A rohamok az epilepszia legszembetűnőbb tünetei, de nem ezek jelentik az egyedüli rendellenes agyi aktivitást, ami az ebben a betegségben szenvedőknél előfordul. Az interiktális tüskéknek nevezett rövid elektromos kisülések naponta több száz vagy ezer alkalommal is előfordulhatnak, általában anélkül, hogy az érintett személy észrevenné ezeket. Bár nem olyan veszélyesek, mint a rohamok, átmeneti zavart okozhatnak, és hozzájárulhatnak a hosszú távú kognitív problémák kialakulásához még azoknál is, akiknél a nagyobb rohamok kontrolláltak.
Az emberi agy rendkívül részletes felvételeit elemző új vizsgálat során a szakértők kimutatták, hogy ezek a tüskék egy koreografált eseménysorozat részeként jelentkeznek, amely következetes és előre jelezhető. A Nature Neuroscience folyóiratban megjelent tanulmányban arról is beszámolnak, hogy a tüskék a beszédérzékelésben részt vevő idegsejtek egy részét is érintik, rövid időre elvonva őket feladataiktól.
Az új eredmények jelentősek, mondja Jennifer Gelinas, a Kaliforniai Egyetem neurológusa és epilepsziakutatója, aki nem vett részt a kutatásban. Szerinte a kutatás megnyithatja az utat az új generációs agyi stimulációs technológiák előtt, amelyek előre jelezhetik és megakadályozhatják a tüskék jelentkezését, mielőtt azok kárt okozhatnának.
Az EEG-felvételeken kialakuló jellegzetes csúcsos kiugrásaikról elnevezett tüskéket az orvosok egykor ártalmatlannak tartották, de egyre inkább úgy tűnik, hogy ez nem igaz. 2023-ban a Kaliforniai Egyetem neurológusa, Jonathan Kleen és csapata arról számolt be, hogy a temporális lebenyi epilepsziában szenvedők nem tudtak felidézni vagy visszamondani egy szót, amelyet egy tüske jelentkezése alatt mondtak nekik – úgy érezték kiürült a fejük. Egy 2025-ös tanulmányban a szerzők már azt a következtetést vonták le, hogy az alvás közben jelentkező tüskék a fő okai a temporális lebenyi epilepsziában szenvedők hosszú távú emlékezettel kapcsolatos problémáinak.
A rohamok elnyomására használt beültethető agyi stimulációs eszközök képesek észlelni a tüskéket és reagálni rájuk, de nem tudják előre jelezni azokat. És ezzel a fajta kezeléssel, amelyet zárt hurkú válaszkész neurostimulációnak neveznek, évekbe telhet, mire megnyugszik az epilepsziás aktivitás. Egyes rohamgátló gyógyszerek szintén csökkenthetik a tüskéket, de ezek kezelése nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, mondja Fabó Dániel, a Szegedi Egyetem epilepsziakutatója, aki nem vett részt az új vizsgálatban. Elmondása szerint az antiepileptikumokat a rohamokra, nem pedig a tüskékre gyakorolt hatásuk szempontjából tesztelik, és túlzott használatuk befolyásolhatja a kognitív funkciókat.
Annak megértése érdekében, hogy mely neuronok érintettek a tüskékben, Kleen az UCSF idegsebészével, Edward Changgal, Alexander Silva doktorandusszal és másokkal együtt szalagszerű, Neuropixel nevű agyi szondákat használt. Ezek a hajszálvékony eszközök egyenként egyszerre több mint 100 neuron egyedi aktivitását képesek nyomon követni. A szondákat olyan agyi területekre ültették be, amelyekről ismert, hogy rohamokat generálnak. Az eljárást négy olyan betegnél végezték el, akiknél nem sokkal később műtétet terveztek az agyszövet egy részének eltávolítására.
A szondák adatai szerint a tüskék kialakulásának pillanatában három különböző idegsejtcsoport között összehangolt aktivitás volt megfigyelhető. Az egyik csoport a tüske csúcspontja körül és közvetlenül utána fokozta az aktivitását, míg a második csoport a csúcspont előtt fokozta, majd utána csökkentette azt. A harmadik csoport a tüske alatt és után is fenntartotta az aktivitását. Kleen úgy véli, hogy ez a csoport valószínűleg gátló idegsejtekből áll, amelyek a tüske elnyomására törekednek.
Bármi is legyen szerepük a tüskék alakulásában, a kutatók megállapították, hogy ezeknek a sejteknek a túlnyomó többsége általában a nyelvfeldolgozásban és -észlelésben vesz részt. Más okai is lehetnek persze a tüskék által kiváltott kognitív károsodásnak, mondja Kleen, de úgy tűnik, hogy ez kulcsszerephez juthat: ugyanazokat az idegsejteket térítik el vagy vonják irányításuk alá, amelyek általában a kognitív funkciókban aktívak, és ami miatt abban a pillanatban ezek a sejtek kevésbé képesek feldolgozni az információt.
Fontos, hogy a neuronok elsülési mintázatának árulkodó változásait akár 1 másodperccel a tüske kialakulása előtt is lehetett észlelni az új adatok révén. Ez nagy lehetőséget kínál a beavatkozásra olyan neurostimulációs módszerekkel, amelyek talán megállíthatják a tüskék alakulását, mielőtt azok hatással lennének a kognitív funkciókra, mondja Gelinas és Kleen. A jelenleg engedélyezett technológiák nem képesek érzékelni vagy reagálni az egyes idegsejtek azon aktivitására, amely a tüske közeledését jelzi, teszi hozzá Kleen. De vannak olyan cégek, amelyek már rendelkeznek erre alkalmas kísérleti technológiával, így a láthatáron vannak az ilyen megoldások.
