A NASA csütörtöki bejelentése szerint az emberiség (legalábbis egy ember által épített szerkezet) hivatalosan is elérte a csillagközi űrt, a Voyager−1 ugyanis tavaly augusztus végén elhagyta a Naprendszert. Az elmúlt évek során többször is felmerült már ennek lehetősége, biztosat azonban eddig senki nem tudott mondani, többek közt azért sem, mert nagyon keveset tudunk a Naprendszer határvidékéről, így pedig meglehetősen nehéz megállapítani, hogy meddig tart saját rendszerünk, és hol kezdődik a csillagközi tér.

A NASA jelentése szerint a legújabb adatok alapján a 36 éve útjára indított űrszonda nagyjából egy éve plazmában, avagy ionizált gázban halad, ami a csillagközi tér jellemző anyaga. Az űreszköz jelenleg egy olyan térrészen halad keresztül, ahol időnként még érezhetők ugyan a napszél hatásai, alapvetően azonban kívül van a Naprendszer „buborékán”.

Az új információk alapvetően egy 2012 márciusában lezajlott, különösen erős napkitörésnek (koronakidobódásnak) köszönhetők. A kitörés hatásai 2013 áprilisában érték utol a Voyager−1-et, rezgésbe hozva a szondát körülvevő plazmát, amelyet így az űreszköz műszerei képesek voltak a korábbiaknál pontosabban elemezni. A vizsgálatokból kiderült, hogy a plazma több mint negyvenszer sűrűbb annál, mint a mit a Voyager−1 a helioszféra legkülső rétegében tapasztalt, ez a sűrűség pedig a jelenlegi feltételezések szerint a csillagközi térre jellemző.

A méréseket végző műszeregyüttes lassan négy évtizede működik, ami önmagában is lenyűgöző teljesítmény: a szonda külső antennái detektálják a környező részecskék oszcillációit, amit egy berendezés hallható jelsorozattá alakít át, ezt pedig egy nyolcsávos magnó rögzíti. A felvett hang frekvenciája jelzi a plazma sűrűségét: minél magasabb a frekvencia, annál sűrűbb a plazma. (A csillagközi tér „hangját” itt lehet meghallgatni.)

Az adatok áttekintése és elemzése alapján a Voyager-program kutatói úgy számítják, hogy a szonda valamikor 2012. augusztus 25. környékén hagyhatta el a Naprendszert, így ezentúl ezt tekintik az esemény hivatalos dátumának. Az 1977. szeptember 5-én útjára indított szonda 1989-ig bejárta a Naprendszer külső bolygóinak vidékét, és azóta is egyre távolodik, jelenleg körülbelül 19 milliárd kilométerre jár.

A Nap fennhatóságának elhagyása után most újabb, talán minden eddiginél izgalmasabb kalandba kezd az emberiség által legtávolabbra eljuttatott űreszköz. A szonda várhatóan 2025-re fogy ki teljesen a reaktorát működtető plutóniumból, addig azonban remélhetőleg még számos érdekes adatot sugároz vissza a Földre. Útja természetesen ezt követően sem ér véget, bár ennek állomásairól kapcsolat hiányában már sajnos nem értesülhetünk. A legközelebbi útjába eső csillagot 38 ezer év múlva éri el az űrszonda.