A fekete lyukak köztudottan olyan erős gravitációval rendelkeznek, hogy nem látjuk őket, mivel a fényt sem engedik ki hatókörükből. Akkréciós korongjaik azonban, amelyekben szétesett csillagokat és hasonló anyagokat gyűjtenek maguk köré, nagyon fényesek lehetnek. A galaxisok középpontjában lévő aktív szupernehéz fekete lyukakat, vagyis a kvazárokat akkréciós korongjaik teszik a világegyetem legfényesebb objektumaivá. Az egyetlen ok, amiért nem ezek uralják az égboltot az, hogy nincsenek hozzánk közel: a legközelebbi kvazár 600 millió fényévre van tőlünk.
Hogy a kvazárok mennyire lehetnek fényesek, egyelőre nyitott kérdés, a Siding Spring Observatory segítségével felfedezett J0529-4351 pedig jelentősen kitolta a várt határokat. A J0529-4351 látszólagos fényessége hasonló két másik fényes kvazáréhoz, a J0100+2802-höz és a J2157-3602-höz, és ezekhez hasonló, mintegy 12 milliárd fényév a távolsága is. Van azonban egy nagy különbség köztük.
A J0100+2802 és a J2157-3602 jelű kvazárokat gravitációs lencsézéssel látjuk: mindkét esetben egy közelebbi galaxis fókuszálja a fényüket, így sokkal fényesebbnek tűnnek, mintha közvetlenül látnánk őket. Ha ezt a lencsézést tekintetbe vesszük, ez a két kvazár, bár kétségtelenül nagyon fényes, az ismert fényes kvazárok fő csoportjába tartozik, vagyis nem számít kiugrónak.
A J0529-4351-et felfedező kutatók viszont nem tudtak jelentős lencsehatást azonosítani, vagyis úgy tűnik, hogy közvetlenül látják az objektumot. Hacsak nem tévednek, akkor ez legalább egy nagyságrenddel jelentősebb fényességet jelent a látszólag hasonló, de lencsézett objektumokhoz képest. „Ez a világegyetem legfényesebb ismert objektuma, amely 200 billiószor fényesebb a Napnál” – mondja Christian Wolf, az Ausztrál Nemzeti Egyetem munkatársa a felfedezésről beszámoló közleményben, hozzátéve, hogy kétli, hogy a rekordot valaha is megdöntik.
A kvazárok fényessége és tömegnövekedése közötti kapcsolatra vonatkozóan még mindig sok a kérdés. Mindazonáltal a felfedezők úgy gondolták, hogy elegendő információval rendelkeznek ahhoz, hogy megbecsüljék, milyen ütemben táplálkozik ez a gigantikus égitest. Egyes fényes kvazárok évente akár egy naptömegnyi csillagot is bevonzhatnak akkréciós korongjukba, hogy végül be is kebelezzék az anyagot. A J0529-4351 valószínűleg ugyanezt teszi, de sokkal gyakrabban – minden egyes nap megeszik egy Napot.
A J0529-4351 nem a valaha észlelt legnagyobb tömegű fekete lyuk, de 17 milliárd naptömegével a nagyok közé tartozik. A látszólagos ellentmondás kivételes fényessége és átlagosabb tömege között a korával magyarázható, mivel távolsága miatt nagyon fiatal állapotában látjuk.
Ez egyrészt azt jelenti, hogy látott állapotában még nem volt ideje rekordméretűre nőni. Másrészt a táplálkozási sebessége is tulajdonítható korai és ősi állapotának. „A fiatal világegyetemben az anyag kaotikusan mozgott, és sok éhes fekete lyukat táplált. Ma a csillagok rendezettebb módon, biztonságosabb távolságokban mozognak, és csak ritkán vetődnek fekete lyukak közelébe” – mondja Rachel Webster professzor a Melbourne-i Egyetemről.
Ebből a hatalmas távolságból nem láthatjuk részletesen a J0529-4351-et, de közelebbi társai jó alapot jelentenek a megismeréséhez. „Úgy nézhet ki, mint egy gigantikus és mágneses viharcella, 10 000 Celsius-fokos hőmérséklettel, villámokkal és olyan gyors szelekkel, amelyek egy másodperc alatt megkerülnék a Földet” – mondja Wolf. „Ez a viharcella hét fényév átmérőjű, ami 50 százalékkal nagyobb, mint a Naprendszer és a galaxis következő csillaga, az Alfa Centauri közötti távolság.”
A J0529-4351 látszólagos fényessége 16 magnitúdó körül van, ami a Plútóhoz hasonló, amikor a pályája legtávolabbi részén jár a Földről nézve. Ez azt jelenti, hogy a professzionális távcsövekkel nem okoz gondot a megfigyelése. A kihívást az jelentette, hogy rájöjjenek, hogy ez egy kvazár, nem pedig egy csillag a galaxisunkban. A Gaia űrteleszkóp segítségével végzett felmérések során ezért először nem is vették észre, mert az első elemzéseket végző mesterséges intelligencia nem ismerte fel, hanem ehhez emberi elemzőkre volt szükség.
