Hogy Angkor nagyváros volt, azt korábban sem vitatta senki, de a régészek nehezen tudták megbecsülni, hogy mekkora lehetett a lakosság létszáma. Egy friss vizsgálat viszont minden eddiginél precízebb becsléseket tett lehetővé: az eredmények alapján a 13. századi népesedési csúcson 700–900 ezer ember lakhatott a városban és annak közvetlen közelében. Vagyis a Khmer Királyság központja a legnépesebb premodern települések egyike lehetett az emberi történelem során.

A régészeti lelőhelyek kapcsán az egyik legnehezebb feladat annak megítélése, hogy hányan éltek az adott helyen, mondja Sarah Klassen, a Leideni Egyetem kutatója, aki kollégáival évtizedek óta dolgozik Angkor feltárásán. Klassen és a nemzetközi kutatócsoport többi tagja LIDAR-szkenneres vizsgálatokkal és egy gépi tanulásra képes algoritmussal kísérelték meg a populációbecslést, amikor úgy gondolták, hogy elég adat gyűlt össze ennek megfelelő elvégzéséhez.

A friss LIDAR-adatok mellett a kutatóknak 30 év régészeti feltárási információi is rendelkezésükre álltak a munkához, régészeti adatokkal, radiokarbonos kormeghatározási információkkal, történelmi forrásokkal és térképekkel együtt. A Klassen által kreált algoritmus feladat az volt, hogy ezen információkból felvázolja, mi mikor épült a városban, és az adatokból együttesen kirajzolódott, hogyan gyarapodott az idők során a település.

A szakértők elmondása szerint lenyűgöző volt látni, hogy milyen részletes kronológia nyerhető ki a különböző adatok összesítése és átfogó elemzése révén. Amikor megvolt a város fejlődésének modellje, a lakosság létszámának megbecsüléséhez még egy fontos adatra szükség volt, mégpedig arra, hogy mekkora lehetett egy átlagos háztartás és hány volt ezekből.

„A populáció létszámának megállapítására a legegyszerűbb mód, hogy megszámolja az ember a házakat, majd megbecsüli, hányan élhettek ezekben” – mondja Alison Carter, az Oregoni Egyetem kutatója. „Angkorban viszont az ezzel a gond, hogy az emberek szerves anyagokból építkeztek, ezek az épületek pedig a nedves éghajlaton nem maradtak meg. A LIDAR azonban tisztán megmutatja azokat a kis kiemelkedéseket, amelyeken a házak álltak.”

Carter és társai többször is megvizsgálták az Angkorvatot körülvevő talajt, és a terepmunka alapján azt állapították meg, hogy a LIDAR-képeken látható kiemelkedéseken egy-egy ház állhatott. Az egyéb régészeti és etnográfiai adatok alapján egy háztartás nagyjából 5 főnek adhatott otthont, ebből pedig, a kiemelkedésekkel borított részek koronként eltérő kiterjedése alapján már meg lehetett becsülni a populáció alakulását.

Az eredmények alapján Angkor a 13. századra érte el legnagyobb kiterjedését. Az adatokból az is kiderült, hogy a populáció növekedése nem lineárisan zajlott, hanem három elkülöníthető zónában eltérő ütemű volt. A zónák vélhetően különböző társadalmi osztályoknak adhattak otthont. A 700–900 ezres legnagyobb lakosságszámmal Angkor előkelő helyre került a legnagyobb premodern települések között. Népesebb volt, mint a Konstantinápoly a 7. században, ugyanakkor kisebb volt az 1,2 millió lakosú ókori Rómánál, vagy az 1000 körül szintén 1,2 millió főnek otthont adó Bagdadnál.