Az elmúlt 150 évben a csíkosság okára adott magyarázatok sorra dőlnek meg. Egyesek például azt javasolták, hogy a mintázat álcaként szolgál: megtöri a zebrák körvonalait, így a ragadozók nehezebben tudják nyomon követni az állatokat. Ez azonban kevéssé valószínű annak fényében, hogy Amanda Melin, a Calgary-i Egyetem kutatója nemrégiben megmutatta, az oroszlánok és a hiénák csak egészen közelről képesek látni a csíkokat.
Egy másik magyarázat szerint a mintázat hőszabályozó szerepet játszik: a fekete csíkok gyorsabban felhevülnek, mint a fehérek, ami miatt olyan légáramlatok ébrednek a zebra bőre felett, amelyek segítenek hűteni az állatot. Egy 2018-as magyar kutatás azonban ezt is kétségbe vonta: a vizsgálatok szerint a zebrabőrrel lefedett vizeshordók ugyanolyan gyorsan melegednek, mint a lóbőrrel fedett tartályok.
Egy harmadik magyarázat szerint a csíkok a vérszívó rovarokat tartják távol, és ez az, amit Tim Caro, a Kaliforniai Egyetem biológusának kutatása is megerősített. A szakértő és kollégái egy olyan angol lótelepen vizsgálódtak, ahol zebrákat is tartanak, és a két faj összevetése, illetve a lovak zebracsíkos takarókkal való letakarása révén a szakértőknek sikerült megmutatniuk, hogy ami a vérszívókat illeti, a csíkok bizonyosan előnyt jelentenek.
Ami azért is meggyőző magyarázatnak tűnik, mert zebrák különösen érzékenyek a rovarokra. Nagyon könnyen leterítik őket ugyanis a rovarcsípések által terjesztett halálos betegségek, és ennek elkerülésében az sem segít, hogy bundájuk sokkal vékonyabb, mint a legtöbb hasonló életmódot folytató fajé, így a rovarok könnyen megtalálják a bőr alatti ereket.
A csíkok azonban a jelek szerint segítenek ezt elkerülni. 2014-ben Caro és társai megmutatták, hogy a csíkos lófélék, három zebrafaj és a lábán csíkos afrikai vadszamár, böglyökkel kifejezetten fertőzött területek élnek, mégis jól boldogulnak. Az elmúlt évek során más kutatók továbbá azt is kimutatták, hogy a böglyök nehezebben szállnak le a csíkos felületekre. Azt azonban mostanáig senki sem vizsgálta, hogy mi történik, ha egy vérszívó megpróbál megtámadni egy zebrát.
Caro és társai viszont pontosan ezt tették: először filmfelvételeket készítettek az együtt élő lovakról és zebrákról, és azt látták, hogy a böglyöknek valóban gondjaik akadnak a csíkokkal. Rendben megtalálják és megközelítik a zebrákat, de leszállni valahogy nem sikerül nekik. Összességében nagyjából negyedannyi bögöly landolt a zebrákon, mint a lovakon. És ez a távoltartó hatás akkor is működött, ha a lovakra csíkos takarót terítettek: az állatok hirtelen ellenállóbbá váltak a böglyökkel szemben, kivéve ott, ahol nem fedte őket a takaró. Az egyszínű takaróknak ugyanakkor nem volt ilyen hatása.
A felvételek alapján úgy tűnik, hogy a csíkok komolyan megzavarják a rovarokat: nem egyenletesen lassítanak, ahogy megközelítik a bőrt, így vagy el sem találják az állatot, vagy egyszerűen nekimennek annak, és lepattannak róla. Hogy ennek mi lehet az oka, az egyelőre rejtély, de az egyik lehetséges magyarázat, hogy a csíkok az úgynevezett optikai áramlást kavarják meg, amely alapján a rovarok felmérik saját sebességüket és távolságukat a környező dolgokhoz képest. Mivel a zebracsíkok vastagsága és orientációja nem egységes, a böglyök egyszerűen elveszítik a fonalat és nem tudják, milyen messze van a célpont, mondja Paloma Gonzalez-Bellido, a Minnesotai Egyetem rovarlátást tanulmányozó szakértője.
Ha Gonzalez-Bellidonak igaza van, az egyben azt is jelentené, hogy a szabályosabb csíkozású takarók kisebb védelmet nyújtanak a lovak számára. Caro csapata következőnek ezt akarja megvizsgálni, különböző színű és vastagságú csíkokkal kísérletezve annak érdekében, hogy megnézzék, melyik elrendezés jelenti a legjobb védelmet.
