A napokban a SpaceX egyik Falcon Heavy rakétája magas geostacionárius pályára vitt egy új amerikai időjárási műholdat, amely üzembe állása után közel 26 ezer kilométeres magasságból fogja figyelni a viharok, a füst és az áradások alakulását az Egyesült Államok keleti felén. A Geostationary Operational Environmental Satellite-19 egy kisbusz méretű űreszköz, és az utolsó a 2016 óta egymás után felbocsátott négy nagy amerikai időjárási műhold közül. Ezek mindegyike tele van kamerákkal és érzékelőkkel, és összesen 11 milliárd dollárba kerültek. Az időjárás-előrejelzés jövője szempontjából azonban lehetséges, hogy ennél is jelentősebb lesz egy másik, jóval kisebb léptékű indítás, amelyet az Európai Űrügynökség által július elejére tervez.
A 32 millió eurós Arctic Weather Satellite (AWS), amely nagyjából annyit nyom, mint egy Vespa, mindössze 3 év alatt épült meg, és egyetlen műszert, egy felhőkbe „látó” mikrohullámú érzékelőt hordoz a nedvesség és a hőmérséklet mérésére. Mivel a hatalmas időjárási műholdak költségei nagyon megnőttek, az alacsonyabb pályákra való feljuttatás költségei viszont nagyot csökkentek, a meteorológiai szervezetek az AWS-hez hasonló kisebb és olcsóbb műholdak új generációjában látják a jövőt. Ezek az eszközök gyorsabban pályára állíthatók, és kiválóan pótolják a geostacionárius és poláris pályán lévő nagy műholdak adataiban adódó hiányosságokat.
Ezek a kisebb műholdak ráadásul kellően nagy számban felküldhetők ahhoz, hogy olyan tényezőket is monitorozzanak, mint a talajnedvesség vagy az óceánok színe. Az AWS-t hat hasonló műhold követi majd, 2029-től kezdődően, és az amerikai NOAA szintén tervezi, hogy kisebb eszközökre vált. 2026 közepén akarják elindítani a QuickSoundert, a NOAA által NEON-nak (Near Earth Orbit Network) nevezett hálózat első tagját, amely egy sor kisebb, egyetlen fő műszerrel rendelkező, meglévő űreszköz-platformokra támaszkodó műholdból fog állni.
Az első NEON műhold egy mikrohullámú műszert, vagyis egy klasszikus időjárás-figyelő eszközt fog hordozni, de bármilyen más, az űrből is látható jelenség monitorozható az ilyen megoldásokkal. A szakértők elmondása szerint az amerikai meteorológiai program a magánműholdak egyre növekvő seregének adataira is támaszkodik a jövőben. A NOAA már jelenleg is vásárol adatokat olyan cégektől, mint a PlanetiQ és a Spire Global, amelyek apró CubeSat-műholdakból álló flottával rendelkeznek. Ezek a navigációs műholdak rádiójeleit rögzítik, és azok légköri terjedését és a földi visszaverődéseit használva vizsgálják a hőmérsékletet, a páratartalmat, a talajnedvességet és a hullámok magasságát.
Az előrejelzések javítására a legjobb lehetőséget azonban a nagyobb műholdak által hagyott hiányosságok pótlása jelentheti. A meteorológiai előrejelzések gerincét az 1970-es évek óta a mikrohullámú szondák adják, amelyek a gázok, például a vízgőz és a szén-dioxid spektrumát mérve magasság szerint térképezik fel ezek jelenlétét. A maroknyi nagy, poláris pályán keringő műholdon levő műszereknek azonban néhány száz kilométeres körzetben kell tartózkodniuk, hogy észleljék ezeket a jeleket, így nem tudják folyamatosan lefedni a teljes légkört. Egy népesebb vagy éppen mobilisabb rendszerrel gyakrabban lehetne méréseket végezni, ami nagyban segítené például a hurrikánok és a légköri áramlatok nyomon követését.
A NASA által tavaly indított Tropics, egy négy CubeSatból álló rendszer pontosan ezt demonstrálja. Az MIT-n fejlesztett, tandemben repülő műholdak máris példátlan megfigyeléseket végeztek a hurrikánok magjának alakulásáról. Rövidesen 18 hasonló műhold építését tervezik, amelyek célja, hogy a konstelláció kevesebb mint 1 óra alatt a Föld bármely pontját meg tudja látogatni. A nagy geostacionárius műholdak persze továbbra is megmaradnak, mert nagyon fontosak az átfogó képhez, és ezeknek az űreszközöknek nagyoknak kell lenniük, hogy a Földet ilyen távolságból lássák. De az apróbb eszközök ezekkel együttműködve a következő évtizedekben óriási változást hozhatnak a meteorológiai előrejelzések pontosságában, és más területeken is, mondják a szakértők.
