A megoldást korábban már tesztelték beszédre képes önkénteseken, akik esetében a rendszer elképzelt mondatokat tett hallhatóvá. Ez az első alkalom azonban, hogy egy beszédre nem képes betegen demonstrálták a működőképességet, igazolva, hogy a módszer azoknál is működőképes lehet, akik ténylegesen használhatják a jövőben.

A kísérlet résztvevője egy több mint 10 éve sztrókon átesett beteg volt, aki elvesztette beszédképességét, mivel nem tudja kontrollálni a szavak formálásához szükséges izmokat. Mivel a páciens végtagjai szintén bénultak, jelenleg úgy kommunikál, hogy fejének apró mozdulataival betűket választ ki egy képernyőről. Ezzel a módszerrel percenként nagyjából öt szót képes legépelni.

A természetesebb és gyorsabb kommunikáció reményében Edward Chang, a Kaliforniai Egyetem kutatója és kollégái egy mélytanuláson alapuló módszert próbáltak ki. A rendszer gyakorlatilag megtanulja értelmezni az agy beszédközpontjának elektromos jeleit, hogy ezeket aztán szavakká fordítsa. A megoldást korábban epilepsziás önkénteseken tesztelték, akiknek a rohamok monitorozása miatt ültettek elektródákat az agyába, lehetővé téve ezzel az agy más jellegű működéseinek megfigyelését is.

A mostani vizsgálatban a bénult beteg agyának felszínére egy vékony, rugalmas elektródahálózatot helyeztek el, amely kicsit kisebb volt egy bankkártyánál. Az algoritmus betanítását úgy végezték, hogy egyesével szavakat jelenítettek meg egy kijelzőn, majd arra kérték az alanyt, hogy próbálja meg kimondani azokat. Ez alapján a rendszer megtanulta, hogy az 50 szóból álló szószedet mely szavához milyen agyi mintázat társul.

A következő szakaszban a kérdéses szavakból felépített mondatokat olvasott a kísérlet alanya, miközben a rendszer megpróbálta megfejteni, hogy mit olvas. Az algoritmus hatékonyságának növeléséhez egy prediktív nyelvi modellel is kiegészítették a rendszert, amely megjósolta, hogy várhatóan mely szó következik a mondatban. Ezzel a megoldással a rendszer a mondatok szavainak 75 százalékát képes volt helyesen megfejteni az agyműködés alapján.

Ez rendkívüli eredmény, a megoldás ráadásul sokkal gyorsabb kommunikációt tesz lehetővé, mint amire a beteg korábban képes volt. Az agyi interfésszel percenként akár 18 szót is kommunikálni tud az alany, ami még mindig nem éri el az angol nyelvű beszéd normál, 120–180 szavas sebességét, de jelentős ugrás a korábbi, igen korlátozott lehetőségekhez képest. A rendszer egyelőre nem áll készen arra, hogy széles körben alkalmazzák, ehhez még optimalizálni kell, bővíteni a szókincset, és persze vezeték nélkülivé alakítani az elektródák és a számítógép közti kapcsolatot, de igazoltan működik, mondja Chang.