A Vénusz a Föld egyik szomszédja, és eredetileg szintén víz borította a felszínét, így az egyik legnagyobb kérdés vele kapcsolatban, hogy miért vált olyan pokolivá a vénuszi táj, és miért nem olyan, mint a földi. A vulkanizmusról szerzett információk viszont talán segíthetnek megfejteni a Vénusz – és a Föld – fejlődésével kapcsolatos rejtélyeket.
A szakértők korábban is tudták, hogy a Vénuszt vulkánok borítják, de hogy ezek közül bármelyik is aktív-e, azzal kapcsolatban mostanáig csak találgattak. A NASA Magellan űrszondája által 1990 és 1992 között a bolygó felszínéről készített radarképek vizsgálatával azonban sikerült igazolni, hogy egy aktív vulkán nagy valószínűséggel van a Vénuszon. A bolygó két legnagyobb vulkánját tartalmazó Atla Regio területen ugyanis két, nyolc hónap különbséggel készült felvétel alapján egy vulkanikus nyílás alakja megváltozott, ami arra utal, hogy kitörés vagy magmakiáramlás történt. A kutatók eredményeikről a Science című szaklapban számoltak be.
Darby Dyar, a Mount Holyoke Egyetem csillagásza és a Vénuszra készülő VERITAS küldetés helyettes vezetője szerint ez fantasztikus eredmény. (A VERITAS célja a bolygó felszínének feltérképezése lesz.) Ahogy Dyar mondja, egyelőre nagyon kevés tényleges adat áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy van-e aktív vulkanizmus a Vénusz felszínén.
A bizonyítékot most sem volt könnyű megtalálni. A Vénusz sűrű légköre és magas hőmérséklete egyaránt megnehezíti a felszín vizsgálatát. A szakértők, köztük Robert Herrick, az Alaszkai Egyetem kutatója és Scott Hensley, a JPL radarkutatója a Magellan űrszonda által a vulkáni tevékenység szempontjából gyanús területekről készített radarképeket elemezték.
A kihívást jelentett az is, hogy a Magellan 24 hónapos küldetése során három különböző ciklusban készített felvételeket a bolygóról, és ezek során más-más szögben irányította radarját a Vénusz felszínére. Ahhoz, hogy a kutatók az idő múlásával a felszínen bekövetkező változásokat vizsgálhassák, a különböző szögekből készült képeket egymásra kellett vetíteniük. A Magellan felvételeinek alacsony felbontása még bonyolultabbá tette a helyzetet, hiszen olyan képeket néztek, ahol egy pixel egy futballpályányi területnek felelt meg. Ez egyébként némileg bizonytalanná is teszi az eredményt, mivel megvan a tévedés lehetősége, amit Herrick és Hensley is elismernek. Ugyanakkor véleményük szerint még mindig az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a változás valós és azt vulkáni tevékenység okozta.
A Vénusz Földhöz való közelsége ellenére a Naprendszer kevéssé ismert égitestjei közé tartozik. A VERITAS ezen sokat segíthet majd, ha egyszer végre elindul, de erre nem tudni, mikor kerülhet sor. Az indítást eredetileg 2028-ra tűzték ki, de jelenleg legkorábban 2031-ben indulhat. Ezen kívül több más küldetés is a fejlesztési fázisban van, amelyek kapcsán viszont probléma, hogy ezek véglegesítésénél eredetileg támaszkodni akartak a VERITAS topográfiai adataira is. A NASA DAVINCI küldetése és az ESA EnVision missziója így szintén késést szenvedhet, hiszen ezeket 2029-ben, illetve a 2030-as évek elején indították volna.
A Vénusz tanulmányozása nemcsak a Föld működésének jobb megértésében segíthet a kutatóknak, de általa a Naprendszeren túli exobolygókról is többet tudhatnának meg. A mostanra felfedezett rengeteg exobolygó közül ugyanis sok nagyon hasonlít a Vénuszra. Bár az utóbbi években a Mars kutatása volt az űrmissziók középpontjában, összességében a Vénusz sokkal jobban hasonlít a Földre, mondja Herrick, aki azt reméli, hogy az új eredmények arra ösztönzik majd az illetékeseket, hogy a Vénusz felé fordítsák tekintetüket, és időben elindulhasson a VERITAS.
