Az AMD egy iparági előadáson mutatta meg, miért is olyan izgatottak a cég szakemberei a DirectX 12 API nyújtotta lehetőségekkel kapcsolatban. A Microsoft DirectX alkalmazásprogramozási-interfészének legfrissebb kiadása, amely a következő generációs Windows operációs rendszerrel, a Windows 10-zel debütál, nem csak GPU fronton, hanem CPU fronton is rengeteget hozhat a konyhára, amire az AMD szemszögéből nézve bizony szükség is van.

A Windows 10 ingyenes frissítés keretén belül minden Windows 7 és Windows 8 felhasználó számára elérhetővé válik a nem is oly távoli jövőben – de a kalózmásolatokat nem legalizálja. A megrögzött Windows 7 használókat modern Start menüvel, illetve egyéb ínyencségekkel próbálja majd átcsábítani a Microsoft az új operációs rendszerre. A gamerek persze inkább a DirectX 12 előnyeit fogják értékelni.

Az AMD a bemutató alkalmával a DirectX 12 két legfontosabb újításáról ejtett szót, amelyek nem mások, mint a Multi-threaded Command Buffer Recording, illetve az Asynchronous Compute Scheduling/Execution. Kezdjük a sort az előbbivel.

A Multi-threaded Command Buffer Recording esetében először is tisztázni kell, mi is az a Command Buffer. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy parancs puffer, amely azon feladatok listáját tartalmazza, amiket a processzornak végre kell hajtania egy 3D-s színpad megrajzolásakor. A 3D-s grafikák esetében vannak olyan összetevők, amelyekhez jobban passzol a soros feldolgozás. Ezekben egyetlen jelenlegi GPU architektúra egyetlen SIMD egysége sem képes felvenni a versenyt egy modern processzormaggal szemben. A DirectX 11, illetve a korábbi DirectX verziók esetében a parancs puffer időzítése nagyrészt egyszálú terhelést ró a processzor vállára, ami hatásfok tekintetében nem túl előnyös.

Az AMD egyik diáján látható egy grafikon, ami megmutatja, milyen terhelés elosztással üzemel egy DirectX 11-es alkalmazás egy nyolcmagos processzorral ellátott rendszeren – ebből remekül látszik, mennyire rosszul van optimalizálva a szóban forgó API napjaink processzoraihoz, amelyek több processzormaggal rendelkeznek. Az API és a driver kód szinte csak és kizárólag egyetlen egy processzormagon fut, ez pedig még egy kettő- vagy négymagos processzor esetén is probléma, nem hogy egy nyolcmagosnál.

A DirectX 12 ezen a fronton komoly előrelépést hoz, ugyanis rendes többszálú parancs puffer futószalaggal rendelkezik, ami remekül skálázódik a rendelkezésre álló processzormagokon, bármekkora mennyiségről is legyen szó. A driverrel és az API-val kapcsolatos munkafolyamatok egyenlően oszlanak el a processzormagok között, így jó eséllyel nem lesz a CPU limitáló tényező (hasonló tapasztalható a Mantle esetében is).

Az overhead mértéke is jelentősen csökken, ennek, és a jobb terhelés elosztásnak hála például sokkal több rajzolási parancs küldhető ki, ugyanannyi idő alatt. Ez segít megszüntetni a CPU limitáltságot az erősebb rendszereknél, az integrált VGA-val rendelkezőknél pedig több TDP keret maradhat a GPU-nak, tehát összességében növekszik a teljesítmény.

A másik komoly újítás az Asynchronous Compute-Scheduling/Execution, amelynek lényege, hogy a komplex soros munkafolyamatokat segít szétaprózni kisebb, könnyedén párhuzamosítható feladatokra. Ez az eljárás arról is gondoskodik, hogy az éppen le nem foglalt GPU erőforrásokat ezen apró párhuzamos feladatok elvégzésére fordítsa a rendszer.

Az AMD számára a DirectX 12 tehát igen nagy jelentőséggel bír, ugyanis segíthet a GPU eladások növelésében. A DirectX 12 támogatása AMD fronton minden olyan GPU esetében megoldott lesz, amely Graphics Core Next architektúrára épül – ez gyakorlatilag a Radeon HD 7000-es sorozattól felfelé minden videokártyát érint. Ezzel egy időben CPU fronton is komoly lökést adhat az AMD számára a DirectX 12, ugyanis a több processzormag hatékony kihasználásával rövidesen felértékelődhetnek a nyolcmagos Socket AM3+-os asztali processzorok, amelyek bizonyos feladatokra ma is jó választásnak bizonyulnak.