Shop menü

AMNESIA: THE DARK DESCENT - FÉLNI JÓ!

Manapság ritka a valódi horrorjáték, a Penumbra alkotói azonban nem hagytak cserben minket, és elhozták nekünk a valódi rettenetet.
Smejkál Péter
Smejkál Péter
Amnesia: The Dark Descent - Félni jó!

I. oldal

APenumbra sorozattal a Frictional Games valami egészen eredetit alkotott, olyat, ami sokaknak tetszett, s melyet azóta sem tudott, vagy akart lemásolni senki sem. Pedig a játékok sikeresek voltak, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a csapat elkészítette a széria szellemi folytatásaként felfogható Amnesiat. Amit szerettünk a Penumbraban, az mind visszatér, amit pedig nem, annak búcsút inthetünk. Egyenes következtetés, hogy az év legjobb horrorjátékával van dolgunk?

Az őrület hegyein is túl

Nos, igen, a helyzet pontosan ez. Az Amnesia az idei esztendő legfélelmetesebb játékai közé sorolható, sőt, lehet, hogy jelenleg a csúcson áll, bár ez inkább hozzáállás és idegrendszer kérdése. Főleg a klasszikus rémtörténetek rajongóinak szívét dobogtatja majd meg, története ugyanis kísértetiesen emlékeztet H.P. Lovecraft amerikai író novelláinak stílusára. A főszereplő Daniel, aki a játék elején egy rejtélyes, hegyomlás sújtotta kastély falai között tér magához, és kisvártatva ráeszmél, hogy fogalma sincs, hogy került oda. Ahogy bolyong az elhagyatott falak között, jegyzeteket talál, melyeket saját maga írt, s melyekből kiderül, hogy amnéziájáért talán ő a valódi felelős. A Brennenburg kastély múltja és jelene ködbe vész, feladatunk pedig a sok megválaszolatlan kérdés feltárása lesz. Meg persze a túlélés, hisz a sötét folyosók megnevezhetetlen szörnyűségeket rejtenek.

Bármi mást elárulni a történetről maga lenne az emberiség ellenes bűntett, ugyanis a játék legerősebb részéről van szó. Legyen elég annyi, hogy meglepetés, fordulat és döbbenetes események egész sora várható a nagyjából hatóra hosszú játék alatt, melyek nagy részét naplóbejegyzésekből, visszaemlékezésekből és hallucinációkból ismerjük meg. A sztori elmesélésének ezen módja régi divat a kalandjátékok közt, a The Dark Descent atmoszférájához pedig kiválóan illeszkedik. Mindehhez tessék hozzáadni a XIX. század végének fojtogató hangulatát, és a tényt, hogy ez a játék minden, csak nem barátságos.

II. oldal

A fény hatalma

Alapjaiban véve az Amnesia még mindig kalandjátéknak tekinthető. FPS nézetben irányíthatjuk Danielt, eközben pedig tárgyakat kell gyűjtenünk, és rengeteg logikai feladványt kell megoldanunk a továbbjutás érdekében. A felvett eszközök kombinálása fontos eleme a játéknak, ahogy a naplóbejegyzések és Daniel feljegyzéseinek elolvasása is erősen ajánlott egy-egy rejtvény kibogozásához. Akárcsak a fejleztők korábbi sorozatában, itt is mindent a fizika törvényei szerint kell végrehajtanunk, azaz az ajtót tényleg ki kell nyitnunk, a fiókot valóban ki kell húznunk, és így tovább. A feladványok nem túl nehezek és emellett meglehetősen logikus felépítést kaptak, így súlyosabban elakadni nem fogunk, ami azért is jó dolog, mert a Penumbraban a viszonylag ügyes puzzle-ök ellenére is frusztráló volt egy-egy rosszul megtervezett feladat. Ez persze ne rémítse el a régi motorosnak számító kalandorokat, mert a játék azért így se könnyű, és garantált, hogy lesz pár rész, amikor nem csak hogy nem tudunk, de nem is merünk majd bemenni a következő ajtón.

Az Amnesia ugyanis nem csak félelmetes, de időnként halálos is. A pályákon fel s alá járkálnak az ellenfelek, akiknek legtöbbször csak a hangját halljuk, és mivel harc nincs a játékban, a velük való konfrontáció az esetek többségében véget vet Daniel történetének. Hogy mik vagy kik ők, az egyébként a sztoriból derül ki, látatlanban viszont afféle élőhalottakról beszélhetünk, melyek a Penumbra megszállt tudósai után meglepően ijesztőek és gyorsak. Míg ott simán el lehetett futni előlük, ha ismertük az adott helyszínt, itt ez nem mindig sikerül, és mivel a külalakjuk sem olyan komikus (sőt), határozottan félni fogunk a velük való találkozástól.

A kastély szörnyetegein felül viszont van még egy ellenfél a játékban, ami nem más, mint a saját józan eszünk. Daniel a sok embert próbáló élmény miatt könnyedén megőrülhet, ezt a folyamatot pedig a tárgylista mellett látható agy állapotán kísérhetjük figyelemmel. Az egyetlen megoldás az elmebajra az, ha tartósabb ideig fényben maradunk, ez viszont felhívja ránk az ellenfelek figyelmét, így nem árt ügyesen taktikázni az olajlámpával. Daniel ezt mindig magánál hordja, s akárcsak a Penumbraban, itt sem világíthatunk vele örökké. Ahhoz, hogy működjön, olajat kell találnunk, amiből viszont nincs sok, így máskor a kastély fáklyáit gyújtogatjuk majd a szintén korlátozott mennyiségű gyutacs segítségével. Akárhogy is döntsünk, tudnunk kell elbújni, mert ha feltűnnek a torz teremtmények, egyedül egy sötét zug szolgálhat menedékül... és az se sokáig!

III. oldal

A rettegésnek arca van

A Penumbra a csapat saját grafikus motorjának hála meglehetősen szép volt a megjelenésekor, s bár az engine az eltelt esztendők alatt sokat vesztett erejéből, arra még futja belőle, hogy elégedettek legyünk az Amnesia látványvilágával. A kastély sötét folyosói és a dinamikus fény-árnyék hatások elviszik a játékot a hátukon, és külön piros pont, hogy a fejlesztők odafigyeltek az ellenfelek animációira is. A gépigénnyel nem lesz sok gondunk, lévén a motor elég koros már, az én gépemen pedig (AMD Athlon II X2; HD 5770; 6 GB RAM) meg se kottyantak neki a látványjavító beállítások. Mindez persze nem lenne az igazi megfelelő minőségű hang és zene nélkül, ám ha van olyan része a The Dark Descentnek, ami minden kétséget kizáróan tökéletesre vizsgázott, akkor az pont a program audio része. A szinkron meglehetősen ritkán hallható, akkor mégis libabőrös lesz tőle az ember, köszönhetően a maximális beleéléssel felmondott, és kiválóan megírt forgatókönyvnek. A háttérzajok állandó kaparása és recsegése még a legerősebb idegzetű játékosokat is próbára teszi, a melankolikus zenei szólamok pedig garantálják a nyomasztó hangulatot.

Summa summarum

Az Amnesia: The Dark Descent egy kiváló horrorjáték lett, olyan, ami minden rajongónak a polcán kell legyen. Illetve a steames listáján, a játék ugyanis egyelőre csak digitális úton vásárolható meg 14,99 euróért. Az ár nem magas, a játék pedig még a műfajából fakadó, viszonylag alacsony újrajátszhatósági faktor ellenére is messze megér ennyit, így nincs kifogás, aki szeret rettegni, az vegye meg, mert kötelező darab.

Galéria megnyitása

[bold]Platformok: PC, Mac

Tesztelt platform: PC[/bold]

Neked ajánljuk

    Tesztek

      Kapcsolódó cikkek

      Vissza az oldal tetejére