Agony – A műtét sikerült, a páciens meghalt

A Madmind Studio elérte célját, hiszen interaktív művészeti proje...Tessék? Mi? Hogy ez egy játék akar lenni?!

Agony – A műtét sikerült, a páciens meghalt

30 %
{{ average }} %
  • Igen ritka, hogy egy pornórémálom-démonokat és kismillió csonkolt tetemet felvonultató program annyira érdektelen legyen, hogy még lehúzni sincs kedve az embernek.
Szerzői értékelés
Szerző
30
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

Kritikánk tárgya kizárólag azért nem kapott Adults Only, azaz a létező legmagasabb korhatár-besorolást, mert ebben az esetben a készítőknek gondjai lettek volna az értékesítéssel. Így, mivel egy válogatottan undorító jelenetekkel teli műről beszélhetünk, írásunkat kizárólag 18. életévüket betöltött olvasóinknak nem javasoljuk, mert ugyan csábító kihívás lett volna virágnyelven beszámolni a látottakról, de ez közel lehetetlen feladatnak bizonyult.

Út a vadonba

Bár történelemből és antropológiából is diplomát szerzett, Christopher " Chris" Johnson McCandless-nek esze ágában sem volt állást vállalva beállni a sorba. A művelt, ám különc férfi legfőbb álmának a társadalomból való kivonulást tekintette, ezért eleinte alkalmi munkákból tengődő vagabundként járta az Amerikai Egyesült Államokat, majd végül arra jutott, hogy Alaszka vadonjában kezd új, szerény, de annál szabadabb életet. Ebben a tervében a legkevésbé sem hátráltatta, hogy fogalma sem volt arról, hogy miképpen lehet életben maradni a barátságtalan vidéken, mivel az őt utoljára életben látók szerint vakon bízott hiányos képességeiben. Ám illúzióiért borzalmas árat volt kénytelen fizetni. 1992 áprilisa és 1992 augusztusa között jószerivel folyamatosan éhezett, és végül emberi ronccsá soványodva meghalt. Szörnyű végénekvalószínűsíthető oka, hogy fogalma sem volt arról, hogy kizárólag apróvadon élve nem jut elég zsírhoz, és a túlzott, „nyúlmérgezésnek” nevezett fehérjebeviteltől legyengült a szervezete. De az is felmerült, hogy bogyók, vagy magok toxinjai ölték meg. Ráadásulvégzetes hozzá nem értését az is jól mutatja, hogy júliusban vissza akart jutni a civilizációba, ám azt hitte, hogy a megáradt Teklanika-folyó miatt esélye sincs az átkelésre. Holott, ha vitt volna magával egy részletesebb térképet, esélyesen rábukkan a pont erre gondolva felépített köteles kézihajtány-pályára és nem huszonnégy évesen, gyötrelmek közepette távozik erről az árnyékvilágról.

Ahogy ez a példa is illusztrálja, céljaink űzése megfelelő képességek és ismeretek hiányában könnyen drámai következményekkel járhat. Szerencsére, az Agony-t fejlesztő Madmind Studio tagjainak aligha kell attól félniük, hogy a nélkülözéstől kimúlva, egy gyermek súlyára fogyva fejezik be földi pályafutásukat. De az vitathatatlan tény, hogy a maguk területén épp olyan szarvashibákat vétettek, mint McCandless, mert ambiciózus művük, mellyel a túlélőhorrorok koronázatlan királyaivá akartak lenni, csak körültekintő, aprólékos tervezéssel sülhetett volna el rosszabbul.

Ki itt belépsz...

Cikkünk tárgya hosszas felvezetés helyett egyből a dolgok közepébe csap. Emlékei javát elvesztő, elkárhozott véglényként térünk magunkhoz és arra ítéltetettünk, hogy örök időkig a Pokol szadista démonokkal teli bugyraiban senyvedjünk. Ámtöbbi sorstársunkhoz hasonlóan rejtélyes módon tisztában vagyunk azzal, hogy ha elnyerjük a hely úrnőjének, a kéjvágyó-kegyetlen Vörös Istennőnek a kegyét, akkor megmenekülhetünk. Tekintve, hogy semmit sem veszíthetünk, elindulunk, hogy kerül amibe kerül, de alkut kössünk a sorsunkat kezében tartó entitással.

Az alaphelyzet tehát izgalmasabb nem is lehetne, és miután kevés okunk van dicsérni a programot, okvetlenül el kell ismernünk: nem holmi tessék-lássék, bazári ál-Infernót járunk be, ami lényegében egy tizenkettő-egy tucat labirintus, megspékelve vörös falakkal, csontzenével, meg pár kibelezett hullával.

[quote]Meggyalázott tetemek, kövekkel szétvert testű, biohabarcsnak használt, amorf csecsemők, karóba húzott, agonizáló bűnösök: mintha David Cronenberg és H. R. Giger lidérces álmaiba kapnánk bepillantást.
[/quote]

A koronát az egészre viszont nem a sokkoló-gyomorforgató jelenetek, hanem az apró, finom részletek teszik fel. Időnként panaszos sírást fúj felénk a szél, a szemünk sarkából mozgást látunk, hátrahagyott üzenetekből apránként összerakhatjuk, hogy mi is történt, és meztelen, vagy rongyokat viselő sorstársaink legalább olyan undorítóak, mint a démonok. Sőt, bizonyos szempontból rosszabbak, mivel míg azok egyszerű ragadozók, addig ők önmagukból kifordulva reagálnak arra, hogy soha többet nem láthatják a kék eget. Egyesek vallási fanatikusként kérlelik a Vörös Istennőt, hogy segítse meg őket, nem fogadván el, hogy puszta rimánkodással semmi esélyük a megváltásra. Mások rezignáltan ülve, katatón állapotban várják, hogy végrehajtsák rajtuk a kimondhatatlan ítéletet, ám a legrosszabbak a perceket örökkévalóságnak érző, remegő-reszkető vétkesek, mert ők nem képesek illúziókba ringatni magukat és pontosan tudják, hogy mi a sorsuk. Páratlanul nyomasztó, hideglelős atmoszférát kapunk, egy olyanművészien megkoreografált rémálmot, mely a közönséges félelemnél sokkal rosszabbal, vegytiszta reménytelenséggel tölt el. Gyengék vagyunk, ügyetlenek, mérhetetlenül esendőek, és ennek ellenére nem hátrálhatunk meg.

Kínok kínja

Sajnos módon azonban a vérfagyasztó hangulat a túlzásba vitt, olcsó sokk-jeleneteknek és a meztelenségnek hála, drámaian hamar semmivé foszlik. Egészen egyszerűen immúnissá válunk a látványra és eltompulunk. Ergo, fájóan korán azon kapjuk magunk, hogy hiába lógnak magzatok a falakról, vagy tépett minket ketté egy bögyös, de ezzel együtt is ocsmány sátánivadék, vagy egy végtagokból összetákolt, a falakon pókügyességgel száguldó aberráció, fel sem vesszük az egészet.

Ez pedig súlyos gond, mivel az Agony játékként egészen egyszerűen értékelhetetlen, hovatovább, egymást követik a kilencvenes években is amatőrnek számító megoldások, hibák és logikátlanságok. Emberünk, miközben nekifutásból viszonylag messzire ugrik, nem képes arra, hogy a kékkel megjelölt területeken kívül bárhova felmásszon, azaz a logikus útvonalakat elfelejthetjük. Csupán arra haladhatunk, amerre a készítők engedik, és ez az olcsó trükk némileg megdobja a monitor előtt töltött időt. Hiszen többnyire nem mehetünk vissza arrafelé, ahonnét jöttünk és nagyot kerülve új termeket kell felfedeznünk.

Rejtvények vagy agytornák nincsenek. Helyettük bámulatosan kreatív módon primitívtárgygyűjtögetéssel bizonyíthatjuk a rátermettségünket. Esetleg azzal, hogy odamegyünk egy festményhez és agysejtjeink totális kiuzsorázásával nyolc-tíz másodpercig nyomva tartunk egy gombot. Netán, hogy az élvezetek csimborasszójaként aktiválunk egy rúnaszerű jelet, amit aztán meg sem kell jegyeznünk, mert egy kifestőhöz hasonlóan, a vonalakat követve a vérünkkel felrajzolhatjukegy zárt ajtóra.

Galéria megnyitása

Ám, hangozzék bármilyen hihetetlenül, ezek a szekciók kategóriákkal jobbak, mint az ellenfelek kicselezésére építők, mivel a mesterséges intelligencia kritikán aluli. Gyakori, hogy gyötrőink akkor sem vesznek észre, ha tőlük öt méterre csapunk zajt, de az sem ritka, hogy hiába fojtjuk vissza a lélegzetünk és haladunk csigatempóban, elkapnak és átérezhetjük, hogy milyen a lábtörlőnek, amikor elkapja egy ideggyenge dobermann. Már, ha nem futunk el, mert nem éppen az eszük miatt tartott üldözőink hallatlanul igénytelen módon bizonyos táv megtétele után, vagy egy új szakaszhoz érve elvesztik irántunk az érdeklődésüket és nem követnek.

Ez, kiegészítve azzal, hogy normális mentési rendszer helyett ellenőrzési pontokon tárolódik el a játékállás, azt eredményezi, hogy ha pechünk van, hosszú és unalmas szakaszokat csinálhatunk meg újra, egyedül azért, merta M. I. -nek éppen olyan kedve volt, hogy fittyet hányva az óvintézkedéseinkre, első kézből bizonyosodjon meg arról, hogy helyén van-e a májunk. Öröm az ürömben, hogy ha akad a közelben egy olyan pária, kinek fejét nem fedi fekete zsák, akkor megszállhatjuk a testét. Emiatt érdemes mindenkiről eltávolítanunk a készséget, mert így extra próbálkozási lehetőséghez jutunk. Ám ez nem változtat azon, hogy egyes, földhülye ellenlábasainkkal Benny Hill showba illő kergetőzést mutathatunk be, mivel nagyon rosszul veszik a tereptárgyak jelentette kihívásokat. Balszerencsénkre az ellenkezőjére is akad példa: bicskanyitogató módon többször is megesett, hogy még arra sem volt időm, hogy megmozduljak, mert az új gazdatesttel korábban fikarcnyit sem törődő rém azelőtt stresszlabdának nézett, hogy átvehettem volna az irányítást. Végül, kötelező elemként képzettségeket is fejleszthetünk, de ez is érdektelen-fapados lett.

A kampány mellett ilyen-olyan játékmódokat is kipróbálhatunk, sőt, igen erős succubusként is bejárhatjuk a poklot, ám mivel ezek egyike sem oldja meg az alapbajokat, egy kurta percet sem érdemes rájuk vesztegetni. Az egyetlen kivétel, ha teli torokból röhögni akarunk, mert a procedurálisan generált, időre menő menekülés során az oltárok és tűzhelyek körül dervisként keringő, bugyuta fertelmeken halálra nevethetjük magunk.

Így minek?

Összességében tehát, az Agony vitán felül igen tehetséges grafikusai bölcsebben tették volna, ha egy 20-30 rajzot tartalmazó művészeti album tető alá hozatalának rendelik alá kreatív energiáikat, mivel a csapnivaló prezentáció és a megállás nélküli horrorpornó még az amúgy erőteljes látványvilágot is lenullázzák.

Érthetetlen, hogy miben bíztak a készítők. Elvégre, azok az idők már réges-régen elmúltak, mikor a Shadow Warrior dézsában fürdő leányzói olyan mágneses-delejes hatást gyakoroltak a gyanútlan delikvensekre, hogy informatikaórán tizenöten toporogtak a monitor előtt, hogy egy pillantást vethessenek a hetven százalékban takart, de ennek dacára hetekig beszédtémát nyújtó keblekre. Hasonlóképpen, az internet egyes, a többség által teljes joggal elkerült oldalain kismillió megcsonkított tetemről és más szörnyűségről készült képet, vagy videót tekinthetünk meg.

Galéria megnyitása

Következésképpen, bárhogy is nézzük, elemi érdeke lett volna a fejlesztőknek, hogy nagyobb hangsúlyt fektessenek a játékélményre, hiszen a puszta sokkolás és a jókora nemi jellegek képünkbe tolása zsákutca. Ehhez képest közleményeik alapján vagy nem értik, hogy mit rontottak el, vagy totális tagadásban vannak, mert azon lelkendeznek, hogy előbb, vagy utóbb találnak majd egy módot, hogy a maguk cenzúrázatlan valójában tárják elénk a legszigorúbb, AO-osztályzat elkerülése érdekékében kivágott jeleneteket.

Ám hiába kényezteti majd magát egy kéjdémon valaki tőből letépett karjával, vagy követ el válogatott kegyetlenségeket egy olyan kreatúra, melynek a hozzávetőleges körülírásáért is megégették volna az embert 1500-ban, ez a legkevésbé sem fogja érinteni a lényeget. Jelesül, hogy az idézőjelet maximálisan megérdemlő, állítólagos „túlélőhorror” borzalmai ellenére lapos, mint a páros lábbal megtaposott, leszakított herezacskó és unalmas, mint a félőrülten bűnbocsánatért esedezők rimánkodása.

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása grid_on

Összefoglalás

Agony – A műtét sikerült, a páciens meghalt

Agony – A műtét sikerült, a páciens meghalt

Agony – A műtét sikerült, a páciens meghalt
Szerzői értékelés
30
%
Egy játék, amiben ízelítőt kaphatunk a pokolból, még ha nem is úgy, ahogy a fejlesztők elképzelték.
A hangulat ideig-óráig megfog.
Nagyon hamar elillan a torz varázsa, játékként pedig borzalmas.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

arrow_backward arrow_forward
Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward