A Voyager 1 pályafutása újra és újra ámulatba ejti az érdeklődőket. 47 év után azt hihetnénk, hogy már nem tud meglepetéseket okozni, de ismét kiderült, hogy ez nem így van. A szonda rendszereiben az elmúlt hetekben újabb hiba jelentkezett, ami a kommunikáció elvesztését okozta. Ez egyáltalán nem meglepő, az viszont igen, hogy a problémára sikerült magától, egy 1981 óta nem használt hardver segítségével megoldást találnia.

A Voyager 1 több mint 24 milliárd kilométerre van a Földtől, így több mint 22 és fél órába telik, amíg egy rádiójel eljut az űrszondához, illetve hazaérkezik tőle. Október 16-án a földi csapat arra utasította az űrszondát, hogy kapcsolja be az egyik fűtőberendezését. A csillagközi űrben, ahol a Voyager 1 jár, nagyon hideg van, és ahhoz, hogy belső rendszerei működjenek, melegen kell tartani azokat. Az űrszonda radioaktív energiával működik, és bár az energiaforrás kimerülőben van, a fűtéshez még mindig bőven elég.

Valami azonban elromlott. Október 18-án hiába várták a visszaigazoló választ, az űreszköz nem reagált. A Voyager 1 egy X-sávú rádióadóval kommunikál a mélyűri hálózattal, ebben a sávban azonban nem érkezett semmi. Az irányító csapat azonban jól ismeri az űreszközt, és gyanították, hogy a parancs beindíthatta a hibaelhárító rendszert, ami az X-sávú adó jelének módosításával alacsonyabb sebességű adatátvitelt eredményezhetett.

A szakértők keresni kezdték a jelet, és sikerült is megtalálniuk. A helyzet egy kicsit problémásnak tűnt, de nem tűnt nagynak a baj. Aztán október 19-én újabb aggasztó fejlemény történt, a jel ugyanis teljesen megszűnt. Szerencsére a Voyager 1 fedélzeti számítógépe magától megoldotta a problémát – egy igazán szokatlan húzással.

„A repülésirányítók arra gyanakodtak, hogy a Voyager 1 hibaelhárító rendszere még kétszer működésbe lépett, és kikapcsolva az X-sávú adót átváltott egy második, S-sávú adóra” – mondja Tony Greicius, a NASA munkatársa. „Bár az S-sáv kevesebb energiát használ, a Voyager 1 ezt a rendszert 1981 óta nem használta a Földdel való kommunikációban, ez ugyanis az X-sávnál jóval gyengébb jeleket produkál. A repülésirányítók egészen mostanáig nem is voltak biztosak abban, hogy az S-sávot ilyen távolságból észlelni lehet a Földön, de a mélyűri hálózattal sikerült megtalálni.”

A csapat megerősítette, hogy az S-sávú jeladó jól működik, még ennyi idő után és ilyen hihetetlen távolságból is. Jelenleg a szakértők azon dolgoznak, hogy az űrszonda normál működését helyreállítsák. A Voyager-szondákkal kapcsolatban továbbra is bámulatos, hogy még mindig működnek és kommunikálnak, az pedig, hogy az űreszköz ennyi idő után is képes aktiválni régi rendszereket, egészen lenyűgöző.