bármilyen módon érvényesülni tudunk. Ehhez alkalamzkodik a harcrendszer is, ahol az akció-RPG-khez hasonlóan sebzésszámokat látunk röpködni, tudunk fegyverrel blokkolni, kitérni, védelmet feltörni, és a harci stílusunkat alapvetően befolyásolja, hogy milyen fegyvert használunk: például gyors, de kicsit sebző tőröket, vagy lassú kétkezes baltát.
Az Assassin's Creed Odyssey első pár órája tehát abszolút meggyőzött.
Egyedül a grafikán éreztem azt, hogy nem fejlődött eléggé, pedig PS4 Pro konzolokon teszteltünk. Nem arról van szó, hogy csúnya lenne, a játékvilág továbbra is elképesztő, de például a karakterek részletessége és mimikája 2018-ban már hagy némi kívánnivalót maga után. Aztán ki tudja, lehet ez is javul a végleges változatig, amiről persze a megjelenéskor jelentkezünk egy szép nagy teszttel!
(A próba alatt nem lehetett screenshotokat készíteni, így a képek illusztrációk.)
