Végre egy értelmes 4K-s monitor
A felbontás-háború nem tegnap kezdődött, a panelgyártók már évek óta versenyeznek, hogy kinek nagyobb a PPI-je. Jelenleg ott tartunk, hogy olyan telefonokkal rohangálhatunk, amiknek nagyobb a felbontása, mint az átlag otthoni monitornak, és a notebookok között is akad már szép számmal 4K-s, még a kompaktabb megoldások között is. 4K és UltraHD: manapság ezek lettek a varázsszavak, és a TV gyártók is ezekkel próbálnak előre menekülni. Szó se róla, aki látott már közelről 4K-s TV-t, annak azért biztos átfutott az agyán, hogy na igen, ez már valami. Kivéve persze ha valamelyik kis felbontású helyi adó ment rajta. A monitorok sem kerülhették el a sorsukat, de ha belegondolunk, ez így is van rendjén. Viszonylag közel ülünk hozzájuk, így megfelelő méret mellett már bőven lehet értelme a 4K-s felbontásnak, csak hát volt néhány nem éppen apró probléma, amit meg kellett oldani. Kezdjük azzal, hogy nem volt csatlakozó, ami 60Hz-en kezelni tudott volna egy ilyen képernyőt a szabványban foglaltak szerint. Végül kis csalással a DisplayPort lett a kezdeti 4K-s monitorok megváltója, mert ezzel egy kábelen meg lehetett oldani a kérdést, csak a monitornak azt kellett füllentenie magáról, hogy ő igazából két kijelző. Mostanra a driverek már automatikusan kezelik ezt a felállást, így felhasználóként semmi dolgunk nincs, ráadásul már megérkezett a HDMI 2.0 is, ami trükközés nélkül is képes megfelelő képfrissítési ráta mellett a 4K-s jel továbbítására.
Még 2013-ban futott be hozzánk az első 3840*2160 pixeles monitor az ASUS tálalásában. A felhasznált 32 colos méretű, Sharp által gyártott IGZO panel kétségkívül gyönyörű volt, a tesztvideókon is csak ámultunk, de azért a PQ321-nek egyrészt voltak hiányosságai, másrészt… alulról nyaldosta az ára az 1 millió forintot, ami lássuk be, elég hamar levette a kívánságlistánkról. Az első fecske után viszont beindult az ipar, felpörögtek a gyártósorok, és ahogy fejlődött a technológia, úgy lettek egyre olcsóbbak a magas felbontású panelek. Elsőként a Samsung jelentette be, hogy mindjárt eljő az elérhető árú 4K-s monitorok kora, és el is jött, csak nem úgy, ahogy mi gondoltuk. A 28 colos változatok árai bementek 200 ezer forint alá, már-már bonthattuk volna a pezsgőt, hogy lassan annyiért lesz UHD monitorunk, amennyiért nemrég még 1440p-set vettünk, csak volt egy aprócska zavaró tényező a képletben: az összes ilyen monitor TN panellel volt szerelve. Pedig már majdnem ott tartottunk, hogy az extrém gyors monitorok kivételével már kár volt a TN felé kacsintgatni, hiszen a prémium panelek ára nagyon leesett az utóbbi pár évben, erre bumm, megyünk vissza a kiindulópontra.
Szerencsére viszont ez az egész csak átmeneti állapot volt, ami nem is tartott sokáig. Megjött egy monitor, mely elhozza azt, amire valószínűleg már sok 4K-s kijelzőre vágyó vásárló várt: magas felbontás, megfelelő méret, prémium panel és éppencsak, de 200k alatti ajánlott végfelhasználói ár. Bemutatjuk az Acer S277HK-t.
Fizikai jellemzők, OSD
Az S277HK egy elég vékony dobozban érkezett, aminek füle is van, szállítani tehát a 27 colos mérete ellenére nagyon egyszerű. Maga a monitor sem egy súlyos egyéniség, a mindössze 5kg.
Szemből ami elsőre feltűnhet, az a „keret nélküli” dizájn. Van persze keret, de kikapcsolt állapotban szinte egybeolvad a képernyővel, nem igazán lehet észrevenni, bekapcsolva pedig láthatóvá válik, hogy milyen vékony is valójában. Mindössze az alsó káva kapott rendes vastagságot, mert valahol el kellett férjen az Acer logó és a kezelőszervek. Az aszimmetrikus talp nagyon megkapó látvány élőben, és szerintünk az ezüst-szürke színhasználat is jó választás volt, de ez már ízlés kérdése ugye.
Hátul csillogó fehér felület fogad minket, amit idővel valószínűleg öröm lesz takarítani, de szerencsére ezt az oldalát általában a fal nézi a képernyőnek. Az állványzat nyaka végtelenül egyszerű, csak a legalapvetőbb beállításokat engedi, tehát némileg döntögethetjük a monitort (-5-től 15 fokig kb.) és ennyi. Az összeszerelés nagyon egyszerű, gyárilag csak a talp nincs a nyakon, ezt egyetlen, kézzel is betekerhető csavar rögzíti.
A videó csatlakozók között ezúttal csak digitálisak vannak. Egy DisplayPort, egy mini-DisplayPort, egy Dual Link DVI-I és egy HDMI 2.0 várja, hogy használatba vegyük. Utóbbi lenne a legérdekesebb, de pont ahhoz nem mellékel kábelt a gyártó, valószínűleg azért, mert még csak nagyon kevés videókártyán van hozzá való kivezetés. A port természetesen visszafelé kompatibilis a régebbi verziókkal, így bármit ráköthetünk, csak akkor nem tudjuk majd a 4K-s felbontást 60Hz-en használni. Van még hátul egy füles kimenet (mert hol máshol legyen, ugye… 10-ből 9 gyártó ide pakolja érthetetlen módon), egy line-in bemenet a DVI miatt, a külső tápkábel csatlakozója és egy kensington port, ha a tolvajok dolgát akarnánk megnehezíteni.
Fizikailag az egyetlen igazán kifogásolható pontja a monitornak a kezelőszerveknél van. A menügombok jobb oldalt, alul vannak, borzasztó kényelmetlen használni őket, és szoftveres megoldás sincs, amivel kiválthatnánk a nyomkodásukat. Szerencsére ritkán kell hozzájuk nyúlni. Amint megnyomunk valamit, felbukkannak az OSD-n a lehetőségeink, de ezek nem mindig vannak pont a gombok felett, így a navigáció az első pár percben elég nehézkes. A káva síkjából igazán csak a bekapcsoló gomb átlátszó műanyag része türemkedik ki, ami kéken világít bekapcsolt, és sárgán készenléti állapotban. Utóbbi nem zavaró, előbbi talán egy leheletnyivel erősebb egy sötét szobában, mint kéne, és kikapcsolni sem lehet, de igazából nem vonja el a figyelmet a képernyőn történekről, és ez a lényeg.
Ha túléljük a gombok okozta első sokkot, a menüben szinte mindent testre szabhatunk. Az eColor menedzsmenten belül néhány előre beállított színsémát találhatunk, a Blue Light opció pedig a kékfény csökkentésért felel. A Super Sharpness még egy érdekes menüpont, ezt bekapcsolva olyanná válik a kép, mintha egy képkezelő programban ráküldtünk volna egy élesítést. Van amin jól tud mutatni, a növényes hátterünk mosottabb részei szebbek lettek tőle, de például a fehér háttéren zöld felirat elég nehezen olvasható lesz tőle. Felhasználásfüggő tehát, hogy szükség van-e rá, mindenesetre érdekes lehetőség, kár, hogy nem lehet állítani az erősségét. A kalibráláshoz lehetőségek igazi tárháza áll rendelkezésünkre, úgyhogy egy megfelelő kalibrátor mellett biztos, hogy ki tudjuk hozni a maximumot a monitorból. A következő oldalon kiderül, hogy ez nálunk mit jelentett.
Képminőség, képkezelés, hang
A képminőség sarkalatos pontja z S277HK-nak, hiszen az első fecskék egyike, akiknek bizonyítaniuk kell, de szerencsére nem vall szégyent, a kalibrált eredményeink elég impozánsak lettek.
A 0,6-os DeltaE érték ragyogó, és igazából a maximális 1,2-es eltérés sem rossz a konzumer szegmensben. Az sRGB színtér lefedése nem okoz problémát a monitornak, és felhősödést is elég minimálisan láttunk csak rajta, normál felhasználás mellett szép képe van. A fényerőeloszlása nem tökéletes, láttunk már jobbat is, mert több régió is mutat 10% feletti eltérést a középen mérhető fényerőtől, de igazából szabad szemmel egy színes képernyőn ez se látszik. Az viszont érdekes volt, hogy mérés közben a fényerő állandóan mászkált pár tizedes értéken belül, ilyennel az utóbbi néhány monitornál nem igazán találkoztunk.
A legkisebb fényerő amit kalibrált beállítások mellett mértünk 57 cd/m^2 volt, míg a legnagyobb 242. Utóbbi bőven elég ahhoz, hogy erősebb környezeti fény mellett is jól látható legyen a képernyő tartalma, míg előbbi a nagyon érzékeny szeműeknek egy kicsit sok lehet egy teljesen sötét szobában, de a legtöbb embernek még tökéletes lesz.
4K-s felbontás mellett már az sem mindegy, hogy milyen szépen skálázza a képet a monitor, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy mindent képesek vagyunk ekkora felbontáson futtatni, főleg játékoknál jelenthet problémát a 3840*2160 pixel, hiszen hatalmas teljesítményt kíván. Nos, ez az a pont ahol elég felemásan teljesít az Acer S277HK. A legfontosabb felbontás, a Full HD (1080p) mosottabb egy kicsit, mint az átlag, az OSD-ben található Super Sharpening viszont sokat segít rajta, érdemes azzal használni, vagy inkább a GPU-nk skálázását használni, mert nem túl szórakoztató állandóan a menüben mászkálni. A 2560*1440 már egy fokkal szebb, az élesítés nélkül is elég jól tud kinézni. Viszont a képarány-kezelés nem tökéletes. Az 5:4-es és 16:10-es felbontásokat nem kezeli jól a monitor, csak a 4:3 és a 16:9 fekszik neki igazán. 4:3-ban a kisebb felbontások is jók voltak, viszont minden más képarány esetében ha 1080 sornál kevesebbet állítottunk be (pl. 1600*900), akkor minden irányból kapott egy fekete keretet a megjelenített kép.
A „kép a képben” (PiP) mód jól működik, kiválaszthatjuk, hogy melyik sarokba kerüljön a másodlagos kijelző képe, de a „kép a kép mellett” már elég fapados lett. Egyrészt nem működik alatta rendesen a képaránykezelés (minden 16:9-esnek tűnik), másrészt emiatt rengeteg felület megy kárba, tulajdonképpen a képernyő fele fekete marad. Sőt, igazából van, hogy több is, mert néhány felbontásnál további fekete keretet kap a megjelenített kép.
A sebesség legalább teljesen rendben van, az Acer szerint 4ms-os a panel, és valóban akörül lehet. A túlvezérlés mértéke változtatható is az OSD-ben, így mindenki eldöntheti, hogy a sebességért mennyi túlvezérlésből fakadó hibát hajlandó bevállalni. A közepes beállítás szerintünk eléggé kiegyensúlyozott volt. A hangszóróktól viszont nem szabad sokat várni, minden beállításon enyhe dobozhangjuk van, amikor pedig kikapcsoltuk a gyárilag bekapcsolt DTS opciót, menten elsírtuk magunkat. Ki kéne táblázni, hogy „Ne nyúlj hozzá!”. Hangfalakat vagy egy fülest tehát mindenképp érdemes beszerezni az S277HK mellé, a beépített csipogók csak vészmegoldásnak jók.
Verdikt
A hibái ellenére hazudnánk, ha azt írnánk, hogy nem szerettük meg az S277HK-t azalatt a másfél hét alatt, amíg nálunk volt. A képarány kezelés és a skálázás minősége valószínűleg kevés leendő tulajdonost fog érinteni vagy zavarni, és az se valószínű, hogy van, aki ezen akart heavy metalt hallgatni. A gombok miatt azért egy kicsit morcosak voltunk, de a megjelenített kép minősége kárpótolt minket mindenért, és ez a lényege az Acer új monitorának. Elérhető áron kínál 4K-s felbontást már megfelelő képátló mellett és mindezt prémium panellel. Bár ez ízlés kérdése, nekünk a dizájn is bejött, az aszimmetrikus talp és a nagyon vékony káva jól mutat élőben.
Egy kicsit kitérve a windowsos élményekre is, néhány szoftver magas DPI kezelése még hagy némi kívánnivalót maga után, egy Steam vagy Battle.net kliensben például nem lehet betűméretet állítani, szóval nem árt hozzájuk egy nagyító, de a legtöbb program amit használtunk jól muzsikált 4K-s felbontáson is, tűéles képet adva, úgyhogy kezd értelme is lenni az óriási felbontásnak. Az Acer S277HK pedig az első monitor az „olcsóbb” vonulatból, amit szívesen ajánlunk, simán megéri a többletet a TN-es társaihoz képest.
Az S277HK-t az Acer hazai képviseletétől kaptuk kölcsön, amiért ezúton is köszönet!
Pro:
+ Gyönyörű kép
+ Vékony kávák
+ Négy digitális bemenet (ebből három kezeli a 4K-s felbontást)
Kontra:
- Gyenge képarány kezelés és közepes skálázás
- Kényelmetlen menüvezérlő gombok
- Nem túl impozáns hangszórók
