A jóból is megárt a sok - tartja a mondás - de vajon mennyire igaz ez a tech szférában? A legtöbb esetben a válasz nem, nem árt meg. Mai tesztalanyunk egy 49"-os ultraszéles monitor az AOC-től, ami azért súrolja ezt a határt, a cikkből viszont kiderül, hogy ebben az esetben is jogosnak minősül-e ez a kijelentés.
Kezdjük a csomagolással, ami a monitorhoz hasonlóan hatalmas. Hozzám a tesztre a futár egy raklapon hozta a terméket – egy raklapon, amiről lelógott a monitor. A doboz tartalma a 48,8 colos megjelenítő, az állvány, valamint kábelek: egy HDMI, egy display port, egy USB-C – USB-C, valamint egy tápkábel. Ezen felül a használati útmutató, illetve egy távirányító, amire később majd részletesebben is kitérek.
Az eszköz legjellegzetesebb ismertetőjele a mérete. Jókora helyet foglal el az asztalon, ugyanis 120 cm széles és 30 cm mély. Utóbbi metrika a másik jellegzetes részletre utal, ami nem más, mint egy háromágú acélláb. Ez rendkívül jól néz ki, szürke színt kapott, így még csak az sem ordít róla, hogy gamer lenne. A magasság 10 cm-es sávban állítható, forgathatjuk is 15 fokban, valamint dönteni is lehet előre és hátra, azaz tökéletesen az igényeinkre lehet szabni. Természetesen ha nekünk ez nem felelne meg, akkor állványra is rakhatjuk, ugyanis a monitor VESA sztenderd kompatibilis – már csak találni kell egy olyan erős tartót, ami elbírja majd ezt a monstrumot.
Mint mondtam, a megjelenése igazán minimalista, szinte az egész monitor fekete és szürke, leszámítva a hátlapon lévő piros színű Agon logót. A csatlakozókat is ide dugták: három darab HDMI 2.0, egy darab DisplayPort 1.4, valamint egy USB-C 3.2-t szereltek rá, utóbbi kijelző bemenetként is tud funkcionálni a DP módnak köszönhetően. Ezen felül pedig tölteni is tudunk vele más eszközöket, akár 65 wattal is. Találunk még itt egy első generációs USB 3.1-et, illetve még három darab USB portot perifériák csatlakoztatásához. Úgy érzem mindenre gondolt az AOC, egy rossz szavam nem lehet.
Az eszköz jobb alsó sarkában lévő öt gomb a menüben való navigálásra szolgál. Ezek teszik a dolgukat, működnek, de szerintem még mindig az LG joystick-os megoldása a legjobb a piacon. Utoljára maradt a két darab egyenként 5W-os hangszóró, ami szintén alul található. Kellően hangosak és tiszták, de nagy basszusra persze ne számítsunk. Komolyabb hangzás érdekében célszerű beszerezni dedikált hangszórókat, de ez persze nem az AOC ellen szól, ez ugyanis a legtöbb monitornál így szokott lenni.
A monitor menüje igencsak idejétmúlt a kinézetet illetően. Hat szekcióra bontva találhatjuk meg a főbb pontokat, úgymint a játék és kép beállítások, szín hangolás, és így tovább. Ennek manipulálása az öt gomb használatával nem a legkényelmesebb, és a felület sem a legmegragadóbb, éppen ezért a G-Menu nevű alkalmazást ajánlom, ahol mindent ugyanúgy megtalálunk, sőt még többet is, mint az alap menüben.
Van azonban egy harmadik megoldás is erre, ami egy dedikált távirányító formájában érkezik, aminek a létjogosultságát nem igazán érzem. Ráadásul nem is a legjobb anyagokat, vagy éppen dizájnt vonultatja fel. Ezt leszámítva minden fontos irány, és egyéb gombot megtalálunk rajta, így a praktikus funkcióját abszolút ellátja.
Beszéljünk végre a lényegről, magáról a panelről, ami egy 48,8 colos, 32:9-es képarányú, 5 120 x 1440 pixel felbontású, 8 bites, 165Hz-es, VA panel, 400 nites fényerővel, és 1 ms-es válaszidővel. Ezt tulajdonképpen úgy kell elképzelnünk, mintha egymás mellé tennénk két 16:9-es megjelenítőt, csak a zavaró középső csík nélkül. Persze káva itt is van, alul eléggé vaskos is, az oldalsó és felső széleken viszont megfelelő. A képernyő 1800 R sugárban hajlított, ami nem jelent hatalmas ívet, viszont arra elegendő, hogy ne legyenek fókuszproblémáink, ha átnézünk az egyik sarokból a másikba.
A felbontása elméletileg jó, azonban egy ekkora panelen ez csak 109 PPI-t jelent, vagyis ennyi pixel jut collonként a képernyőre. Ez egyáltalán nem rossz, csak kisméretű szöveg esetében vettem észre, ahol már nem volt meg a kellő élesség, így ezt érdemes szem előtt tartani. Ha a monitor minden erejét és tudását szeretnénk kihasználni, akkor DisplayPortot kell majd használnunk, amiből egy darab van, így, ha több eszközt is szeretnénk a kijelzőre kötni, akkor muszáj lesz HDMI-t is használni.
A 165 Hz-es képfrissítés elképesztő, főleg a képernyő világos részein, az átmenetek a kép sötétebb részein ugyanis a VA panelek gyengéi közé tartoznak, ahol észrevehetünk egy kis ghostingot. Fontos még megemlíteni, hogy a monitor támogatja az AMD Freesync Premium Pro-t, emellett működik az Nvidia G-Sync is, bár hivatalosan nem támogatott.
Az input lag HDMI esetében 60Hz-nél 8,6ms körül mozog , ami egy szép szám ebben az árkategóriában. DisplayPorton ez természetesen jóval alacsonyabb, mindössze 1ms gyorsabb képfrissítés mellett. A kontrasztarány szintén jó, 3 000 az 1-hez, ami ugyan nem kiemelkedő a VA panelek között, de sokkal jobb, mint a legtöbb IPS (kb.: 1 000:1). Emellett a panel rendelkezik DisplayHDR 400 tanúsítvánnyal is, amire három opciónk van a menüben, HDR Game, HDR Picture, és HDR Movie. Local dimming sajnos még mindig nincsen, így a HDR élmény hagy maga után kívánni valót.
A színtér lefedettségünk jó, azonban közel sem kiemelkedő, sRGB esetében 100%, AdobeRGB-nél 82%, a P3-as színtérnél pedig 87%. A színek szaturációjánál gyengélkedik a monitor, így ha kép, vagy videószerkesztéssel is foglalkozunk, akkor nem ez a legjobb választás, viszont ez elsősorban egy gamer termék, ahol ez nem kifejezett prioritás.
Ekkora monitor lévén természetesen kapunk PBP (picture by picture) módot is, aminek segítségével többek között két különböző forrásból jövő képet is meg tud jeleníteni az eszköz egyidejűleg, aminek köszönhetően tényleg ki lehet használni ezt a hatalmas felületet. Kényelmi szempontból imádtam ezt a lehetőséget.
A kijelzőt szoftveresen három, négy, vagy akár nyolc egyenlő részre is feloszthatjuk, és megtölthetjük különböző tartalmakkal. Ebben a AOC Screen+ appja lesz a segítségünkre, amit pofon egyszerű használni, nekem nagyban megnövelte a produktivitásom. Játékokon és egyes zene vagy videóvágó programokon kívül egyetlen alkalmazást teljes kijelzőn használni felesleges, ugyanis a legtöbb nem ilyen széles „vászonra” lett tervezve. 16:9 arányú filmek nézésénél, de még 21:9-es képarányú videóknál is jókora fekete oszlopok maradnak a képernyő jobb és bal szélén.
Amiben viszont verhetetlen - és erre is lett kitalálva, az a gaming. Autó és repülőszimulátoroknál elképesztő módon el lehet veszni játék közben, jó értelemben. Igazán azt éreztem, hogy én most tényleg ott ülök abban a Ferrari-ban. FPS játékoknál is konkrét előnyünk van azokkal szemben, akik egy 16:9-es sztenderd monitoron játszanak, ugyanis mi közel kétszer annyit fogunk látni a körülöttünk lévő világból, még ha ezt pár játék szoftveresen torzítja is kicsit, hogy ne legyen túl „igazságtalan” versenyelőnyünk. Így hamarabb észre tudtam venni egy ellenséget, mint ahogy ő meglátott volna engem, a hatalmas panel miatt pedig nem látunk mást a perifériánkban, csak és kizárólag a játékot.
Az AOC kb. 490 000 Ft-os monitorja egy igazi szörnyeteg, én imádtam használni, a játékokat egy teljesen új szintre tudja emelni, főleg, ha szeretjük a szimulátorokat. Irodai felhasználásra is alkalmas, könnyen kiválthatunk vele két monitort. Ha nem vagyunk nagyon kihegyezve professzionális szintű színhűségre, és nem zavar a kisebb ghosting, akkor egy remek választás lehet.
Érdemes még szembeállítani az LG 49WQ95C-vel, ami papíron nem minden téren hozza a számokat, alacsonyabb ugyanis a képfrissítése (144Hz), illetve gyengébb a kontrasztaránya, de összességében jobb a képminősége, és funkcióit tekintve is bővebb a repertoár. Így fotó és videószerkesztésre alkalmasabb lehet, míg az AGON gaming téren jeleskedik.
