1. oldal: Bevezető
Szereted az MMO-kat, de eleged van abból, hogy a sokadikban is ugyanazt kell csinálni? Követed a küldetéseket, melyek mézesmadzagként vezetnek végig a játék világán és történetén, pont ugyanúgy, ahogy a többi százezer, vagy pár millió játékost (akik szintén az egyetlenek, akik megmenthetik a világot), aztán reput, felszerelést farmolsz magadnak és klánoddal együtt beállsz a raidek mókuskerekébe. Több ezer patkányfarkat, disznófület és trutymózselét összegyűjtöttél már, démonok, élőholtak és főgonoszok hadait küldted a másvilágra, mégis úgy érzed, valami hiányzik. Szeretnél valami mást csinálni, nemcsak azt, amit mondanak. Elkezded irigyelni az NPC-ket, a kovácsokat, kőműveseket, ezermestereket, zenészeket, sőt, már a parasztokat is, akik békésen élnek családjukkal kis farmjukon sütőtökjeik és libáik társaságában és nem kell folyton megmenteniük a világot. Szeretnél letelepedni, házat építeni, otthont teremteni. Vagy épp ellenkezőleg, világot látni, távoli birodalmakat megismerni, saját hajóddal átkelni a szörnyekkel és kalózokkal teli tengeren, megtermelt javaidat messze földre elvinni zsíros profit fejében. Vagy beállni kalóznak és mások hajóit, karavánjait fosztogatni. Vagy kalózokra vadászni, felcsapni karavánkísérőnek, zsoldosnak, vadakat terelő juhásznak... A jó hír az, hogy ArcheAge-ben mindezt megteheted. A még jobb hír pedig az, hogyha mégsem akarsz teljesen szakítani a hagyományos küldizős, instázós, világmegmentős MMO-vonulattal, a játékban akkor is otthon érezheted magad, mert ilyen része is van.
A játékot nehéz besorolni pontosan, de mondhatjuk rá, hogy egy a kötött tartalmú themepark és szabad sandbox megközelítés keverékét nyújtó "sandpark" MMO. A Koreában, Japánban és Oroszországban már elindult játékot az XL Games fejlesztette (akik egyébként most épp a Sid Meier-féle Civilization Online-on dolgoznak), a csapat élén Jake Songgal, a Lineage dizájnerével. A történet hátteréül Jeon Min-Hee koreai írónő regénysorozata, a The ArcheAge Chronicles szolgált, amely nyugaton sajnos még nem jelent meg. A játékot Európában és Amerikába a Trion (Rift, Defiance) üzemelteti, és a honosítást is ők végzik.
Felnéztünk az összes létező görög betűs (alfa, béta, omega) szerverre, hogy megtudjuk, akkor most mi is ez a játék, és jó lesz-e nekünk. Szőlőt termesztettünk, hajóra szálltunk, sárkányrepülővel röpködtünk, tehénszarba léptünk, megtaláltuk Steve Jobs síremlékét, az alfa tesztszerverek lezárásakor pedig fergeteges bulival búcsúztunk. A játékosok cseresznyefákat ültettek az utak mentén végig, szörnyek támadtak a városokra, óriási, házméretű tehenek borították el az utakat és a mezőket, közben ment a buli és a tánc a repülő hajókon és a földön egyaránt, a GM-ek rendesen kitettek magukért. (Alant az easter egg és a záró buli képei láthatóak, megtekintésüket csak erős idegzetűeknek ajánljuk).
2. oldal: Karakterekreálás, világ
Az ArcheAge-ben induláskor két frakció közül választhatunk, mindegyikhez 2-2 faj tartozik. A nyugati kontinensen, amely a középkori Európa hangulatát idézi találjuk az embereket és az elfeket, a keletin amelyet a mesés kelet (mongol sztyeppék, indiai dzsungelek, japán kertek, kínai és koreai paloták) ihletett pedig az apró termetű harani embereket és a macskaszerű, nomád firranokat. A későbbiekben több faj is be fog kerülni a játékba, ezek a törpök, akikkel NPC-ként már találkozhatunk, a démonszerű warborn, a fairy, és a returned.
Aki szereti hamar letudni a karakteralkotást, az az előre elkészített minták segítségével gyorsan össze tudja állítani karakterét, aki viszont imád órákat eltölteni ezzel, az egyenesen a csúszka-mennyországban találja magát. Az arcok minden négyzetmilliméterét beállíthatjuk, olyan részletekbe is belemehetünk, mint a könnycsatorna hossza, dőlésszöge, az alsó, felső szemhéj ívei, az orrlukak mérete, elhelyezkedése és még sorolhatnám. Olyan arcokat is lehet alkotni, melyek után az utcán is megfordulnánk, de simán össze lehet hozni egy kapafogú, nyúlszájú, gülüszemű, zöld afrofrizurás hörcsögöt is. Sajnos a testalkat nem állítható, így meg kell elégednünk azzal, amit kapunk. Alkotásainkat lementhetjük és vissza is tölthetjük, így hosszú órák kemény munkájával létrehozott remekműveink nem vesznek kárba.
Játék közben a szokatlanul nagy tudású beépített screenshotkészítő segítségével készíthetünk képeket. Természetesen a megszokott módon, egyetlen gombnyomással is megy a dolog, de ha bekapcsoljuk az extra funkciókat, akkor igazán fantasztikus eredményeket produkálhatunk. A dolog nagyjából úgy működik, mintha egy fényképezőgépet használnánk: szabadon mozgathatjuk a kamerát, hogy megkomponálhassuk a képet (végre nem mindig középen lesz a karakterünk), az általunk kiválasztott pontra fókuszálhatunk és beállíthatjuk a mélységélességet is. Dx11-ben még bokeh effekteket is adhatunk az elmosott háttér vagy előtér csúcsfényeihez, amellyel érdekes hatásokat érhetünk el.
A CryEngine 3 módosított verziójával működő grafika nem a legmodernebb, a látvány viszont rendkívül harmonikus és lenyűgöző. A nyugati kontinens középkori Európára emlékeztető területei különösen tetszettek, a Lilyut dombjai közt megbúvó barátságos kis falvak, a búzamezők Marianople körül, a kísértetjárta várromok, a tündék ősöreg erdői. A nagyvárosok is gyönyörűek és hatalmasak. Keleti oldalon is kalandoztam egy kicsit, de az ottani vidék szépségeiből még keveset láttam, de az alábbi timelapse videót elnézve biztos vagyok benne, hogy ott is indítok majd karaktert (a videót egy koreai csapat készítette, érdemes megnézni még párat a csatornájukon, gyönyörűek, akárcsak a játék zenéje, amit közben hallgathatunk).
Az ArcheAge teljes világát szabadon, töltőképernyők nélkül bejárhatjuk, sárkányrepülő segítségével még madártávlatból is gyönyörködhetünk a fantasztikus tájakban. Ez egy olyan játék, amelyben az ember szívesen megáll, hogy nézegesse, amikor estefelé megnyúlnak az árnyékok, leül, hogy megcsodálja a tengerparton a naplementét, felmászik egy hegyre, hogy fentről gyönyörködjön az égen futó felhőkben és a kilátásban. Azt kell mondjam, hogy mióta lelőtték az alfa szervereket, szabályosan honvágyam van.
3. oldal: Fizika, tengeri csaták, world PvP
Nemcsak a pazar látványt köszönhetjük a CryEngine 3-nak, a játékban sokkal komolyabb fizika van, mint általában az MMO-kban. Él a collision detection, azaz nem tudunk csak úgy a szörnyeken és a többieken átfutni, a száguldó lovasok, járművek lependerítenek minket az útról, az afk karaktereket pedig meg lehet viccelni azzal, hogy lassan és módszeresen arrébb toljuk őket valami jópofa helyre. Sajnos ebben az is benne van, hogy az illetőt le lehet lökni a magasból, rá lehet tolni a mobokra, vagy büntetlenül vízbe lehet fojtani - vigasztaló viszont, hogy mindez a botok hatástalanításához is jól jön. A fizikának köszönhetően változatos módokon élhetjük ki kreativitásunkat, különösen a járművekkel lehet jókat ökörködni: ne csodálkozzunk, ha szárazföldön a csáklya segítségével lassan araszoló, vagy vízen pörgő hajót látunk.
A motor jól bírja a nagy embertömegek megjelenítését, ami a játékban fontos szerepet betöltő várostromokat és tengeri csatákat is magában foglaló world PvP, ill. a nagy world bossok elleni csaták szempontjából alapvető követelmény. A kontinensek közötti tenger és a három közül az egyik kontinens teljes egészében PvP zóna. Saját frakciónk kontinensén a kezdő zónák teljesen biztonságosak, a magasabb szintű területeken viszont már kitörhetnek konfliktusok és háborúk, melyek békésebb időszakokkal váltakoznak. Az ellenséges frakció pályáin mindig megtámadhatóak vagyunk, ill. bizonyos körülmények között saját frakciónk tagjai is ránk támadhatnak - ebben az esetben azonban számolniuk kell a következményekkel.
Külön igazságügyi rendszer gondoskodik arról, hogy a verekedők, gyilkosok és tolvajok megkapják ami nekik jár: a játékosokból álló bíróság által kiszabott börtönbüntetést valós időben kell letölteni (a börtönben viszont lehet focizni, és szökésre is van lehetőség). A tárgyalások a nagyvárosokban lévő bíróságokon zajlanak, de a külön chatcsatornán bárhonnan követhetjük őket. Érdemes elővenni a pattogatott kukoricát és figyelni az eseményeket, mert időnként rendkívül szórakoztató tud lenni egy-egy tárgyalás.
- Tisztelt bíróság, én csak véletlenül dőltem bele a fába a fejszémmel...
- Na jó, de 42-szer?
Itt jön a képbe a harmadik frakció, a kalózoké: ha valaki elég sok bűnt követ el, azt kitagadja saját frakciója, repül a klánjából is, és kalózzá válik, otthona pedig a kalózok szigete és a tenger lesz. A játék nyugaton az 1.2-es verzióval indul, de valamelyik későbbiben megnyílik majd a lehetőség, hogy a játékosok saját frakciókat hozzanak létre.
Az alábbi videó, amelyet a Dark Ascension/Pacifists nevű klán készített az alfában ízelítőt ad belőle, milyen izgalmakat tartogat egy több hajót felvonultató tengeri csata: dörögnek a hajóágyúk és a játékosok lövései, mindenki sárkányrepülőkkel próbál feljutni az ellenséges hajóra és jobbra-balra potyognak az emberek a vízbe.
4. oldal: Kasztok, harc, hátasok
A kasztok terén nagy szabadságot kapunk: 10 különböző talentfa létezik (Battlerage, Defense, Shadowplay, Archery, Sorcery, Witchcraft, Occultism, Vitalism, Songcraft, Auramancy), melyek közül hármat kiválaszthatunk, ez fogja alapban meghatározni karakterosztályunkat. Kis kombinatorikai számítással kijön, hogy ez alapján 120 különböző alapkombináció létezik, ezeknek mind zengzetes neve is van: a Battlerage, Auramancy és Shadowplay kombó pl. Darkrunner névre hallgat, aki az Occultismot, a Sorcery-t és a Shadowplay-t választja az Reaper lesz (akit érdekel az összes kaszt neve és pár infó róluk, az itt megnézheti őket).
A három talentfa kiválasztása csak a kiindulási alap, rajtunk múlik, hogy a rendelkezésünkre álló pontokból milyen aktív és passzív képességekre költünk. Érdemes odafigyelni a különböző talentfák ill. képességek közötti szinergiákra, és arra, hogy két vagy több képességet egymás után használva milyen extra hatásokat érhetünk el, mert rengeteg ilyen hasznos kombó létezik. Például Sorceryben a Freezing arrow jégvarázslat többet sebez, ha egy tüzes Flamebolt után lőjük el, vagy ha a Shadowplay ágon lévő hátraugrást használjuk, akkor a Sorcery ágon lévő tűzlabda utána instanttá válik, de ezek csak egyszerű példák, léteznek ezeknél összetettebb, jóval hosszabb kombók is.
Szerencsére semmi nincs kőbe vésve, karakterünk létrehozása után is szabadon áttérhetünk más talentekre és képességeinket is újra leoszthatjuk, ha akarjuk. Karakterünk kialakításánál a másik meghatározó tényező az lesz, hogy milyen páncélt és fegyvereket választunk, ugyanis mindenki hordhat mindent, itt nincsenek olyan megkötések, hogy a mágusok kizárólag csak fürdőköpenyben rohangálhatnak. Persze ettől még okosan kell választanunk, mivel mindennek megvannak az előnyei és hátrányai is: a clothnak a legjobb a mágia elleni védelme, de fizikai támadások ellen kevésbé véd, a plate ennek az ellentéte, a leather pedig a középút a kettő között. Akár kombinálhatjuk is a különböző páncéldarabokat, ez esetben viszont bukjuk a bónuszt, amit az azonos típusú darabokból álló ruhák viselése ad. Fegyverből is nyilván vannak olyanok, amelyek előnyösebbek bizonyos kasztok számára.
Harcolni hátasainkról is tudunk, nekik ugyanúgy szintjeik vannak, mint karaktereinknek, és különböző páncélokat, nyerget, lószerszámot tudunk rájuk tenni, melyekkel statisztikáikat, pl. életerejüket, sebességüket tudjuk javítani. A különböző hátasokról más-más speciális képességeket használhatunk: a lovak pl. tudnak rúgni, és hátukról használhatunk néhány közelharci képességet, az elfek szarvasairól íjászkodhatunk, a leomorphokkal lopakodni lehet és még sorolhatnám. Olyan állatok is léteznek, melyekre nem ülhetünk fel, de velünk harcolnak, a farkasok pl. ilyenek. A hátasok csak akkor tűnnek el, ha zsebrevágjuk őket, ha szeretnénk, lovunk mindenhová követ minket, vagy le is parkolhatjuk a kocsma előtt, ilyenkor kötelességtudóan megvár. Jópofa megoldás az is, hogy amikor megkapunk egy állatkát még kicsi, és nekünk kell felnevelnünk, ami csak pár percet vesz igénybe, de a kis állatok olyan aranyosak, hogy még a legszőrösebb szívű játékos is megszereti őket ez alatt az idő alatt.
5. oldal: Szakmák, kereskedelem
Az ArcheAge-ben van tehát gyalogos, hátasokról történő és járműves harc is, de a slusszpoén az, hogy eljuthatunk a legmagasabb szintre anélkül is, hogy bárkit vagy bármit megölnénk: szép xp-t ad a bányászat, a favágás, a növénytermesztés, a kereskedelem és a többi szakma űzése is, és emellett jó bevételre tehetünk szert belőlük. A szakmák (crafting) ebben a játékban sokkal fontosabbak, mint az átlag MMO-ban, itt ugyanis a teljes gazdaság a játékosok által megtermelt javakra épít.
A legtöbb MMO-ban egy gyártó szakma általában úgy néz ki, hogy van egy csomó haszontalan tervrajzunk, vagy receptünk, melyek alapján legyártunk egy rakás felesleges tárgyat, ami senkinek sem kell, és csak falja az alapanyagokat. Miután több száz kacat legyártása és tetemes anyagi veszteség elszenvedése után felküzdöttük magunkat szakmánk csúcsára, lesz ugyan néhány hasznos tárgy is repertoárunkban, de ezekből legfeljebb csak magunknak és a haveroknak, vagy klánunknak fogunk gyártani párat, mert olyan sok drága és ritka alapanyagot igényelnek, hogy jobban járunk, ha inkább ezeket adjuk el.
Az ArcheAge-ben úgy tűnik, hogy ez nem így lesz. Az amúgy sem kötelező küldetések csak ritkán adnak felszerelést jutalmul, így lesz kereslet az alacsony szintű, egyszerűbb felszerelési tárgyakra is. A páncélok és fegyverek elkészítésén kívül is rengeteg lehetőség áll a kézművesek előtt, mivel a szakmák rendszere igen gazdag: a játékosok készíthetik el a lakberendezési tárgyakat, sárkányrepülőket, hajókat, tengeralattjárókat, szárazföldi járműveket, ostromgépeket, lehet zenélni, kottákat készíteni, hátasokat és kisállatokat (peteket) tenyészteni. Összesen 21 különböző foglalkozás áll rendelkezésünkre ebben a gazdag rendszerben. Fontos különbség még az átlag MMO-hoz képest, hogy a nyersanyagokat nemcsak gyűjtögetéssel szerezhetjük meg, az alapanyagok nagyon nagy része a növénytermesztésből (zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék és az építőiparban használatos fa) és az állattenyésztésből (bőr, gyapjú, hús, tojás, tej stb.) származik.
A házak és farmok felépítésére használható telkek nincsenek instance-olva, kint találjuk őket a pályákon, ami rendkívül élővé teszi az ArcheAge világát. Mindig lehet látni a farmokon szorgoskodó játékosokat, kopácsoló mestereket, az utakon kereskedők kutyagolnak, csacsigolnak, mindenki jön-megy, tesz-vesz. Mivel az alacsony szintű pályákon is vannak telkek, farmok és olyan munkaállomások, amelyeken speciális termékeket lehet előállítani ezek a területek nem üresednek ki akkor sem, amikor a népesség nagy része már befejezte rajtuk a küldizést.
A kereskedelem külön kaland: megtermelt, vagy másoktól vásárolt javainkból a fent említett spéci munkaállomásokon csomagot állíthatunk össze, melyet hátunkra véve elvihetünk a szomszéd faluba, városba, esetleg a szomszéd kontinensre békés, vagy akár PvP zónákon át. Minél messzebb visszük az árut, minél nagyobb a kockázat, annál nagyobb lesz a jutalom. Egy ilyen pakkal a hátunkon jóval lassabban mozgunk, de szamárháton, kocsin, léghajón, hajón utazva gyorsíthatunk a tempón. Egy kereskedőhajó vagy egy steampunk traktor már több pakkot is elbír, ezeken speciális rekeszekbe tehetjük a rakományt. A magányos kereskedők, vagy a jól megrakott járművek kedvenc célpontjai a kalózoknak, ezért ha veszélyes zónákon át utazunk, nem árt, ha velünk tart pár klántársunk, vagy felbérelünk pár zsoldost a védelmünkre.
6. oldal: F2P vagy előfizetés?
Az ArcheAge kliense ingyenesen letölthető és a játék előfizetés nélkül is játszható, így mindenki bármiféle elkötelezettség nélkül kipróbálhatja, és eldöntheti, hogy tetszik-e neki. Akinek bejön, és komolyabban szeretne elmerülni a gazdálkodás és a szakmák rejtelmeiben, annak mindenképp ajánlatos támogató (patron) státuszt vásárolni, ami tulajdonképp az előfizetés megfelelője. Saját telke és háza ugyanis csak a támogatóknak lehet, és a gyűjtögetéshez, termesztéshez, gyártáshoz szükséges labor pontokból is többet kapnak (offline is termelődik), és az elköltött pontok is gyorsabban regenerálódnak. Az ingyen játszók az AH-t is korlátozottan használhatják. Termeszteni és állatokat tenyészteni bizonyos korlátok között a mindenki számára használható nyilvános farmokon is lehet, így aki ingyen próbálja ki az ArcheAge-et, az is belekóstolhat abba, milyen a játéknak ez a része. Az ingyenes játékosok más hátrányt nem szenvednek, ugyanúgy végigcsinálhatják a küldetéseket és felhúzhatják karaktereiket a legmagasabb szintre (jelenleg 50), mint a támogatók.
Pozitívum, hogy az előfizetésünk árát a játékon belül is megkereshetjük, goldért vásárolhatunk APEX nevű fizetőeszközt, ami ehhez szükséges (ez lényegében ugyanaz, mint EVE Online-ban a PLEX, a Rifben a REX, vagy WildStarban a C.R.E.D.D.). A mikrotranzakciós bolt teljesen korrekt: kozmetikai cuccokat, hátasokat, peteket, varázsfőzeteket és hasonlókat lehet kapni.
7. oldal: Végszó
A fejlesztők manapság rengeteg kreatív újítással próbálkoznak, hogy feldobják játékaikat, ugyanakkor gyakran elfelejtik, hogy a legjobb móka az, amit a játékosok találnak ki maguknak. Egy játék rendszere, főleg egy MMO-é akkor tud igazán változatos lenni, ha túlmutat önmagán, ha olyan elemeket tartalmaz, amelyek alkalmasak arra, hogy a játékosok kreativitásuk segítségével olyan módokon szórakoztassák magukat és egymást, ami az alkotóknak eszébe sem jutott (szaknyelven ezt szokták emergent gameplay néven emlegetni). Az ArcheAge rengeteg ilyen elemet tartalmaz: a kereskedem, a kalózkodás, az igazságszolgáltatás rendszere és maga a fizika is sorban kínálják a lehetőségeket a kísérletező kedvű játékosok számára. Itt előfordulhat, hogy egy klán leraidel egy nem védett földre ültetett hatalmas erdőt, és közben ugyanolyan jól érezi magát mindenki, mintha a főboss ellen harcoltak volna egy nagy raidinstában, de láttam már olyasvalakit, aki poénból sárkányrepülőket egyensúlyozott a fején és ott vannak a neves "krumpli kalózok" is, akik gyorsan és könnyen, krumplilopással akartak elég feketepontot szerezni ahhoz, hogy kalózok lehessenek.
Rengeteget tudnék még mesélni a játékról, de szeptember 16-án indul (12-én headstart) és addig még valahogy ki kell aludnom magamat (a tesztek során gyakran azon kaptam magam, hogy hajnali 4-ig játszom). Folytatás a következő részben, amelyben már az élő szerveren történtekről számolok be.
