Szinte elképesztő, amit a Sony ebben a generációban művelt a minőségi, belsős fejlesztésű exkluzív címek terén. Egy-két ballépéstől eltekintve úgy tűnik, mintha a vállalat nem tudna hibázni, főleg, ha az utóbbi egy-két év termését nézzük. Olyan exkluzívok jöttek sorban, mint a Days Gone, a God of War, a Spider-Man, a The Last of Us 2 és most a Ghost of Tsushima.
Mindegyik játék teljesen különböző, mindegyiken érződik a kreativitás és a készítők rajongása, és nem utolsó sorban mindegyik nem csak remekül sikerült, de hatalmas pénzügyi sikert is aratott.
A Ghost of Tsushima tulajdonképpen a PlayStation 4 utolsó nagy, belsős fejlesztésű exkluzívja, innentől kezdve már a Sony összes belsős stúdiója a következő generációra koncentrál. A készítő Sucker Punch korábban az InFamous-játékokat hozta el nekünk, úgyhogy nem meglepő módon ezúttal is maradt a nyitott világ, a téma azonban alaposan megváltozott: a szuperhősös, modern történet helyett a 13. századi Japánba repít minket vissza a játék Tsushima szigetére.
Ha a Sony stúdiói ilyen részletességet tudnak kihozni egy 4,2 TFLOPS-os GPU-val és egy tablet processzorral, akkor nagyon kíváncsi vagyok, mi vár ránk a PS5-nél.
Ebben az időszakban a Mongol Birodalom éppen azt vette a fejébe, hogy tovább kellene terjeszkedni Kelet felé, és nagyon jó lenne móresre tanítani a japánokat. Az invázió egyik első állomása Tsushima volt, ebben tehát nagyjából a valóság talaján áll a játék, azonban onnantól kezdve nem kell túl sok történelmi hűséget keresni benne, nem történelemleckét szeretne adni.
A támadó mongolokkal szemben kiáll egy rakás derék szamuráj, akiket a többszörösen túlerőben lévő hódítók úgy kapnak szét, mint hülyegyerek a mesekönyvet. Drága főszereplőnk, Jin is éppen csak túléli egy Yuna nevű tolvaj segítségével, akivel aztán később szorosabb szövetséget kötnek olyan alapvető célokkal, mint szövetségesek keresése, Jin nagybátyjának a megmentése, és a mongolok helyreigazítása.
Igazából a történetről nem szeretnék elárulni részleteket, csak általánosságban beszélnék. Egyrészt nagyon komor az egész, túl sok vidámságot nem lelünk majd benne, és ez így van rendjén. Másrészt Jin folyamatosan vívódik két oldal között: egyrészt a szamuráj neveltetése azt mondja, hogy neki bizony tisztességesen ki kellene állnia face-to-face a csúnya mongolokkal szemben, közben azonban elkezd egyfajta japán Batmanné válni, és mindenféle lopakodós módszerekkel, sunyi eszközökkel is eléri a célját, sokszor hatékonyabban, mintha kardot lobogtatva rohanna az ellenség közé.
Fantasztikus a játék hangulata.
A fő történet foglalkozhatna kicsit többel is ezzel a vívódással, de így is bőven lesz elég mondanivalója, és egyébként konkrétan megdöbbentő eseménye, amik miatt a Ghost of Tsushima biztosan hosszú évekig emlékezetes marad majd. Ráadásul a legjobb, hogy hiába beszélhetünk egy nyitott világú játékról, itt a mellékküldetések is rendkívül érdekesek és értékesek.
Egyrészt nem a Ubisoft-játékokban megszokott repetitív és unalmas marhaságokat kell csinálni, hanem itt tényleg minden küldetés más: hangulatában, céljában, a felhasználandó eszközökben, de ami a legfontosabb, hogy mindegyik egy nagyon érdekes, sokszor rendkívül szívszorító történetet mesél el, melyek nagyon sokat hozzá tesznek a történethez, a karakterekhez és a mítoszhoz. Valahogy így kellene ezt csinálni. Ráadásul valamelyik mellékküldetés több szakaszon elég sokáig elkísér minket, míg egy másikat viszonylag rövid idő alatt lezárhatunk, szóval még ebbe is sikerült változatosságot csempészni.
Maga a nyitott világ pedig elképesztően részletes és hangulatos. Létezik ugyan gyorsutazás, ám én nagyon sokáig inkább nem használtam, mert tényleg jó barangolni Tsushima szigetén, amit nem csak a gyönyörű természet ural javarészt, hanem a különböző falvak, templomok és nagyon részletesek, és szuperül visszaadják a kor hangulatát. Ez tipikusan az a játék, ahol nagyon jól jön a fotó mód, és ahol 10 percenként úgy érzi az ember, hogy na itt akkor muszáj megállni csinálni egy screenshotot.
Gyönyörű és változatos a sziget.
Mindez nagyjából a sziget 95%-ára igaz, mert azt meg kell említeni, hogy nagyon ritkán akadnak furcsán elnagyolt, kopár, unalmasabb helyszínek, amiről mintha "megfeledkeztek" volna a készítők. Kicsit olyan, mintha a pályatervező grafikus felírta volna magának a monitor szélére ragasztott cetlire, hogy "ide meg ide még majd kéne valami, ne felejtsük el", és éjszaka a takarítónő levette és kidobta volna a cetlit. De szerencsére ez tényleg nagyon ritka.
Ráadásul a készítők nagyon ügyesen vonták be a természetet a játékmenetbe: a szél a fontosabb helyszínek felé terel minket, egy felbukkanó róka megmutathat egy közeli szentélyt, míg az arany madár titkos helyekre, például forrásokhoz vezethet el.
Természetesen a Ghost of Tsushima legfontosabb része azért mégiscsak a harcrendszer, amit szerencsére tökéletesen eltalált a Sucker Punch. A szisztéma alapvetően arra épül, hogy a négy különböző típusú ellenféllel szemben felvegyük a megfelelő stance-et (szél, víz, kő, Hold), adott esetben megtörjük a védelmüket némi szeletelés előtt. Ezen kívül nagyon fontos a parry és annak megfelelő időzítése, valamint a védhetetlen támadások ellen a dodge. Bele kell jönni, de az egész nagyon logikus, pörgős és élvezetes.
Persze, azért ketchup is van bőven.
Ezen kívül lehetőségünk van kihívni a mongolokat egy az egy elleni párbajra (de később akár többet is egyszerre), ahol az időzítés a fontos: megfelelő pillanatban kell elengedni a lenyomva tartott háromszög gombot, és ha sikerül, akkor egy rendkívül látványos, igazi szamurájfilmes kivégzésben lesz részünk. Mindez egyébként nem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik, főleg ahogy egyre előrébb haladunk a játékban.
Aztán persze ott van Jin lopakodós oldala, amit leginkább úgy tudnék leírni, mint az Assassin's Creed és a Batman Arkham-játékok egyfajta keverékét. Csendesen, egy mozdulattal vadászhatjuk le a mit sem sejtő mongolokat a háztetőről, elbújhatunk a fűben, használhatunk eszközöket, mint például az íj, vagy a füstbomba. Ez a módszer sokszor hamarabb vezet eredményre, mint a katanás kaszabolás, főleg azért, mert sajnos a mesterséges intelligencia nem sikerült a legjobban, viszont kicsit úgy érzem, mintha erre az egészre nem koncentráltak volna annyira a fejlesztők, mint a közelharcra.
Ennek ellenére viszont sokszor ránk kényszerítik, vannak olyan küldetések, melyeket kötelező észrevétlenül teljesítenünk. Ne legyen félreértés, nem rossz ez az egész, de meg kellett volna hagyni a választás lehetőségét.
A játékban bekapcsolható a Kurosawa-mód, amitől a látvány teljesen olyanná válik, mint a legendás rendező filmjei. Bekapcsolható egyébként japán szinkron és angol felirat kombinációja is.
Alapvetően a Ghost of Tsushima negatív oldalára még azt lehet felhozni, hogy a nagy, nyitott világú játékok általános hibáit itt sem sikerült elkerülni teljesen. Akadnak bugok, néha furcsa animációk, csiszolatlanságok, vizuális hibák, furcsa pop-inek, és egy-egy "érdekes" kamerakezelési megőrülés, de egyik sem vészes, ráadásul folyamatosan érkeznek a patch-ek.
Összességében a Ghost of Tsushima olyan, mintha életed legjobb szamuráj filmjét nézhetnéd több mint 30 órán keresztül, csak azzal a különbséggel, hogy itt ráadásul te irányítod főszereplőt. Mindent hoz, amit a szamurájos és akció-kaland műfajban ma csak elvárhatunk, csodás grafikával, remek megvalósítással és komoly történettel. Úgyhogy tényleg csak ajánlani tudom.
