A Dupla Ultrabalaton nemcsak fizikai, hanem mentális kihívás is – különösen, ha valaki 422 kilométert fut le egyhuzamban. Erős Tibor győztesként ért célba, de a siker mögött hónapok tudatos felkészülése és modern eszközök, köztük a Shokz OpenRun Pro 2 fejhallgató is ott volt. A csúcstechnikával támogatott edzések, a saját hanganyagok és a zene segítettek átlendülni a legnehezebb pillanatokon. Most elmeséli, hogyan.

A 46 órán keresztül tartó dupla Ultrabalaton során mi volt a legszürreálisabb tapasztalat, amit átéltél? 
A második kör éjszakáján, Siófok környékén, amikor a gyomrom teljesen felmondta a szolgálatot, egyszerűen lefeküdtem a fűbe az út szélén, hálózsákban, futócipőben, hogy ne kelljen levenni, mert tudtam, nem tudnám visszavenni. Ez volt az első alkalom, hogy futás közben szó szerint "kikapcsoltam” 10 percre. Amikor felébredtem, remegtem, fáztam, mégis újra felálltam és elindultam. Egy pillanatra olyan volt, mintha kívülről láttam volna magam – de tudtam, hogy ezt most végig kell csinálni.

 Hogyan készültél fel a mostani megmérettetésre? Volt olyan újítás, amit kipróbáltál a korábbiakhoz képest? 
Hetente hat edzőnapom van (a hétfő a pihenőnapom), ez havi szinten kb. 500-600 km futást jelent. Három hét fokozatos terhelést követi egy pihenő hét, ahol csak 100-120 km-t futok, így jön ki évente 6500-7000 km futás. Mellette rendszeresen jártam manuálterápiára, erősítő edzésekre is. A legnagyobb újítás az volt, hogy kiemelt hangsúlyt fektettem a regenerációra, a testem karbantartására, valamint a mentális edzésre. Rendszeresen alkalmaztam vizualizációs technikákat, előre „lefuttattam fejben” a lehetséges mélypontokat, és megoldásokat kerestem rájuk. 

Számodra melyik a nehezebb, a felkészülés vagy a verseny? 
Mindkettő másképp nehéz. A felkészülés monoton, kitartást igényel hosszú hónapokon keresztül, viszont ott még van idő korrigálni. A verseny már a döntések és a hit próbája. A #Projekt422 esetében határozottan a verseny jelentette a nagyobb kihívást, hiszen ez olyan fizikai és mentális erőpróba volt, amilyennel még nem volt dolgom. 

Mi az, amiben a legnehezebb fejlődnöd, és hogyan tudod rávenni magad, hogy felülkerekedj a kihívásokon? 
A türelem és az alázat az, amiben mindig van hova fejlődni. Az ultrafutás megtanított arra, hogy nem lehet mindent erőből megoldani, néha lassítani kell, figyelni a test jelzéseire. A céljaim mindig ott lebegnek a szemem előtt, és tudom, hogy minden nehéz pillanat közelebb visz ahhoz, aki lenni szeretnék. 

A #Projekt422 egy karitatív tevékenység, melyben minden induló egy alapítványt támogat részvételével. Elégedett vagy a kezdeményezés idei teljesítményével? 
Teljes mértékben! Büszke vagyok rá, hogy több, mint 5 millió forintot tudtunk összegyűjteni a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnak. Az igazi értéke ennek a kezdeményezésnek nem csak az összeg, hanem az a figyelem, amit sikerült a Kék Vonal munkájára irányítani.  

Mi volt az a fordulópont, miután igazán érezted, hogy neked való az ultrafutás? Mikor döntötted el, hogy azzá a futóvá válsz, aki ma vagy? 
2019-ben első 6 órás versenyemen, amikor 75 km-rel a második helyen végeztem. Addig csak kerestem az utamat a hosszabb távokon, de ott megéreztem azt a belső erőt, amit az ultrafutás hozott ki belőlem. Akkor döntöttem el, hogy komolyan veszem, és edzővel, tudatos felkészüléssel dolgozom tovább. 

Hogyan változtatta meg az életedet az ultrafutás? Hogyan álltak és állnak hozzá a szeretteid? 
Gyökeresen átalakította az életemet. Sokkal tudatosabban élek, jobban ismerem a határaimat, és megtanultam, hogy a nehézségek átmenetiek. A családom először nehezen értette ezt az életformát, de mára teljes mértékben támogatnak, a lányom pedig az egyik legnagyobb motivációm. 

Milyen tanácsot adnál valakinek, aki most fontolgatja, hogy belevágjon a hosszútávfutásba? 
Kezdje el kicsiben, ne akarjon rögtön nagy célokat kitűzni. A legfontosabb az, hogy örömmel csinálja, és ne hasonlítsa magát másokhoz, hiszen az igazi versenyt mindig önmagunkkal futjuk. Kutasson, tájékozódjon a témában, kövessen tapasztalt ultrafutókat és tanuljon tőlük, és természetesen tapasztaljon minél többet saját magáról és a futásról, hiszen az adja a legtöbbet, amit magunkról tanulunk. 

Van mottód vagy olyan mondat, ami gyakran visszacseng a fejedben – akár verseny közben, akár az élet más területein? 
„Maradj Erős!” – ez nemcsak egy mondat, hanem egy életfilozófia. A legnehezebb pillanatokban is ezt ismétlem magamnak, mert tudom, hogy az erő bennünk van, csak elő kell hívni. De ezen kívül állandó kísérőim az évek alatt összegyűjtött motivációs szövegek, amelyeket pl. a #Projekt422 alatt hangjegyzetbe fel is mondtam és a zenei tracklistámba illesztettem megadott időpontokhoz, így mindig a legjobbkor jött a „saját” motiváció. 

Mi a következő célod? 
A következő nagy kihívás az októberi franciaországi 24 órás világbajnokság, ahol válogatottként képviselem majd Magyarországot. Addig regeneráció és egy új felkészülési ciklus vár rám – a cél most a minél jobb nemzetközi szereplés. 

Erős Tibor története nem csupán egy sportteljesítményről szól, hanem arról, hogyan vihet előre bennünket a cél, a hit – és néha egy jól megválasztott eszköz is. A Shokz nem csupán hangot adott, hanem erőt is közvetített, amikor a csend túl nagy lett volna. Tibor példája bizonyítja: a technológia akkor válik igazán értékessé, ha emberi kitartással találkozik.