A koalákról készült képek túlnyomó többségén a fák törzsét ölelgetve látjuk az állatokat. A szakértők sokáig nem értették, hogy ennek mi lehet az oka. Annak fényében pedig különösen furcsának tűnt a jelenség, hogy bár a koalák kizárólag eukaliptuszleveleket fogyasztanak, gyakran látni őket másfajta fákon is. A Melbourne-i Egyetem kutatói azonban nemrégiben rájöttek a rejtély nyitjára: az állatok saját testhőmérsékletük hűtésére, tehát gyakorlatilag légkondicionálóként használják a fákat.
Az erszényes emlősök közé tartozó koalák táplálkozása olyannyira korlátozott, hogy normális esetben még vizet sem fogyasztanak, hanem kizárólag a levelekben megtalálható nedvességen élnek. Éppen ezért a száraz ausztrál nyarak idején rendkívüli módon veszélyezteti őket a kiszáradás. Ennek ellenére a kutatók azt vették észre, hogy az állatok a legmelegebb időszakokban is fáról fára vándorolnak, a kiválasztott fák egy része ráadásul nem is eukaliptusz. „Egyszerűen nem értettük, hogy miért ölnek időt és energiát abba, hogy a fák között mászkáljanak, amikor messziről látszott, hogy nagyon melegük van és kimerültek” – mondja Michael Kearney, a kutatás vezetője.
A szakértők először azt hitték, hogy az állatok árnyékosabb, a levegő által jobban átjárt helyeket keresnek a folyamatos vándorlás közben. Összeraktak tehát egy miniatűr időjárás-figyelő állomást, amelyet egy hosszú póznára erősítve magukkal hordoztak, és megvizsgálták, milyen állapotok uralkodnak a koalák által felkeresett fák lombozatában. 37 koalát követtek nyomon, és rendszeres méréseket végeztek az általuk felkeresett, illetve figyelmen kívül hagyott környékbeli fákon is. Végül hőkamerával is megvizsgálták azt a négy fafajt (három eukaliptusz és egy akácia faj), amelyet a koalák leginkább preferálnak.
Kiderült, hogy míg a hűvösebb napokon a koalák csak idejük 5 százalékát töltik az akáciák törzsére tapadva, amint 35 °C fölé emelkedik a hőmérséklet, napjaik harmadrészében ezeken a fákon kezdenek tartózkodni. Ekkora eltérést pedig nem lehetett a helyi hőmérséklet, a páratartalom vagy a szélsebesség számlájára írni, mivel ezek nagyon hasonlóan alakultak mind a négy fafaj környékén. Az akáciák ráadásul árnyékolásban sem nyújtanak többet az eukaliptuszoknál.
A hőkamerás képek aztán egészen különös jelenségre derítettek fényt. Nagy meleg idején mind a négy fafaj törzse hűvösebb marad a levegő hőmérsékleténél, míg azonban az eukaliptuszok kevesebb mint 2 °C-kal hidegebbek környezetüknél, az akácia esetében átlagosan 7 °C-os hőmérsékleti különbség mérhető a környező levegő és a fa törzse között. A koalák tehát a hőség idején azért töltenek sok időt az akáciákon, mert így hatékonyabban képesek hűteni magukat, és kevesebb vizet veszítenek, mintha az eukaliptusz fákon maradnának.
„Ez csak egy a számtalan trükk közül, amelyeket az állatvilág tagjai a szélsőséges körülmények közt való túlélés érdekében bevetnek” – mondja Kearney, aki szerint rendkívül érdekes, hogy egy melegvérű állat testhőmérsékletének szabályozása során ilyen mértékben támaszkodik a környezetére. A felfedezés azon szakértőknek is sokat segíthet, akik a koalák élőhelyeinek helyreállításával, illetve mesterséges élőhelyek létesítésével foglalkoznak. Az állatoknak ugyanis a látszat ellenére az eukaliptusz fákon kívül más fákra is szükségük van, hogy kibírják a forróságot és a vízhiányt.
