Amikor az oxigén nem az élet jele

A GJ 1132b jelű bolygó egy új teória szerint oxigént hordozhat légkörében, ez azonban nem az élet jele, hanem éppen arra utal, hogy felszín teljesen steril.

Amikor az oxigén nem az élet jele

A GJ 1132b katalógusjelű exobolygó tavalyi felfedezése óta izgatja a csillagászok fantáziáját, mivel mindössze 39 fényévre van a Földtől. Élet ugyanakkor nem valószínű, hogy van a planétán, mivel az égitest becsült felszíni hőmérséklete 230 Celsius fok körül van. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a bolygó rendelkezik légkörrel, ráadásul a szakértők a legfrissebb vizsgálatok alapján úgy hiszik, hogy ez az atmoszféra ritka, könnyű és némi oxigént is tartalmaz.

Laura Schaefer, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ csillagásza és kollégái ugyanis modellezték, hogy mi történt volna, ha a bolygó sűrű, vízben gazdag légkörrel kezdte volna pályafutását. Mivel az égitest mindössze 2,24 millió kilométerre kering csillagától, rendkívül intenzív ultraibolya sugárzás bombázza. Ez pedig hidrogénre és oxigénre bontja a vízmolekulákat, amelyek aztán elszöknek az űrbe. A hidrogén könnyebb tömege miatt gyorsabban elillan, míg az oxigén egy picit lassabban szivárog el, és hosszabb ideig marad meg a bolygó körül.

„Míg a hűvösebb bolygókon az oxigén az élet és lakhatóság egyik jele lehet, az olyan forró planétákon, mint amilyen a GJ 1132b, ennek pontosan az ellentétét jelzi az elem jelenléte, vagyis azt, hogy az égitest felszíne megsült és sterillé vált” – mondja Schaefer. Mivel a vízgőz üvegházhatású gáz, a bolygó felszínét még több hő érhette, így a kéreg akár több millió éven keresztül is olvadt állapotban maradhatott. Ez a magmaóceán Schaefer modellje szerint mindössze az oxigén egytizedét köti meg, míg a maradék 90 százalék lassan elszökik az űrbe.

Hogy maradt-e oxigén a bolygón, és igaza van-e Schaefer csoportjának, az a következő generációs távcsövek (GMT, JWST) fogják elárulni, amelyek alkalmasak lesznek a gáz észlelésére. Ha a harvardi teória helytálló, ez lehet az első kőzetbolygó a Naprendszeren kívül, amely körül oxigént detektálnak. Ironikus módon azonban – ahogy ezt Schaefer is megjegyezte –, ez nem az élet jele lesz, hanem éppen annak hiányára hívja fel a figyelmet.

Ez az exobolygó és feltételezett múltja azért is különösen érdekes a kutatók számára, mert az elmélet megmagyarázhatja, hogyan vált a Vénusz olyanná, amilyen ma. Bolygószomszédunk valószínűleg a Földhöz hasonló, vízben gazdag planétaként kezdte, amelyet a napfény elemeire bontott. A Vénuszon ugyanakkor napjainkban gyanúsan kevés nyoma van oxigénnek, ami érthetetlen a kutató számára. A csillagászok azt remélik, hogy a GJ 1132b további vizsgálatával talán ezt a rejtélyt is sikerül megoldani.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward