I. oldal

Alan Wake PC-s debütálása mellé megérkezett az első folytatás, mely a rejtélyes American Nightmare címet viseli. Bár a Remedy hivatalos állásfoglalása szerint csupán egy mellékágról van szó, a végigjátszás során mindenkiben tisztázódik majd, hogy ez bizony egy közvetlen folytatás, ami letölthető formája miatt ügyesen kerüli meg az ilyen játékokkal szemben támasztott elvárásokat. Mielőtt azonban továbbmennénk, fontos tisztázni valamit: azok, akik nem játszottak az első résszel, ne, ismétlem, NE próbálják ki az American Nightmare-t, sőt, még csak rá se nézzenek. Az egész játék arra alapoz, hogy ismerjük az előzményeket, melyek nélkül tönkremehet a sorozatot fémjelző, nagyszerű hangulat. Akik egyébként az első részt is be szeretnék pótolni, itt megtalálják róla szóló cikkünket. Súgok, remek játék.

Alkonyzóna

Még mielőtt egy tó fenekére süllyedt volna, hogy dimenziók között rekedt, valóságot befolyásolni képes mártírrá váljon, az elismert író, Alan Wake tagja volt az Alkonyzónát koppintó Night Springs című misztikus tévésorozat forgatókönyvíró csapatának. Most, két évvel az első játék eseményei után épp ebben a sorozatban találja magát, üldözve Zane által megteremtett klónját, Mr. Scartch-t. Scratch, bár külsejét tekintve teljesen megegyezik Alannel, egy őrjöngő pszichopata, aki a Sötétség erejével bír. Egyedül Wake állíthatja meg, ehhez azonban túl kell járnia Scratch eszén, aki egy soha véget nem érő időcsapdába csalta hősünket. Bár könnyen hihetnénk, hogy az American Nightmare Night Springsje nem valós hely, Alan magyarázata szerint nagyon is az: hogy kimenekülhessen a Sötétség markából, beleírta a várost a valóságba, így egyszerre kalandozunk a fantáziavilág és a realitás mezsgyéin.

A sztori mindig is erőssége volt a Remedy játékainak, s az Alan Wake esetében ez különösen igaz. Bár jogosan feltételezzük, hogy egy olcsó, letölthető játékban nem foglalkoznak vele túl sokat, valójában ugyanolyan gondosan kidolgozták, mint az alapjátéknál. Sok metafizikai és filozófiai blablát kell végighallgatnia annak, aki meg szeretné érteni, hogy mi történik, de a fejlesztők azokra is gondoltak, akik inkább az akció miatt játszanak az American Nightmare-rel, így ahelyett, hogy mindent a szánkba rágnának, ránk bízzák, hogy mennyire kívánunk alaposak lenni. A pályákon szétszórt kéziratlapokat összegyűjtve kerek képet kapunk az elmúlt két évről, az NPC-kkel lefolytatott beszélgetések pedig segítenek tisztázni pár kérdést a játék univerzumát illetően. Akik szerették az első rész rejtélyes atmoszféráját, élvezni fogják a sztori minden apró elemét.

II. oldal

Rémálomföld

A játékélmény nagyrészt maradt a régi, azaz most is egy TPS akciójátékkal van dolgunk. Az ellenfeleket pajzsként védi a sötétség, így mielőtt árthatnánk nekik, zseblámpánk fényével sebezhetővé kell tennünk őket. Mivel a zseblámpa eleme gyorsan merül, taktikusan kell játszanunk, főleg, hogy egyszerre mindig többen támadnak ránk. Ugyan az Alan Wake-ben is hangsúlyos volt az akció, itt ez fokozottan igaz: nincs tíz olyan perc, hogy ne támadna nekünk valaki vagy valami. Ráadásul a fejlesztők a változatosságra is ügyeltek, szóval az eddig látott megszállottak mellett feltűnnek az óriásira nőtt, láncfűrészes redneckek és a fényre osztódó kísértetek is. Mivel pedig Alan gyakorlott harcossá érett az elmúlt évek során, az arzenálja is bővült: az összeszedett lapok ellenében új fegyverekre tehetünk szert, úgy mint az M4-es gépfegyver, az UZI, vagy az automata, gyorstüzelő shotgun. A harc ettől aztán még pergősebb, még izgalmasabb lesz, s csak rátesz egy lapáttal, hogy az életerőnk és a zseblámpánk energiaszintje kétszer olyan gyorsan töltődik fel, mint régen.

Ugyan az akció a régi, a játék felépítése közelebb áll az első Alan Wake koncepcióhoz. Bár ma már kevesen emlékeznek rá, annak idején a Remedy egy sandbox horror-kalandot szeretett volna készíteni. Túlzás lenne azt állítani, hogy sikerrel vették az akadályokat, de az tény, hogy az American Nightmare az első állomás egy tényleg szabad játékmenettel bíró Alan Wake felé. Ugyan a sztori most is lineáris, a játék három nagy helyszíne korlátozások nélkül bejárható. Feladataink kis csillagok formájában jelennek meg a radaron, de semmi sem erőszakol rá, hogy rögtön teljesítsük őket. Ha akarjuk, nyugodtan körbefuthatjuk a környéket kéziratlapok után kutatva (kis segítség, hogy jelzi őket a radar), kereshetünk ellenfeleket, hogy szórakozzunk velük egy kicsit, vagy keresgélhetjük a játékba rejtett megannyi easter egget (rengeteg van, jó vadászatot).

A sztorimód egyedüli hátulütője, hogy megbolondították időutazással, így a már említett három helyszínt három alkalommal is körül kell járjuk. Igaz, hogy ezek az alkalmak fokozatosan rövidülnek, de azért lehetett volna kicsit kreatívabb a Remedy. A nagyjából 4-5 óra hosszú végigjátszás után még mindig ott az Arcade Mode, mely tulajdonképpen egy hordamód, különböző nehézségű kihívásokkal. Ahhoz képest, hogy mennyiszer elsütötték már ezt más fejlesztők, szórakoztató a végeredmény, bár érthetetlen, hogy miért nem jár hozzá multiplayer. Egyedül maximum az achievementekért van értelme hosszasan játszani.

III. oldal

"Return"

Az American Nightmare úgy néz ki és úgy hangzik, mint egy tízezer forintos játék: a grafika valami gyönyörű, szebb, mint az első játékban, a szinkron és a zene pedig egyszerűen tökéletes. Furcsa ilyen minőségű tálalást látni egy mindössze 1200 MS pontos játékban, még ha a tartalom hagy is maga után kívánnivalót. Kiemelendő az Alant és Mr. Scratchet is alakító Ilkka Villi játéka. Mivel az American Nightmare élőszereplős átvezetőkkel rendelkezik, jut idő rá, hogy a színészek is csillogtassák tehetségüket. Alan karaktere nem kap nagy szerepet ezekben a filmekben, de Mr. Scratch kifejezetten ijesztő - a szemében látszik az őrület, és ettől félelmetesebb megannyi más csápos szörnyetegnél.

Ugyan az American Nightmare nem tökéletes játék, az árát bőven megéri, sőt, minden Alan Wake rajongónak kötelező megvásárolnia. A sztori erős löketet kap a játék végén (nem véletlenül Return az epizód címe), az atmoszféra pedig beszippant és nem enged el többé. Várjuk a folytatást, Remedy!

Platformok: Xbox 360