A szimulátor játékok előnye, hogy olyan emberek bőrébe bújhatunk és olyan foglalkozásokat is kipróbálhatunk, amik amúgy nincsenek az érdeklődési körünkben, vagy ami ugyan érdekes, de a személyes életutunk másfelé vitt minket. Minden autóversenyzős, katonai FPS, benzinkutas, pizzasütős, sörfőzős és hasonló játék ebbe az irányba visz minket és sokszor a játékost azonnal integrálja és feltételezi róla azokat a képességeket, amik az adott hivatáshoz, feladathoz kellenek. A katonáknak pl. a küldetést és a bevetés körülményeit magyarázzák csak el, a kompetenciájukat (és a játékosét) a megoldás és a cél elérése érdekében kérik. Nem kezdi el senki sem magyarázni, hogy ez itt egy XY típusú gépkarabély, az pedig egy pisztoly, mert eléggé kilógna a lóláb.

Az Ambulance Life viszont az alapokat is el kell, hogy magyarázza – pl. azt, hogy mi az anamnézis – és így egy kissé ambivalens helyzetbe kerülünk. Mert azt ugyan tudjuk, hogy kezdők vagyunk, ez az első munkanapunk, de így a legalapabb tudást sem feltételezi rólunk a játék, amikor társunk kedvesen, türelmesen végig mond mindent tutorial gyanánt. Lehet, hogy egy rövid szöveg jobb lett volna ehelyett, mert az célzottan a játékosnak szólna, nem pedig a karakternek, akit játszunk.

Már az első kiszállásokban belefutunk abba, hogy a játék finoman, de jelzi, hogy ugyan nem veszélyeztettünk senkit (még), de lehetett volna ezt jobban is csinálni. A pánikrohammal diagnosztizált páciens ellátása után jön az összegzésnél, hogy émelygést/hányingert is emlegetett szegény ember, de ezt nem rögzítettük adatként és gyógyszert sem kapott rá – a végső értékelésünk még mindig jó lesz, de kapunk visszajelzést arról is, hogy a kihagyott dolgoknak jelentősége van, ahogy annak is, hogy a páciens megjegyez valamit a saját állapotát illetően.

Egy szimulátornak – elvileg – az a dolga, hogy törekedjen a valósághűen megjeleníteni azt a témát, amit feldolgoz. Nos, az első munkanapomon, a sziréna bekapcsolásával sem tudtam kijutni a kórház parkolójából a szemközti sávba, úgyhogy megerősíthetem, a játék egész jól leképezi a valóságot és kész szerencse, hogy nem kellett sietni. Nagy nehezen átvergődtem pár koccanással a balra sávba és onnantól nagyon előzékenyen félrehúzódtak az autók, mintha feltűnt volna végre, hogy szirénázó mentőautó is van a játékban, nem pedig csak hobbiból furikázunk a társammal a városban.

Kezdtem is örülni, hogy mégiscsak van valamiféle rend a világban, de később is azt kellett tapasztaljam, hogy a sziréna és a menőautó olyasmi a játék rendszerében, ami faltörő kosként sokkal hatékonyabb, mint a belengetett játékmechanikát tekintve. A gyalogosok viszont jól reagálnak általában, de zebrán elém sétálóból is akadt – itt megint csak elgondolkodtam, hogy ez vajon bug vagy feature, mert mindkettőnek hihető volt.

Az orvosi rész viszont elég sok mindent foglal magában és akinek semmi efféle tudása nincs – miért is lenne, ezerféle hivatás létezik még – az eléggé el fog veszni a gyógyszerek, eszközök világában a játék elején. Vénás vagy artériás vérzés? Oké ez még könnyen megugorható. De, amikor morfium, sóoldat és 5-6 másik fajta gyógyszer beadásáról kell dönteni, főként, hogy a fő hatásuk mellett egyéb hatás is akad, hát itt nehezebb dolgunk lesz.

Sikerült is egy szegény lőtt sebbel ellátott hölgyet lenyugtatni, bekötözni, rendben volt a szívritmus is, de a vérnyomás csak nem akart lejjebb menni. Gondoltam perfekcionista leszek, kap még 1-2 adagot bizonyos gyógyszerekből. Ebből tachykardia (gyors szívverés) és újra megemelkedett vérnyomás lett, szólva inkább bevágtam magam a mentőbe és gyorsan kórházba szállítottam. Egy égő ház mellett, vértócsában fekvő betegnél nem kattintottam külön a vérre, és nem vettem észre, hogy mindkét lábán égési sérülést szenvedett, de még így is B-s értékelést kaptam, ami az elég jónak pont megfelel.

Később viszont egyre nehezebb eseteket kapunk majd. Törések, életveszély, öngyilkossági kísérlet, mérgezés, súlyos vérzés, több páciens és ezek gyors osztályozása, szerhasználat, extrém sokkhatások, elzáródott légutak és még lehetne sorolni. A játék ezen része elég változatosra sikerült, ahogy az is, amikor triázsra jelölünk ki egy balesetnél embereket vagy felmérjük szkenneléssel, kérdésekkel és a környezet vizsgálatával a helyzeteket.

A mentőautón belüli ellátás is sokrétű, személy szerint én kikapcsoltam az ellátáshoz kapcsolódó minijátékokat, komolytalannak tűnt a dolog. A társunktól és a páciensektől kapott jelzések jól jeleznek vissza, de az előbb felsoroltak miatt tényleg kell egy kis rutin, hogy biztonsággal navigáljunk a sok féle sérülés, mechanika és hatás között.

Az biztos, hogy nem az autóvezetés lesz a játék csúcspontja, ahogy a játékmotor is küzd a helyzetekkel néha. Egy kerékpár/autó baleset helyszínére kiszállva találtam két könnyebben sérült embert – őket hagytam – és egy vértócsában fekvő sérültet, természetesen őt vittük a mentőbe. De miközben be akartam szállni ellátni vettem észre, hogy egy autó tetején, egy égnek álló bringa mellett (szintén a levegőben) feküdt egy még durvábban sérült nő, aki természetesen még komolyabb prioritás lett volna, ha nem összekuszálódott helyszín elemek fölé rakja le a játék – mikor ezt észrevettem és felmértem a helyzetét a játék is a fejéhez kapott, hogy ezt elszúrta és fatal errort produkálva gyakorolt önkritikát és ezzel együtt egy dupla kiszállásos műszakom is ment a levesbe.

Jó pár patch ráfér még az Ambulance Life: A Paramedic Simulatorra, hogy játszhatóbbá váljon. A mentős élet szimulálása, főként az ellátás szempontjából eléggé rendben van, de a különféle mozgatási, lehelyezési és grafikai hibák jobban megkeserítik az életünket, mint bármilyen artériás vérzés. Remélhetőleg kap tapaszokat/kötszert a játék is, mert így legalább esélye van túlélni és egy jó közepesnél is jobb játékká válni.