A Merkúr mindig is egy kissé furcsa volt. A Mars tömegének körülbelül felével rendelkezik, nagyjából olyan nagy, mint a Hold, és az intenzív napfény gyakorlatilag kiégette kráterekkel borított felszínét, így a legkevésbé sem mondható átlagosnak. Korábban a kutatók azt hitték, hogy a bolygó geológiailag teljesen inaktív, és a kéreg alatt nem sok minden folyik. A legújabb megfigyelések azonban erősen megkérdőjelezik ezt a feltevést.

A kutatók a bolygó lejtőin és krátereiben húzódó csíkok (lineae) felfedezéséről számolnak be, és úgy vélik, hogy ezek gázkibocsátás eredményeként jöttek létre. Vagyis a bolygó mélyebb rétegeiből illékony anyagok kerülnek a felszínre a lejtőkön és a kráterek szélén található repedésekből. A legtöbb csík világos színű mélyedésekből indul ki, aminek szintén a gázok távozása lehet a hátterében.

A felfedezés a NASA MESSENGER űrszondája által 2011 és 2015 között készített, mintegy 100 ezer nagy felbontású Merkúr-felvétel elemzésének köszönhető. A kutatócsoport 400 példát talált a csíkok megjelenésére a bolygó teljes területén.

„Mostanáig a Merkúron található csíkokat senki térképezte fel és tanulmányozta szisztematikusan, közülük csak néhány volt ismert. A képelemzéssel sikerült elkészítenünk az első teljes leltárt a Merkúron található ezen jelenségekről” – mondja Valentin Bickel, a Berni Egyetem kutatója, az eredményekről beszámoló tanulmány első szerzője.

A csapat megállapította, hogy a csíkok elsősorban a fiatalabb becsapódási kráterek napos lejtőin jelentek meg. Ez arra utal, hogy nem csak a bolygó aktivitása, hanem a napsugárzás és a hő is hozzájárul ahhoz, hogy a felszín alatt rekedt könnyebb elemek felszabadulnak.

„Elemzésünk alapján ezért azt a következtetést vonhattuk le, hogy a csíkok valószínűleg a bolygó belsejéből származó illékony anyagok, például kén vagy más könnyű elemek gázhalmazállapotú váladékából keletkeznek” – folytatja Bickel. „Eredményeink egy, a korábbihoz képest teljesen más, sokkal dinamikusabb képet festenek az előzőleg halottnak, száraznak és unalmasnak tartott Merkúrról.”

Az új megfigyelések kétségkívül érdekfeszítő képet festenek a legkisebb és legbelső bolygóról, emellett rendkívül időszerűek is. A Merkúrt hamarosan soha nem látott módon fogják tanulmányozni: az európai-japán BepiColombo küldetés az év végén áll Merkúr körüli pályára, tudományos tevékenységeit pedig 2027 elején kezdi meg.

A BepiColombo két űreszközt visz a Merkúrhoz, amelyekkel részletes térképet készítenek a felszínről, tanulmányozzák a sarki kráterekben rejtőző jeget, a bolygó mágneses terét, sőt, a tanulmányban említett mélyedéseket is. A csapat reméli, hogy a BepiColombo adataival megerősítheti feltevéseit.