A biológusok korábban azt hitték, hogy a vérünkben milliliterenként jelenlevő több százmillió vérlemezke csak a véralvadáshoz szükséges. Nemrégiben azonban kiderült, hogy ezek az egyszerű sejttöredékek nagyon sokoldalúak, és például a fertőzések leküzdésében is fontos szerepet játszanak. A Science magazinban pedig nemrégiben megjelent egy tanulmány, amely szerint a vérlemezkék a véráramban keringve felszívják a más sejtek, köztük a tumorsejtek által kibocsátott DNS-fragmentumokat is.
Ezen tulajdonságuk miatt a vérlemezkék értékes DNS-tárolókká válhatnak az úgynevezett folyadékbiopsziákhoz, amelyekkel így egy napon egyszerű vérvizsgálattal diagnosztizálhatják a rákot a tumor szövetéből való invazív mintavétel helyett. A független szakértőket lenyűgözi a kutatás és a mögötte álló meglepő ötlet. „A munka nagyon alapos és meggyőző” – mondja Johan Heemskerk, a vérrendellenességekkel foglalkozó Synapse Research Institute sejtbiológusa.
A vérlemezkék nem csak a sérüléseknél halmozódnak fel, hogy vérrögöket képezzenek, hanem számos más funkciót is betöltenek, például segítik az immunrendszert a kórokozók elleni küzdelemben. Ezek az elemek nagyobb csontvelősejtekből válnak le, és néha kis mennyiségű DNS-t is megőriznek elődeiktől. De nincs saját génállományuk, amely sejtmagban lenne elrendezve. Két 2019-es tanulmány is utalt azonban arra, hogy a vérlemezkék többek közt vírusokból származó DNS-t tartalmazhatnak. A vérben emellett rengeteg úgynevezett sejtmentes DNS is található, amelyet különböző testi sejtek bocsátanak ki.
Bethan Psaila, az Oxfordi Egyetem hematológusa, az új tanulmány társszerzője és kollégái 2019-ben kezdtek foglalkozni a vérlemezkék és a DNS-felvétel ötletével. A céljuk a folyadékbiopszia fejlesztése volt, ezért azt találták ki, hogy megvizsgálják, vajon a vérlemezkék befogják-e a sejtmentes DNS-t, és ez információval szolgálhat-e a különböző vizsgálatokhoz.
Annak ellenére, hogy az ötlet rögtön támogatást is kapott, amikor elkezdték, a legtöbben egy kicsit őrültnek tartották az elképzelést, mondja Psaila. Amikor azonban a kutatók egészséges vérdonorok vérlemezkéit kezdték elemezni, úgy találták, hogy ezek körülbelül 8%-a erősen pozitív eredményt ad a DNS-teszten. Annak megerősítésére, hogy a DNS valóban a test sejtjeiből származik, a kutatók várandós anyák vérlemezkéit is elemezték, akiknek a vérében kis mennyiségben megtalálható a magzat DNS-e. Psaila és kollégái megállapították, hogy a fiút váró anyák vérlemezkéiben Y kromoszóma töredékek voltak, amelyek a lányt váró anyák vérlemezkéiben nem voltak jelen.
A szakértők arra is rájöttek, hogy amikor a vérlemezkéket rákos sejtekkel együtt tenyésztik, azok felszívják rosszindulatú szomszédaik DNS-szekvenciáit. Ráadásul a rákos betegek vérlemezkéiben is kimutattak olyan DNS-mutációkat, amelyek arra utaltak, hogy azok felvették a tumorsejtek DNS-ét. A csapat továbbá azt is megállapította, hogy a vérlemezkék felszívják a betegek rák előtti állapotú vastagbél-elváltozásaiból származó DNS-t, ami azt sugallja, hogy ezek hasznosak lehetnek az ilyen problémák korai felismerésében.
A kutatások azt mutatják, hogy a vérlemezkék több sejtmentes DNS-t tartalmaznak, mint maga a vér. „Úgy viselkednek, mint a DNS-t felszívó szivacsok” – mondja Psaila. Hogy a vérlemezkék miért ilyen fogékonyak a DNS-re, még nem tisztázott. Psaila szerint talán azért segíthetnek csökkenteni a sejtmentes DNS vérbeli koncentrációját, mert az gyulladást okozhat, és ezért káros lehet.
A standard folyadékbiopsziai vizsgálatok gyakran nem elég érzékenyek ahhoz, hogy kimutassák a vérben található kis mennyiségű sejtmentes DNS-t rák esetén. De a vérlemezkék munkája egy teljesen új DNS-forrást jelent a folyadékbiopszia számára, mondja Shervin Tabrizi, a MIT és a Harvard Broad Intézetének radiológusa. Jelenleg a folyadékbiopsziai mintákban található vérlemezkéket kidobják. De ha a kutatók helyette hasznosítani tudnák az ezekben tárolt DNS-t, akkor ez többszörösére növelhetné az ilyen tesztek érzékenységét, mondják a szakértők.
