Oldal I.

Ha azt mondom, FPS stílus, sokaknak a Half-Life, a Doom, vagy akár az UT jut eszükbe, hogy a többi nagy franchise-t már ne is említsem. De mi van, ha azt mondom, hogy harci szimuláció? Akkor is jönnek a címek szép számmal, a IL-2-től a Combat Flight Simulator 3-ig. Ám van egy kategória, ami mindkettőt ötvözi, és ami bár FPS, mégsem nevezhető egyszerű játéknak. Ezt alkotta meg a Bohemia Interactive a 2001-es Operation Flashpoint című katonai szimulátorával, s örökítette tovább annak szellemiségét az Armed Assault sorozatban, melynek frissiben megérkezett második részét vesszük most górcső alá.

"Emlékszik a kiképzésre, katona?"

Már itt az elején le kell szögezni, hogy az ArmA 2 bár játék, mégsem a hétköznapi akció szerelmeseinek készült. Nincs benne öngyógyuló katona, se kézben cipelhető lézerágyú, de még az átlagos felfogásban élő pályák sem léteznek benne. Mindezek helyett van egy hatalmas terület, egy fegyver, és egy karóra, amihez jobban ragaszkodunk, mint a végtagjainkhoz. Mivel az első ArmA is szimulátor volt, joggal várható el a folytatástól, hogy mindenből többet, jobbat hozzon, és ezt teljesíti is, de mint mondottam, minden szokásos FPS klisét tessék elfelejteni. Újszülötteknek különösen óvatosan a boltban!

Az ArmA 2 története egy kitalált országban, Csernaruszban játszódik, ami a Szovjetunió felbomlása óta nem találja önmagát. Diktátorok jöttek és mentek, terroristák kínozták és robbantgatták a rettegő lakosságot, míg most legutóbb egy posztkommunista szerveződés tört hatalomra. A szétzilált és esélytelen demokratikus oldal az USA tengerészgyalogságának segítségét kéri, akiket annak rendje és módja szerint le is dobnak az országba rendet csinálni. A történet ennyi és nem több, ám ahogy haladunk a játékban, nagyon sok apró döntést kell meghoznunk, és lassacskán rájövünk, hogy a sztorit, a jövőt mi magunk formáljuk, kényünkre-kedvünkre. Érdekes, de az egyjátékos kampány kifejezetten jól megírt forgatókönyvet kapott, és bár szemmel láthatóan erőltetik benne a drámaiságot és a "sose tudod, mi vár rád" érzést, nem lesz giccses, ami kifejezetten jó tulajdonsága. Tessék hát elfelejteni a tipikus "jó fiúk vagyunk" stílust, ez valódi háború.

Oldal II.

Amit a tévében sem látsz

Az ArmA 2 játékmenete nagyban hasonlít az előző részére, hisz itt is jól megszabott küldetéseket kell végrehajtanunk a lehető legrövidebb idő és legpontosabb szervezés mellett. Kapunk egy térképet, egy rakás feladatot, és társainkkal (akik amúgy a sztori nagy részében velünk vannak) nekivágunk a hatalmas, 225 négyzetkilométeres sziget valamely csücskének, hogy legyűrjük az ott épp tilosban parkoló és természetnyüvő rosszarcúakat. A harc rendkívül valósághű, a rambózást jobb azonnal elfelejteni. Rádión megkapjuk a célpontok koordinátáit, és igyekszünk kiiktatni azokat, minél több civil és szövetséges életet megkímélve. A fegyverarzenálunk olyan tág, hogy sorolni is fárasztó lenne, és ha mindez még nem lenne elég, bármely megtetsző jármű volánja mögé bepattanhatunk.

Tank, helikopter, esetleg vadászgép? Keine pánik, elköthetjük! Az ArmA 2-ben mindent szabad, de csak és kizárólag addig, amíg betartjuk a hadsereg játékszabályait. Sajnos a kampány e téren sokszor megköti a kezünket, és a járműhasználat sem olyan hangsúlyos benne, mint szerettem volna. Ezt kiegyenlíti viszont a sok belvárosi és erdei tűzharc, melyeknek hangulata és kivitelezése páratlan. Felejtsen el mindent, amit a hadviselésről tudni vélt, Tisztelt Olvasó, mert az ArmA 2 újraírja a katonai szimulátorok rövidke történelmét. Itt minden a realitás jegyében zajlik, és bár vannak egészségügyi csomagok, jaj annak, akit találat ér. A program egyébként nem túl megbocsátó a hibákat illetően, de cserébe menthetünk akárhol, és erre bizony szükségünk is lesz.

A járművezetésről már beszéltem egy keveset, de arról még nem, hogy Csernarusz milyen hatalmas is. Persze, dobálhatom én itt a számokat, meg a motor hihetetlen képességeiről is áradozhatok, de az nem ér semmit, komolyan. Az ArmA 2-t meg kell tapasztalni, látni, érezni kell. Amikor egy vadászgéppel vívott ádáz csata után a földön kötünk ki, és csak az iránytűnkre hagyatkozhatunk pozíciónk meghatározásához, míg szép lassan ránk esteledik... nos, elképesztő. Ahogy maga a játékmenet úgy összességében is. Nehéz ezt szavakba önteni, és bocsánat, ha ömlengésszaga van a dolognak, de tény, hogy aki nem próbált még hasonló játékot, nem tudja, miről beszélek, mintaképp az is igaz, hogy az ArmA 2 minden eddigi próbálkozást felülmúl.

Oldal III.

Okos hadviselés

A mesterséges intelligencia olyannyira jól sikerült az ArmA 2-ben, hogy néha el is felejtjük, hogy nem valódi emberek ellen játszunk. legutóbb talán a FEAR 2-ben láttam ennyire jól kivitelezett AI rutint, ám míg ott a non-stop akción volt a lényeg, és a pályák nagyrészt kimerültek a szűk folyosókban, addig itt a nyílt színen kellett a fejlesztőknek hiteles képet festeniük, ami jóval keményebb diónak számít. A katonák használják a fedezékeket, a járműveket, megvédik egymást, lehasalnak, elbújnak, segítséget hívnak, egy szó mint száz, emberien viselkednek. A dolgot egyedül a bugok keserítik meg, amik amúgy nagyon jellemzőek a játékra.

Igen, mint ahogy semmi, úgy az ArmA 2 sem tökéletes, de hogy ennyire ne legyen kész a játék, azt nem gondoltam volna. A teszt alatt nagyon sokszor téptem a hajam a fagyásokon, a scriptek beakadásán, és egyéb finomságokon. Utóbbiak még bosszantóbbak, mint amikor a játék megáll, mert ilyen esetekben a hangulat egy másodperc alatt semmivé lesz. Egységeink nem engedelmeskednek, csak állnak mint a faszent, vagy ami még rosszabb, egy-egy cselekvést ismételgetnek a végtelenségig. A kedvencem a lőtéri kiképzést tartó tiszt volt, aki miután kiadta a parancsot, folyamatosan kezdte elölről az egészet.

Van tehát egy nagyon jó játék, forradalmi mesterséges intelligenciával és olyan játékélménnyel, aminél eddig még semmi sem hozta közelebb a hadviselés művészetét a monitort bámuló szobaharcosokhoz. S mindezt agyoncsapják a programhibák szinte végtelen számával. Senki sem tesztel a Bohemia fejlesztői közül? Már az első ArmA is pocsék volt, ha a motorház alá néztünk, de ez ma, 2009-ben mindennek a teteje.

Oldal IV.

Az egyenruha alatt...

Pedig ránézésre az ArmA 2 elképesztően néz ki, sőt, ki merem jelenteni, hogy a most kapható legszebb játék a piacon. A karaktermodellek, az objektumok részletessége, és a több tíz kilométeres látótávolság olyannyira megkapó grafikát eredményez, hogy nem hiszünk a szemünknek. Ám sajna ennek ára van, és köszönhetően a rosszul megírt, hibáktól hemzsegő kódnak, ez az ár megbecsülhetetlen. Az én itthoni gépemen (4400+, 6 giga RAM, Radeon 3870) a közepes beállítások és a 1080p-s felbontás (a teljesítmény látszólag függetlenítette magát a képmérettől) elegendő volt az átlagban 30 fps értékű sebességre, de másoknak ennél erősebb konfigon is fejfájást okozott az ArmA 2. A skálázhatóság ilyenkor pedig nem hoz eredményt, és ezért a csúfra butított képet szaggatás kíséri. Hát nem remek?

Ami a sok hibája ellenére mégis megmenti az ArmA 2-t, az természetesen a multiplayer. Mivel mind az OFP, mind az első Armed Assault nagy népszerűségnek örvend az Interneten, így nem csoda, hogy az új üdvöske is komoly többjátékos támogatást kapott. Van itt kérem küldetésszerkesztő, kooperatív mód, új és régi játékmódok, azaz minden, ami kell. Az egyetlen szépséghiba itt is a kódban rejlik, lévén a laggolás egyes esetekben játszhatatlanná teszi az ArmA 2-t. Persze most is készülnek a javítások szép számmal, ahogy az első kettő már ki is jött (feltelepítésük kötelező), de ez nem túl nagy vigasz a kesergő, fogukat csikorogtató játékosoknak.

Van még a nyakunkban egy bonyolult irányítás, egy kissé zavaros rádiókommunikáció (mindezt leszámítva a hangok tökéletesek), és az, hogy az ArmA 2 alatt még a vírusirtó is ellenségünk lehet. Jogos hát a kérdés, hogy ha ennyi baj van az ArmA 2-vel, akkor mégis miért kap ilyen magas százalékszámot? A válasz egyszerű: ennek a játéknak lelke van. Látszik rajta, hogy a csehek minden létező energiájukat, a szívüket ölték bele, és olyan ambiciózus projektet hoztak tető alá, ami még a nagyobb cégeknek is izzasztó meló lett volna. Sokan nem hittek nekik, ám ők bebizonyították, hogy a legjobbak, ha katonai szimulátorokról van szó. Én nem bántam meg, hogy beruháztam a programba, és bár lehet, hogy nehézkesek az első lépések, biztos vagyok benne, hogy még sokáig vendég marad a merevlemezemen.

Chocho

[italic](A képek miatt elnézést kérek, de tekintve, hogy a Fraps így is rendre szétfagyta magát a játék alatt, nem mertem megreszkírozni a maximum grafika melletti fotózást. A screenshotok a saját beállításaimmal készültek, a teljes pompa ennek kb. százszorosát jelenti. A végső értékelés százaléka a bugoknak tudható be)

[/italic]