A moziból kifelé jövet egy beszélgetésfoszlány ütötte meg a fülemet: „Na, ezt is a Nikitára fogja minden kritika visszavezetni.” És valljuk be, hová vinné máshová?

Besson a Nagy kékséggel, a Nikitával, a Léon a profival a 90-es évek legjobbjai közé lépett be és megérdemelten, hiszen a 97-es Ötödik elem is kultfilmmé nőtte ki magát. Aztán jött egy új korszak, a Valerian és az ezer bolygó városa, ami finoman szólva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Majd érkezett Lucy, ami egy hatalmas tévedésre épül, miszerint az agyunk kis százalékát használjuk csak – gondolatkísérletnek érdekes, csak ne jegyezte volna meg rengeteg önjelölt tudós palánta ezt, mint „tényt”. De a korábbi animációs Arthur és a villangók vonal, az epikus történelmi Jeanne d'Arc mozi is földbe állt, leggyakrabban a sekélyes karaktereket nevezték meg kritikusai a leginkább problémás résznek, a látványvilágot pedig az erősségének. Hozzánk nem igazán jutott el, de a nagy rendező visszatérését egy képregény adaptáció hozta meg 2010-ben, ami Adèle Blanc-Sec kalandos életét vitte vászonra és meglepően jól sikerült.

Ha James Bondnak sármos, jó képű, karizmatikus pasinak kell lennie, akkor a kémnőknél a szexi a felvételi első követelménye. Ebből a Marvel Fekete Özvegye, a Nikita (tényleg csak a példa kedvéért!) és nem nagy meglepetésre az Anna sem enged – a világ így gondolkodik erről és nincs kiút. A hősnő emellett modellként épül be, de nem áll messze tőle a prosti szerepe sem, hiszen jóformán csak ruhát cserél és csinálja azt, amit addig is. És ha már a ruháknál tartunk, Besson mester kikacsint ránk, ugyanis Anna még Leeloo-t is megidézi, nehogy elfelejtsük nem akárki készítette ezt a filmet. A sokoldalú főszereplő amúgy pont a KGB és a CIA közötti harcba csöppen bele csúcs ügynökként, amire a történetet tekintve, ha nem is fogunk ínyencként csettinteni, elég sok lehetőséget rejt(het) magában.

Hogy kicsit tovább tájoljuk magunkat 1987 és 1990 között járunk, ami egyetlen okból lesz nagyon érdekes adat: ez pedig a technológia. Értem én, persze, hogy a szuperkémek és az ügynökök mindig is a legjobb kütyükkel, és egyebekkel mennek megmenteni a világot, az autójuk repül, a golyóstolluk fegyver, jetpack van a mandzsettájukban és a retinájukra rá van kötve az egész Skynet, de pár dolgon azért fel lehet szisszenni a filmben ilyen téren. Nem is lövöm le az össze poént, csak annyit mondok, mindenki, akit érdekel a dolog, nézzen utána mikor került a piacra a pendrive és azt is keresse ki, hogy milyen méretű telefonokkal rohangáltak emberek akkoriban – egy kicsit azért segítek, az általános méret a féltégla volt. Nem hiszem, hogy az lesz a válasz minderre, hogy oké, csúcstechnológia, vagy biggyesszük oda a filmhez, hogy alternatív történelmi korban játszódó, kicsit sci-fi féleség.

No de ne akadjunk le apróságoknál és szőrszálhasogatásnál, vessük bele magunkat a cselekménybe. Vagyis igyekezzünk tartani a tempót, Besson ugyanis megdöbbentő, a történetszálat teljesen átíró, hatalmas csavarokkal igyekszik szórakoztatni minket, pörgőrúgással száguld felénk az „új igazság” és csak kapkodhatjuk a fejünket. Amatőr időutazóként ugyanis ide-oda ugrálunk az idősíkban és amit eddig úgy hittünk, hogy úgy van, arról kiderül, hogy haha, nem, egyáltalán nem.

Végül már semmiben sem lehetünk biztosak: ki dolgozik kinek, ki ellen, ki az ellenség és a barát – kérdőjelezzünk meg mindent, amit tudni vélünk, talán csak azt ne, hogy Anna szexi és rengeteg pasival végez, mire elérünk a film végéig. Ezzel el is jutottunk a bevallható és vállalható legjobb részéhez a filmnek, ami az akciójeleneteket jelenti. A John Wick 3-at idéző, néhol értetlenkedésbe fúló, valamint nyomokban a Kill Billre emlékeztető koreográfiák mellett el lehet ismerni, hogy a színészek, a dublőrök és a harci jelenetekkel kapcsolatos tanácsadók megdolgoztak a pénzükért. A szereplők közül pedig szerencsénkre Sasha Luss az, aki (a Valeriannal ellentétben) legalább igyekszik, a többiek kicsit merev, vagy sablonos bőrökbe bújva nehezen találják a helyüket vagy épp beletörődtek, hogy a fizetésüket úgyis megkapják ezért a filmért is, legfeljebb nem kerül fel a dicsőségfalukra.

A meleg nyári esték kellemes agyzsibbasztó kikapcsolódása lehet az Anna, ha hagyjuk magunkat sodortatni a benne található, sok mindet leegyszerűsítő, de igen látványos verekedésekkel. Esetleg férfigyűlölő ismerőseinket is elvihetjük rá, vagy azon barátunkat, aki szerint egy 50 éves férfinak minden gondját megoldaná egy 20 éves barátnő. Nikitát ne nagyon keressük, Leeloot se, Lucyt pedig szerencsére kihagyták – marad nekünk Anna, akiből ez az egy este éppen elég.