AMD Trinity: a nagysikerű Llano méltó utódja?

Leteszteltük a leggyorsabb Trinity APU egységet, hogy kiderüljön: vajon mire megy az újdonság utódjával és a konkurens Intel megoldásaival szemben?

AMD Trinity: a nagysikerű Llano méltó utódja?

Megjött a Trinity

Az AMD a napokban hódító útjukrara indította Trinity APU egységeinek asztali változatát, amelyek a Llano modellek helyét veszik át a piacon. Az újdonságok mobil változatai már régóta elérhetőek kereskedelmi forgalomban, ám az asztali változatok megjelenésére sajnos sokat kellett várni. A vállalat többször is megváltoztatta a tervezett megjelenés időpontját annak érdekében, hogy ne történhessen meg ugyanaz a kellemetlenség a Trinity APU-k esetében, ami a Llano APU egységek rajtját beárnyékolta: nem volt belőlük elég.

A Trinity APU egységek felépítése hasonlít a Llano-ra, de ha külön-külön nézzük a részeiket, akkor rengeteg eltérést fedezhetünk fel. Menjünk is végig néhány hasonlóságon és különbségen.

Llano vs. Trinity: méret, felépítés, tranzisztorszám, tokozás

A legszembetűnőbb különbség a két APU sorozat között az, hogy a Llano modellek FM1-es, a Trinity család tagjai pedig FM2-es tokozással érkeznek – a két processzorfoglalat között sajnos nincs átjárási lehetőség, azaz Socket FM1-es alaplapokban nem kaphatnak helyet Trinity APU-k, Socket FM2-es alaplapokban pedig nem alkalmazhatunk Llano APU-kat. A mobil Trinity APU egységek Socket FS1r2-es, illetve Socket FP2-es tokozással érkeznek.

A Trinity APU egységek gyártástechnológia tekintetében ugyanazon az alapokon nyugszanak, mint Llano családba tartozó társaik: mindkét APU generáció tagjai 32 nm-es SOI eljárás segítségével készülnek. A két APU generáció tagjai a processzormagok mellett integrált videó vezérlővel, PCI Express 2.0-s vezérlővel és beépített DDR3-as memóriavezérlővel egyaránt rendelkeznek, így ebben a tekintetben megegyeznek. Fontos különbség azonban, hogy a Trinity család tagjai már nem négy darab x86-os processzormaggal, hanem Piledriver architektúrára alapozó kétmagos modulokkal rendelkeznek, amelyek a Bulldozer architektúra továbbfejlesztett változatai. A Bulldozer esetében megismert felépítés a Piledriver moduloknál is megmaradt – erről később bővebben is szót ejtünk. További különlegesség, hogy a Trinity APU egységek fejlettebb, VLIW4-es architektúrára alapozó, Northern Islands sorozatú integrált videó vezérlőt kaptak, ami több tekintetben is előrelépés a Llano esetében alkalmazott IGP-hez képest. Nemsokára ezzel is bővebben foglalkozunk.

A változásoknak köszönhetően a Trinity APU egységek több tranzisztort tartalmaznak: míg a Llano esetében 1,178 milliárd tranzisztorból állt egy chip, addig a Trinity már 1,303 milliárd tranzisztorral gazdálkodik. Mivel most csíkszélesség-váltás nem történt, így az új APU egységek kiterjedése is nőtt: a Llano esetében megszokott 228 négyzetmilliméteres lapkaméret 246 négyzetmilliméteresre duzzadt, ami nagyjából 7%-os növekmény.

Annak ellenére, hogy a friss APU egységek több tranzisztorból állnak és komolyabb teljesítményt kínáló komponensekkel rendelkeznek, a fogyasztásuk mégis kedvezőbb a Llano APU egységekéhez képest, hála a sok-sok optimalizációnak, amelyekkel a sok kicsi sokra megy alapon összességében jelentős fogyasztáscsökkentést lehetett elérni, így azonos TDP kereten belül magasabb órajeleket lehet alkalmazni. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen a Bulldozer architektúra – és így az utódjául szánt Piledriver architektúra – esetében a minél magasabb CPU magórajel elérése a cél, hiszen így válik ütőképesebbé a teljesítmény.

Persze a Bulldozer csalódást okozó bemutatkozása után kicsit azért tartunk a Piledriver moduloktól, már ami a teljesítményüket illeti, de hogy megalapozott-e az aggodalmunk, az a cikk végére kiderül. Titokban azért reménykedünk benne, hogy az AMD Trinty APU egységei nem csak IGP, de processzorteljesítmény tekintetében is jól szerepelnek majd az Intel megoldásaival szemben, de csodákra nem számítunk.

Piledriver, a továbbfejlesztett Bulldozer

A Trinity APU egységek a Bulldozer sorozatú FX processzorokhoz hasonlóan rendhagyó felépítéssel rendelkeznek. A Bulldozer esetében megismert felállás itt is visszaköszön: egy-egy kétmagos Piledriver modulban két darab Integer rész lapul, valamint egy lebegőpontos egység (Floating Point Unit), ami így közös erőforrása a két "proceszormagnak". Az Integer részekhez külön időzítők, külön elsőszintű gyorsítótárak és külön végrehajtó egységek tartoznak. Az egyetlen lebegőpontos egység a két Integertől érkező utasításokat fogadja, egyidejűleg két szálat tartva kézben. A lebegőpontos egység  a két Integer egységgel ezúttal is osztozik a másodszintű gyorsítótáron. A Trinity APU egységekben modelltől függően egy-, illetve két darab Piledriver modul áll rendelkezésre, így kettő-, illetve négymagos APU egységekkel találkozhatunk.

A Llano esetében négy különálló x86-os processzormag állt rendelkezésre, ahol minden magnak saját lebegőpontos feldolgozó egysége volt, az egyes processzormagok pedig saját, különálló másodszintű gyorsítótárral gazdálkodtak, egyáltalán nem osztoztak egymással. Egy valami azért a Llano világból mintegy örökségül megmaradt: a harmadszintű gyosítótár a Trinity APU egységeknél is hiánycikk, az ugyanis csak az FX sorozatú processzorok esetében érhető el.

Az AMD mérnökei a Bulldozer architektúrát alaposan átgyúrták. Az apró optimalizációk után a teljesítményre talán az L1 adat gyorsítótár Translation Lookaside Bufferének a megduplázása hatott a legjobban. A TLB összességében egy cache indexnek, így azáltal, hogy ennek mérete megduplázódott, a cache gyorsabbá és hatékonyabbá vált. Ezzel együtt az elágazásbecslő is pontosabban üzemel, hála a Bobcat processzormagból kölcsönvett innovatív eljárásnak.

Mint a fenti képen is látható, a Bulldozerhez képest tényleg rengeteg apró előrelépés türtént, így például a hardveres előbehívő a korábbinál hatékonyabban tudja megtölteni  a megosztott másodszintű gyorsítótárat, ami részben annak köszönhető, hogy az AMD mérnökei az egységet inkább a kliensoldali terhelésekhez optimalizálták, és nem a szerveroldaliakéra – a Bulldozer esetében még inkább utóbbi, azaz a szerveroldali terhelésre való optimalizáció volt a jellemző.

A Piledriver lapka új utasításkészletek támogatását is bevezeti: ilyen az FMA3, de emellett a Bulldozer esetében bevezetett FMA4 is a repertoár része marad. Előbbit az Intel majd a Haswell processzorokkal vezeti be. A Piledriver másik komoly újítása, hogy az F16C utasításkészlet támogatásának köszönhetően gyorsan képes a 16- és 32-bites lebegőpontos adatformátumok között váltani - ez a tulajdonság az Intel háza táján az Ivy Bridge érkezésével vált elérhetővé.

A fenti változások összességükben észrevehető teljesítménynövekedést hoznak, de persze a gyorsulás nem csak nekik, hanem egyéb tényezőknek is köszönhető. Például annak, hogy a Piledriver modullal szerelt APU egységek magasabb üzemi órajel elérésére képesek, mindezt úgy, hogy alacsonyabb fogyasztás mellett üzemelnek. A Turbo Core technológia is fejlődött, ami szintén pozitív hatást gyakorol a teljesítmény alakulására, de még mielőtt erre rátérnénk, ismerkedjünk meg a lapka egyéb részeivel is.

Ismét színre lép a kétcsatornás memóriavezérlő

A Llano APU egységek esetében megismert kétcsatornás DDR3-as memóriavezérlő, amely DDR3-1866 MHz-es memóriatámogatással rendelkezik, és amely a Bulldozer architektúrára alapozó FX sorozatú processzorokban is jelen van, a Trinity APU egységek esetében sem hiányzik  repertoárból.

Ahogy a Llanónál, úgy a Trinity esetében is komoly szerepet kap a kétcsatornás DDR3-as beépített memóriavezérlő, hiszen nem csak a kétmagos Piledriver modulokat, hanem az IGP-t is el kell látnia megfelelő memória-sávszélességgel. A lapkán két darab, egyenként 64-bites adatsínt kínáló DDR3-as memóriavezérlőt találunk, amelyek kétcsatornás módban hivatalosan DDR3-1866 MHz-es, egycsatornás módban pedig DDR3-2133 MHz-es memóriatámogatást kínálnak. Persze ennél magasabb memória órajel is beállítható az adott alaplap BIOS-ában.

A mobil Trinity APU egységeknél maximum 32 GB-nyi rendszermemóriát alkalmazhatunk, asztali társaik azonban már 64 GB-nyi rendszermemória kezelésére is képesek.

IGP, Turbo Core, lapkakészletek

A Trinity integrált videóvezérlője, ami tulajdonképpen egynegyednyi Cayman GPU-nak felel meg

A Trinity APU egységek mindannyian ugyanarra a GPU-ra alapoznak, amely VLIW4-es architektúrára támaszkodik és összesen 384 stream processzort kínál. Persze a GPU összes shadere nem érhető el minden Trinity APU esetében: a 384 shadert kínáló GPU csak a képzeletbeli ranglétra tetején elhelyezkedő újdonságok esetében érhető el (A10), ahogy haladunk lefelé, úgy belebotolhatunk a 256 shadert (A8), illetve 192 (A6) és 128 shadert kínáló (A4) példányokba is.

A GPU összességében kevesebb shadert tartalmaz, mint a Llano modell integrált videó vezérlője – 400 vs. 384 shader –, de a veszteség nem gyakorol negatív hatást a teljesítményre, hála a hatékonyságnak, ami GPGPU alkalmazások esetében látványosan javulhat.

A GPU belsejében a shaderek 6 darab SMID motorba rendezve foglalnak helyet, amelyek egyenként 16 VLIW4-es tömböt tartalmaznak, így SIMD tömbönként 64 shaderrel számolhatunk. Minden SIMD tömbhöz jár 4 darab textúrázó egység, így ezekből összesen 24 áll rendelkezésre, ha mind a hat SIMD tömb aktív. Renderelő egységekből összesen 8-at kapunk (color), míg Z/Stencil renderelő egységekből összesen 32 áll rendelkezésre. A GPU Turbo Core támogatást is kapott, így magórajelét a pillanatnyi terhelés függvényében dinamikusan megemelheti a rendszer. Erre később, a legfrissebb Turbo Core eljárás kitárgyalásakor még visszatérünk.

Most azonban nézzük, milyen újdonságok kaptak még helyet a videó alrendszerben. A Trinity integrált videó vezérlője mellett a repertoár a GCN architektúrára alapozó grafikus processzorok esetében már megismert VCE egységet is tartalmazza, amely hardveres videó kódolást kínál, ami nem csak a nagyobb teljesítmény, hanem a minél hatékonyabb energiafelhasználás miatt is fontos. Ennek szoftveres támogatása még hagy némi kívánnivalót maga után, de a helyzet idővel mindenképpen javulni fog. A VCE egység mellett az UVD motor harmadik generációs kiadása, az UVD3 is helyet kapott a repertoárban, ami a különböző tartalmak hardveres gyorsítás mellett történő lejátszására ad lehetőséget, így levesz némi terhet a processzor válláról. Az UVD3 motor újításként az MVC kiterjesztéssel ellátott H.264-es sztereoszkópikus 3D tartalmak hardveres gyorsítás mellett történő lejátszására is képes, sőt, egyidejűleg akár két darab HD stream dekódolását is el tudja végezni.

Az integtált videó vezérlő újításként 5,4 Gbps-os sávszélesség mellett üzemelő DisplayPort 1.2-es támogatással érkezik és Eyefinity 4 támogatást is kapott, így könnyedén építhetőek vele négy monitorból álló megjelenítő rendszerek. Érdekesség, hogy akár négy darab védett, magas bitrátájú nyolccsatornás audió folyam kezelésére is képes a rendszer HDMI, illetve DisplayPort videó kimeneten keresztül. A támogatott audió folyamok között a PCM, AC-3, DTS, Dolby True HD és a DTS Master Audió típusú tartalmakat egyaránt felsorakoznak.

Kapcsolatok, amelyek mindezeket összekötik

A FCL (Fusion Controller Link) a CPU és az IGP közötti PCIe kapcsolat leváltására született. Az FCL már a Llano esetében is jelen volt, igaz, első generációs kialakítása elég limitált sávszélességet kínált. Az AMD ezt a kapcsolatot továbbfejlesztette, ennek eredményeként a Trinity Fusion Controller Linkje irányonként 128-bites adatsínnel gazdálkodhat. Az FCL-en keresztül az integrált videó vezérlő hozzáfér a CPU memóriatartományához, a CPU pedig hozzáfér az IGP dedikált framebufferéhez. AZ FCL jelentősége a HSA (Heterogeneus System Athitecture) jövőjében fontos szerepet tölt be, ugyanis segítségével a CPU magok és az IGP hatékonyan együttműködhetnek, ami a CPU és a GPU együttes erőforrásaira támaszkodó alkalmazások szempontjából kulcsfontosságú.

Az FCL mellett egy másik kapcsolat is rendelkezésre áll, ami RMB (Radeon Memory Bus) névre hallgat. Ez a kapcsolat memóriacsatornánként és irányonként 256-bites hozzáférést biztosít az IGP számára a rendszermemóriához.

A harmadik fontos megoldás az IOMMU v2, amelynek segítségével a PCIe csatolófelületet használó videokártyák GPU-jában található shaderek dolgozhatnak közvetlenül a rendszermemóriában, azaz a videokártya GPU-ja hozzáférhet a CPU rendszermemória-részéhez.. 

A Llano esetében az adatmozgás úgy történt, hogy az éppen aktuális adatot a rendszer az adattárolóról a memóriába másolta, majd a processzor memória-címtartományából átkerült egy olyan dedikált memóriaterületre, amelyhez a GPU is hozzáfér – innen a GPU fogta és bemásolta a saját framebufferébe. Ez a folyamat egyszerűbb lett, ugyanis azáltal, hogy a GPU hozzáfér a CPU virtuáls memóriacím-tartományához, a memóriából nem kell átmásolni egy dedikált, a GPU számára is elérhető memóriatartományba, hanem mehet egyenesen a GPU framebuffer-ébe.

Fontos megemlíteni, hogy az APU egység és az adott FCH (Fusion Controller Hub) között a Trinity APU-nál sem Hyper-Transport link, hanem PCI Express alapú kapcsolat húzódik (UMI - Universal Media Interface). Utóbbi egy négysávos PCIe alapú kapcsolatnak tekinthető.

Turbo Core támogatás, mostantól nem csak processzormagokhoz

A Trinity APU érkezésével a Turbo Core technológia is fejlődött, méghozzá több tekintetben. Az első és legfontosabb újítás, hogy a technológia segítségével mostantól nem csak a processzormagok, hanem a GPU órajelét is lehet dinamikusan emelni. Korábban, a Llano esetében a GPU fix maximális órajelen üzemelt attól függetlenül, hogy mennyi TDP keret állt rendelkezésre: a rendszer csak a processzormagok órajelét módosította.

A Trinity esetében viszont már tehát lehetőség van arra, hogy ha a proceszormagok alacsonyabb terhelése miatt

felszabadul némi TDP keret és a GPU éppen GPU intenzív feladatot végez, akkor a rendelkezésre álló TDP keret erejéig a rendszer megemelheti a GPU magórajelét. Ez a lehetőség persze fordított esetben is működik: ha a GPU alacsonyabb terhelése miatt TDP keret szabadul fel, akkor az a processzormagok magórajelének növelésére fordítható.

A Turbo Core technológia lelkét jelentő mikrovezérlő, amely az APU teljes fogyasztását ellenőrzi, sokkal ütőképesebb, mint a Llano esetében alkalmazott példány. A Llano szóban forgó mikrovezérlője ugyanis a processzormagok és a GPU aktivitása alapján statikus módon saccolta meg a pillanatnyi fogyasztást. Bár a Trinity mikrovezérlője is az aktuális terhelés fajtáját alapul vevő becsléssel állapítja meg a pillanatnyi fogyasztást, de ezt már sokkal komplexebben teszi, mint elődje, így a hibahatár 1% alatt helyezkedik el. Az új megoldás a fogyasztást alapul véve dinamikus hőmérsékletkalkulációt végez, amely valós időben 2 Celsius fokos vagy annál magasabb pontossággal állapítja meg a hőmérsékletet.

Az egyes Piledriver modulok rendelkeznek saját fogyasztás-monitorozó egységgel, és ilyen komponens a GPU mellé is került, így egy kétmodulos, négy processzormaggal rendelkező APU egység esetében összesen három monitorozó egység áll rendelkezésre. Az említett komponensektől befutó adatokat az északi hídban lapuló egység összesíti, majd ennek az összesítésnek megfelelően avatkozik bele az órajelek alakulásába a Turbo Core eljárás, ha szükség és mód van rá. A Turbo Core eljárás ahogy eddig is, úgy most is kétféle teljesítményállapotot kínál: az egyik alacsonyabb terhelésnél, a másik pedig magasabb terhelésnél aktiválódik.

A sokkal pontosabb hőmérsékletadatok alapján a Turbo Core vezérlő hatékonyabban, illetve gyorsabban tud reagálni a pillanatnyi helyzet változására, ami az órajel gyors és hatékony emelését, illetve csökkentését teszi lehetővé az aktuális helyzettől függően.

[bold]Lapkakészletek

[/bold]

A Trinity APU egységehez Socket FM2-es processzorfoglalattal ellátott alaplapok passzolnak, a Socket FM1-es deszkák sajnos nem jók hozzá.A Llanónál már megismert A55-ös és A75-ös lapkakészletket a Trinity is továbbviszi, igaz, csak itt már Socket FM2-es processzorfoglalat kapcsolódik az adott FCH-hoz. Újdonságként bejön a képbe az A85x lapkakészlet is, ami több újítást is hoz, igaz, ezek nem eget rengetőek.

Az A55-ös lapkakészlet hat darab SATA 3 Gbps-os porttal érkezik, A75-ös társa ezzel szemben már hat darab SATA 6 Gbps-os portot kínál. Az újonnan bemutatkozó A85x esetében már 8 darab SATA 6 Gbps-os port áll rendelkezésre. USb 3.0-s portokból az A55-ös lapkakészlet egyet sem kínál, az A75 és az A85X esetében azonban natív négyportos USB 3.0-s támogatás áll rendelkezésre. Az A55-ös lapkakészlet ezúttal is az olcsóbb, belépőszinten elhelyezkedő konfigurációk alapjául szolgál, ezzel szemben az A75 már a felszereltebb, de még mindig költséghatékony megoldásra vágyók lapkakészlete lesz. Az A85x már a legfelszereltebb és így legdrágább alaplapokon kap helyet.

További érdekesség, hogy az A55-ös lapkakészletnél és A75-ös társánál hivatalosan nincs kétutas Crossfire támogatás: ezeknél a lapkakészleteknél csak 1 darab x16-os ág használatára van mód, ami hivatalosan nem kettéosztható. Az A85x esetében azonban már nincs ilyen megkötés: az új lapkakészlet már képes a rendelkezésre álló 16 PCIe 2.0-s sáv kettéosztására. 

A teszthez használt alaplap

Tesztünkben az A10-5800K-s Trinity APU egységhez - ami szorzózár-mentes felépítéssel érkezik - a Gigabyte F2A85X-UP4-es alaplapját használtuk, amelyről korábban már hírt is írtunk, így olvasóink számára már szinte biztos, hogy ismerős a szóban forgó deszka. Mivel ezúttal alaposan körbejárhattuk a terméket, így nézzük meg egy kicsit közelebbről is, hogy mire számíthatunk vele kapcsolatban.

Az újdonság egy szép, informatív dobozban érkezett meg hozzánk, amely a benne rejlő alaplapról minden fontosabb tulajdonságot elárul. A kezdet bíztató, bontsuk is ki azt a dobozt!

A csomag belsejében az alaplap mellett néhány kelléket találunk. A bal oldalon látható fotón egy hátlapi takarólemez, valamint egy gyors üzembehelyezési útmutató és egy felhasználói kézikönyv látható. A másik oldalon a SATA datkábeleket vehetjük szemügyre, méghozzá nem kevesebb, mint hat darabot. Ennyinek elégnek kell lennie. A kábeleken kívül kapunk egy kis Gigabyte-os matricát is, amit használhatunk a gépházunk dekorálására ha úgy tartja kedvünk.

Az F2A85X-UP4-es deszka egy minőségi darab, ami Socket FM2-es processzorfoglalattal rendelkezik, így Trinity APU egységek fogadására alkalmas. Maga a processzorfoglalat négy darab DDR3-as memóriafoglalathoz csatlakozik - ezekben összesen 64 GB-nyi DDR3-1866 MHz-es rendszermemória helyezhető el. Igény esetén a memória órajelet persze feljebb is lehet tornázni. A sorban AMD AMP és XMP támogatás egyaránt jelen van, így a tuningosoknak szánt memóriák egy gombnyomással beállíthatóak a gyártó által eltárolt névleges értékekre.

A termék az Ultra Durable 5-ös technológiára épül, amelyről korábbi hírünkben már részletesebben is beszámoltunk. A processzor és a benne rejlő GPU számára egy digitális VRM áramkör szolgáltatja a megfelelő mennyiségű áramot. A VRM a CPU-t és a GPU-t két tápzónával szolgálja ki.

A bővítőhelyek között összesen három darab PCI Express 2.0 x16-os slot lapul. A legfelső slot x16-os (x8 két kártya esetén), az alatta lévő x8-as, a harmadik pedig x4-es sávszélesség mellett üzemel. A kétkártyás rendszerek építői számára jó hír, hogy a repertoárban jelen van a CrossfireX támogatás, sőt, megfelelő videokártya alkalmazásával a Dual Graphics eljárásban rejlő lehetőségek is kiaknázhatóak. Hab a tortán, hogy a Gigabyte még Virtu támogatással is ellátta a deszkát. 

A felsoroltak mellett három darab PCI Express 2.0 x1-es és egy PCI slot is jelen van az alaplapon.

SATA 6 Gbps-os portokból az alaplapon hetet, a hátlapi kivezetések között pedig egyet találunk - utóbbi tehát eSATA port formájában érkezik. USB 3.0-s portokból a hátlapon kettő, az alaplapon kivezetés formájában pedig további kettő áll rendelkezésre, de rajtuk kívül az Etron EJ168-as USB 3.0-s vezérlő jóvoltából további két hátlapi USB 3.0-s portot is kapunk, így összesen négy darab USB 3.0-s porttal gazdálkodhatunk hátul. Az USB 2.0-s csatlakozók száma összesen 10 (2 hátlapi, 4*2 kivezetés).

A lehető legjobb hangzásról egy Realtek ALC892-es integrált audió vezérlő gondoskodik, amely 7.1-csatornás audió támogatással és optikai audió kimenettel siet a felhasználók segítségére. Az alaplap ezeken kívül Gigabites Ethernet porttal is rendelkezik.

A videó kimenetek között ezúttal egy D-Sub port, egy DVI-D port, valamint egy HDMI és egy DisplayPort csatlakozó lapul. A DisplayPort esetében fontos megemlíteni, hogy az nem kínál "HotPlug" támogatást, így ha videó kimenetet szeretnénk váltani, akkor előbb kapcsoljuk ki a PC-t. A termék tökéletesen alkalmas három monitorból álló megjelenítő rendszer építéséhez.

Az alaplapra kezelhetőség, felszereltség, stabilitás és minőség tekintetében egyetlen egy rossz szavunk sem lehet, hiszen amíg nálunk vendégeskedett, derekasan állta a megpróbáltatásokat, legyen szó tuningról, illetve hosszú órákon át tartó megállás nélküli tesztelésről.

A Gigabyte F2A85X-UP4-es alaplapja Debug LED kijelzővel és dupla UEFI alapú BIOS-szal érkezik, sőt, még egy szép narancssárgán világító bekapcsoló gomb is helyet kapott rajta. További pozitívum a CMOS Clear mikrokapcsoló jelenléte, valamint az is, hogy az UEFI alapú 3D BIOS kezelése rendkívül egyszerű. 

A 3D-s menü - ahogy az a fenti videóból is kiderül - szép és jól kezelhető, de ha a megszokott menürendszerre vágyunk, úgy ahhoz is könnyedén hozzáférünk. A remek felhasználói kezelőfelület természetesen egérrel is vezérelhető, nem csak billentyűzettel.

Az újdonság tehát remek választásnak tűnik, tesztjeink alapján pedig stabilitásával és funkcionalitásával sem volt semmi baj. A tesztben szereplő A10-5800K Trinity APU tehát jól érezte magát az alaplapban a megmérettetések során, aminek mi is örültünk (hiszen nincs is frusztrálóbb, mint nem várt hibákba belefutni teszt alatt).

 

Tesztkonfiguráció

A teszt alkalmával a Cooler Master magyarországi képviseletétől kapott TestBench 1.0-s tesztpadot használtuk, amely rendkívül kényelmes körülményeket biztosított.

A tesztpadban az alábbi komponensek kaptak helyet, persze nem egyszerre:

[bold]Processzorok:

[/bold]

[list type="unordered"]

[*]Intel Core i3-2120 (3.3GHz, két mag, HT)

[*]Intel Core i3-2125 (3.3GHz, két mag, HT)

[*]Intel Core i3-3220 (3.3GHz, két mag, HT)

[*]Intel Core i3-3225 (3.3GHz, két mag, HT)

[*]AMD A8-3870K (3GHz, négy mag)

[*]AMD A10-5800K (3.8/4.2GHz, négy mag)

[*]AMD FX-4170 (4.2GHz/4.3GHz, négy mag)

[*]AMD FX-6100 (3.3/3.9GHz, hat mag)

[/list]

[bold]Processzorhűtő

[/bold]

[list type="unordered"]

[*]Noctua NH-U12P (Univerzális)

[/list]

[bold]

Alaplapok[/bold][bold]

[/bold]

[list type="unordered"]

[*]MSI H67MA-E35 (Ivy Bridge és Sandy Bridge)

[*]ASUS F1-A75V Pro (Llano)

[*]Gigabyte F2A85X-UP4 (Trinity)

[*]ASUS M5A990FX-Pro R2.0 (Bulldozer)

[/list]

Rendszermemória:

 

[list type="unordered"]

[*]2 x 4 GB DDR3-1866 MHz, CL9-11-9-27 CR1 (AMD Llano, Trinity és FX)

[*]2 x 4 GB DDR3-1600 MHz, CL 9-9-9-27 CR1 (Intel Ivy Bridge)

[*]2 x 4 GB DDR3-1333 MHz, CL9-9-9-27 CR1 (Intel Sandy Bridge)

[/list]

Videokártya:

 

[list type="unordered"]

[*]AMD Radeon HD 6670

[/list]

Adattároló

 

[list type="unordered"]

[*]Seagate 1500 GB, SATA 3 Gbps

[/list]

 

Tápegység

 

[list type="unordered"]

[*]Corsair TX 650W

[/list]

[bold]Szoftver:

[/bold]

[list type="unordered"]

[*]Windows 7 Professional x64 (Az összes elérhető frissítéssel)

[*]Legfrissebb driverek

[/list]

 

Cinebench, Aida64, Sisoft Sandra

Cinebench R10 és R11.5

A Cinebench sorozat két tesztprogramját is bevontuk a tesztelésbe. Elsőként az R10-es kiadás eredményeit mutatjuk meg, íme:

Egy szálon az Intel processzorai nagyon jól teljesítenek, ebben nincs is semmi meglepő. A Trinity egy szálon - többnyire az órajel-előnyből kifolyólag - felülmúlta a Llano teljesítményét, a több szálon futó teszt alkalmával azonban már fordult a kocka. Azt azért jó látni, hogy a Bulldozer alapú FX 4170-nél jobban teljesített a Trinity APU, azaz látszik a Piledriver előnye.

A 64-bites tesztek alkalmával egy szálon nem történt lényegesebb változás, igaz, azt azért érdemes megemlíteni, hogy a Llanótól elszakadtak a Bulldozer alapú FX procik. A több szálon futó teszt meglepő módon már az AMD processzorainak előnyét hozta: itt a Trinity és a Llano is szépen teljesített. A Trinity ezúttal is a négymagos Bulldozer processzor előtt végzett.

Az eredmények meglehetősen érdekesek, de hogy visszaköszönnek-e a Cinebench R11.5-ös kiadásánál is, az az alábbiakból kiderül.

A több szálon futó Cinebench R11.5-ös teszt alkalmával a két valós processzormaggal és Hyper-Threading támogatással ellátott Intel processzorok nem túl meglepő módon a mezőny végén helyezkedtek el, igaz, a 64-bites teszt alkalmával már csökkent a hátrányuk az AMD termékeivel szemben. Natív kétmagos egységek lévén ez szép eredmény.

A Trinity és Llano párharcból a Trinity jött ki nyertesként, és a Trinity vs. Bulldozer csatában is a Trinity-nek állt a zászló. A Piledriver architektúra tényleg fejlődött a Bulldozerhez képest.

 

Aida64

A népszerű magyar tesztprogram, az AIDA64 segítségével készültek a következő mérések. Mivel szintetikus tesztekről van szó, így ezek alapján komoly következtetéseket levonni ugyan nem érdmes, de az eredményekből azért már most is kirajzolódik egyfajta sorrend, ami a későbbiekben még egészen biztosan vissza fog köszönni.

A memória alrendszer esetében rettenetesen vegyes a kép, így itt tulajdonképpen komoly sorrendet nem lehet felállítani. Persze ez nem is baj. A következő néhány teszt alkalmával már képességeiknek megfelelően helyezkednek el az egyes processzorok a rangsorban.

A CPUQueen teszt egyértelmű Intel fölénnyel zárult, a Bulldozer és a Piledriver alapú termékek pedig lemaradtak a Stars magokra alapozó Llano APU egyésgtől. A Photoworxx teszt már más aspektusból vizsgálja a versenyzőket. A Bulldozer processzorok profitálnak magas órajelükből, több processzormagjukból és nagyméretű harmadszintű gyorsítótárukból, de az Intel Ivy Bridge processzora is a nyakukban liheg. A Trinity APU ezúttal a Llano elé került.

A többi CPU teszt alkalmával más és más sorrend állt fel a versenyzők között. A Trinity szépen állta a sarat a Llano-val szemben, de az Intel processzoraival szemben is jól teljesített, így néhány csatát megnyert. Persze a háborút nem ő nyeri majd, legalábbis processzorteljesítmény tekintetében.

Az FPU tesztek alkalmával az Intel processzorok vannak fölényben, a Llano minden esetben maga mögé utasítja a Trinity-t, ami sajnos az FX-4170-től is kikap néhány esetben (valószínűleg a Turbo órajel miatt).

Sisoft Sandra

Szokásos tesztprogramunkkal ezúttal a processzorok számítási- és multimédiás teljesítményét, valamint a kriptográfiai sávszélesség alakulását vizsgáltuk. Ezek mellett persze a klasszikus memória-sávszélesség teszt is helyet kapott a repetoárban.

A fenti eredmények érdekes képet festenek. Számítási teljesítmény tekintetében papírforma szerint alakul a helyzet, de a multimédia teszt eredményén sem érdemes csodálkozni. A kriptografikus sávszélességet vizsgáló teszt alkalmával jó látni, hogy a Trinity képes volt a négymagos Bulldozer elé kerülni.

WinRar és WinZip

A tömörítéssel kapcsolatos teszteket a két legnépszerűbb alkalmazás legfrissebb kiadásaival végeztük. A WinRAR esetében a 4.20-as kiadást hívtuk segítségül, a WinZip-ből pedig a 16.5-ös változattal teszteltünk, ami azért különleges, mert rendelkezik OpenCL támogatással is. Utóbbit természetesen ki is próbáltuk, de mielőtt még beszámolnánk tapasztalatainkról, előbb nézzük meg, hogyan teljesítettek a mezőny egyes tagjai WinRAR alatt.

WinRAR 4.20 64-bit

A WinRar beépített tesztje szokás szerint most sem jósolta meg valami pontosan, hogy valós terhelés alkalmával milyen sorrend mutatkozik majd a mezőny egyes tagjai között. A lényeg tehát most a második diagramon látszik. A Sandy Bridge és Ivy Bridge processzorok között érdekes módon jól látszik a teljesítménykülönbség, ami főleg az utóbbi jobb memória-kezelése miatt van (DDR3-1600 vs. 1333). A Llano és a Trinity viszont fej-fej mellett halad, de a beépített teszt eredményével ellentétben nem a Trinity, hanem a Llano lett egy hajszállal gyorsabb.

Ezek után lássuk, mi a helyzet, ha a fájlok betömörítéséhez WinZip-et használjuk, annak is a legfrissebb, 16.5-ös kiadását. Íme, az eredmények:

WinZip 16.5 64-bit

A mezőny a kikapcsolt OpenCL támogatás mellett futó tesztben, amelynek eredményei a bal diagramon láthatóak, picit átrendeződött: a Trinity és a Llano APU egységek a Bulldozer processzorok elé kerültek, viszont a Trinity még mindig le van maradva a Llano mögött, igaz, szinte csak minimális mértékben. Az élen a helyzet változatlan: továbbra is az Ivy Bridge processzor vezet.

Mivel a WinZip ezúttal OpenCL támogatást is kínál, így a tömörítés folyamatába a processzor mellett az adott IGP vagy GPU is bekapcsolódhat, így vétek lett volna kihagyni a lehetőséget, hogy bekapcsolt OpenCL támogatás mellett is megvizsgáljuk versenyzőink képességeit. Extraként a Llano és a Trinity APU egységek esetében nem csak az IGP-t, hanem egy Radeon HD 6670-es videokártyát is bevetettünk, ami egyszer önmagában, egyszer pedig Dual Graphics kiépítésben, az IGP-vel karöltve üzemelt.

Ahogy az a jobb oldali diagramon is látszik, a Trinity APU esetében a Dual Graphics és a sima Radeon HD 6670-es mód egyaránt lassabb, mint az IGP mód, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a VGA-hoz szállítani az adatokat időigényes, így amit nyerünk, abból el is veszítünk egy kicsit (jelen esetben egész sokat). Az viszont szépen látszik, hogy az AMD fejlesztéseinek gyümölcsei lassan beérnek, azaz a CPU és az IGP tényleg egyre jobban együttműködik, ha heterogén számítási feladatról van szó. A saját, integrált videó vezérlőjét használva a Trinity így az Ivy Bridge alapú Core i3-at is megelőzi.

Az Intel processzorok esetében az OpenCL gyorsítást nem lehetett aktiválni - meg sem jelent a menüpont - így nem tudták teljesíteni a tesztet.

Videó kódolás- és szerkesztés, képszerkesztés

Handbrake

A népszerű ingyenes videó kódoló alkalmazásban  egy H.264-es fájlt kódoltunk át iPhone 4 számára is emészthető formátumúra. Lássuk, érvényesül-e a papírforma:

Nos, nagyjából igen. A Trinity és a Llano nagyon közel állnak egymáshoz, és még a Bulldozeres FX processzor is ott liheg a nyakukban. A kétmagos Intel processzorok derekasan helytálltak. Az Ivy Bridge és a Sandy Bridge processzorok között minimális a különbség, de az előny akkor is az újoncnál van.

ArcSoft Media Converter 7.5

Ismét H.264-es videót kódoltunk, ám most az ArcSoft Media Converter 7.5-ös kiadását hívtuk segítségül. Ebben az esetben iPad-re kódoltuk át az adott videót, majd a folyamathoz szükséges időt minden versenyzőnél mértük. Az alábbi eredményeket kaptuk:

A hardveres gyorsítás nélkül futó teszt meglehetősen érdekes végeredménnyel zárult. Ebben az esetben hardveres gyorsítást nem használtunk, azaz sem az AMD APP, sem az Intel QuickSync nem volt bekapcsolva. Érdekességképpen hardveres gyorsítás mellett is lefuttattuk a fenti tesztet, az eredmény pedig az alábbi lett:

Ebben a tesztben a QuickSync gyorsítás mellett dolgozó Intel processzorok szépen elhúztak, de a Trinity szintén belehúzott és IGP, illetve Dual Graphics módban rendkívül szépen teljesített. A Radeon HD 6670-nel szerelt rendszer lemaradt - itt látszik, hogy az APU egységeknél alkalmazott trükkök mennyire sokat jelentenek, ha heterogén alkalmazás futtatására kerül sor. A Llano esetében a különböző módok között nem volt olyan hatalmas különbség, mint a Trinity-nél. A Bulldozer processzorok közül a négymagos példány Radeon HD 6670-es videokártya alkalmazása mellett megverte az ugyancsak Radeon HD 6670-es videokártyára támaszkodó Trinity rendszert. Az FX-6100 gyenge szereplése az alacsonyabb órajele miatt van. Igaz, hatmagos egységről van szó, de az ArcSoft szoftverének lenne mit fejlődnie a több szál kihasználásában...

Adobe Premiere Pro CS6 és Encoder CS6

Első körben egy Full HD videó folyamot importáltunk, majd ezt megvágtuk, elláttuk néhány effekttel és elkezdtük lerendereltetni az adott rendszerrel. A folyamat az egyes processzorok esetében az alábbi időket vette igénybe:

 

Renderelés alkalmával az Intel processzorai diadalmaskodtak. Az AMD FX 4170 ezúttal a Trinity elé került, a Llano viszont leszerepelt. Kódolás alkalmával változott a kép: szerepet kaptak a processzormagok, valamint a harmadszintű gyorsítótár nyújtotta előny is előtérbe került. Ennek fényében a Bulldozer processzorok előnye nem meglepő. Az Intel HT támogatással ellátott kétmagos processzorai szintén jól szerepeltek - az Ivy Bridge és a Sandy Bridge között remekül kirajzolódott a különbség, itt is szerepet játszik a memória-sávszélességbeli különbség. A Trinity a Llano előtt végzett, méghozzá jelentős előnnyel, de a rengeteg harmadszintű gyorsítótárral ellátott FX 4170-et nem tudta utolérni.

Photoshop CS6

A Photoshop legújabb változata több szempontból is érdekes, de számunkra most az OpenCL támogatásban rejlő lehetőségek kiaknázása miatt lesz kiemelten fontos. Mielőtt még belevágnánk az OpenCL alapú tesztbe, előtte nézzük meg, szokványos scriptünk használata mellett mire mennek egymással a processzorok. Íme:

A tesztcsokorban nem volt OpenCL-t használó művelet, de annak érdekében, hogy egyenlőek legyenek a feltételek, minden esetben deaktívitáluk az OpenCL támogatást a teszt futtatása előtt. Az eredmény magáért beszél.

Most nézzünk valami érdekesebbet. Kiválasztottunk egy nagyméretű fotót, amit egy általunk készített életlenítő script segítségével kezelésbe vettünk. A kezelést először OpenCL támogatás nélkül, majd bekapcsolt OpenCL támogatás mellett futtattuk le. Előbbi eredménye a bal-, még utóbbié a jobb oldali diagramban látható.

Az OpenCL támogatást aktiváló kis jelölőnégyzet a Dual Graphics konfigurációk, valamint a Sandy Bridge alapú processzorok esetében szürke maradt, azaz az OpenCL támogatás engedélyezésére nem volt mód. A többi szereplőnél ilyen problémába nem ütköztünk: az eredmények most is magukért beszélnek. Az OpenCL támogatás jóvoltából az adott IGP vagy GPU is besegített a processzornak a munka elvégzésében, így az eredmény félelmetesen jó lett - minden esetben hatalmas gyorsulásnak lehetünk szemtanúi. A legjobb eredményt a Trinity APU érte el, de az Intel HD Graphics 4000-es IGP-vel ellátott processzora sem maradt le nagyon: a különbség mindössze másfél másodperc.

GPGPU tesztek

A GPGPU képességek megvizsgálásához a LuxMark névre keresztelt tesztprogramot választottuk, amelynél minden esetben a LuxBall HDR tesztet alkalmaztuk a mérések elvégzéséhez. Érdekességképpen az alkalmazás 32- és 64-bites változatát egyaránt lefuttattuk a tesztkonfigurációkon.

A Llano és a Trinity esetében az IGP mellett Dual Graphics módban, valamint Radeon HD 6670-et használva is lefuttattuk a GPU és GPU+CPU teszteket, hogy kiderüljön, mennyire hatékonyan tud együttműködni az IGP, a processzor és a GPU.

A processzorteszt alkalmával nem történik semmi meglepetés: győz a több mag és a magasabb órajel. A Trinity ezúttal a Llanót megelőzte, de a négymagos Bulldozerrel már nem bírt. A különbség azonban kicsi, így ez csak az órajelkülönbség miatt lehet.

A GPU teszteknél az FX6100-as és FX4170-es processzorokkal készült eredményeket nem töntetjük fel, hiszen azok azonosak a Radeon HD 6670-es videokártyát használó Llanóéval. Így tisztább a kép.

Jó látni, hogy a Dual Graphics ebben az esetben ér is valamit, nem úgy, mint egyes tesztekben: az IGP és a GPU tényleg hatékonyan együtt tud működni. A Sandy Bridge alapú processzoroknál OpenCL támogatás hiányában nem volt hajlandó lefutni a tesztprogram.

A GPU+CPU teszt alkalmával a Dual Graphics rendszerek már nem értek el olyan magas teljesítményt, mint az IGP és a GPU együttműködésekor - a jelek szerint a CPU, az IGP és a GPU már nem tud olyan hatékonyan együttműködni. Utóbbi esetben valószínűleg komoly szerepük van a késleltetéseknek. A processzor bevonása a mókába láthatóan negatív hatást gyakorol a teljesítményre, legalábbis Dual Graphics módban. Ha csak az IGP vagy csak a GPU működik együtt a CPU-val, szép növekményekre lehet szert tenni mind a sima CPU-s, mind pedig a sima GPU-s teljesítményhez képest. De ez már aligha meglepő.

 

Játék- és 3DMark tesztek, tuninggal

Játékok tesztje alap órajelen

A játékteszteket ezúttal rövidre fogjuk, ugyanis távolabbi terveink között szerepel egy részletesebb, több IGP-t is felvonultató teszt elkészítése, plusz a Piledriver alapú FX processzorok érkezésekor úgyis visszatérünk a Trinity-re - akkor majd kap egy combosabb videokártyát is maga mellé.

Ahogy az a fenti diagramokról is kiderül - szinte meg sem kell nézni a számokat, csak a megszokott színeket kell követni - a Trinity APU integrált videó vezérlője igen jóra sikeredett. Dual Graphics üzemmódban már nem egyértelmű a Trinity APU fölénye, ott ugyanis néhol pár FPS-sel jobban teljesít a Llano. Az viszont egyértelműen játszik, hogy az AMD APU egységeit kell választani, ha alkalmi játékosok vagyunk.

Tuning - Trinity IGP 1 GHz-en

A fentiek után tuning mellett is megvizsgáltuk, hogy mire képes a Trinity APU, igaz, ezúttal már csak és kizárólag az IGP alapú tesztek szerepeltek a középpontban, a Dual Graphics teljesítményt nem mértük le tuningolt IGP mellett.

Ahogy az a fenti diagramok élénk piros sávján is látszik, a 800 MHz-ről 1 GHz-re történő GPU magórajel-emelés hatására csak minimálisan emelkedett a teljesítmény, legalábbis összességében, a memória lefogja a GPU-t. A fenti eredményt magfeszültség-emelés nélkül hozta a Trinity A10-5800K. 

A tuningot persze megpróbáltuk fokozni, de csak 1050 MHz-ig jutottunk, ahol magfeszültség-emelés mellett sem volt tökéletesen stabil a rendszer, így ezen az órajelen már nem futtattuk végig a teszteket. 

3DMark Vantage

A 3DMark Vantage minden versenyzőn elindul, szemben a 3DMark 11-gyel, ami a Sandy Bridge processzorok integrált videó vezérlőivel nem működik, azok ugyanis még DirectX 10.1-es támogatással rendelkeznek.

Pontszámok tekintetében nagyjából a vártaknak megfelelően alakult a kép. A Dual Graphics alapú rendszerek látványosan gyorsabbak, mint a pusztán videokártyára alapozó társaik, azaz a technológia szépen működik. A Trinity integrált videó vezérlője 1 GHz-es magórajelen hajtva szépen gyorsul.

A GPU teljesítményének vizsgálatakor jól megfigyelhetőek az erőviszonyok: a Dual Graphics előnye szembetűnő mindkét esetben, de a Trinity IGP is remekül teljesít: szépen eltávolódik előtjédől és az Intel integrált videó vezérlőitől is.

Processzorteljesítmény tekintetében túl nagy meglepetést nem láthatunk az eddigiekhez képest. A négymagos Bulldozer processzor megelőzte a Trinity APU-t, viszont azonos órajelen már valószínűleg nem lenne ekkora előnye.

3DMark 11

A 3DMark sorozat legfrissebb tagját is bevetettük annak érdekében, hogy a processzorokat megizzasszuk. A Sandy Bridge alapú modellek ezúttal kimaradtak a tesztből, ugyanis csak DirectX 10.1-es támogatással rendelkeznek.

A GPU teszt alkalmával érdekesség, hogy az 1 GHz-en ketyegő Trinity IGP magasabb teljesítményre volt képes, mint a Radeon HD 6670. A Dual Graphics technológia ebben a tesztben is jól működött, szépen emelkedett az IGP-re és GPU-ra támaszkodó rendszerek teljesítménye a pusztán csak IGP-vel, illetve pusztán csak GPU-val gazdálkodó konfigurációkéhoz képest.

A Physix teszt a processzor teljesítményéről ad képet. Az eddig látottak alapján nem meglepő a végeredmény.

A memória órajel hatása a teljesítményre

A Trinity APU egység esetében - ahogy korábban a Llanónál is - rendkívül fontos, hogy megfelelő nagyságú memória-sávszélesség álljon rendelkezésre annak érdekében, hogy normális teljesítményt tudjon felmutatni.

Az alábbi összehasonlítás segítségével megpróbálunk rávilágítani, hogy nagyjából milyen különbségre számíthatunk, ha CL9-es DDR3-1333 MHz-es, illetve CL9-es DDR3-1866 MHz-es rendszermemóriát társítunk a Trinity APU-hoz. Első körben következzenek a processzorteljesítménnyel kapcsolatos tesztek.

Ahogy az a fentiekben is látható, sok helyen nyomja rá a bélyeget a rendszer teljesítményére az alacsonyabb memória órajel, ami miatt alacsonyabb memória-sávszélesség áll rendelkezésre.

Ezek után vessünk egy pillantást az IGP-t érintő tesztekre is, ahol várhatóan jóval drámaibb hatása lesz a memória-sávszélesség csökkenésének.

Ahogy az a fentiekből is kiderül, az integrált videó vezérlő teljesítményét hatalmas mértékben rontja az alacsonyabb memória-sávszélesség. Esetenként ezen akár az adott játék játszhatósága is múlhat.

Összességében tehát beigazolódott, amit eddig is sokan sejthettek: nem érdemes a rendszermemórián spórolni, ha az IGP-re szeretnénk támaszkodni a későbbiek folyamán. Megéri az 1866 MHz-en ketyegő CL9-es memória modulokat választani (főleg a mostani memória árak mellett).

Médialejátszás és webböngészés

Fogyasztás és processzorterhelés médialejátszás alkalmával

Ezúttal is megvizsgáltuk, hogy különböző médiafájlok lejátszásakor miként alakul a processzorterhelés mértéke és ehhez milyen átlagfogyasztás társul. A teszthez MediaPlayer Home Cinema lejátszót használtunk, a DirectX és a driverek pedig a legfrissebbek voltak, így mindenhol, ahol volt rá mód, aktív volt a DXVA támogatás. Ennek fényében az alábbi eredmények születtek:

SunSpider JavaScript benchmark

Szokás szerint ezúttal sem hagytuk ki a webböngésző teszteket, amelyeket a Firefox és a Chrome legfrissebb kiadásait használva futtatunk le.

A Trinity szépen lépést tart az Intel processzoraival és az FX-4170-es processzorral is fel tudta venni a versenyt, sőt, meg is előzte azt. A Llanóhoz képest a Trinity jóval gyorsabb, de Intel fronton is jó látni az Ivy Bridge és a Sandy Bridge modellek közötti különbséget.

 

Fogyasztás

Kíváncsiak voltunk rá, hogy a Trinity fogyasztással kapcsolatos optimalizációi pontosan mekkora előnyt jelentenek a Llano APU fogyasztásához képest. A kérdésre választ keresve megvizsgáltuk, hogy az egyes versenyzők pontosan mekkora fogyasztás mellett üzemelnek üresjáratban, maximális processzorterhelés alkalmával (Prime 95) és maximális processzor-, illetve IGP/GPU terhelés alkalmával (Prime 95 + Furmark).

Az AMD APU egységeinél a Dual Graphics rendszerek fogyasztását is lemértük, sőt, azt is megvizsgáltuk, mennyire hatékonyan áramtalanítja a rendszer az integrált videó vezérlőt, ha a Dual Graphics opciót kikapcsoljuk és az IGP helyett teljes egészében a Radeon HD 6670-re támaszkodunk.

IGP és Dual Graphics

Első körben nézzük, hogyan teljesítenek az egyes processzorok integrált videó vezérlő alkalmazásakor. Ebben a körben az AMD processzorainál a Dual Graphics konfigurációk fogyasztását is megemlítjük. Íme:

Az eredmények láttán kijelenthetjük, hogy mindkét térfélen látszik a fogyasztáskülönbség az előd és az utód között, akár az Ivy Bridge - Sandy Bridge, akár a Trinity - Llano párost vizsgáljuk. Utóbbinál az üresjárati eredmények nagyon szépek. Viszont most jön az igazi érdekesség, dobjuk a Bulldozert is a mélyvízbe!

Fogyasztás videokártya alkalmazása mellett

Annak érdekében, hogy az egyes versenyzőket jobban összehasonlíthassuk fogyasztás tekintetében, csináltunk egy külön mérést is, amelynek keretén belül minden processzor mellett a Dual Graphics teszthez használt Radeon HD 6670-es videokártya teljesített szolgálatot. Ezáltal az FX sorozatú AMD processzorok fogyasztásértékeit is bedobhattuk a kalapba. Így fest a kép:

Érdekes kép alakult ki, amikor az üresjárati fogyasztást mértük: a mezőny nagyon egyben volt, az Intel és AMD processzorok pedig közel ugyanannyit fogyasztottak, kivéve az FX modelleket. Terhelés alkalmával már "beállt a rend", azaz teljesült a papírforma, amit nagyon jó látni, hiszen a Trinity a hasonló órajelű FX-4170-hez képest 30 wattal kevesebbet fogyasztott. Kíváncsiak vagyunk hogy alakulnak majd a fogyasztások a hó végén érkező újgenerációs FX-ek esetében, mert az alapján amit most láthattunk, nem lesz gond velük.

Hőmérsékletek

A hőmérséklet tesztnél minden egyes processzor hűtéséről ugyanaz a Noctua NH-U12P típusú univerzális processzorhűtő gondoskodott, a processzorok felülete és a hűtő talpazata között pedig Cooler Master Essential E1-es hővezető paszta teljesített szolgálatot.

Az IGP-vel ellátott processzorok esetében minden esetben az IGP-t alkalmaztuk, az FX sorozatú processzoroknál pedig a Radeon HD 6670-re támaszkodott a rendszer. Utóbbiaknál is lefuttattuk a Prime95+Furmark teszte, hogy lássuk, van-e hatása a processzor mellett melegedő VGA-nak a CPU üzemi hőfokára. Van, de nem lőjjük le a poént előre, a diagramokról minden kiderül.

Üresjáratban nagy a szórás, de terhelés alkalmával már összerázódik a mezőny. A Trinity APU meglepően alacsony üzemi hőfokon ketyeg - ezek az értékek az adott alaplap BIOS-ának frissítésével és a hozzá tartozó legfrissebb gyári szoftver (ET6) beszerzésével sem módosultak. Terhelés alkalmával az Intel processzorok nagyon egy csoportban helyezkedtek el, az FX processzorok pedig mindegyik versenyzőnél jobban melegedtek.

Tuning - CPU, IGP

Mivel egy szorzózár-mentes Trinity APU-val végeztük a tesztelést, így vétek lett volna kihagyni a tuningot a tesztből. Első körben megvizsgáltuk, hogy mi az a maximális órajel, amellyel még eljutunk a Windows-ba, tudunk CPU-Z képet is készíteni, de a tesztek a nem megfelelő hűtés miatt már nem indulnak el. A Turbo Core szolgáltatást minden esetben kikapcsoltuk.

Némi próbálkozás után 4,9 GHz-ig jutottunk, ami igen szép eredmény. Egy aktív modul alkalmazása mellett 5 GHz-en is elindult a rendszer, lement a POST, majd elkezdett betöltődni a Windows, de ennél tovább már nem jutottunk. Mindkettő szép eredmény: előbbihez 1,57 voltos CPU magfeszültség kellett, a második esetben pedig 1,61 voltos CPU magfeszültséget alkalmaztunk. Ennél feljebb levegővel nem mertünk menni. A tesztek lefuttatásához sajnos "csak" 4,6 GHz-es magórajelet alkalmazhattunk, amihez 1,52 voltos feszültségre volt szükség. Itt is rezgett a léc, ugyanis komolyabb terhelés alkalmával 83 fokig kúszott a Trinity APU üzemi hőmérséklete a plusz feszültség és órajel hatására. Magasabb órajelen lefuttattunk pár tesztet, hogy látható legyen mire elég az extra teljesítmény.

WinRAR 4.20 (64-bit)

 

[list type="unordered"]

[*]A10-5800K: 3886

[*]A10-5800K (4,6 GHz): 4127

[/list]

[bold]Cinebench R11.5 (32-bit)

[/bold]

[list type="unordered"]

[*]A10-5800K: 3,28

[*]A10-5800K (4,6 GHz): 3,57

[/list]

[bold]Cinebench R11.5 (64-bit)

[/bold]

[list type="unordered"]

[*]A10-5800K: 3,41

[*]A10-5800K (4,6 GHz): 3,69

[/list]

Folyadékhűtéssel, illetve folyékony nitrogén alapú hűtéssel ennél jóval komolyabb eredmények is elérhetőek. Az AMD korábbi állítása szerint a 6,5 GHz-es órajel sem elérhetetlen, persze az már csak LN2 mellett. Egyébként azt kell mondjuk, hogy mivel a Turbo órajele 4.2GHz a Trinity-nek, hogy a mi példányunk nem volt túlságosan tuningbarát, nem igazán érte meg a plusz feszültséget ez a kevés növekmény, de láttunk már más oldalon olyan példányt, ahol nem kellett ennyi feszültség hasonló órajel eléréséhez. Ettől függetlenül a plusz párszáz MHz nem sok ilyen magasságokban.

IGP Tuning

Az IGP esetében 1 GHz-es eredményig jutottunk, ahogy azt a játéktesztek alkalmával már leírtuk. Aki esetleg elsiklott felettük, itt találja az eredményeket.

Végszó

A Trinity jött, látott és tulajdonképpen győzött is. A második generációs Fusion APU szinte minden ponton megújult elődjéhez képest. A legfontosabb változások a CPU-t és a GPU-t érintik, mindkettő új architektúrával ugrott neki a megmérettetéseknek: a GPU a HD6900-as Radeonokból már ismerős VLIW4-re alapoz, míg a CPU a jelenleg kapható FX processzorok továbbfejlesztett  architektúráját, a Piledrivert kapta. Utóbbitól nagyon sokat vártunk, hiszen anno a Bulldozerek (aktuális FX-ek) sok gonddal küszködtek, a Piledriver ezekből javít nem keveset. Éppen ezért a Trinity betekintés az FX processzorok jövőjébe is, hiszen a hónap végén érkező új generáció is ezt az architektúrát használja majd, annyi különbséggel, hogy lesz L3 cache is a család processzoraiban, ami jótékonyan hat a teljesítményre néhány felhasználási területen. Ez azonban még hetekre van, most foglalkozzunk a jelennel.

A tesztünkben szereplő A10-5800k a Trinity felhozatal csúcsa, míg az A8-3870k a Llano-s generáció zászlóshajója, így jól szemléltethető velük, mire számíthatunk az új generációtól. Az eredmények azt mutatják, hogy szinte mindenhol előrelépés történt: a grafikus vezérlő gyorsabb, a fogyasztás alacsonyabb, és az esetek egy szép részében még a processzor is jobban teljesít. Sajnos nem mindben, amiért az tehető felelőssé, hogy a Trinity négy magja nem olyan teljes értékű négy mag, mint a Llano-é, ezért a lebegőpontos része például hátrányban van. Cserébe az új architektúrával könnyen lehet magasabb órajeleket elérni, az A10-5800k maximális Turbo órajele 40%-kal az A8-3870k órajele felett van, ez pedig sok esetben erősen meg is látszik a teljesítményen.

A Fusion APU-k egyik legfontosabb felhasználási területe az olcsó játékgép építésén túl a heterogén számítási feladatok tökéletes kezelése. Láthattuk a tesztek alatt, hogy ilyen esetekben (pl. Photoshop CS6 OpenCL gyorsítással) borzasztóan gyors az új chip, könnyen állja a sarat a konkurenciával szemben, miközben a GPU-ja jóval erősebb még az új HD4000-eseknél is.

Apropó konkurencia... ez az első tesztünk, amiben Ivy Bridge alapú  Core i3-as processzor is szerepelt, így érdemes erről is szólni pár mondatot. Végignézve a teszteket láthatjuk, hogy az Ivy Bridge valóban gyorsabb, mint elődje, de az esetek 99%-ában ez csak a nagyobb memória-sávszélességnek köszönhető. Ráadásul elég vastagon fogott a ceruza az áraknál is, főleg a HD4000-es példányoknál (ezek száma 5-ösre végződik). A tesztben használt 3.3GHz-es, HD4000-es Core i3-3225 kb. annyiba kerül, mint az A10-5800k, márpedig így egyértelműen a Fusion processzor a jobb vétel, ha egy kiegyensúlyozott APU-ra vágyunk. A Core i3-3220 már emészthetőbb áron van, de az integrált GPU-ja még messzebb kerül a konkurencia megoldásaitól, így véleményünk szerint azt csak a processzor ereje miatt érdemes megvenni, vagy irodai munkára, ahol nem számít igazán a GPU teljesítménye (videót gyorsítani pedig a HD2500 is tud). CPU erőben ugyanis néhány esetben még mindig az Intel vezet, hiába „csak” kétmagosak az egységei, nem minden tud élni a négy mag adta lehetőségekkel (vagy a hattal, mint az az FX-6100 esetében láthattuk).

Ettől függetlenül abban a kategóriában, amit az AMD teremtett a Fusion APU-kkal, az Intel nem tud labdába rúgni, saját árkategóriájában mind a Llano, mind a Trinity jobb vétel. Előbbit sem szabad ugyanis elfelejteni, hiszen most, hogy kifutó széria, nagyon kedvező áron kapható, az A8-3870k már jó ideje a legjobb vételek egyike. Az A10-5800k pedig úgy néz ki méltó utód lesz, úgyhogy nem kérdés, hogy jár neki az ajánlott plecsni!

Rengeteg mindenről tudnánk még beszélni, de hogy ne vegyük el senkinek a kedvét az olvasástól, a mai napon már csak két dolgot említenénk meg. Az egyik, hogy hamarosan jelentkezünk még egy cikkel, amiben azonos órajelen vizsgáljuk a mai processzorokat, hogy látszódjanak az architekturális különbségek. A Bulldozer vs. Trinity meccs nagyon érdekesnek ígérkezik, főleg miattuk készülünk ezzel. A másik, hogy az új foglalattal új Fusion Controller Hub is érkezett, az A85x, ami a mostani tesztben használt Gigabyte alaplap lelke is volt. A legfontosabb újítása az, hogy ha idővel kevésnek találnánk az integrált VGA-t, akkor akár CrossFire rendszert is építhetünk vele, de van egy olyan érzésünk, hogy akik Fusion APU-t vesznek, azok nem nagyon számolnak ilyesmivel, maximum egy erős VGA kerül idővel a rendszerbe. Ettől függetlenül fontos megjegyeznünk, hogy a Gigabyte F2A85X-UP4-gyel nagyon jó tapasztalatokat szereztünk a teszt ideje alatt, így kíváncsian várjuk mennyibe fog kerülni, ugyanis nagyon jó társa egy Trinity processzornak.

A tesztben szereplő A85-ös alaplapot és az A10-es Trinityt a Gigabyte magyarországi képviseletétől, az Asus alaplapokat pedig az Asus magyarországi képviseletétől kaptuk, ezúton is köszönet értük!

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward