A GJ 1132b katalógusjelű exobolygó tavalyi felfedezése óta izgatja a csillagászok fantáziáját, mivel mindössze 39 fényévre van a Földtől. Élet ugyanakkor nem valószínű, hogy van a planétán, mivel az égitest becsült felszíni hőmérséklete 230 Celsius fok körül van. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a bolygó rendelkezik légkörrel, ráadásul a szakértők a legfrissebb vizsgálatok alapján úgy hiszik, hogy ez az atmoszféra ritka, könnyű és némi oxigént is tartalmaz.

Laura Schaefer, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ csillagásza és kollégái ugyanis modellezték, hogy mi történt volna, ha a bolygó sűrű, vízben gazdag légkörrel kezdte volna pályafutását. Mivel az égitest mindössze 2,24 millió kilométerre kering csillagától, rendkívül intenzív ultraibolya sugárzás bombázza. Ez pedig hidrogénre és oxigénre bontja a vízmolekulákat, amelyek aztán elszöknek az űrbe. A hidrogén könnyebb tömege miatt gyorsabban elillan, míg az oxigén egy picit lassabban szivárog el, és hosszabb ideig marad meg a bolygó körül.

„Míg a hűvösebb bolygókon az oxigén az élet és lakhatóság egyik jele lehet, az olyan forró planétákon, mint amilyen a GJ 1132b, ennek pontosan az ellentétét jelzi az elem jelenléte, vagyis azt, hogy az égitest felszíne megsült és sterillé vált” – mondja Schaefer. Mivel a vízgőz üvegházhatású gáz, a bolygó felszínét még több hő érhette, így a kéreg akár több millió éven keresztül is olvadt állapotban maradhatott. Ez a magmaóceán Schaefer modellje szerint mindössze az oxigén egytizedét köti meg, míg a maradék 90 százalék lassan elszökik az űrbe.

Hogy maradt-e oxigén a bolygón, és igaza van-e Schaefer csoportjának, az a következő generációs távcsövek (GMT, JWST) fogják elárulni, amelyek alkalmasak lesznek a gáz észlelésére. Ha a harvardi teória helytálló, ez lehet az első kőzetbolygó a Naprendszeren kívül, amely körül oxigént detektálnak. Ironikus módon azonban – ahogy ezt Schaefer is megjegyezte –, ez nem az élet jele lesz, hanem éppen annak hiányára hívja fel a figyelmet.

Ez az exobolygó és feltételezett múltja azért is különösen érdekes a kutatók számára, mert az elmélet megmagyarázhatja, hogyan vált a Vénusz olyanná, amilyen ma. Bolygószomszédunk valószínűleg a Földhöz hasonló, vízben gazdag planétaként kezdte, amelyet a napfény elemeire bontott. A Vénuszon ugyanakkor napjainkban gyanúsan kevés nyoma van oxigénnek, ami érthetetlen a kutató számára. A csillagászok azt remélik, hogy a GJ 1132b további vizsgálatával talán ezt a rejtélyt is sikerül megoldani.