Alienware M11x – Az idegenek mini erőműve

Az Alienware neve mindig is egyet jelentett a minőségi és kicsit különc játékgépekkel. Az új család legkisebb tagja járt nálunk.

Alienware M11x – Az idegenek mini erőműve

1. Specifikáció

Félig-meddig ismét egy új márkával van dolgunk itt az iPonon, hiszen Alienware notebook még nem járt nálunk. Az UFO-k azonban 2006 óta a Dell-hez tartoznak, és cég játékosoknak szánt kínálatát színesítik, mint a HP esetében a VoodooPC Envy sorozata (ami ugyancsak 2006-ban került a HP-hoz, érdekes év volt). Ez a két sorozat viszonylag ritka Magyarországon, így nagyon örültünk, mikor lehetőséget kaptunk arra, hogy közelebbről is szemügyre vegyük az idei Alienware notebook széria legkisebb tagját, az M11x-et.

Mint az már a képen is látszik, az Alienware ismét egy különleges gépet tett le az asztalra, hogy megmutassa, van élet az XPS-eken túl is. Mivel gamer notiról van szó, így a felszereltségére sem lehet panasz, bár a specifikációban van valami, ami első blikkre nagyon szúrta a szemünket:

Igen, a processzor. Egy CULV-s példány, és abból sem éppen a legerősebb, elsőre nagyon kevésnek tűnik az izmos GT 335M kihajtásához. Szerencsére élhetünk némi tuninggal is, ami megemeli az órajelét, de erre még később visszatérünk. Az M11x egyébként a méretéhez képest egy súlyos egyéniség, de nem vészes a helyzet. A rengeteg csatlakozó, a nagy teljesítményű akkumulátor és a VGA miatt fontos a hűtési rendszer, bőven megéri a plusz tömeget. A három év garancia dicséretes, és a DisplayPort megléte is hasznos extra lehet a jövőben (persze csak így, hogy a HDMI-t se spórolták le).

Már a csomagolásnál megkapjuk az Alienware érzést, az elegáns, fekete dobozt kibontva pedig a fenti képen látottak tárulnak szemünk elé. A kiegészítők, külön dobozban foglalnak helyet, alattuk pedig egy vászon táskában maga a gép van. Bár a rendszert visszaállíthatjuk rendszerpartícióról is, azért kapunk visszaállító lemezt is, a kézikönyv mellé. A töltő nagyon gyorsan teszi a dolgát, működés közben 2-2,5 óra alatt tölti fel teljesen a 64Wh-s akkumulátort, míg kikapcsolt állapotban ehhez elég neki bő másfél óra, jár a piros pont.

2. Szoftverek

Mielőtt belevetnénk magunkat a hardver vizsgálatába, érdemes pár szót ejteni a géphez adott szoftverekről. Nem kell megijedni, a Dell-nél szerencsére úgy gondolták, hogy nem az a jó rendszer, ami fél óráig indul, mert roskadozik a sok próbaverziótól, így néhány programot leszámítva csupasz rendszert kapunk. Külsős alkalmazásokat nézve ez azt jelenti, hogy jár nekünk néhány Nero alkalmazás, amit a StartSmart-ból egyszerűen kezelhetünk és egy Cyberlink YouCam, amiben elszórakozhatunk a webkamera képével. A Dell két dolgot ad még ehhez, melyekből az első a DataSafe Basic változata.

Ebben azért túl sok lehetőségünk nincsen, de készíthetünk a rendszer aktuális állapotáról egy biztonsági mentést DVD-re vagy külső meghajtóra, vagy visszaállíthatjuk a rendszert gyári állapotba. Utóbbira egyébként a programtól függetlenül nagyon sok féle lehetőségünk van, ha akarjuk a gép lement mindent, ami nem tartozik a rendszerhez egy külső meghajtóra, majd a Windowst visszaállítja gyári állapotba és visszapakol mindent, néha jól jöhet.

Sokkal érdekesebb lehet azonban az AlienFX vezérlőpult, ahol belepiszkálhatunk a notebook különlegesebb részeibe. Itt van ugye kapásból a világítás, hiszen ahogy az a bevezetőben lévő képen is látható, a gép csak úgy ontja magából a fényt, ha mi úgy akarjuk. Az AlienFX öt zónára osztja a világítást: a gép elején lévő két hűtőrácsszerűségre, a billentyűzetre, az állapotjelzőkre, a bekapcsoló gombra és a kijelző alatti Alienware feliratra. A programban készíthetünk saját sémákat és elég mélyen belepiszkálhatunk a működésbe. Míg egyszerű nézetben csak a színét változtathatjuk meg a különböző zónáknak (akár ki is kapcsolhatjuk őket, hogy pl. csak a billentyűzet világítson), addig a haladó beállításokat használva már csak a fantáziánk szab határt. Különböző sémákat köthetünk programokhoz vagy eseményekhez (kritikus szinten az akkumulátor, új e-mail érkezett, stb.) és úgy variálhatjuk a fényeket, hogy például egyik színből átmenetet képeznek a másikba egy általunk kiválasztott minta alapján. Persze a világítás nem „ingyen” van, az akkumulátoros üzemidő bánhatja, ha úgy nézünk ki, mint egy UFO-s karácsonyfa, úgyhogy érdemes megkeresni az egészséges kompromisszumot. A ki-bekapcsolgatásra egyébként van gyorsgomb is, úgyhogy nem kell állandóan az AlienFX-hez nyúlni.

Az AlienFX-en kívül még három oldal van a vezérlőpultban, az AlienFusion, az AlienTouch és az AlienSense. A Fusion az energiamenedzsmentért felel, itt hozhatunk létre különböző sémákat, mint a Windows 7 saját kezelőjében. Ez tulajdonképpen szinte ugyanaz, ott meg is jelennek a sémák, így gyorsan tudunk köztük váltani bármikor. A Touch-nál a tapipadot konfigurálhatjuk, kezdve az olyan egyszerű (de hasznos) beállításoktól, mint hogy kapcsoljon ki, ha külső egeret csatlakoztatunk, egészen az olyanokig, hogy mekkora legyen a görgetősáv. A Sense a biztonsági beállítások otthona, ami előszeretettel használja a webkamerát arcfelismerésre. Sötétebb szobában nem igazán megy neki, így megvannak a hátrányai, de különben érdekes lehetőség. Kérhetünk például automatikus felhasználó váltást a kamera képétől függően. Ez utóbbi szerencsére a megadott programok alatt ki is lőhető, így ha filmet nézünk nem fog azonnal kerregni a vinyó és betöltődni a Hello Kitty-s háttér, mert a barátnőnk belemosolygott a kamerába.

3. Hardver

A gép vastagságából ítélve arra számítottunk, hogy valami nagyon komoly hűtés lehet benne, és ezért legalább üresjáratban halk lesz, de sajnos ez az első pont, ahol ha csak finoman is, de elhasal az M11x. Hangtalanná sosem válik, még akkumulátorról sem, egy alapzúgása mindig van. Annyira nem vészes a helyzet, inkább szélzajról van szó, csak maximalisták vagyunk, talán az Optimusos változat már hangtalan lesz üresjáratban. Az alaphang miatt viszont a kis méret ellenére is jó hőfokokat kapunk, amik csak akkor szöknek fel, ha komolyan megizzasztjuk a gépet, ez esetünkben a Prime95-öt és a FurMarkot jelenti egyszerre. Ekkor a processzor 65 fokig megy fel, a GeForce GPU pedig 91-ig, és a ventilátort is szépen feltekeri a gép. A helyiség hőmérséklete - ahol a tesztet lefolytattuk - alulról súrolta a 30 fokot, amikor a gépet néztük, így elmondható, hogy nem fog meghalni a nyári melegben az M11x, de azért a hangerején is érződik, hogy izzad. Szerencsére nem visít, úgyhogy egy-egy játék zenéje halk háttérzajjá tudja degradálni a hűtés hangját.

Melegedés szempontjából vegyesen teljesít a gép. A billentyűzet felől még óriási terhelés hatására is csak langyos lesz minden, és ez főleg a gép bal oldalán érezhető, viszont alul rémesen felforrósodik a burkolat, úgyhogy a nagy családról álmodozó férfiak jobb, ha gyorsan beszereznek mellé egy notebook párnát, vagy nem használják ölben.

A specifikáció után gondolom, senkit sem lep meg, hogy a Windows 7 szerint is a processzor a gép gyenge pontja, úgyhogy csak 4,1 ponttal jutalmazta azt. Tuningolt állapotban 4,6-ot ad neki, ez se világbajnok teljesítmény, de már sokkal használhatóbb. A grafikus vezérlőtől és a merevlemeztől azonban nem sajnálja a rendszer a pontokat, és nem véletlenül.

Mielőtt azonban ennyire előre futnánk, maradjunk egy pár sor erejéig a processzornál. Az 1,3GHz-en ketyegő SU7300-as tökéletesen megfelelne egy ilyen kis gépbe, ha nem lenne mellette ilyen erős VGA. De mivel van, és alapvetően játékgépről van szó, ezért létfontosságú, hogy ki is hajtsa azt. Ezért a BIOS-ban van egy opció amivel tuningolhatjuk a processzort. Bár a különböző programok mást mondtak, az eredmények alapján a CPU-Z-nek van igaza, és 1,6GHz-re húzza a beállítás a processzort. Ez elég egy GT 335M mellé?

Jó kérdés, mindjárt foglalkozunk is vele, de előbb nézzük meg mit is rejt a GT 335M elnevezés. A GMA 4500MHD-vel nem foglalkozunk, már láttuk ezerszer, az nVidia chipje most érdekesebb. A 72 shaderes GPU a legerősebb azok közül, amit ekkora gépben valaha is láttunk, még a 15 colos gépekben előszeretettel használt GT 330M-nél is erősebb papíron ~25%-kal. Persze még mindig DX10.1-es, de ekkora teljesítménynél ez valószínűleg senkit sem fog zavarni. Az Intel és az nVidia GPU-ja között egyébként a szokásos billentyűváltós módszerrel és automatikusan válthatunk, amiről a Hybrid Graphics driver gondoskodik, Optimusnak még nyoma sincs, legalábbis ebben a változatban.

Az 500GB-os Seagate merevlemez veszettül gyors, nem spóroltak a Dell-nél, nem sok ilyen gyors 2,5”-os kapható, úgyhogy felette már csak maximum az SSD opción érdemes gondolkozni. A hőmérséklet cserébe állandóan 40 fok felett volt, de a szobában is elég nagy volt a hőség, úgyhogy ez nem okozhat gondot nyári forróságban sem. A merevlemez egyébként három partícióra van osztva, melyből az első mindössze 40MB-os, és a Dell saját helyreállító alkalmazását tartalmazza. A második a rejtett 15GB-os, ezen van a rendszerünk gyári állapotában, míg a harmadikon egyben van a maradék tárhely, ezt használhatjuk.

A hangfalak egész tisztán szólnak, de magas hangerőn van egy kis dobozhangzásuk. Ettől függetlenül alkalmi szórakozásra megteszik, egyébként meg úgyis füles lesz a fejünkön (amihez két kimenet is van, ha nem egyedül lennénk).

4. Fizikai jellemzők

Felülről nézve szögletes formák és az Alienware logó fogad minket. A fedél egy kicsit benyomható, úgyhogy focizni ne akarjunk vele még a VB-be belefeledkezve sem. Ez nem egy rollcage vázas gép, de ezt leszámítva jó minőségérzetet áraszt magából, masszív darab, ahogy az el is várható. A nyitószerkezet erős, és a vonalvezetés miatt nem olyan könnyű megfelelően alányúlni (azért pár kinyitás után már nem okoz problémát). Alul, mint az a képen látszik eléggé nagy az egybefüggő felület és szerviz nélkül nem is cserélhetünk semmit, de mivel jól meg vannak pakolva a gépek, ezért nem is lenne mit cserélni, maximum SSD-vel helyettesíteni a merevlemezt.

Apró figyelmesség a gép alján a gravírozott fém felület, ami jelzi, hogy bizony itt egy különlegességgel van dolgunk.

Első gondolatunk az volt a billentyűzetről, hogy nagyon stílusosra sikerült, a második pedig az, hogy remélhetőleg ez nem a megszokott Dell minőség rovására megy (Dell, HP, és Lenovo billentyűzetek általában jók szoktak lenni). Szerencsére némi irkálás után boldogan konstatáltuk, hogy ha nem is tökéletes, de nagyon jó klaviatúrát kapott az M11x. Az alátámasztása jó, a nyomáspontja tökéletes, maximum a felületébe és a méretekbe lehetne belekötni, de utóbbiba úgy gondoljuk nem érdemes, 11,6 colon ennyi fér ki, látható is, hogy szinte nincs is holttér, előbbi pedig ízlés kérdése.

A tapipad felülete jó, az ujjunk követése is pontos, és görgetősávok is vannak ha akarjuk, ráadásul mi állítjuk be hogy mekkorák. Csak a gombokkal nem voltunk kibékülve, azokat szokni kell. Nem hangosak, de az átlagnál erősebben kell nyomni őket.

A gép két oldala tiszta Kánaán. A szokásos D-sub videókimenet mellett a kor követelményeihez hűen van HDMI és DisplayPort is, ráadásul mindkettő visz hangot is. Az RJ-45-ös hálózati csatlakozó mellett még van itt memóriakártya-olvasó (takarólemez nincs), firewire port, három USB (ebből az egyik kikapcsolt állapotban is aktív, lehet vele tölteni), egy mikrofon bemenet és két füles kimenet. Ez elég ritka még játékos gépeken is, pedig néha jól jöhet.

Elöl csak a designelemek fogadnak minket és a már említett két szellőzőrács-szerű nyílás, amik világítanak, ha mi is úgy akarjuk.

A kijelző az átlagnál talán egy kicsit jobban tükröződik, ezt azonnal észre fogjuk venni, hála a gyári, nagyrészt fekete háttérnek. Megfelelő fényerő mellett, színes tartalmaknál nem igazán lehet észrevenni, de nagyon sötét helyekkel operáló játékoknál (pl. Doom 3) akár magunkat is ijesztgethetjük. A színek cserébe elég szépek, és a ledes háttérvilágítás se foltosodik. A betekintési szögek viszont már nem olyan jók, alulról nézve nagyon gyorsan sötétedik a kép, balról és jobbról nézve pedig szép fokozatosan csökken a kontraszt és sötétedik a kép, akárcsak felülről. Ketten még pont kényelmesen lehet nézni egy filmet rajta. A minimum fényerő egyébként nagyon alacsony, csak teljes sötétségben olvasható, a maximális viszont elég arra is, hogy akár kint is olvasható legyen minden, csak ne álljunk a napnak háttal.

A webkamera és mikrofon minősége közepes. Előbbinek bár alacsony felbontása van, a képe egész szép még szürkületben is, viszont a mozgáskövetése lassú.

5. Tesztek

Nem először jár nálunk SU7300-as processzorral ellátott gép, így az eredmények se túl meglepőek, még tuningolva sem, hiszen az Asus UL szériájában hasonló mértékű túlhajtást lehet beállítani a BIOS-ban.

Böngészésre, filmnézésre, irodai alkalmazásokra, stb. bőven elég ennyi erő. A problémát a játékok jelenthetik, mert a GT 335M-hez egy erősebb processzor dukálna. Pont ezért, mielőtt a szokásos tesztekben összehasonlítottuk volna a konkurenciával, érzékeltetnénk a processzor szerepét a játékokban. Egy játékon belül többfele beállítást is használtunk és lemértünk mindent alap és tuningolt órajelen is.

A 3DMark annyira rátelepszik a GPU-ra, hogy nem igazán hatja meg, hogy mennyire erős a processzor alatta, viszont a későbbiekben pont ezért a többi géppel való hasonlításra jó lesz, hiszen mint látható valós játékok alatt már gondban van a SU7300. A Resident Evil 5 például nagyon szereti az erős processzorokat, és az eredményein nagyon szépen látszik, hogy mennyire lefogja a CPU a VGA-t, hiszen még tuningolt állapotban is beállításoktól függetlenül ugyanazt az eredményt nyújtja. Street Figther alatt már jobb a helyzet, a tuning elégnek tűnik a GT 335M kihajtására. Stalker alatt ez helyzetfüggő, de összességében az 1.6GHz pont elégnek látszik. DiRT2 alatt beállításfüggő a dolog, Ultrán nagyon rátelepszik a VGA-ra, de médiumon már kevés lehet a CPU. Far Cry és Crysis alatt viszont biztos, hogy kevés, hiszen mindkettő rossz eredményeket produkál, és a Crysisban még az élsimítás bekapcsolásától se lassul be a játék. Persze magasabb grafikus beállítások mellett már nem számítana a processzor, de GAMER-en már a VGA is kevés volt Crysis Warhead alá.

Jöjjenek a szokásos összehasonlítások:

A GT 335M főleg a Vantage eredményeire alapozva a HD5650 és HD4670 szintje körül mozog, de esetünkben a CPU néha lefogja, úgyhogy bátran próbálkozzunk a beállításokkal, ha ilyen gépet veszünk, mert lehet, hogy nem kell sajnálni az adott játéktól pl. az élsimítást, mert nem lassít semmit.

Az üzemidő mérése után kicsit gondban voltunk, hogy mégis mikkel hasonlítgassuk az M11x-et, hiszen másoknak nem igazán van ebben a méretben használható játékgépe. A netbookok és a CULV-s kis gépek természetesen hosszabb üzemidőre képesek a gyengébb vasnak hála, a nagyobb gépek pedig hátrányból indítanak a nagyobb kijelző miatt. Mégis utóbbi mellett döntöttünk, hiszen ez egy játékgép, arról pedig nem tehet, hogy nem igazán van konkurenciája. Mint az látszik, az erős akkumulátor, és a kisebb kijelző megtette a hatását, üresjáratban a gép közelít a 6 órához, videózgatással átlépi a három órát, és agyon izzasztva is elmegy másfél-két órát, ami azt jelenti, hogy játszogatva is elvárhatunk tőle 2-2,5 órát. Persze ezek a mérések nem tuningolt processzorral készültek, ám mivel a túlhajtás alapfeszültségen történik, ezért a terheléses tesztbe alig szól bele, ennyit kompenzálhatunk kisebb fényerővel is, hiszen a maximális az esetek többségében felesleges. Az egyetlen probléma nálunk annyi volt, hogy a tuning kikapcsolta a SpeedStepet és azért ez üresjáratban már számít. Kár, hogy nem lehet Windowsban kapcsolgatni tuningolt és nem tuningolt állapot között.

A VGA-k energiamenedzsmentje viszont nagyon jó: alapbeállításon hagyva a gépet alig fogyaszt többet, mint csak a GMA 4500-at használva. Ez annak is köszönhető, hogy beállításunktól függően egy idő után a rendszer elaltatja a GT 335M-et, és olyankor a fogyasztása közel van a nullához. Mivel ennek csak üresjáratban van értelme, így ott mértünk, de mindössze 20 perccel bírta tovább a gép ha csak az integrált VGA-t használtuk. Mivel 15 perc semmittevés utánra volt beállítva a másik módban a GT altatása, ez nagyon szép eredmény. Véleményünk szerint felesleges váltogatni, sokkal érdekesebb, hogy miként hatnak a különböző világítások az akkumulátoros üzemidőre. A képernyő maximális és minimális fényereje között idle-ben pl. két óra különbség van (4 vs. 6), ami elég sok, érdemes tehát figyelni a világításra. Ha felkattintunk mindent az AlienFX-ben, akkor az egy órát vesz el a hat órás üresjárati időből, de ha csak a billentyűzet világítását használjuk, ez körülbelül fél órára csökken.

6. Eredmény

Az M11x tulajdonképpen konkurencia nélkül álldogál a piacon, mert nem igazán kapható idehaza még egy ilyen kis játékgép. Kevés dolog választja el a tökéletességtől, de azok sajna fájó pontok: a hangerő lehetne alacsonyabb, a processzor erősebb, a burkolat alja hűvösebb és bár egyénfüggő, de mi értékelnénk, ha opcionálisan lehetne matt kijelzővel is rendelni. Ezekről viszont elég könnyen meg lehet feledkezni, amint az ember a kezébe veszi a gépet, mert van pár óriási előnye is. Az első bármelyik képen látszik: a külső, ami az arra fogékonyakat megragadja és el sem ereszti. Jó érzés használni a gépet és a világításnak az optikai tuningon kívül vannak hasznos részei is (billentyűzet). A rengeteg csatlakozó és a jó ergonómia is megteszi a magáét, de a legfontosabb talán ahogy a Dzsinni is mondta: a fenomenális, kozmikus erő… egy icipici kis helyen. Na jó, talán kozmikus nem, de tény, hogy ilyen erős VGA-val felszerelt 11,6”-os noti nincs még egy.

Még egy jó hír, hogy bár felárért, de szeptember környékén megérkezhet hozzánk is (még nem biztos) a Core i5-ös és Core i7-es változat, ami megoldhatja a processzor ereje miatt jelentkező problémákat. Mindezt úgy, hogy nem fog többet fogyasztani a mostani változatnál, sőt, arra is van esély, hogy pár wattal kevesebbet eszik, aminek hála üresjáratban még halkabbá is válhat az M11x. Ráadásul a grafikus vezérlő váltásáért onnantól kezdve az Optimus felel, és ez még jobb energiamenedzsmentet tesz lehetővé. Maximalistáknak érdemes megvárni ezt a változatot.

Tekintve, hogy milyen termékről van szó, a 300 ezer forint feletti ár nem túl meglepő, főleg ha figyelembe vesszük a három éves helyszíni garanciát. Alacsonyabb áron kaphatunk hasonló konfigurációkat 13-15 colos gépekben, de jelen esetben pont a méret és a különleges kialakítás a lényeg.

Pro:

+ Jó billentyűzet

+ Exkluzív kivitel: formás külső, állítgatható fények

+ A kijelzőnek szép színei vannak

+ Játékgéphez képest jó üzemidő

+ Erős VGA

+ Sok hasznos csatlakozó

Kontra:

- Lehetne halkabb

- Kevés a processzor a VGA kihajtásához (Core 2 Duo-s változatok)

- Nagyon felforrósodik az alja

- A kijelző az átlagnál talán jobban tükröződik

- Ár

Honlap: Alienware M11x

A notebookot a CHS Hungary Kft.-től kaptuk kölcsön a teszt idejére, ezúton is köszönet érte!

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward