1. oldal
Charles Babbage alig tudott uralkodni magán. Az 1791. december 14-án született, megfigyeléseit már-már kényszeresen és akkurátusan összegyűjtő, precíz matematikus valósággal tajtékzott, mivel frusztrálta, hogy ideje nem elhanyagolható részében pontatlan számításokat kell korrigálnia. Ez ugyanis egyrészt számára maga volt a pokol, másrészt az elvileg a komplexebb műveleteket segíteni hivatott táblázatok megbízhatatlansága miatt ha valaki nem szánt irreálisan sok időt arra, hogy ellenőrizze a kijött értékeket, akkor közel biztos lehetett benne, hogy a végeredmény nem fog stimmelni, ami extrém esetben tragédiához is vezethet. Az angol közvélemény kollektív emlékezetébe kitörölhetetlenül belevésődött a Scilly-szigeteknél bekövetkezett 1707-es tragédia, ahol nem kevesebb, mint 1505 tengerész vesztette életét, mert az őket szállító hajókon szolgáló navigátorok pontatlan eszközeikkel, és hibákkal teli jegyzeteikkel nem tudták megállapítani, hogy melyik hosszúsági fokon is vannak. Ám annak ellenére, hogy az összkép sokat javult a katasztrófa utáni találmányoknak, főleg a kronométernek köszönhetően, azok biztos alkalmazásához is megbízható adatok kellettek, tehát a vész nem múlt el teljesen.
A brit Analitikai Társaság alapítói közé tartozó tudósnak mind gyakrabban és gyakrabban eszébe jutott, hogy a franciák, felismervén a probléma súlyosságát, azzal igyekeztek javítani a helyzeten, hogy a műveleteket kisebb részfeladatokra bontották fel, amiket aztán kevésbé képzett, de feladatukat maradéktalanul ellátó szakemberek tucatjai végeztek el. Azonban ez az ésszerűsítés sem érintette a legnagyobb gondot, az emberi mulasztást, elvégre az egész napjukat íróasztaluk mögött töltő, nem túl jól megfizetett alkalmazottak fantáziája óhatatlanul is el-elkalandozott monoton munkájuk során. Elég volt egy-két méla pillanat, és már meg is történt a nehezen észrevehető baj.
A problémán egyre többet rágódó Babbage mindinkább azon a véleményen volt, hogy a gőztechnológia segítségével egy olyan gép készíthető, ami, hacsak kezelője el nem ront valamit, hiba nélkül számol, levéve ezzel a terhet a matematikusok válláról. Ám annak ellenére, hogy ez a gondolat már 1812-ben megfogalmazódott benne, csak tíz évvel később tett lépéseket a megvalósítás érdekében. Első körben biztosítania kellett a masina elkészítéséhez szükséges anyagi fedezetet, ezért hosszas tűnődés után az 1820-ban alapított Királyi Csillagászati Társasághoz fordult és 1822-ben megjelent „A nagyon nagy matematikai táblázatok gép általi kiszámításáról” címmel kiadott cikkében érvelt ötlete gyakorlati kivitelezése mellett. A társaság tagjai számba vették a lehetőségeket, és a tudós nagy szerencséjére arra jutottak, hogy bár a vállalkozás kockázatos, de siker esetén hatalmas javulás következhet be az élet számos területén, így végül támogatásukról biztosították a kiötlője által differenciálgépnek nevezett szerkezetet. Ez bőségesen elégséges hátszélnek bizonyult ahhoz, hogy az államkincstár illetékesei ne sokat kérdezősködjenek, hanem akadékoskodás nélkül fizessenek a feltalálónak.
2. oldal
Babbage, miután megérkezett az ezerhétszáz fontra, azaz mai árakon számolva hozzávetőlegesen ötvenmillió forintra rúgó tisztes kezdőtőke, egyből neki is kezdett a prototípus megépítésének. A tervek szerint tizenöt tonnát nyomó, 2,4 méter magas és nem kevesebb, mint huszonötezer alkatrészből álló gép tízes számrendszert használt volna, és a tudós elképzelése szerint a könnyű sokszorosítás érdekében egy fémlapra préselt klisé formájában ki is nyomtatta volna az eredményeket. Kezdetben minden szépen és jól alakul. Aligha tekinthetjük véletlennek, hogy a matematikus 1824-ben elsőnek kapta meg a Csillagászati Társaság aranyérmét. Azonban ahogy hogy teltek-múltak az évek, úgy sokasodtak a problémák. A hangulatingadozásoktól szenvedő, időnként kifejezetten nyersen viselkedő Babbage kedélyének nem tett jót, hogy Anglia egyik legügyesebb mesteremberének tartott, saját erejéből felkapaszkodó Joseph Clement minden igyekezete ellenére sem tudott megfelelő minőségű munkát kiadni a kezéből.
A frusztrált matematikus, aki az idegösszeomlás határán táncolt, nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy beszállítója átveri, és az ő kontóján akarja minél jobban felszerelni a műhelyét. A kor szokásainak szellemében ugyanis a mester maga készítette a precíziós munkákhoz használatos szerszámait, aminek a költségeit a megrendelőnek kellett állnia, mégpedig úgy, hogy az eszközök ezt követően a neki dolgozó mérnök tulajdonát képezték. Babbage eleinte csak utalgatott arra, hogy nem szereti, ha két lábon járó pénzeszsáknak nézik, idővel viszont egyre direktebb módon fogalmazott, mígnem 1831-ben elváltak útjaik.
A bajokat tovább tetézte, hogy 1827-ben egyik katasztrófa a másikat követte az életében. Az őt mindenben támogató, fiára hallatlanul büszke apja, Benjamin halála már önmagában komoly csapás volt a számára, de igazolva, hogy a baj nem jár egyedül, imádott felesége mellett két gyermekét, Charles-t és Alexandert is el kellett temetnie. Babbage, akinek személyes tragédiái, a differenciálgép problémái, és a számára folyamatosan vereséggel végződő egyetemi pozícióharcok mellett azzal is meg kellett küzdenie, hogy rengetegen rajta köszörülték a nyelvüket, valamint egyenesen divat lett azzal vádolni, hogy ellopta, vagy hagymázas képzelgésekre költötte a koronától kapott csinos summát, összeomlott. Mivel az apja mesés vagyont, százezer fontot hagyott rá, egy időre utazgatással próbálta lecsillapítani háborgó lelkét. Hogy pontosan mi is történt ezen időszak alatt, azt nem tudjuk, de a férfit ha nem is szerető, de tisztelő tudományos körök tagjai esélyesen megérezték, hogy kissé elvetették a sulykot, így a döbbent Babbage a távollétében tudta meg, hogy érdemei elismerése végett kinevezték a Cambridge-i Egyetem matematikaprofesszorának.
Az adott kor legjelesebb elméi, köztük Isaac Newton által is betöltött poszt mind a mai napig az egyik, ha nem a legmagasabb státusszal bíró pozíció a brit felsőoktatásban, ezért a megszerzésével három ízben is próbálkozó Babbage biztos lehetett benne, hogy hazatérte után alábbhagy az ellene indított kampány. Sajátos stílusát remekül jelzi, hogy ugyan tizenegy évig élvezhette a posztjával járó társadalmi helyzetet, és hogy senki sem vonta kérdőre a működésképtelen szerkezetre elköltött, idővel tizenhétezer fontra duzzadó támogatás miatt, soha egyetlen előadást sem tartott, pedig ha kicsivel jobb taktikai érzékkel bír, nagyban növelhette volna a differenciálgép támogatóinak számát. Ő azonban ehelyett egy, természete miatt eleve kudarcra ítélt kirándulást tett a politika mezejére.
Szerencséjére azonban, a kihagyott lehetőség ellenére akadt valaki, akire számíthatott.
3. oldal
A napvilágot 1815. december 10-én, Augusta Ada Byron néven meglátó Ada Lovelace sosem hagyta, hogy a csüggedés erőt vegyen rajta, holott annak ellenére, hogy a legfelsőbb körök tagja volt, bőven lett volna oka keserűségre. Apja, a jeles költő szentül meg volt arról győződve, hogy kedvese, Anne Isabella Milbanke fiúnak ad majd életet, és amikor kiderült, hogy a várakozásaival ellentétben leánnyal ajándékozta meg a természet, hatalmasat csalódott. Szüleinek házassága a születése után drámaian megromlott és hamarosan el is váltak útjaik.
A lord ezután sosem próbálta felvenni a kapcsolatot a lányával, így az ifjú nemeskisasszony a korabeli szokásokkal ellentétben az anyja gondnoksága alá került a válóper után. A nő ennek ellenére vajmi keveset törődött vele, lényegében a nagyanyja, illetve a család baráti köre nevelte fel. Hogy helyzete még súlyosabb legyen, gyermekkorában egyik betegségből a másikba esett, sőt, egy ízben még le is bénult az életét megkeserítő kanyaró miatt. Más alighanem apátiába süllyedt volna, ám a megannyi nyavalyától szenvedő lány úgy döntött, hogy ha legyengült egészsége miatt többnyire arra kényszerül, hogy ágyban feküdjön, akkor a kiesett időt hasznosan fogja tölteni. Hamar szerteágazó tudásra tett szert, és amikor szervezete legyűrte az összes kórt, szokatlan olvasottságával messze kitűnt a vele egykorúak közül.
Ebben nagy szerepe volt tanítójának, a Királyi Csillagászati Társaság elsői női tagjává választott Mary Somerville-nek, aki mindvégig ügyelt arra, hogy diákja rendszeresen találkozzon Anglia művészi és tudományos életének krémjével, és ezért 1833-ban bemutatta védencét Babbage-nek. A közel huszonöt évvel idősebb matematikust lenyűgözte a lány intelligenciája és műveltsége. Tőle szokatlan udvariassággal és kedvességgel társalgott vele, majd megállapodtak, hogy amilyen gyakran csak tudnak találkoznak, a köztes időszakokban pedig leveleznek. Kettejük ismeretségét azonban soha egy pillanatig sem hatotta át a testi vágy, és pár, egy ilyen barátságnál elkerülhetetlen pletykát leszámítva nincs nyoma annak, hogy szerelmi viszonyba keveredtek volna. A pár évvel később William King-gel kötött házassága után előbb bárónővé, vagy Lovelace első grófnőjévé váló fiatalasszony Babbage-nek hála olyan kiválóságokat ismert meg, mint Charles Dickens, vagy Michael Faraday.
A nemesasszony, aki álmában sem remélte, hogy a szigetország szellemi elitjének oszlopos tagjai a barátjaik között fogják emlegetni, mérhetetlenül hálás volt a matematikusnak, és mindent megtett azért, hogy viszonozza annak jóindulatát. A pártfogója számára nyújtott állandó lelki istápoláson kívül a differenciálgép továbbfejlesztett, analitikus gépnek nevezett változatának munkálataiban is sokat segített Babbage-nek. A gép legnagyobb újításának azt szánták, hogy lyukkártyákra épül, és képes kezelni a feltételes elágazásokat is.
A megannyi nyelven beszélő lelkes grófnő kiváló szervezőként elérte, hogy barátja eszmét cserélhessen külhoni pályatársaival, és szabadideje jelentős részében szakszövegeket fordított. Az, hogy ezen kívül milyen mértékű volt a hozzájárulása a szerkezethez, a mai napig viták tárgyát képezi. Az egyértelmű, hogy számtalan, érdekes ötletet vetett fel, például szentül meg volt róla győződve, hogy az ilyen és ehhez hasonló masinákat nem kizárólag számoláshoz, hanem például új zeneművek megkomponálásához is használni lehet, valamint a mesterséges intelligencia kérdéskörét is feszegette. Azt viszont, hogy egyedül írta-e az első programokat, vagy, hogy egyáltalán része volt-e azok tető alá hozatalában, egyes hátrahagyott levelek és feljegyzések kétségessé teszik, így ezen a területen nincs általános konszenzus a történészek között.
A bizonyítékok, illetve az alapján, hogy maga a matematikus is a "szám varázslónőjének" nevezte barátját és munkatársát, közel biztos, hogy a használni kívánt programnyelv alapjait ő fektette le, sőt, aktívan használta is, és Babbage csak a kisebb-nagyobb pontatlanságokat javította, tehát joggal nevezhetjük őt az egyik, ha nem az első számítógép-programozónak. Ám sajnálatos módon, hiába volt minden erőfeszítés. Az analitikus gép is a korábbi változat sorsára jutott és sosem készült el. A kudarc azonban nem viselte meg Babbage és Lovelace, egészen a nő méhrák miatt 1853-ban bekövetkezett, tragikusan korai haláláig tartó kapcsolatát.
4. oldal
Legkedvesebb bizalmasa és barátja elvesztése után a számtalan szerette halálát végignéző Babbage mind különösebben és különösebben kezdett viselkedni, ráadásul munkakedve is alábbhagyott. Míg 1826 és 1851 között hat könyvet adott ki, a következő húsz esztendő során csupán egy kötetet publikált. A szaklapokban megjelent, illetve közéleti témákat feszegető cikkein is meglátszott, hogy korábban jól-rosszul kordában tartott, életidegen, mániás természete újult lendülettel vett erőt rajta. 1857-ben osztatlan megdöbbenést keltett, hogy az egykor a matematikai számítások módját forradalmasítani kívánó, érdemei elismeréseképpen lovaggá ütött lángelme egy semmiféle elméleti, vagy gyakorlati haszonnal sem bíró feljegyzésében azt összegezte, hogy milyen okok állnak egy épület üvegtábláinak betörése mögött.
Állapota lassan, de biztosan romlott, így az egykor a legnagyobb elmék között számon tartott ex-professzor az 1860-as években már nem kutatóként, hanem megkeseredett és vaskalapos erénycsőszként hívta fel magára a figyelmet. 1864-ben megjelent „Megfigyelések az utcai kellemetlenségekről” címmel kiadott cikkében 165, az idézőjelet maximálisan megérdemlő „zavaró tényezőt” szedett össze. A legtöbb gondja a kintornásokkal volt, akiket egyenesen azzal vádolt, hogy akkora károkat okoznak a szellem hozzá hasonlóan nagy embereinek, hogy komolyan visszavetik a fejlődést, ugyanis több ezer, sőt, tízezer munkaóra vész kárba harsogó, a koncentrálást lehetetlenné tevő zenéjük miatt. Mindezeken túl, a lehető legkomolyabban felvetette, hogy be kell tiltani a gyermekek legkedvesebb játékát, a karikát, mert úgy hitte, hogy a felelőtlen, sőt, gonosz ifjak azzal szórakoznak, hogy a vaskészséget a lovak patája alá hajtják, ami miatt az állat komoly sérüléseket szenved, és tulajdonosa vagy kiesik a nyeregből, vagy ha kocsival van, akaratán kívül közlekedési káoszt idéz elő.
A mind kevesebbekkel kapcsolatot tartó férfi végül 1871-ben, 79 éves korában követte nejét, gyermekeit és lelki társát. Nevét a Hold egy krátere mellett több intézet is viseli és az egyik legismertebb amerikai videojátékforgalmazó-hálózat, a GameStop 1984 és 1994 között Babbage's-ként, 1996 és 1999 között pedig Babbage’s Etc.-ként futott. Ráadásul, igazolandó, hogy nem habókos fantaszta volt, 1991-ben, a Londoni Tudományos Múzeum munkatársai a 19. században is elérhető technológiával megépítették a differenciálgép egy példányát, és 2000-ben a tökéletesen működő nyomtatót is elkészítették.
Természetesen Lovelace balsorsú grófnője is megkapta az őt megillető elismerést: a reáltudományok területén elhelyezkedett nők eredményeit ünneplő, róla elnevezett emléknapot minden október második csütörtökén ünneplik, míg Jean Ichbiah a tiszteletére keresztelte Ada-nak az általa írt programnyelvet.
Összességében azt, hogy kit nevezhetünk a komputer atyjának vagy anyjának, mind a mai napig komoly viták övezik és kevés esély van arra, hogy a disputa valaha is érdemi megegyezéssel záruljon. Abban viszont aligha talál bárki is kivetnivalót, ha a nehéz természetű matematikust a számítógépek nagyapjának, és Byron idő előtti véget érő leányát a nagyanyjának tekintjük, hiszen tetteikkel rászolgáltak erre.
A logó Geni képének felhasználásával készült.
