Az 1700-as évek végéig kellett várni, mire a Montgolfier testvérek hőlégballonnal kapcsolatos tervei a megvalósítás fázisába léptek. Az utasnak számító első tesztalanyok állatok voltak, de XVI. Lajos király rabokkal akart tovább kísérletezni a próbarepülések során. Egy márki és egy orvos azonban vállalta, hogy beszállnak a levegőjáró járműbe és így ők voltak az elsők, akik Párizs mellett 1783 október 19-én hőlégballonnal utaztak. A folyamatos melegítést fa és szalma keveréke adta, így a meleg levegő és a füst is „üzemanyagként” hajtotta az óriási szerkezetet. 1783. december 1-jén a francia feltaláló és matematikus Jacques Charles már kénsavat és vasreszeléket használt, hogy a két anyag reakciójából származó hidrogént felhasználva 550 méter magasba emelkedjen. A dolog pikantériája, hogy miután egy közeli mezőn földet értek, a megrémült parasztok azonnal elpusztították az égből közéjük zuhanó „rettenetet”.

A fejlődést azonban ez sem állíthatta meg és később, 1861-63 között az amerikai polgárháború alatt létrejött egy hőlégballonokból álló, minden téren újdonságnak számító kezdetleges légierő. A léghajó alapvetően a léggömb fejlődésével jött létre, ahhoz viszont, hogy hatékony és hasznos működésre legyen képes és ne legyen kitéve a szélek kényének-kedvének, két dolog kellett még. Egyfelől szükség volt egy merev belső vázra, amit megtöltve az emelkedés, süllyedés egyszerűbbé és szinte minimális energiát igénylő folyamattá válik, másfelől pedig egy konstrukcióra, ami irányítani tudja az óriási, immár szivar alakú léghajót. 1852-re George Cayley megépítette a gőzgép meghajtású léghajót, aminek alumínium szerkezetű továbbfejlesztését Schwarz Dávidnak köszönhetjük.

Az ő szabadalmát vásárolta meg kicsivel később Ferdinand von Zeppelin, aki léghajógyárosként sokkal nagyobb hírnévre tett szert, mint maga a feltaláló. A léghajózás fénykora a második világháború előtt volt, a hanyatlását pedig a Hindenburg 1937. május 6-án bekövetkezett katasztrófája indította el, átadva helyét a repülőgépeknek.

Belegondolva, és jó 10-15 órát játszva három olyan játék jutott eszembe, amikről nem gondoltam, hogy valaha is együtt lesznek említve. Az egyik a Sid Meier nevével fémjelzett Pirates!, a másik kettő pedig az Eve Online és a Starfield. Persze egyik sem szó szerint olyan, mint az Airship:KA, de mégsem nehéz meglátni a hasonlóságokat.

Az első egyszerű, hiszen az égben hajónkkal kereskedünk, más hajókkal ütközünk meg, kalózókat vadászunk, de mi magunk is felcsaphatunk banditának elvileg, szóval adja magát a hasonlat. Ahogy ott is, amikor hajónkkal a hosszabb utazásoknál cruise mode-ban, „hiperugrással”, valós időben is percekig tart egy távolabbi pontra odaérni. A többihez kicsit beszéljünk magáról a léghajóról.

Először is léghajónk összerakása, felszerelése, ellátmánnyal és rakománnyal való ellátása, de még a tisztek (és skilljeik) menedzselése is a mi feladatunk lesz. Kapitányként ugyan minden felett hatalmunk van kis hajónkon, de mégiscsak az NPC-k fognak helyettünk is dumálni, ami azért kissé kibillenti a beleszólás, döntés részét a játéknak. Jóváhagyás talán a legjobb taktika, amivel operálhatunk, ugyanis az egész úgy néz ki, hogy felhozunk témákat, rákérdezünk vagy rámutatunk dolgokra (küldetések, események, szereplők) és társaink szépen viszik tovább a fonalat. Furcsa, de rendben van.

A hajó viszont már más tészta. Itt a páncélzat, a különféle extrákat és lehetőségeket adó szobák (pl. a lövészé, vagy épp a raktárhelységek) mind befolyásolják a hajónk jellegét és használhatóságát. Több súllyal lassabban mozgunk, de egy kósza ágyúgolyó nem töröl le minket az égboltról, ez eddig logikus.

A dolog ott kezd bonyolultabbá és érdekesebbé válni, amikor rájövünk, hogy beleszólhatunk a hajónk felszereltségébe és kialakításába. Vagyis mi tesszük le a „modulokat” mint az előbb említett lövész vagy raktárrész, de a páncélzatot, a fegyvereket, azok irányát és még jó pár apróságot. Konkrétan léghajó építő játék is lehetne az Airship:KA, de az igazán fejvakargatós rész a fegyverek lesz.

Rengeteg féle, hatótávolságú, lőgyorsaságú, típusú fegyvert tudunk beszerezni már néhány óra repkedés után is, igazából a hely szűke, a pénztárcánk és a fantáziánk lesz csak a szűk keresztmetszet, nameg az, hogy kimatekoljuk mi is a legjobb nekünk. A rakétavető szerűségtől kezdve lángszóró, „lézer”, klasszikus ágyúgolyó, golyószóró és sok egyéb színesíti a palettát és sokat kell kísérletezni, mire tuti receptet találunk. A léghajónk beépítése amúgy is trükkös dolog lesz, hiszen limitált hely áll a rendelkezésünkre és abban is korlátokat szab a játék, hogy milyen típusú modul hová tehető le.

Emellett elég komplex kereskedelmi hálózata is van a játéknak, de ha ez sem lenne elég, saját raktárakat, gyárakat is üzemeltethetünk, amik nyersanyaggal való ellátása és később a kész termék értékesítése is a mi feladatunk lesz. Idővel flottánk is lehet és az abba tartozó hajók felszerelése is ránk hárul. Tehát aki azt gondolja, hogy egy ide-oda hajózó harcos, kalandozó játékot kap, annak is igaza van. Aki kereskedelmi flottát vagy birodalmat akar kiépíteni, az is belevághat, ugyanis szinte minden településen és kikötőben lesznek áruszállítással kapcsolatos feladatok is a szokásosnak mondható „vadászd le a kalózokat” típus mellett.

Az Airship: Kingdoms Adrift komplexitása elsőre ijesztő lehet és tényleg nem túl egyszerű rájönni minden apróságra a mechanikákkal kapcsolatban. Belefuthatunk olyan ellenségekbe is, akik lesöpörnek minket az égről. Ilyenkor érdemes kicsit még a mellékszálakon barangolni és utána visszatérni a feladathoz. A lebegő szigetek és a léghajók világa viszont érdekes és az ázsiai jellegű játékokra jellemző teátrális történetvezetés mellett hasonló karakterek színesítik az amúgy meglepően nagy és kidolgozott világot.