Anna: Félelem a semmitől

Az Anna egy horror-kalandjáték, mely az Amnesia nyomdokain haladva igyekszik a frászt hozni ránk. Sikerül is neki.

Anna: Félelem a semmitől

I. oldal

Az Amnesia óta egy rakás kisebb csapat próbálkozott valamiféle horrorjáték kiadásával. A legutóbb bemutatott Lone Survivor után most következzen egy újabb rémmese, mely azonban közelebb áll az indie horrorok fenegyerekéhez, mint eddig bármelyik rokon alkotás. Az Anna ugyanis egy első személyben játszódó kalandjáték, melyben a The Dark Descent minden fontosabb jellemvonása visszaköszön. Kérdés, hogy a kölcsönvett (vagy szárazabban kifejezve magunkat, lopott) játékelemek ellenére képes-e megállni a saját lábán.

[bold]

Egy asszony illata[/bold]

Az Anna főszereplője egy fiatal férfi, aki egykori kedvese nyomába ered. A sztori gyakorlatilag ennyiben ki is merül, legalábbis az első egy órában. Ez nem az a fajta játék, ami a szánkba rágja, hogy mi folyik körülöttünk, és nem is az, amelyik kidolgozott karaktereket vonultat fel, akik órahosszúságú dialógusokban fejtegetik az élet értelmét. Az Anna sokkal inkább abba a kissé hanyagolt csoportba tartozik, amely tagjai csak a játékos erőfeszítéseihez mérten fednek fel magukról információkat. Itt a fejlesztők ezt háromféle befejezéssel fejelték meg, melyek aszerint alakulnak, hogy mennyire vagyunk alaposak a végigjátszás során. Az Anna nem hosszú kaland, nagyjából 5-6 óra alatt végig lehet szaladni rajta, de persze csak akkor, ha az emberben megvan a klasszikus point 'n click gén.

Viszont ha elmerengünk, mindent megvizsgálunk és annyit császkálunk a helyszíneken, amennyit csak tudunk, egyre több dologra derítünk fényt, melyek persze hősünk elméjére is hatással lesznek. Itt megint csak visszaköszön az Amnesia, pontosabban az ott is látott, Lovecraft-féle megközelítés. A játékos karaktere is ember, és mint ilyen, a józan esze a legjobb barátja. Ha túl sokat játszik vele, elveszítheti, ami semmi jót nem jelent egy szellemekkel és különös puzzle-ökkel teli világban. Többet nem is szeretnénk elárulni az Annáról, legyen minden meglepetés, mert bár a sztori nem a legjobb amit láttunk az utóbbi időben (a Lone Survivor e téren ráver a hölgyeményre), azért kellően sokoldalú és gondolkodtató, ami egy kalandjátékban fontos pozitívum.

II. oldal

Logikátlansággal a logikusság ellen

Az Anna készítői minden bizonnyal tisztában voltak vele, hogy legyen akármilyen sok lehetőség is benne, a játékosok többsége az első végigjátszást követően inkább törölni fogja a programot. Ezért aztán igyekeztek annyi mindent belezsúfolni ebbe a szűk intervallumba, amennyit a meghasadt elméjük ki bírt izzadni. Az ijesztgetések elég hatásosak, látszik az Amnesia öröksége, de az igazi sikert a magányosság érzésének megteremtése szüli. Minél mélyebbre hatolunk a különös ház múltjában, annál depressziósabbak és elkeseredettebbek leszünk, erre pedig rátesz egy lapáttal a sok szűk szoba, melyek emelik a bezártság érzése okozta sokkhatást. Ilyen intenzív atmoszférában elég egy kósza szellem fél másodperces felvillanása, és máris a gatyánkba csináltunk. Ennek ellenére a játék nem lett giccses paraparádé, amit főleg a fejlesztők ízlésének köszönhetünk. Igaz, emiatt annyira nem is lehet félni alatta, és így a legtöbben azért a végére érnek majd, nem úgy, mint az Amnesiának, ugyebár.

Sajnálatos viszont, hogy a készítők a játék hosszát túlságosan is nehéz feladványokkal akarták elnyújtani, melyek ráadásul illogikusak is. Csak az első helyszínen, ami egy kert, húsz percig szerencsétlenkedtünk, és mire bejutottunk a sztori középpontjában álló házba, már a pokolba kívántuk a Dreampainters kalandját. Bár a legtöbb puzzle-ön átverekedjük magunkat, nagyon türelmesnek kell lennünk, mely követelmény az állandó szorongással párosítva nem biztos, hogy jót tesz a játéknak. Ráadásul a kezeléssel is vannak problémák, ami a Penumbrák és az Amnesia sikere után teljességgel érthetetlen. A játékban az egér sebessége túl gyors, állítani pedig nem lehet. Ez talán nem volna akkora baj, ha az Anna nem követelne tőlünk kegyetlenül pontos célzást a pointerrel, de mivel ezt teszi, ezért nem kellenek szellemek, hogy kész horrornak éljük meg akár egy tárgy felvételét. És ha már tárgyak, az összeszedett cuccok használata is nevetségesen körülményes. Először irány a tárgylista, kiválasztjuk a kellő holmit, rábökünk a "Használ" ikonra, kilépünk a tárgylistából, "becélozzuk" az egérrel a kívánt pontot, majd katt... és anyázunk, mert nem ez a megfejtés.

Talán kicsit túlságosan is nyersek voltunk, de sajnos tény, hogy az Annát nem tesztelték eléggé, így az ilyen aprónak tűnő, de hosszú távon frusztráló kellemetlenségek helyet kaptak a kiadott verzióban is. Ez azonban nem minden, a játékmechanika is bugoktól szenved, melyek időnként ellehetetlenítik egy-egy feladvány megoldását. Semmi olyannal nem futottunk össze a teszt során, amit egy kisebb patch ne hozna helyre, de egyelőre óva intünk a vásárlástól, mert az Anna sok ideges percet okozhat, és nem a jó értelemben.

III. oldal

Szépasszony

Szó mi szó, a Unity3D engine az Anna alatt azért kitesz magáért. A grafika kifejezetten jól néz ki, indie címhez mérten pedig egyenesen gyönyörű. A fények és árnyékok tánca, a szép éles textúrák és az igényesen berendezett helyszínek mind üdítő látványt nyújtanak, szóval aki szép környezetben szeretné összecsinálni magát, annak már most erősen ajánlott a játék. A gépigény sem olyan vészes, akinek elfutott az Amnesia, annak ezzel a motorral sem lesz baja, és mivel eléggé jól skálázhatóak a beállítások, ezért a gyengébb vasakkal nyomuló játékosok is örülhetnek.

Mit sem ér a remek látvány azonban, ha a zenei aláfestés nem egészíti ki. Nos, itt nem érheti szó a ház elejét, az Anna muzikális oldala ugyanis egész egyszerűen tökéletes. A dallamok nem a megszokott horror kliséket használják, épp ellenkezőleg, igyekeznek szembe menni mindennel, amit megszoktunk. Néha már-már vidámnak tűnnek a szólamok, de persze csak egy rövid pillanatra, segítve, hogy ne kapjunk infarktust. A hangokról is elmondható, hogy remekelnek, így hát Annának nem kell sminkleckéket vennie.

Összegzés

Szép is, jól is szól, ijesztő is... csak épp félkész, kiforratlan. Így lehet jellemezni az Annát, ha rövidek, de lényegre törőek akarunk lenni. A játékot azoknak ajánljuk, akik szeretik a félelmetes, okosan riogató alkotásokat, és nem idegeskednek a furcsa irányításon és a kisebb bugokon. A többiek viszont még várjanak a vásárlással, mert egy javítás azért elkél még ide.

Platformok: PC

Tesztelt platform: PC

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward