Bevezető és külső

Az Acer Swift készülékek könnyű fémházukkal, túlnyomórészben IPS-paneles kijelzőikkel és nem utolsó sorban jó árképzésükkel hívták fel magukra a figyelmet. Alig akad olyan termék a piacon aminél a megbízható hardver és az igényes kialakítás ne jelentene közép- vagy felsőkategóriás alkatrészeket, ezáltal magas árat. Itt jön képbe a Swift szériájának legalacsonyabb lépcsőfokán elhelyezkedő, egész egyszerűen csak “1”-es jelzéssel ellátott darabja, ami ugyan a belépőkategóriát célozza meg, de ez a szó(mostanra) nem jelent automatikusan gyenge anyaghasználatot, és korosodó hardvert. (Az Acer egyébként nemrég egyszerűsítette a notebook családjainak elnevezéseit, így a felsőbb kategóriáknak is csak annyi a nevük, hogy Swift 3, 5, stb., és ugyanez a helyzet a többi családnál is.)

Mit rejt a doboz?

A dobozban az általános tudnivalókon kívül még egy mindösszesen 45W-os, aprócska töltő rejlik. A töltő kábele zsíros érzetű, könnyen gubancolódó fajta.

Külsőségek

A védőhuzat eltávolítása után egy pillanatra meglepődtem, mintha egy Swift 3-ast tartanék a kezemben. Ahhoz nagyon hasonló fémház fogadott, és még súlyra is nagyon ugyanolyan a két kategória, a mérlegelésnél csak 1,3Kg-os volt a Swift 1.

Felnyitva is megmaradtak a pozitív benyomások, hiszen az ujjlenyomat olvasó itt is megtalálható, a billentyűzet kialakítása is megegyezik, a kijelző zsanérja pedig egybefüggő, így erős tartást biztosít a képernyőnek.

Összességében elmondható: a forma nagyon hasonló, mint a drágább, 3-as szériájú ultrabook esetében, és ez ebben az árkategóriában örömteli.

Csatlakozókban sem szűkölködik a gép, a bal oldalon a visszajelző ledek mellett egy USB 2.0-t és egy SD kártyaolvasót helyeztek el. Jobbra a töltő és egy HDMI foglal helyet két USB 3.0 társaságában, amiből az egyik kikapcsolt állapotban is tudja tölteni mobileszközeinket. Mellettük egy C típusú USB is fellelhető, de még csak első generációs, tehát 5Gbps-os, mint USB 3.0-s társai.

Egészében megvizsgálva a házat sehol sem recseg vagy hajlik meg, nem csavarodik. A kijelző a felnyitásánál nem hajlik meg mintha papírból volna, nincs bután hullámzó, alátámasztás nélküli billentyűzet, és nincsenek fényes lakk festések sem, az egész gép matt kívül-belül.

A minőségérzet nagyon jó, emiatt könnyen el tudom képzelni vállalati felhasználásra is a gépet.

Belül

Az Intel Pentium N4200-as processzora hivatott elvégezni a rá rótt feladatokat. Jelenleg ez a processzor a legerősebb, ami elérhető a Swift 1 családnál. A tavalyi év végefelé megjelent, Apollo Lake családba tartozó CPU négymagos, az Atom család leszármazottja. Az alap órajele elég karcsú, mindössze 1,1 GHz-es, de a Turbo technológia ezt egészen 2,5 GHz-ig repítheti, ha nem használjuk mind a négy magot, és hát az esetek többségében nem fogjuk. A 14nm-es csíkszélességgel gyártott chip mindössze 6W-os fogyasztással rendelkezik, ami biztató adat az akkumulátor üzemidejét illetően. Az integrált grafikus vezérlő ebben a kategóriában nem túl acélos, viszont a H.264-es mellett már a H.265-ös (HEVC) videókat is képes hardveres gyorsítás mellett lejátszani, így nem fog izzani a processzor filmnézés közben.

A memóriák - valószínűleg a költségek féken tartása végett - DDR3L-es darabok 1866 Mhz-s órajellel. Ettől függetlenül, ha teljesítménybeli problémáink lesznek, az nem valószínű, hogy a memóriára vezethető majd vissza, DDR4-ből se támogatna sokkal magasabb órajelűt a chip (2400-asat).

A nem bővíthető, egy darab 4 GB-os modulnál több felesleges is volna a megcélzott területre, és jelen állás szerint ez is a maximum, 8 GB-os példányt még nem láttunk.

Az adattárolásról már SSD gondoskodik nem HDD, de vigyázat! A legolcsóbb modelleknél csak a sokkal lassabb eMMC-t kapjuk, ráadásul kisebb tárolóhellyel. Inkább a tesztelt modellhez hasonló megoldású 128GB-s vagy 256GB-s SSD-s változatok közül válogassunk, hiszen ezen sok múlik (meg hát így talán el is lehet férni).

Az első indítást követően az Endless Linux telepítő képernyője bátorított a nyelv kiválasztására és ezen operációs rendszer kipróbálásra. Elég felkapott lett mostanában, több gyártó kínálatában láthatjuk már, mint előre telepített rendszer. Érdemes róla tudni, hogy alapvetően oktatási célokra szánták. Iskolások számára nyújt könnyen használható, egyszerű, gyors információszerzésre használható, ingyenes alternatívát, de természetesen otthoni célokra is alkalmas.

Nagyon könnyen rá lehet érezni a kezelésére, Androidos táblagépekhez hasonló felülettel rendelkezik, csak a legszükségesebb funkciókra fókuszálva. Az áruházból több száz csevegő, szórakoztató és tanulást segítő applikáció tölthető le egyetlen kattintással, különösebb hozzáértés nélkül.

Persze a nagyobb nevű disztribúciókat használóknak kevés lehet, de gyerekeknek iskolába, és a szokásos internetes, filmezős felhasználásra nagyon is rendben van.

Természetesen Windows 10-es változatban is megvásárolható a gép, vagy utólagosan rátelepíthető. Nálunk is felkerült rá a Microsoft rendszere, hogy lefuttathassunk pár mérést. Az SSD miatt maximum egy óra alatt minden fent van a gépen.

Nem mehetünk el szó nélkül a kijelző mellett. Full HD-s IPS kijelző, matt felülettel. Örömteli, hogy végre az elérhető árú gépek között is egyre több az IPS kijelzővel szerelt, jó lenne már nyugalmazni a TN panelt.

A kijelző 13.3”-os átmérővel rendelkezik, ami a mindennapos cipelésnél munkába vagy iskolába szerintem ideális méret. A kijelző kerete viszont olyan vaskosra sikeredett, hogy elsőre kicsit zavarba is ejtett hogy 14" vagy 13" méretű-e, hisz nem olyan nagy a kettő közötti különbség.

A billentyűzetet már ismerős volt a Swift 3-ból. Jó rajta gépelni, kellemes a tapintása, és még a háttérvilágítást sem spórolták ki belőle, ami megintcsak kellemes meglepetés ebben az árkategóriában.

A touchpad egybefüggő, és a gesztusvezérlést is támogatja. Kattintáskor a hangja abszolút baráti, nincs erős koppanás hangja sem. Nem kapott külön felületkezelést, tapintása és festése megegyezik a ház többi részével.

Tesztek és végszó

Tesztek

Elsőnek az akku tesztek jöttek, ahol nincs okunk fanyar képet vágni. A 3 cellás 3770 mAh Li-polimer akkumulátor állja a sarat.

Full HD filmmel 50% fényerőn 6 óra és 22 perc telet el míg teljes töltöttségtől eljutottunk 5%-ig. Internetezés közben 5 óra 19 perc volt mérhető. A teljes terhelés ennél a készüléknél talán kevésbé fontos, hisz nem alkalmas játékos vagy a renderelést igénylő munkákra, ahol csúcsra lenne járatva a belseje. Ennek ellenére így 3 óra 9 perc telik el a teljes lemerülésig, ami szép eredmény (szóval jónéhány HearthStone meccset kibír, csak hogy olyasmit hozzunk fel, ami el is fut rajta).

[italic]Az akkumulátort mindig 5%-ig merítettük

*Teljes terhelés (wifi off, 100%-os fényerő, CPU-Z + GPU-Z stressz teszt)

*Internet (5 böngészőablak 2 percenként frissülve (Chrome), YouTube 1080p 5 percenként, 50%-os fényerővel)

*Film (50%-os fényerő, 1080p-s mkv lejátszás, wifi/BT kikapcsolva)

[/italic]

Ezek az eredmények egészen jók. Egy teljes napos iskolában vagy munkahelyen való használatot is könnyedén ki fog húzni anélkül, hogy a töltő után kéne nyúlnunk. Nyilván ez a CPU kis energiaigénye és a hiányzó dedikált videokártya eredménye, de akkor is szép számok ezek.

Ami viszont nem tetszik, hogy ha lemerültünk, több mint 2 órát kell várnunk mire ismét a teljesen feltöltve szintre érünk, és mindeközben erősen melegszik a hálózati töltő is. Ez sok idő, de némi előrelátással együtt lehet vele élni.

Nyugalmi állapotban, szobában 35 fok környékén lesz a CPU hőmérséklete míg terhelve maximum 73 fokot mértem. A kasztni melegedése elsőnek a Swift felirat alatt kezdődik, amit az alumínium borítás lassacskán átvesz majd, így kontrollálva a hőmérsékletet. Körülbelül másfél órányi teljes terhelés elteltével már több helyen érezhetően langyosabbá válik a billentyűzet körül, de nem lesz sehol sem tűzforró. Hangja pedig egyáltalán nincs a gépnek, merthogy passzív hűtéssel látták el. Ilyen szép hőeloszlás mellett ez piros pont.

Meglepő talán, de az Intel Pentium N4200 nem muzsikál rosszul, ha valóban a mindennapos használatot vesszük alapul. A néhány napos teszt alatt, semmi gondom nem volt. Levelezés, böngészés vagy akár egy kis fotószerkesztés sem fogja nagyon megakasztani. Viszont ettől többet ne is akarjunk, abba már beletörik a bicskája.

A rendszer pörgős használatához azért nagyban hozzájárul a Kingston SSD is. Ami nem szerepelt éppen rosszul a tesztméréseken sem.

A Videokártya tesztet csupán az összehasonlítás miatt végeztem el. Az Intel GMA HD505 a processzorhoz ajánlható felhasználási területen bevethető, és az egyszerűbb játékoknál még képes is helyt állni, de nem ezen leszünk Overwatch királyok.

A gép hangzása nem kiemelkedő, egyszerű, átlagos stereo élményt kapunk, filmezéshez használjunk inkább fülest, ha erőteljesebb hangzásra vágyunk.

Verdikt

Összességében egy jól összerakott, könnyedén hordozható masina lett az Acer Swift 1, ami főként az iskolapadokban ülőket célozza meg és az alap üzleti igényekkel rendelkezőeket. Hisz a kasztni jól bírja a strapát, és nem akadály a jegyzetek/levelek kényelmes gépelése még sötétedés után sem. Az IPS kijelző adta látványvilág pedig a szabadidőnkben, kedvenc sorozatunkat nézve teszi teljessé a képet.

Kevés konkurenciája van a Swift 1-nek. Az Asus E403-s jöhet szóba, de gyengébb minőségű a kijelzője és eMMC technológiájú a tárhelye. Cserébe bő húszezer forinttal olcsóbban juthatunk hozzá. Hasonló árkategóriában a táblává fordítható SP203 jöhet még szóba, nagyon hasonló belsővel rendelkezik, de SSD helyett merevlemezt használ alapból. Házon belül az Acer V3-at lehet ellenfélnek tekinteni műanyag házzal, Intel Core i3 processzorral. Igazi vetélytárs tehát nincs.

Az Endless OS bevezetése jó döntés volt az Acer részéről, a korábbi Linpus Linuxot váltották ezzel a jóval barátságosabb és használhatóbb rendszerrel.

És bár már túl vagyunk az iskolakezdésen de tökéletes "Back to School" gép lett az Acer Swift 1, amit tudunk ajánlani bárkinek, akinek nincs szüksége erőműre, de egy minőségi gépet szeretne magával cipelni.