Bejelentkezés
1. oldal
Ha modern köntösbe öltöztetett retro játékra vágytok valamelyik PS platformra, akkor az egészen biztos, hogy a finn Housemarque eddigi játékai között találtok valamit, ami hosszú órákra leköt majd. A Super Stardust HD és variánsai, a Resogun, a Dead Nation és most az Alienation szuperül összerakott shooterek, míg az Outland az utóbbi évek egyik legjobb és legnehezebb platformere. Nagyon becsülöm ebben a csapatban, hogy tudják az erősségeiket és nem vállalják túl magukat, hanem profi módon kihozzák a maximumot a saját műfajukból. Egyetlen játékukban sem csalódtam még, pedig szép múltra visszatekintő fejlesztőről beszélünk. Tetszik, ahogy a munkáikban keveredik a múlt és a jelen, erre a legjobb példa a voxelgrafikás Resogun PS4-re, de rendhagyó megoldások nélkül is egyedi stílusú, szemkápráztató látványvilágot tudnak összehozni. Az Outlandet máig gyönyörűnek tartom, amihez csodálatos zenét is társítottak.
De van még valami, ami közös minden alkotásukban, ez pedig a kihívás mértéke. A játékaik a legkönnyebb fokozaton túl már izzasztóan nehezek tudnak lenni, a jó reflexek és a koncentrációs képesség elengedhetetlenek, ha valamire is jutni akarunk bennük. Ám még ha ezek megadatottak nekünk, akkor is elég valószínű, hogy bővülni fog a szótárunk pár cifra új kifejezéssel, amíg a barátainkkal csapatjuk a legújabb Housemarque játékot. Mert ha már itt tartunk, a kooperatív rész minden lövöldözős játékukban ott van, online és hotseat formában is. Illetve majdnem, ugyanis az Alienationből még pont hiányzik a helyi többjátékos multi mód, ami jelenleg egy roppant fájó pont, de megígérték, hogy hamarosan pótolják ezt a hiányosságot.
Visszatérve viszont a kihívásra, az új UFO szaporulat koordinációs szimulátorra nem lehet panasz ilyen fronton. Három nehézségi fokozaton vághatunk bele ama filantróp tevékenységbe, mely az irtásunk és zombivá mutálásunk megelőzésére fókuszál. Ezek a Rookie, a Professional és a Veteran szint. Rossz hírem van viszont azoknak, akik magukat gyakorlott kontroller mágusnak tartják, ámde csak kezdő Alianation játékosok. A szégyenletesen hangzó Rookie, avagy zöldfülű fokozat itt nem olyan, mint nagyon sok modern játékban, hogy végignézzük, ahogy végigviszi magát a program. Tehát jobban jártok, ha lenyelitek a büszkeségeteket, ugyanis ha nem vagytok a műfaj veteránjai és a Dead Nation nem úgy él emlékeitekben, mint egy könnyed ujjgyakorlat, akkor a közepes (profi) szinten bizony halni fogtok. Halálnál pedig csúnyán büntet a játék, minden ellenfél újraterem, és viszonylag ritkán vannak aktiválható checkpointok a pályán. És így is van ez jól, hiszen az ilyen retro shooterek akkor jók, ha nehezek. Itt ugyanis a játékmenet mindent jelent, az összes többi dolog, mint a sztori, a pofás grafika vagy a jó zene csak plusz.
2. oldal
A játékmenet márpedig kiválóan működik, amit onnan tudok, hogy nagy arccal profi szinten tolom (pedig nem ilyen játékokkal kelek és fekszem), és a játék felénél, vagyis a 10. misszió környékén már olyanokat mondtam, amik túl mutattak a „tyű, a kiskésit”, a „teringettét” illetőleg a „kutyafáját” szintű ízes magyar szitokszavakon. Hozzá kell viszont tenni, hogy ezek egy része amiatt hangzott el, hogy eleinte nem figyeltem oda arra, hogy kikhez csatlakozok be multiplayerben. Ugyanis nemcsak a nehézségi fokozatra kell figyelni, de a karakterünk szintjére is. 3-4 szint eltérésnél már érdemes másik csapat után nézni, mert ha annyival kisebbek vagyunk, akkor szinte teljesen haszontalanok leszünk a többieknek. Fordított esetben YOLO van, de a hát ugye ha túl könnyű a játék, az sem jó.
Az Alienationben három féle karakter közül választhatunk, amik remekül kiegészítik egymást multiban. Ezek a beszédes nevű Tank (nagy és kemény), a gyógyító Bio-Specialist (kicsi és törékeny) és a Sabouteur, aki a legdurvább sebzést osztja. Mindegyik kasztnak van 3 aktív és 3 passzív képessége, amiket szintenként fejleszthetünk, tetszés szerinti sorrendben. Itt viszonylag kevés választási lehetőségünk van, a testreszabhatóság inkább a felszerelésünk válogatásánál és fejlesztésénél csillan igazán meg. Egyrészt van a fő fegyverünk, ami mindig egy sorozatlövő rohampuskaszerű alkalmatosság, másrészt lehet nálunk egy másodlagos fegyver, ami viszont már több minden is lehet, például revolver, sörétespuska vagy energiafegyver, harmadrészt pedig egy nehézfegyverünk is van, ami lehet golyószóró, rakétavető vagy lángszóró is. Gyilokszerszámainknak 5 statisztikája van: sebzés, tűzgyorsaság, tárméret, kritikus sebzés esély és újratöltési idő, melyek közül az első négyet fejleszthetünk (különböző erősségű) CORE-okkal, ha legalább a kék ritkasági szintet megüti a fegyver. Az előbb említett matériákat pedig nem meglepő módon a pályákon lootolhatjuk, csakúgy mint az újradobáshoz szükséges erőforrást. Újradobhatjuk ugyanis a felszerelésünk alapstatisztikáit is egy adott intervallumon belül, ami annyira nem jó móka, mert rosszabb eredmény is kijöhet, mint az eredeti volt, de ez legyen a legnagyobb bajunk. Hoppá, majd elfelejtettem, de még van egy negyedik, ritkán használható felszerelésünk is, ez lehet bumeráng vagy különböző féle gránátok.
A szintlépések egyébként kellő gyakorisággal jönnek, mint ahogy a loot is, nem kapunk túl sűrűn fegyvert, így megéri fejleszteni, ha rátesszük valami kék vagy lila (a ritkasági szintek a szokásos színekkel vannak jelölve) darabra a mancsunkat.
Az ellenfelekből kellően sokféle van, változatosak a képességeik/fegyvertáruk és óriási hordákban halálosak. Hát ha még csatlakozik hozzájuk egy kisebb-nagyobb boss… Az összjáték nehezebb fokozatokon elengedhetetlen, nagyon nem mindegy mikor gyógyítjuk a csapatot, vagy mikor rakunk fel pajzsot. A szóló játékhoz képest pedig nagy előny, hogy ha meghal valaki, még nincs minden veszve, a többiek feltámaszthatják. Az sem árt, ha jól használjuk a környezetet, például autókat lövünk széjjel és robbantuk fel, amikor épp mellettük sétálnak el a földönkívüliek. Még egyszer mondom: a földönkívüliek és NEM a csapattársak. A robbanásoktól mi is bibisek leszünk, úgyhogy nem árt körültekintőnek lenni.
3. oldal
Az Alienation sztorija, mint már említettem, nem nagy eresztés: a Földet lerohanták az UFO-k, a populáció nagy része vagy halott, vagy zombiszerűvé mutálódott. A mi csapatunk pedig a maradék ellenállás utolsó reménye. Amint azt a kasztokból kitalálhattátok, nem közönséges embereket irányítunk, hanem módosított szuperkatonákat.
A pályák földi helyszínek (Alaszka, Ukrajna, Oroszország, Brazília), ám nem nagyon lehet felismerni semmit az erős UFO jelenlét miatt. A fontos az, hogy szépek, változatosak és bazi nagyok. A küldetések nagyjából végigvezetnek minket a 20 pályán, de azért marad még felfedezni való, ahova nem rángat el minket erőszakkal a játék. Ezeket a részeket pedig megéri átkutatni, mert mindig van rajtuk valami plusz jutalom (láda). A küldetésekből is van néhány féle, szóval nem csak annyiból állnak, hogy „menj oda, ölj meg mindent”, de persze nem fogtok elájulni az őrületes innovációk süvítő szelétől sem, nagyon nem is lehet újat hozni a nap alá ebben a műfajban.
A lényeg, hogy ami fontos, az jól működik és kiegyensúlyozott, de a Housemarque szállítja azt a pluszt is, ami kiemeli az Alienationt a hasonló stílusú, de indie címek közül. A játék hangulatos, jól néz ki, menő a zenéje, rengeteg ranglista van és pillanatok alatt be tudunk ugrani egy jó kis kooperatív meccsbe. Gyertek Ti is aprítani a xenokat, mert Magyarország jelenleg csak a 40. helyen tanyázik. Szégyenletes… Nem, most nézem, hogy már a 39.! Előreeeee!
