Bevezető

Vendégül láttunk egy Android operációs rendszert futtató médialejátszót, amivel régebbi televíziónkból akár internetképes okostelevíziót is varázsolhatunk.

Tesztünk főszereplője a lengyel Overmax kínálatából érkezett. A vállalat többféle terméket is kínál: termékpalettáján találunk táblákat, autós kamerákat, médialejátszókat, illetve egyéb érdekes termékeket is, amelyek költséghatékonyságukkal próbálnak hódítani. A vállalat táblái közül is szemügyre veszünk néhányat hamarosan, elöljáróban csak annyit róluk, hogy sok pozitív tapasztalatunk volt velük.

A kis kitérő után térjünk vissza jelenlegi cikkünk alanyához, az Overmax OV-HomeBox névre keresztelt androidos asztali médialejátszóhoz. A termék egy tetszetős dobozban érkezik meg hozzánk és kinézetére sem panaszkodhatunk, hiszen letisztult dizájnjával abszolút nem lóg ki egy modern szoba látványvilágából. A specifikációs lista vizsgálatakor érhet minket néhány kellemes meglepetés, ha most először találkozunk a termékkel: az Android 4.0.3-as operációs rendszert használó asztali médialejátszó rengeteg fájlformátumot támogat, rendelkezik WiFi adapterrel és még egy digitális TV tunert is tartalmaz, amellyel a digitális földfelszíni sugárzású adások vételére is lehetőségünk nyílik (DVB-T). Mivel közeleg az analógról digitálisra történő átállás, amelynek első üteme júliusban, második üteme pedig októberben esedékes, a termék remek alternatíva lehet egy egyszerű DVB-T set-top-box helyett.

Mielőtt közelebbről is megismerkednénk az asztali médialejátszóval, vessünk néhány pillantást a specifikációs listára, ami az alábbiakban tekinthető meg.

Az OV-HomeBox összességében vonzó megoldásnak tűnik, ami árához képes elég jól fel van szerelve. Ez eddig jól hangzik, de hogy szoftver tekintetében is képes-e felnőni a rá bízott feladathoz, az rövidesen kiderül.

A következő lapon bemutatjuk a hardvert és a tartozékokat, majd fejest ugrunk a mélyvízbe és megismerkedünk a szoftverrel is. Vágjunk bele!

A hardver

A hardver

Az Overmax OV-HomeBox egy zöld-fehér színvilággal érkező dobozban lapul, ami első ránézésre kellemes jelenségnek mondható. A csomagolás csak a termék legfontosabb tulajdonságait tárja elénk, de ez nem is baj.

A doboz belsejében két szintet találunk: a felsőn maga az asztali médialejátszót, az alsón pedig a hozzá tartozó kellékeket leljük meg.

A kellékek között egy kompozit A/V kábel, a távirányító, két AAA formátumú alkáli elem, valamint a termékhez tartozó tápadaptert találjuk. Némi leírás is lapul a dobozban, amelyek között magyar nyelvű kezelési útmutató is jelen van. Ez jó hír, az viszont kár, hogy a felhasználói kezelőfelület nem tud magyarul - no, de ne szaladjunk ennyire előre.

Ahogy az a fentiekből is látszik, csak a legszükségesebbeket kapjuk az újdonsághoz, HDMI kábelt például nem is rejt a csomag, pedig nem jönne rosszul. További negatívum lehet, hogy apró antennát sem kapunk, ami a DVB-T tunerhez jól jönne. Más kérdés, hogy ezek az antennák az esetek többségében úgysem érnek sokat, úgyhogy a kellék hiánya nem egetrengető probléma. A tartozékok mennyisége és minősége rendben van, így tovább is léphetünk: nézzük, milyen maga az OV-HomeBox.

A 128 x 128 x 33 milliméteres dobozka műanyagból készült, igaz, felső borítása úgy néz ki, mintha szálcsiszolt alumíniumból lenne. A fedlapon a HomeBox logót, illetve egy HomeBox feliratot találunk, a jobb alsó sarokban pedig a bekapcsoló gomb látható. A gomb közepe bekapcsolt rendszer esetén kék fénnyel világít, míg készenléti üzemmódban piros LED fénye árasztja el azt. A megvilágítás fényerőssége szerencsére abszolút nem zavaró.

A termék alján szellőzőket láthatunk, plusz négy gumiláb is helyet kapott itt, amelyek egyrészt megemelik a készüléket annyira, hogy a friss levegő bejuthasson a szellőzőkön át, másrészt pedig arról is gondoskodnak, hogy a termék az adott felületen stabilan álljon, ne csúszkáljon. Az alsó részen egy "plombaként" funkcionáló matricát láthatunk, ami a garancia miatt fontos: ha a matrica elszakad, ugrik a jótállás.

Az OV-HomeBox előlapja az OverMax feliraton kívül semmi extrát sem rejt. A jobb oldallapon már több érdekesség is fogad minket: itt egy mini-USB 2.0-s OTG port, valamint három USB 2.0-s eszközport fogad minket.

Előbbivel a termék PC-hez csatlakoztatható, mint ha csak egy külső adattároló lenne, míg utóbbiak a különböző USB 2.0-s eszközök csatlakoztatását teszik lehetővé. Használhatunk USB 2.0-s egeret, billentyűzetet, külső merevlemezt, pendrive-ot, illetve egyéb USB 2.0-s kiegészítőket is.

Ha a terméket az óramutató járásával megegyező irányban további 90 fokkal elforgatjuk, megpillanthatjuk a hátlapi portokat. Itt a DVB-T tuner RF ki- és bemenetét, egy HDMI 1.3-as videó kimenetet, egy RJ-45-ös Ethernet portot, egy koaxiális audió kimenetet, illetve a tápadapter csatlakozóját találjuk.

A bal oldallapon egy SD/MMC/MS memóriakártya-olvasó lapul, tőle balra pedig a kompozit A/V kimenethez tartozó 3,5 milliméteres jack csatlakozót találjuk. A bal oldallap alsó részén- a jobb oldallaphoz hasonlóan - néhány szellőzőnyílás is helyet kapott. A szellőzés passzív módon, tökéletesen hangtalanul történik, a rendszer pedig nem hajlamos a túlmelegedésre, ha hagyunk körülötte elég szabad helyet annak érdekében, hogy átjárhassa a levegő.

Az Overmax OV-HomeBox lelkét egy ARM alapú SoC egység képezi, ami az olcsóbb táblákból lehet ismerős. A szóban forgó SoC az AMLOGIC műhelyében készült és a MESON-M1 8726M típusjelzést kapta. A SoC belsejében - egyebek mellett - egy Coretx-A9-es processzormag és egy Mali 400-as GPU lapul. Az ARMv7-es architektúrára támaszkodó processzormag a 200 MHz-es és 750 MHz-es közötti frekvenciatartományban üzemel, azaz nem egy acélos megoldás, de asztali médialejátszóba elegendő teljesítményt nyújthat (nemsokára megmutatjuk, hogy mire elég).

A rendszer egyébként 4 GB-nyi tárhellyel és 512 MB-nyi rendszermemóriával rendelkezik - áll a hivatalos weboldalon. A tárhely TF kártyával 32 GB-ig bővíthető. WiFi adapterből egy 802.11 b/g/n támogatást kínáló példányt kapunk.

Az asztali médialejátszóhoz jár egy pofás távirányítót is, ami igen vaskosra sikerült. A szokatlan vastagság oka, hogy a távkapcsoló QWERTY billentyűzetként is működik: egyik oldala normál távirányító funkciókat lát el, másik oldala pedig billentyűzet és egér funkciókat kínál.

A fenti kép remekül szemlélteti a távirányító méretét. Az eszköz fogása összességében jó, igaz, volt már dolgunk kényelmesebb darabbal is - persze annak a másik oldalán nem is voltak gombok. A klasszikus távirányító funkciókat biztosító oldal negatívuma, hogy fényes fekete műanyagborítást kapott, amelyen minden ujjlenyomat és porszem meglátszik. Szerencsére a felület a karcokkal szemben a szokásosnál jobban ellenáll, úgyhogy legalább nem kell túlságosan félni attól, hogy egy-egy törölgetésnél összekarcolják az apró porszemek.

A távkapcsoló működése összességében remek: a rendszer pontosan és gyorsan veszi a jeleit, a gombok működése és tapintása szintén rendben van. A QWERTY billentyűzet kezelése az apró gombok miatt nehézkes, de megszokható. Az egér funkció végszükség esetén jól jöhet, ám a négyirányú, meglehetősen darabosan kontrollálható kurzor-mozgás nehezíti az egerészést. Ha internetezni szeretnénk, mindenképpen jobb külön billentyűzetet és külön egeret használni, hiszen azokkal sokkal jobb böngészési élményben lesz részünk.

A távkapcsoló két darab AAA formátumú alkáli elemet alkalmaz, amelyek tölthető ceruzaakkumulátorokkal is helyettesíthetőek. Az elemtartó rész az Overmax felirattal ellátott fényes műanyagborítás alatt található: a fedél lepattintása elsőre nehéz lesz, ettől nem kell megijedni.

Szoftver - Filmek, zenék, fotók

Szoftver

Az Android alapú asztali médialejátszón az Android 4.0.3-as kiadása teljesített szolgálatot. Az operációs rendszer egyszerűen, gyorsan frissíthető, ami jó hír, az viszont már kevésbé jó hír, hogy a felhasználói kezelőfelület "nem tud magyarul".

Az asztali médialejátszó egy pofás kis frontendet kapott, ahol minden fontosabb funkciót elérünk egy-egy ikon segítségével. A menü letisztult, működése gyors és dizájnjára sem lehet panasz, hiszen mentes minden sallangtól. A menüt nem csak a távirányítóval, illetve a távirányító hátulján található QWERTY billentyűzettel, hanem USB-s egérrel és USB-s billentyűzettel is kezelhetjük. Amennyiben komolyabb mennyiségű adatbevitelt szeretnénk eszközölni - például hosszú e-mail cím, hosszú és bonyolult jelszó beírása -, akkor érdemesebb USB 2.0-s klaviatúrát alkalmazni, mert így gyorsabban, sokkal kényelmesebben végezhetünk a feladattal. Webböngészéshez, illetve e-mail íráshoz úgyis kelleni fog az USB-s egér és az USB-s billentyűzet.

Beállítások

A rendszer beállításai jól áttekinthető, jól csoportosított menürendszerben foglalnak helyet, amiben könnyű eligazodni. A kijelző felbontásának beállítása után a képet az adott megjelenítő sajátosságainak megfelelően kifeszíthetjük, így az maximálisan kitölti a rendelkezésre álló képteret. Az Ethernet hálózat és a WiFi hálózat beállításai egyértelműek, csak úgy, mint az audió beállítások.

Utóbbiaknál fontos megjegyezni, hogy itt globálisan érvényes az, amit beállítottunk: ha RAW módot állítunk be, minden alkalmazásból nyers hangfolyam érkezik, ha pedig PCM módot választunk, akkor sztereóra lekevert hangfolyamot kapunk.

Többcsatornás PCM támogatás tesztünk szerint nincs, legalábbis PCM módban minden audió tartalom sztereó módban szólalt meg, de erre később még visszatérünk. Aki esetleg szeretne pár pillantást vetni a beállítások menü menüpontjaira, a fenti videó segítségével megteheti.

Fájlkezelő

Az Overmax OV-HomeBox fájlkezelővel is rendelkezik, ami a fájlok másolására, áthelyezésére és törlésére egyaránt lehetőséget biztosít. A másolással és áthelyezéssel kapcsolatos funkciók a Home gomb melletti lista ikonra kattintva engedélyezhetőek.

Alap esetben a távirányító OK gombjának megnyomására elindul a fájl lejátszása, de ha a felső sor második ikonjára kattintunk, akkor az Open opció helyett kiválaszthatjuk a Select opciót is, így kijelölhetünk több fájlt másolásra, törlésre vagy áthelyezésre. Könyvtárakat sajnos nem engedett másolni, törölni és áthelyezni a rendszer, pedig jó lett volna.

Fotók

A fotónézegető remekül kezelhető és tökéletesen üzemel. A támogatott fájltípusok megjelenítése zökkenőmentes - még a progresszív JPG fájloktól sem jön zavarba a rendszer. A fotók nagyíthatóak, kicsinyíthetőek, elforgathatóak és akár zenehallgatás mellett is automatikusan lejátszhatóak.

Az egyes képek megjelenésének időtartama állítható, képváltásnál áttűnési effekteket is láthatunk. A nagyobb méretű fotók megjelenítésével szintén nem volt semmi baj, az animált GIF fájlok esetében azonban csak az első képkockát láthattuk. Próbaképpen egy TIF fájlt is megpróbáltunk megnyitni, ám próbálkozásunk kudarcba fulladt.

Apró kellemetlenség volt, hogy a képnézegető a képek nagyításakor hajlamos volt összeomlani, ekkor rövid időn belül a főmenüben találtuk magunkat. A probléma reprodukálható volt. Ettől eltekintve más problémát nem tapasztaltunk.

A képnézegető összességében könnyen kezelhető és kellően rugalmas is. Nagyobb felbontású, nagyobb méretű fotók esetén a megszokottnál hosszabb a betöltés ideje, de még így is bőven tűréshatáron belül van.

Kellemetlenség, hogy helyi hálózaton nem lehet tallózni, és ez nem csak a fotók, hanem a zenék és a filmek esetében is igaz.

Zenék

A zenelejátszó a támogatott formátumokkal remekül megbirkózik, de kisebb problémák azért vannak vele. Nincs APE, AIFF és M4A támogatás, valamint az M3U típusú lejátszási listákat sem kezelte a rendszer. Helyesebben M4A támogatás hivatalosan van, de a tesztfájljainkkal nem boldogult a rendszer. A Gapless lejátszási mód sem MP3, sem FLAC fájlok esetében nem működött, a DTS WAV fájlok lejátszása pedig mind RAW, mind pedig PCM módban hibás volt - csak sistergést hallhattunk, ami a dekódolás hiányát jelezte.

Maga a lejátszó egyébként könnyedén kezelhető, lehetőséget biztosít a gyors és egyszerű trackváltásra, valamint arra is, hogy beletekerjünk a zenébe. Az ID3 Tagek kezelése megoldott, igaz, ez a funkció egyes számoknál működik, másoknál pedig nem.

A zenelejátszás nem áll meg, ha kilépünk a zenelejátszóból, így fotókat is nézegethetünk háttérzene hallgatása mellett.

Filmek - beépített lejátszó

A filmek lejátszásáról szintén egy beépített lejátszó alkalmazás gondoskodik, amely összességében elég ütőképesnek tűnik, már ami a támogatott fájlformátumokat illeti. Az ördög persze most is a részletekben rejlik.

A rendszer a feliratokat megjeleníti, de formázni már nem tudja. A külső feliratok esetében elérhetőek a különböző beállítások, azaz a felirat mérete, színe és pozíciója egyaránt módosítható. MKV konténerbe ágyazott fájloknál ezek a beállítások szürkén jelennek meg, azaz nem módosíthatóak.

A magyar ékezetes karakterek megjelenítésével is akadtak gondok: külső SRT felirat esetében ékezetek helyett krix-kraxok jelentek meg, MKV konténerbe ágyazott feliratnál nem volt baj. Az audió sávok esetében rossz hír, hogy a rendszer nem írja ki, hogy azok milyen nyelvűek, így orosz rulett szerűen kell közöttük váltani.

Nem tudni, melyik sáv milyen nyelven szól majd hozzánk

További rossz hír, hogy a DVD ISO és a Blu-ray ISO fájlokkal nem tud mit kezdeni a rendszer. Azaz tud, megnyitja a tartalmukat, így elénk tárul az ISO fájl könyvtárszerkezete, a DVD és Blu-ray menüről azonban így lemondhatunk. DVD ISO esetében a videó fájlt kitallózása után elindítható az adott film, csak úgy, mint Blu-ray esetében, igaz, utóbbinál már problémát jelent megtalálni, melyik állomány a film, mivel a fájlok méretét nem jeleníti meg a rendszer. Ha egyszer kitallóztuk a nekünk kellő MTS fájlt, utána már megy a lejátszás.

FLV, azaz Flash Videó fájlt lejátszásakor csak hang volt, kép nem, a többi állomány azonban szépen elindult. A támogatott fájlformátumokkal nem volt egyéb baj.

Filmek - MX Player

Mivel a beépített lejátszó teljesítményével abszolút elégedetlenek voltunk, így megnéztük, mi a helyzet akkor, ha az ingyenesen letölthető MX Player-t is kipróbáljuk, hiszen pont az egy Androidos lejátszó előnye, hogy szabadon telepítgethetünk rá szoftvereket. A lejátszóhoz letöltöttük az ARMv7-es architektúrához tartozó kiegészítő bővítménycsomagot is, majd kipróbáltuk, mire képes a rendszer.

Itt már sokkal jobb tapasztalatokat szereztünk. A Blu-ray és DVD ISO fájlok kezelése még mindig megoldatlan volt, de a többi tartalom szépen futott. Olyanok is, amelyek eddig egyetlen egy általunk tesztelt lejátszón sem indultak el.

A hangsávok és feliratok kezelésével semmi baj sem volt. A formázott feliratok szépen megjelentek (ez nagy ritkaság, általában az asztali médialejátszók nem kezelik a formázást), akár SRT, akár SSA típusúakról volt szó. A rendszer még a feliratfájl színes mondatait is értelmezte és megjelenítette - mind SSA, mind pedig SRT esetében. A karakterkódolás hibátlan volt.

Főleg anime videóknál jellemző, hogy speciális feliratokat használnak, például karaokés színezést az intrónál. Az MX Playernek ezzel sem volt gondja, így ezt használva megnézhetjük animéinket is felirattal.

Igaz, néha-néha volt olyan, hogy megakadt a lejátszás, míg a rendszer előre le nem renderelte a feliratokat, de ez szerencsére ritka volt, ahogy az a fenti videón is látszik. Attól persze még zavaró.

A hangsávok kezelése szintén rendben volt, igaz, hangsáv-váltáshoz már egérre is szükség volt, hiszen a felső menüt csak egérrel lehetett előcsalogatni. Apró probléma, hogy RAW, azaz Bitstream módban nem küldött át hangot a lejátszó az erősítőre, sztereó PCM módban azonban minden többcsatornás hang megszólalt, azaz a DTS->sztereó konverzió szépen működött. Erről a következő bekezdésben mindjárt részletesebben is írunk. Érdekesség, hogy az MX Paleyer azt az FLV kiterjesztésű Flash Videót is lejátszotta, amibe a beépített szoftvernek beletört a bicskája.

Az MX Player esetében egyébként erősen tapasztalható volt, hogy érintőkijelzővel ellátott rendszerekre lett optimalizálva, nem távirányítós médialejátszókhoz, így kezelése egér és billentyűzet nélkül, pusztán távirányító használata mellett nehézkes és kényelmetlen.

Helyi hálózaton ezzel a lejátszóval sem bóklászhatunk.

Többcsatornás audió tartalmak

A beépített médialejátszó alkalmazás PCM módban minden tartalmat lekevert sztereóra, így itt abszolút nem találtunk rajta fogást. Azonban ahogy az Android rendszermenüjében átállítottuk az audió támogatást PCM-ről RAW-ra, egyből elkezdtek gyülekezni a fekete fellegek.

A DTS 96, a DTS ES, a DTS HD HR, a DTS HD MA 5.1 és 7.1, illetve a True HD hangsávok nem, vagy csak szaggatva szólaltak meg az erősítőnkön. A Dolby Digital Plus hangsávok működtek és a Dolby Digital 5.1-es, illetve a Dolby Digital EX hangsávok is megszólaltak.

MX Player esetében rosszabb volt a helyzet: RAW módba kapcsolt audió beállítás esetén nem volt hang, PCM módban azonban tökéletesen megszólaltak a többcsatornás audió folyamok, igaz, nem Multi-CH, hanem csak sztereó PCM hangfolyamként. Látszik, hogy az androidos lejátszók a mobilokat és a táblákat veszik célba, ahol a BitStream típusú hangfolyamok támogatására nem igazán van szükség, a sztereó PCM mód azonban nélkülözhetetlen - utóbbi működik is szépen.

Magas bitrátájú tartalmak lejátszása

A 17,5, 22 és 40 Mbps-os tartalmak szépen futottak, a 70 Mbps-os tesztfájl azonban már kifogott a lejátszón, de ez nem is csoda. Ha kép nem is, hang azért volt lejátszás alatt. Az 25 és 50 GB-os Blu-ray lemezek videóit is lejátszotta a rendszer, igaz, menü megjelenítése nélkül, a fájlok manuális kitallózása után. Az 50 GB-os állományoknál 1-1 akadást észrevettünk, de szerencsére csak ritkán.

Szoftver - Alkalmazások, DVB-T tuner

Alkalmazások

Webböngészők

Elsőként a "beépített" webböngészővel tettünk egy próbát, ami meglepően jól használható. Persze a működés egy asztali- vagy mobil számítógépen futó webböngészőhöz képest darabosabb, de egy átlagos médialejátszó még ilyen felhasználói élményt sem nyújt, mint az OV-HomeBox.

Annak érdekében, hogy megmutathassuk, nagyjából milyen felhasználói élményre lehet számítani, készítettünk egy rövid videót, amiből kiderül, mennyire gyors a "gyári" webböngésző. Ez fentebb látható.

A weboldalak megtekintésével nem volt különösebb problémánk, még a Flash tartalmak megjelenítése is zökkenőmentes volt, ahogy az a lenti videóból is kiderül.

A YouTube videók közül az 1080p-s példányok is mentek, igaz, egy-két videó egyszerűen kifagyott 1080p-ben, mások pedig egy-egy akadás kíséretében ugyan, de nézhetően mentek, ugyancsak 1080p-s felbontás mellett. Apróbb akadozásokat a 720p-s videók esetében is tapasztaltunk, jellemzően betöltés közben.

Kísérletképpen a Firefox legfrissebb androidos kiadását is letöltöttük, ám annál már nem működött a Flash támogatás. A plugin aktiválása után ugyanúgy nem jelent meg a Flash tartalom, mint előtte.

Annak érdekében, hogy a webböngésző teljesítményéről is adjunk némi képet, lefuttattunk egy tesztet. Íme:

A fenti kép a SunSpider JavaScript Benchmark eredményét mutatja. Az érték remekül szemlélteti a hardver képességeit.

E-alkalmazások

A gyári repertoárban EShare alkalmazás is jelen van, amely a különböző iEszközökről fogadja a fotókat, zenéket és videókat. A szolgáltatást kipróbáltuk, teljesen jól működött.

Az azért vicces volt, hogy a függőlegesen tartott telefonnal felvett videót a rendszer nem forgatta át automatikusan vízszintes módba, így a televízióra kiküldött mozgókép megtekintése több, mint kényelmetlen volt.

Az EShare mellett EDLNA alkalmazást is kapunk, így például PC-ről, illetve androidos eszközről is továbbíthatunk tartalmakat az asztali médialejátszóra helyi vezetékes, vagy vezeték nélküli hálózaton keresztül. A funkció remekül működött, kezelése magától értetődő volt.

Kapunk még eScreen alkalmazást is, amellyel a PC képét az asztali médialejátszón keresztül akár vezeték nélkül is a televízióra varázsolhatjuk. Ezen kívül jár E-Remote szoftver is, amivel okostelefonunkat és táblánkat vezeték nélküli távirányítóvá varázsolhatjuk. Az alkalmazás nem csak klasszikus távirányító funkciót kínál, hanem egér és billentyűzet funkciót is. Könnyen kezelhető, hatékony.

Egyéb szoftverek - GMail app, Antutu Benchmark, Angry Birds

Mivel Android alapú asztali médialejátszóról van szó, így rendelkezésre áll a Google Play alkalmazás áruháza, ami tömve van jobbnál jobb ingyenes és fizetős alkalmazásokkkal.

Mindenek előtt érdemes beszerezni egy olyan appot, amellyel menedzselhetjük a futó alkalmazásokat, vagyis leállíthatjuk a háttérben feleslegesen futó programokat. Ezzel értékes processzoridőt spórolhatunk, ami ennél a SoC-nál kiemelten fontos, hiszen nem egy erőmű.

Az appok közül mi az előző oldalon már említett MX Playert, a GMail alkalmazást és az Angry Birds-öt próbáltuk ki.

A GMail szoftver remekül működött: levelet küldeni és fogadni egyaránt lehetett, plusz a szofver felhasználói kezelőfelületének működésével sem volt baj.

Az Angry Birds szintén szépen futott, igaz, a játékélményt beárnyékolta az az apróság, hogy nem jöttünk rá, hogyan lehet távoli nézetre váltani. Okostelefonoknál és tábláknál az érintőkijelző miatt ez nem probléma, de egy asztali médialejátszónál már az...

Érdekességképpen azt is megnéztük, milyen teljesítményt kínál a rendszer. Ehhez a népszerű Antutu Benchmarkot hívtuk segítségül, amit 1920 x 1080, illetve 1280 x 720 pixeles felbontás mellett egyaránt lefuttattunk. Íme, az eredmények:

Nem túl acélos a hardver, de a médialejátszással kapcsolatos feladatokra így is elég, ahogy a tapasztalat mutatja.

DVB-T Tuner

A teszt végére hagytuk az egyik legérdekesebb szolgáltatás, a DVB-T Tuner kivesézését. A beépített tuner tesztünk szerint egy picit érzéketlenebb, mint az eddig nálunk járt termékek DVB-T tunerjei, ugyanis ugyanazzal az antennával, ugyanabban a pozícióban nem sikerült értékelhető jelerősséget produkálni: csatornakeresés alkalmával üres maradt a lista.

Némi trükk bevetésével - pár méter koax kábel beszerzése és az antenna áthelyezése után - már több TV és rádió csatornát is sikerült befogni, méghozzá egész jó jelerősség mellett.

A DVB-T alkalmazás remekül működött a teszt során: az EPG funkció, a Teletext funkció és a Timeshift funkció egyaránt üzemelt. Utóbbi, azaz a Timeshift csak televízióadásoknál használható, rádiócsatornák esetében nem. Timeshift közben külön felvétel indítására nincs mód, így ekkor az előre beállított, időzített felvételek sem indulnak el. Egyébként az időzített felvételekkel nincs baj, a kiválasztott műsort remekül felveszi a rendszer.

A DVB-T szoftver több beállítást is kínál, így minden szükséges paraméter testre szabható - például képarány, hanggal kapcsolatos beállítások, gyerekzár, stb...

Fogyasztás, melegedés és zajszint

HDD áramtalanításának kérdése

Visszatérő kérdés szokott lenni, hogy készenléti állapotba kapcsolva az adott médialejátszót, megtörténik-e a hozzá kapcsolt külső merevlemezek leválasztása és áramtalanítása. Utóbbi akkor fontos, ha 2,5 colos külső HDD-t alkalmazunk, amely erős LED-es állapotjelzővel rendelkezik, hiszen a LED éjszaka be tudja világítani a szobát, ha a médialejátszó kikapcsolása után a HDD áramtalanítása elmarad. Persze ekkor manuálisan is elvégezhető az áramtalanítás, de azért mégis csak kényelmesebb, ha automatikusan, a rendszer végzi el.

Tesztünk alkalmával természetesen megvizsgáltuk a kérdést, így örömmel közölhetjük: az Overmax OV-HomeBox gond nélkül áramtalanítja a hozzá kapcsolt 2,5 colos külső merevlemezt. Mindhárom USB 2.0-s portnál ezt tapasztaltuk.

Fogyasztás

Az OV-HomeBox SoC egysége nem egy energiazabáló szörnyeteg, így méréseink során igen baráti értékeket olvashattunk le mérőműszerünk kijelzőjéről. Első körben megnéztük, készenléti állapotban, azaz távirányítóról kezdeményezett kikapcsolás után hogyan alakul a fogyasztás. A mérőműszer szerint 0 watt a nyugalmi áramfelvétel, ami nullánál biztosan több, de értéke olyan alacsony, hogy az eszköz nem tudja mérni.

Üresjáratban 2,5 colos külső HDD alkalmazása mellett 8,6 wattos fogyasztást mértünk, míg teljes terhelés esetén 12,6 wattra szökött fel ez az érték. A teljes terhelés itt most BD50-es Blu-ray film lejátszását jelentette.

Zajszint

Mivel tesztünk főszereplője nem rendelkezik hűtőventilátorral, illetve merevlemezt sem fogad, így zajszintről nem is igazán beszélhetünk. A termék teljesen halkan üzemel, azaz nem kell aggódnunk, hogy zajongásával elrontja a kikapcsolódásra szánt perceket.

Melegedés

Az Overmax OV-HomeBox aktív hűtést nem alkalmaz, pusztán passzív szellőzés útján éri el, hogy a SoC által termelt hő minél hamarabb távozhasson. A rendszer hosszas terhelés után sem akart forrósodni, igaz, akkor, ha a távirányítót a tetején hagyjuk egy kis ideig, a műanyagborítás eléggé felmelegszik.

Érdemes szellős helyre pakolni a terméket, azt ugyanis stabil, hűvös működéssel hálálja meg. Ez persze az összes többi passzív hűtéssel ellátott médialejátszóra is igaz.

Végszó

Az Overmax OV-HomeBox egy jól felszerelt asztali médialejátszó, amely Android operációs rendszerével egy igen vonzó termék benyomását kelti, és szolgáltatásaihoz képest még ajánlott végfelhasználói ára sem rossz.

A gyári szoftver viszont a feliratokkal hadilábon áll, plusz az audió sávok kezelésével is vannak problémái. Akkor, ha nyers audió folyamokat szeretnénk továbbítani házimozi erősítőnkre, jelenlegi formájában ez a termék sajnos nem jó választás, plusz akkor sem, ha helyi hálózaton szeretnénk vele tallózni, mondjuk kedvenc NAS-unk tartalmai között, ugyanis utóbbira nem képes a beépített lejátszó és az MX Player sem. A zenelejátszó alkalmazás sem áll a helyzet magaslatán, de alternatív szoftverrel szerencsére kiválthatjuk. Pont ez a legnagyobb előnye egy Androidos lejátszónak, hogy tulajdonképpen szabad kezet kapunk, azt pakolunk rá, amit csak akarunk.

A webböngésző és a webes képességek meggyőzőek, csak úgy, mint a DVB-T szolgáltatás. Mobil eszközről a különböző tartalmak könnyedén továbbíthatóak a rendszerre, plusz PC-ről is egyszerűen átküldhetjük a filmeket videókat és egyéb tartalmakat, így ezen a téren nincs baj. A beépített médialejátszó szoftvert más alkalmazásokkal, például az ingyenes MX Player-rel kiválthatjuk, igaz, a nyers audió folyamok továbbításával kapcsolatos problémát ez a szoftver sem oldja meg, csak a feliratkezelés hiányosságait orvosolja, viszont azt remekül. Az MX Playernek hála a HomeBox képes olyan feliratokat is kezelni, amivel a legtöbb médialejátszó nem tud mit kezdeni.

Mindent egybevetve az Overmax OV-HomeBox egy nagyon érdekes médialejátszó, ilyesmiből nincs túl sok a piacon. Az Android operációs rendszert szerető átlag filmnézők számára jó választás lehet, ha ezzel egy időben DVB-T adások vételére képes set-top-box beszerzésével kapcsolatos problémát is le szeretnék tudni. Akinek utóbbira nincs szüksége, az valószínűleg jobban örülne egy erősebb vasnak a gépben (például kétmagos processzor), de meglepő módon a tapasztalataink szerint ez is elég a legtöbb igény kielégítésére. Aki a feltárt hibajelenségekkel együtt tud élni, az bátran tegyen egy próbát az Overmax termékével. (buherátorok előnyben!)

A terméket a gyártó hazai képviseletétől kaptuk kölcsön a teszt idejére, amiért ezúton is köszönet!

Hasznos hivatkozások:

[list type="unordered"]

[*]iPon Webshop

[*]A gyártó hivatalos weboldala

[/list]