1. oldal

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én úgy érzem nagyon régen nem volt olyan jó játékosnak lenni, mint most. Hiszen amellett, hogy vannak remek AAA kategóriás videójátékaink, sorra érkeznek azok a kisebb költségvetésű, de kiváló programok, amelyek elkészülte pár évvel ezelőtt még csak vágyálomnak számított. És igen, ebben nagy szerepe van a vesszőparipámnak számító közösségi finanszírozásnak, illetve az indie csapatoknak. Hosszú esztendők múltak el, és esélyünk sem volt oldschool szerepjátékokkal játszani, körökre osztott stratégiából is szökőévente bukkant fel egy-egy jól sikerült darab. Most viszont elővehetjük a Shadowrun Returnst, a Might and Magic X-et, és a Blackguards-ot, és még mennyi projekt van a láthatáron! A fent megkezdett sort gazdagítja az Age of Wonders 3 is, ami egy nem akármilyen széria legújabb része. Bár ha körökre osztott fantasy stratégiákról van szó, a legtöbb embernek elsőre a Heroes sorozat jut eszébe, azért valószínűleg sokunknak eszébe jut a Disciples és az Age of Wonders is, ami anno a PC World toplistáján elnyerte „A legjobb játék amivel a kutya sem játszott” címet. És tényleg jó volt, sokan kedvelték, csak ez valahogy az eladásokon nem látszott meg.

A maga idejében lenyűgöző 2D-s látványvilággal és kiegyensúlyozott játékmenettel felvértezett széria kissé más megközelítéssel kezelte a fantasy világot, mint a nagy rivális Heroes. Utóbbi a klasszikus fantasy-re építkezett, elfekkel, törpökkel, démonokkal, sárkányokkal és hasonló lényekkel népesítve be világát, míg az Age of Wonders néhány egyedi népcsoporttal bővítette a jól bevált formulát, megfűszerezve egy kis steampunkos aromával. Ennek hála kezünkbe vehettük például a Gyíkemberek vagy épp az Azrac faj irányítását is, és gyárthattunk gőztankot, léghajót és különféle ágyúkat is. Hiába volt azonban mindez, ugyanis sok nagy sorozathoz hasonlóan a Triumph munkáját is több kilométer mélyre ásták el a kiadók az elmúlt években, nem is számítottunk rá, hogy hallunk még e névről. Azonban a „soha nem mondd, hogy soha” mondás ezúttal is igaznak bizonyult. Nem tudjuk miféle nekromanciát alkalmaztak az eredeti fejlesztők, de a lényeg, hogy itt van a kezünkben az általuk készített Age of Wonders 3, ami semmit sem veszített egyediségéből az elmúlt évtized alatt. (Csak zárójelben jegyeznénk meg, hogy az imént említett feltámasztás részben a Minecraftot fejlesztő Notch-nak köszönhető, aki nem kis összeggel támogatta a fejlesztést.)

Szerencsére a Triumph csapata nem folytatta néhány másik fejlesztő útját, és próbálta ok nélkül megújítani a franchise-t, hanem fogta az alapanyagot, és egy méltó, az előd egyediségét megtartó folytatást alkotott. Ez nem csak a játékmenet és a látványvilág esetében érhető tetten, hanem a történetet illetően is. A sztori ugyanis a korábbi részek eseményeit követően veszi fel a fonalat, és két hadjáraton keresztül meséli el, mi is történik éppen. Elsőként az elfek kampányát ajánlott kipróbálni, ahol megtanulhatjuk az Age of Wonders 3 alapjait is. Ahogy a főhős elf hölgy, Sundren elmeséli, a korábbi ellenségeskedést követően a sötét és az erdei elfek között ismét szent volt a béke, akik így egyesült erővel ismét felvirágoztathatták birodalmukat. Azonban egy árulást követően ismét veszély fenyegeti őket, ugyanis a Commonwealth néven bemutatott szövetség az emberek vezetésével igyekszik minden területet az irányítása alá vonni, magába olvasztva a behódoló népeket, és elpusztítva az ellenállókat. Az elfek természetesen nem kívánják feladni függetlenségüket, így megkezdődik a csata a Csodák Völgyében. Ezután kiderül, hogy a Commonwealth sem olyan gonosz, mint első ránézésre tűnik, ezt első kézből tapasztalhatjuk meg a játék második hadjáratából, ami az ő oldalukról meséli el a fent felvázolt konfliktust. Összességében a történetet kellően érdekes, legfeljebb az sajnálatos, hogy nem kapott minden egyes faj egy külön történetszálat.

2. oldal

A fajokat ugyanis a következőképpen kezeli a játék a sztorimódban: az adott küldetéstől függően mindig lesz egy elsődleges frakció, de találkozhatunk más fajokkal is, így az ő hőseik, egységeik és városaik is az irányíthatásunk alá tartozhatnak a misszió erejéig. Apropó fajok, rossz hírrel kell szolgálnunk azok számára, akik azt szerették az Age of Wonders szériában, hogy rengeteg, helyenként több mint egy tucat faj közül választhattunk. A hagyományos elf-törp-ember triumvirátus mellett voltak goblinok, élőhalottak, fagyos frostlingek, gyíkemberek és még sok más frakció. Nos, a harmadik részre a fejlesztők egy huszáros vágással megfelezték ezt a számot, így összesen „csak” hat nép kapott helyet az AoW3-ban. Nem rossz szám ez, de hogy miért pont a kevésbé egyedi, hagyományos darabokat hagyták bent, azt nem egészen értjük. Választhatunk az emberek, elfek, törpök, goblinok, orkok és a draconiai faj között. Ezek közül talán csak az utóbbi érdemel magyarázatot, pikkelyes barátaink ugyanis a sárkányok leszármazottai, egyedül ők számítanak unikumnak a felhozatalból. Annak viszont örültünk, hogy nem csak egyedi egységekkel, hanem egyedi bónuszokkal is rendelkeznek az egyes fajok, mindegyik más-más védelmekkel, harci módosítókkal és tulajdonságokkal ruházza fel katonáit, illetve városait, így kézzel fogható a különbség köztük.

Az előbbi dolgok nem rosszak, ám nekünk mégis inkább az egyes hőstípusok nyerték el leginkább a tetszésünket. Ezekből hat található a játékban, melyek a következők: warlord, sorcerer, rogue, arch druid, illetve az igazi különlegességnek számító theocrat és dreadnought. Az első négy bizonyára már csak a neve alapján ismerős lehet a rutinos játékosoknak, utóbbiak viszont érdemelnek egy kis magyarázatot. A theocrat nem egy kemény harcos, inkább egyfajta vallási vezető, akik egy eszme mögé sorakoztatják fel a népeket. Lebecsülni nem érdemes, hiszen gyógyítással, illetve különféle védelmek és támogató varázslatok révén méltó ellenfele lehet bármelyik harcosnak. A dreadnought is meglehetősen érdekes hős, ő a harcos és a feltaláló furcsa keveréke. Nem fél a mágiától, ugyanis a tudomány eszközeit vonultatja fel ellenük. Fejlesztései között gránátok és kém drónok is akadnak, a birodalmát pedig akár terraformálással is alakíthatja. Az egymástól alaposan eltérő karakterosztályok nagyban hozzájárulnak az újrajátszhatósági faktorhoz, hiszen mindegyiket érdemes kipróbálni. A sztorimódban egyébként készre kapjuk ezeket a hősöket, de a multiban, illetve az egyjátékos önálló küldetésekben már-már szerepjátékos részletességgel szabhatjuk testre nemüket, fajukat, arcformájukat, öltözéküket és specializációikat.

Maga a játékmenet is nagyban hasonlít az elődökre, tehát központi szerepet tölt be a városaink fejlesztése, a különféle bányák elfoglalása és természetesen a hadsereg toborzása. Ami újdonság, hogy ezúttal minden településünknek van egy befolyási zónája (domain), és csak azokból a nyersanyag lelőhelyekből kapunk bevételt, amelyek e zónán belül vannak. Ezért fontos szerepe van a lakosság növelésének, hiszen azzal együtt növekedik a terület is, amit uralhatunk. Az uralkodás gondjait csak tetézi, hogy nem csak felszínen, hanem a földalatti járatokban is terjeszkedünk, így egyszerre két szinten kell helytállnunk. Az alsó szint nagyon szépen fest, mindig izgalommal töltött el, amikor találtam egy lejáratot a földalatti világba, hiszen sohasem tudhatjuk, hogy mi vár ott bennünket.

3. oldal

A települések fejlesztésében és az épületek felhúzásában természetesen nem merül ki a teendőnk, kézben kell tartani hadseregeinket is. Itt kap szerepet az igazi taktikázás, fontos okosan összeállítani a csapatunkat, hiszen nem lehet akármennyi lényt összeverbuválni. Nem áll rendelkezésünkre több ezer fős had, mint a Heroes játékokban szokott, az AoW 3-ban a hősökkel együtt összesen hat egység lehet egy seregben, melyek mindegyike fejlődhet a harcok során. Nagyon tetszett a morál, ami befolyásolja, hogy miként teljesítenek katonánk, lényeink a harcban. Ha az egységnek kedvező klímájú terepen harcolunk (a sárkányfattyak például a melegebb éghajlatot kedvelik), ha boldogság van a birodalmunkban, vagy épp egy utált ellenféllel harcolunk, akkor növekedik a katonáink morálja, így nagyobb eséllyel ejtenek kritikus sebzést. Ellenkező esetben természetesen bénáznak egy sort. Van egy másik fontos érték is a hősök esetében, ez pedig a morális beállítottság, ami a diplomácia esetében jön kapóra. Ez azt jelzi, hogy mennyire vagyunk jók, gonoszak, vagy semlegesek és befolyásolja, hogy mennyire vágódtunk be a többi népnél. Igaz, ami igaz, nem túl összetett az Age of Wonders 3 diplomáciai rendszere, csak alapvető funkciók szerepelnek a játékban. Köthetünk kereskedelmi egyezséget, csereberélhetünk egymás között, háborúzhatunk, megengedhetjük, hogy átkeljenek a területünkön, ebből a szempontból eléggé hasonló a játék a Civilization 5-höz.

De minek akarnánk mi jópofizni, amikor harcolhatunk is, elvégre ez a játék egyik központi eleme. Ezen a téren sem okozott csalódást a Triumph alkotása, a csaták odafigyelést és taktikázást igényelnek. Már az elf hadjárat második küldetésénél megizzasztott bennünket az AI, ami jól használta varázslatait és egységeit. Sosem felejtem el, amikor nagy magabiztosan két sereggel támadtam meg egy ellenfelet, aki rögtön egy pánik varázslattal nyitott, amellyel világgá kergette csapataim felét, a másik részét pedig 2 erős szörnnyel kaszabolta le. Sose bízzátok el magatokat, mert hasonló sorsra juthattok! A csatatéren fontos szerepe van a katonáink pozíciójának, az oldalba támadásnak, távolsági fegyvereknél a lőtávolságnak, így minden lépést meg kell fontolni. Érdekes volt az az újítás is, hogy bizonyos csataterek valamilyen pozitív vagy negatív hatással vannak a résztvevőkre. Csak két gyors példa erre: amikor egy sírhelynél harcolunk, minden egységünkre egy átok kerül, ami csökkenti harci erejüket, míg egy varázsforrás közelében folyamatosan gyógyulnak a vízpermet alatt lévő lények. Ezek a különlegességek akár még az összecsapások végkimenetelét is befolyásolhatják, így érdemes odafigyelni rájuk.

Az eddig elmondottakat természetesen nem csak a történettel rendelkező hadjáratokban tapasztalhatjuk meg, hanem más játékmódokban is, még ha nincs is túl sok ezekből. A szóló szekcióban indíthatunk előre gyártott küldetéseket, amelyek egy adott pályán, adott fajokkal játszódnak, illetve generálhatunk egy teljesen új pályát is, amelyen mindent mi állítunk be. Akármelyiket is választjuk, itt van lehetőség a Hot Seat mód beállítására is, ami érdekes módon nem a multiplayer rész alatt kapott helyet. Ami pedig az internetes többjátékos módot illeti, nos, állítólag itt is ugyanazok a lehetőségeink vannak, mint a single részben (szcenarió, random térkép). Sajnos kénytelenek voltunk mások véleményére hagyatkoznunk e téren, ugyanis nekünk számos ima elmondása után sem sikerült életet lehelnünk a hálózati kódba. Egyszer sem tudtunk az internetre felcsatlakozni, ami másoknál is előfordult, szemlátomást komoly javításra szorul az Age of Wonders 3 e része.

4. oldal

Nem szorul viszont javításra az audio-vizuális csomag, amit a fejlesztők elénk tártak. Elsőként talán a zenéket dicsérnénk, melyek helyenként andalító dallamokkal, helyenként pedig harcra buzdító, pattogós szólamokkal kényeztetik füleinket. A szinkron egy fokkal visszafogottabb, de komoly probléma egyik szereplővel sincs. A grafika a mai kornak megfelelően természetesesen 3D-s, viszont a világtérképen nem tudjuk elforgatni a kamerát, azt csak a csatatéren tehetjük meg. A színes-szagos látványvilág rögtön elnyerte a tetszésünket, bár ez lehetne talán egy fokkal eredetibb, kicsit túl hagyományosnak éreztük a stílust, amit az Age of Wonders 3 használ. Standard fantasy grafika, semmi több, hol van ez például a Disciples 2 egyedi, gótikus atmoszférájától?

A teszt végére érve röviden a következőképpen foglalnám össze a játékot: „Így kell méltó folytatást készíteni egy legendás sorozathoz!” Nem kell újraindítani, megreformálni a sztorit és a játékmenetet, hanem a Triumph fejlesztőihez hasonlóan meg kell tartani a központi elemeket, és javítani a problémás részeket. Ennek köszönhetően az Age of Wonders 3 az elmúlt évek egyik legjobb körökre osztott stratégiai játéka lett, mely ráadásul a multis bakit leszámítva egy egészen polírozott alkotás lett, bugoknak, nem működő funkcióknak nyoma sincs. Van még hova fejlődni, hiányoznak például a korábbi részekben bemutatott fajok, de adott egy stabil alap, amire lehet építkezni. Reméljük hamar kapunk egy korrekt kiegészítőt a játékhoz, ami pótolja a hiányzó részeket.

Platformok: PC