Anno 1404 - Kiruccanás a Közel-Keletre

Az Anno játékok mindig híresek voltak részletes gazdasági, városépítős játékmenetükről, és szerencsére a negyedik részben sem kellett csalódnunk.

Anno 1404 - Kiruccanás a Közel-Keletre

Oldal I.

Milyen érzés lehet egy parányi településből egy tömegek által lakott metropoliszt létrehozni? Hajóra szállnánk-e, hogy teljesen új kultúrák, népek után kutassunk, hogy aztán gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolatot hozzunk létre velük, vagy épp hadseregünkkel vegyük el tőlük azt, amit magunknak szeretnénk. Ezekre adnak kérdést már jó ideje az Anno sorozat játékai, melynek legújabb része a XV. századba, egészen pontosan 1404-be kalauzol bennünket. Az elmúlt egy-két évben kiadott Settlers játékokat leszámítva kevés minőségi gazdasági stratégia jelent meg, így a stílus rajongói bizonyára tűkön ülve várták az Anno 1404-et, és annyit már előre elárulhatok, hogy nem kellett csalódniuk. A Related Desings által az Ubisoft atyáskodása mellett fejlesztett program ezúttal a Közel-keletet vette célba, ahol egy gyönyörű, új világ várt ránk, telis tele egzotikus tájakkal.

Dolgozni csak lassan, szépen, ahogy a csiga megy a jégen

Az Anno játékokat ismerő olvasók biztosan tisztában vannak vele, hogy ezek a programok sosem a villámgyors akciókról, véres összecsapásokról szóltak, és nincs ez másképp ebben az epizódban sem. A nyugodt légkört a bevezető videó is megerősíti, melyet egy gyönyörű, keleti motívumokkal átszőtt zene kísér, ennek megtekintése után az ember azonnal belevetné magát a játékba. A főmenüben azonnal láthatjuk milyen lehetőségeink vannak az egyes játékmódokat tekintve. A szemfülesebbeknek biztosan feltűnik, hogy nem találhatunk sehol többjátékos opciót, ami egy 2009-es játék esetében kissé kínos, még úgy is, hogy ez a játékstílus sosem volt a multis összecsapások kedvence. Talán nem vagyok egyedül, ha azt mondom, biztosan lennénk páran, akik szívesen kipróbálnák magukat egy másik emberi játékos ellen, a gép által irányított szereplők helyett. Annak ellenére, hogy a multis rész kimaradt, egy internetes módot tartalmaz a játék, mely egyfajta sajátos Anno közösségi portál képében jelenik meg, és a Gateway to the world névre hallgat. Ha készítettünk egy online profilt a játékban, akkor onnantól kezdve a program az általunk készített képeket, a kioldott achievementeket, eredményeinket fellövi az internetre, mi pedig saját mentett állásainkat tölthetjük fel, hogy aztán ezeket a többi játékos megnézhesse és értékelhesse. Érdekes elgondolás, ám sajnos nem pótolhat egy kidolgozott többjátékos módot.

Most, hogy túl vagyunk a játék legnagyobb negatívumán, lássuk mit kapunk a pénzünkért az egyjátékos módot tekintve. Túl sok meglepetés nem fog érni minket, találhatunk egy "Scenario" módot, melyben 6 előre elkészített küldetést játszhatunk le, egy másik játékmódban - mely a Folyamatos játék nevet kapta - saját magunk állíthatjuk be a játékszabályokat, az AI nehézségétől kezdve a nyersanyagok gyakoriságán át a győzelmi feltételekig.  Itt akár egy cél nélküli játékmenetbe is belekezdhetünk, ahol csak az a feladatunk, hogy egy minél nagyobb birodalmat hozzunk létre, tökéletesen működő gazdasággal. Végül természetesen nem maradhatott ki a hadjáratmód sem, mely nem kis meglepetést okozott azzal, hogy az ilyen stílusú játékok unalmas, semmitmondó sztorija és az „Érj el egy adott civilizációs szintet” stílusú küldetései helyett egy érdekes történetet mutat be, mely egy beteg uralkodó, egy önhatalmúlag indított keresztes hadjárat és egy fanatikus vallási vezető körül forog. Azért ne legyetek túl izgatottak, hiszen ez még mindig csak egy gazdasági stratégia, a játékidő négyötödét továbbra is városunk, birodalmunk menedzselése fogja kitenni, a tengeri, szárazföldi ütközetek a háttérbe szorulnak.

Oldal II.

Gazdasági gyorstalpaló

Aki ismeri az Anno szériát, netán otthon van a Settlers játékok világában, annak nem fog nagy meglepetést nyújtani a játékmenet. Ők jól tudják, hogy a Sim City, vagy Tycoon játékokkal ellentétben ezekben a programokban sosem a pénzügyi rész volt a hangsúlyos elem, a lényeg egy hatékonyan működő termelési lánc létrehozása volt, hogy kielégíthessük embereink igényeit. Kezdetben még alig található valami kis falunkban, pár rozoga viskó, egy piactér, meg egy halászház. A játék első perceiben ez még tökéletesen elegendő, hiszen a parasztoknak az is elég, ha tető van a fejük felett, tudnak kivel beszélgetni a piacon, és van mit enniük. Ahogy egyre több házat építünk, és nő a településünk rangja (ezt mindig a lakosságszám határozza meg), úgy nőnek az emberek igényei is. Ahogy a faluból város lesz, a parasztok is szintet lépnek és városlakók válnak belőlük, akik érezvén fontosságukat, már almabort is kívánnak, és egy helyet, ahol gyakorolhatják vallásukat. Így kénytelenek vagyunk kápolnát, valamint új termelő épületeket építeni, mindezt pedig minél hamarabb, hiszen ha népünk elégedetlen, akkor jobb esetben elhagyják lakhelyüket, rosszabb esetben kiállnak a főtérre tüntetni, de nem riadnak vissza a gyújtogatástól sem (tiszta Magyarország). A menedzselős részek mellett sokszor kell lóti-futi feladatokat végrehajtanunk, mikor különböző árukat kell az egyes kikötőkbe szállítanunk, de olyan speciális feladatokat is el kell látnunk, mint például a hajótöröttek kimentése a tengerből, vagy bizonyos emberek megtalálása a város utcáin.

Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni a játék gazdasági részét, akkor azt mondanám, hogy a fenti formula alapján zajlik a játék további része, csak mindig egyre több igényt kell kielégítenünk, és több mindent kell termelnünk. Itt jegyezném meg, hogy brutálisan sok megtermelhető élelmiszer és nyersanyag, továbbá több tucat épülettípus szerepel a játékban, nem kell tehát attól félni, hogy le lenne egyszerűsítve az Anno 1404. Ráadásul, ahogy az ilyen stílusú játékoknál lenni szokott, rengeteg kis dologgal kell foglalkoznunk, ha győzni akarunk. Ahogy már utaltam rá, a pénzzel való gazdálkodás nincs túlbonyolítva a játékban, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell odafigyelnünk rá, hiszen végső soron mindenhez pénzre van szükség (fájó hasonlóság a való élettel). Pénzt két forrásból szerezhetünk, egyrészt a lakóktól adó formájában (figyeljünk rá, hogy minél magasabb az adó, annál morcosabbak lesznek), vagy kereskedelem útján, amiben az igazán nagy pénzek vannak. Ha ügyesen irányítottuk a városunkat, nem telik sok időbe, míg rájövünk, néhány termékből többet termeltünk, mint amennyit embereink elfogyasztanak, számos dologból viszont hiányt szenvedünk, például egzotikus fűszerekből, gyümölcsökből, márpedig az elkényeztetett nemesség csak ezzel hajlandó csillapítani az étvágyát. Ilyenkor nincs mit tenni, fel kell kerekednünk a hajóinkkal, hogy egy másik szigeten lévő játékostól vásároljuk meg ezeket, vagy saját kolóniát alapítva mi magunk termeljünk meg őket.

 

Oldal III.

Itt kapcsolódik a játékhoz a Közel-keleti téma, és itt válik még érdekesebbé az Anno 1404 világa, hiszen az Orient (ahogy ezt a területet a játékban hívják) teljesen máshogy fest, mint a megszokott erdős, füves szigetek. Itt a homokvihar és a sivatag az úr, melyet csak nagyritkán keresztez egy-egy folyó, és oázist sem találhatunk minden bokor mellett, így nem is tudunk akármit megtermelni ezen a vidéken, de a nagyon értékes fűszer például csak innen szerezhető be. Ha már működik a kolóniánk az Orienten, vagy kitaláltuk melyik gépi játékostól szeretnénk venni valamit, akkor kereskedelmi útvonalakat hozhatunk létre, melyeken a hajóink járnak, és szállítják javainkat a szigetek között. A rendszer hatékonyan működik és nem is lett túlbonyolítva, hiszen csak a szállítóhajót, a kezdő és célállomást, és a szállított áru mennyiségét kell beállítanunk.

A fiúk háborúba mennek

Na persze hiába a kereskedés, hiába a diplomácia, előbb-utóbb tengelyt fogunk akasztani egy másik (sajnos csak gépi) játékossal. A harc sosem volt a leghangsúlyosabb része az Anno játékoknak, és ezúttal sem fektettek rá akkora hangsúlyt, mint egy akciódúsabb RTS-ben, és bár tudom, hogy egy gazdasági stratégiában nem ez az elsődleges játékelem, ennek ellenére sajnálom, hogy annyira le lett egyszerűsítve, ahogy. Különösebb taktikázásra nincs lehetőség, a harc kimerül abban, hogy a két ellenséges sereg egymásnak rohan, majd addig ütik egymást, míg az egyik félnek teljesen el nem fogy az életereje, nincs például értelme az oldalba- vagy hátbatámadásnak sem. Talán szőrszálhasogatásnak tűnnek ezek a dolgok egy ilyen játéknál, de kicsit mélyebb katonai rész sokat dobott volna a játék értékelésén, és ehhez nem lett volna szükség Total War-szerű játékmenetre.

Ha már egy kicsit a negatívumok felé kanyarodtunk el, akkor hadd említsek meg még egy gyenge pontot, mely a program kezelőfelületéhez kapcsolódik. Lehet csak én vagyok régimódi, de egy ilyen stratégiában kicsivel több táblázatot, számszerűsített adatot vártam, hiszen városszinten sem a pontos fogyasztásról, sem a termelésről nincs pontos információnk, csak azt látjuk, hogy éppen nő vagy csökken a készletünk. Hiányoltam azokat az ablakokat is, melyekben megnézhettem volna, milyen épületből mennyivel rendelkezem, hiszen egy nagyobb településen már nehéz a rengeteg ház között megtalálni azokat, amikre éppen kíváncsi vagyok.

Oldal IV.

Isten hozta a csodás Orienten!

Aki figyelemmel kísérte a játék bejelentése után kiadott képeket, videókat, az tudja mennyire döbbenetesek voltak ezek az anyagok, sokan talán el sem hitték, hogy ezek a játék motorjával készültek. Márpedig kétség kívül azok voltak, és erről azonnal megbizonyosodhatunk, amint elindítjuk a játékot. A környezet, az épületek és a tenger kialakítása elsőrangúra sikeredett, utóbbiban gyönyörűen tükröződnek a hajók, a tengerparti területek, és gyakran láthatunk kardszárnyú delfineket vagy kardhalakat is, ami még tovább javítja az összképet. Az animációkkal sem spóroltak a fejlesztők, hiszen egyrészt a városban bóklászó emberek is jól festenek (nagyon vicces például a kocsmából hazatántorgó, egymásba kapaszkodott két ivócimbora látványa), másrészt a termelő épületeknél is látszik, hogy folyamatosan folyik a munka bennük. Az audió rész esetében a zeneszerzőnek mindenképp jár egy alapos hátba veregetés, mert bár az hangok és a szinkron sem rosszak, de a programban hallható dallamok viszik el a pálmát, legyen szó akár harci zenéről, akár nyugodtabb dallamokról. Hogy teljes pompájában mozgásra bírjuk az Anno 1404-et, nem árt egy felső-középkategóriás gép, nekem egy AMD X2 6000+, 4 GB RAM, ATI HD4830-cal hajtott konfiguráción volt szerencsém tesztelni a programot, és 1680x1050-es felbontáson, maximum részletességen futtatva egész jól teljesített a játék, mindössze a nagyvárosok felett volt kicsit lassabb a sebesség.

Az e fajta stratégiák rajongóit remélem nem kell tovább győzködnöm arról, hogy az Anno 1404-et érdemes kipróbálniuk, hiszen azon túl, hogy egy eléggé hanyagolt stílus játékáról van szó, minden szempontból kimagasló minőségűre sikeredett. Bár a multi hiányzik, de a játékidőre nem lehet panaszunk így sem, mivel a hadjárat módba rengeteg játékórát bele lehet ölni (nem ritkák a 2 órás küldetések), nem beszélve a rengeteg achievementről, amik megnyitása újabb karakterportrékhoz, épületekhez juttathat hozzá minket. Ki tudja, végül talán azt a többjátékos opciót is megkapjuk majd egy kiegészítő formájában.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward