Kék fény alvászavarokat okozhat. A folyamatos képernyőnézés meg szemszárazságot. Nem is beszélve a látásromlásról. Ismerősek ezek a mondatok? Bár a technológia viszonylag új, és vele új problémák is jöttek, a félelmek alapvetően hasonlók, mint a 19. században, amikor a kor embere azon aggódott, hogy az olvasás tönkreteszi a látást. Egyesek egyenesen úgy vélték, hogy a könyvnyomtatás elterjedése miatt tömegessé vált olvasnivalók nyomán, hacsak nem történik valami drasztikus változás, a brit lakosság java a század végére megvakul.
A helyzet persze korántsem volt annyira súlyos, mint gondolták, a látászavarok előtérbe kerülésében ugyanis nagy szerepet játszott, hogy ebben az időszakban vált önálló tudományággá a szemészet, és az újonnan alkalmazott látástesztek egyre több embernél tártak fel problémákat, amelyeket aztán szemüveggel igyekeztek korrigálni a szakértők. Valószínűleg tehát korábban sem volt nagyságrendileg sokkal kevesebb rövid- vagy távollátó, csak rendszerint nem diagnosztizálták őket.
A kor emberének mindenesetre úgy tűnt, hogy hirtelen mindenki szemüveges lett, amiért aztán az olvasást, a modern életformát, a városi környezetet, az oktatást vagy éppen a gőzgépet okolták. Olyan is volt, aki egyenesen a jólétet látta a rövidlátók megszaporodásának hátterében, mondván hogy a javakhoz való könnyű hozzáférés sorvasztó hatással van az idegrendszerre, és vele a szemek egészségére is. De szóba került a modern közlekedés is, mint a probléma okozója, azzal az indoklással, hogy a hosszas ülés sem egészséges, ráadásul az olyan újításokon, mint a vonat, még olvasni is kiválóan lehetett, ami nyilván súlyosbította a gondokat.
Az aggályok annyiban helytállók voltak, hogy a korabeli világítási viszonyok, többek közt az iskolákban is, minden bizonnyal inkább növelték, mint csökkentették a látásproblémák előfordulási arányát. És mivel ekkoriban vált kötelezővé az oktatás, ezek a körülmények egyre többeket sújtottak. Egy, a helyzetet tényleg tudományos precizitással megvizsgáló brit kutató, Robert Brudenell Carter ugyanakkor arra jutott, hogy bár az iskolai körülményeken kétségkívül lehetne javítani, az nem mutatható ki, hogy az oktatás önmagában rontaná a látást.
Mindez azonban nem tántorította el a viktoriánus kor emberét a fejlődéstől, hiába beszéltek szuperlatívuszokban az aggodalmaskodók a „vad népek” felsőbbrendű látásáról, azt azért senki sem fontolgatta komolyan, hogy vissza kéne térni az ősállapotokhoz. Helyette inkább újabb modern találmányt fejlesztettek ki a szemek védelmére, újfajta, színezet üvegű szemüvegeket, amely megvédte viselőjét a portól és az erős fényektől. Ismerős?
