A pöfögő futrinkák már önmagukban is meglehetősen lenyűgözőek, hiszen gyakorlatilag élő vegyi fegyverek: testükben két mirigyben olyan anyagok termelődnek, amelyek összekeveredve heves reakciót produkálnak. A maró keverék óriási sebességgel és gyakran több mint 100 °C-ra hevülve hagyja el az állatok testét, elriasztva a rovarok közeléből az esetleges támadókat.

A legtöbb ellenség esetében ez elég is: a futrinkák másodpercenként 500 minirobbantást tudnak végrehajtani, így a ragadozók többsége a közelükbe sem megy. A békákkal azonban más a helyzet. Ezek képesek olyan gyorsan elkapni nyelvükkel a rovart, hogy annak nincs ideje „lőni”. Ez történt legalábbis akkor, amikor a japán Kóbei Egyetem kutatói összeeresztették az állatokat.

A futrinkák azonban a kísérletek tanúsága szerint akkor sem adják fel, ha lenyelte őket a ragadozó. A békák gyomrában is robbantgatni kezdenek, ami általában nem bizonyul halálosnak, de arra elég, hogy a kétéltűek végül inkább visszaöklendezzék őket. Mivel a békáknak nincs garatreflexük, hányni sem képesek, így a táplálék felfelé történő eltávolításához ki kellett fordítaniuk a gyomrukat.

Az visszaöklendezés tehát komoly feladat, és nagyjából 45 percet vesz igénybe, de a békák a jelek szerint inkább kiteszik magukat ennek a tortúrának, minthogy a rovarok tovább terrorizálják testüket. Ez egyben azt is jelenti, hogy a futrinkáknak háromnegyed órát ki kell bírniuk a gyomor savas közegében. És a jelek szerint nagyon is képesek erre: a kísérletek során lenyelt állatok java még legalább két hétig élt a „nagy szökés” után.

Bár azt nem mondhatjuk, hogy a hasonló mutatványok gyakorinak számítanak az állatvilágban, jónéhány faj létezik, amelyik képes túlélni, ha véletlenül vagy szándékosan bekerül egy másik állat emésztőrendszerébe. Közéjük tartozik egy sor parazita és néhány csiga is, amelyek madarak gyomrába bújva érik el, hogy a faj egyre nagyobb területeken elterjedjen.

Végül vannak olyan állatok is, amelyek drámai módon képesek fordítani a helyzeten, ha valaki megpróbálja lenyelni őket. A futóbogarak közé tartozó Epomis nemzetség tagjainak lárvái például híresen gyakorlottak ebben a taktikában. Az állatok kétéltűeket, például békákat fogyasztanak: amikor egy béka megpróbálja elkapni egyiküket, rágószervükkel megragadják a vadász pofáját, és lassan, élve megeszik az állatot.

Egy kutatópáros több mint 400 ilyen támadásnak volt tanúja, és mindegyik esetben a lárva nyerte az összecsapást. Egyetlen béka volt csak képes lenyelni a lárvát, de két órával később ez is visszaöklendezte áldozatát, amely aztán ellene fordulva megette támadóját.