Bár régóta tudjuk, hogy a Vénuszról szóló időjárás-jelentések sosem lesznek különösebben derűs olvasmányok, egy nemrég megjelent tanulmány szerint azonban még annál is rosszabb a helyzet, mint ahogy korábban gondolták a szakértők. A bolygószomszédunk felszínén 480 °C a hőmérséklet, a légköri nyomás 90-szerese a földinek, ráadásul időről időre kénsavból és fémekből álló záporok öntözik a bolygót. Mindeddig nem sikerült olyan űrszondát küldeni a Vénusz légkörébe, amely pár óránál hosszabb ideig bírta volna a pokoli körülményeket. Ez azonban nem minden: a NASA kutatói felfedezték, hogy a bolygóra az űridőjárás is fokozottan fejti ki hatását, és az úgynevezett forró áramlási anomáliák (HFA, hot flow anomalies) időnként naponta többször is gigantikus robbanásokat okoznak a Vénusz közvetlen közelében.

A forró áramlási anomáliákat 1982-ben fedezték fel a földi magnetoszféra határán. Gyakorlatilag az égitest fejhullámának átmeneti zavarairól van szó, amelyek hatására a napszél irányt változtat, lelassul, vagy akár vissza is fordul. Magas hőmérséklet, gyenge mágneses tér és alacsony részecskesűrűség jellemzi a belsejüket, peremükön viszont mind a mágneses tér ereje, mind a részecskesűrűség magas. A Vénusz esetében ezek az anomáliák rendszeresen meghaladják a bolygó méretét, komoly zavarokat okozva annak atmoszférájában.

Még súlyosabbá teszi a helyzetet, hogy a Vénusznak gyakorlatilag nincs védelmet nyújtó magnetoszférája, így a roppant energikus események közvetlenül a felszín felett történnek, magyarázza Glyn Collinson, a kutatás vezetője. A szakértők az Európai Űrügynökség Venus Express nevű szondájának megfigyelési adatait használták munkájuk során. Collinson elmondása szerint őket is meglepte, hogy milyen hatalmas és gyakori eseményekről van szó.

A szakértők gyakran felteszik azt a kérdést, hogy mi a fő különbség a Vénusz és a Föld közt. A magnetoszféra létezését többen is az élet kialakulásának egyik leglényegesebb követelményeként tartják számon, és a mostani eredmények is megerősítik fontosságát. A Földet érintő forró áramlási anomáliák nem jutnak át a mágneses tér határán, a Vénusz esetében azonban más a helyzet. A bolygó kizárólagos védelmi vonalát a légkör töltött részecskékkel teli rétege, az ionoszféra jelenti. A napszél és az ionoszféra közti egyensúly azonban nagyon törékeny, így a nagy energiájú események könnyen felborítják. Ilyenkor az ionoszféra pozíciója gyökeresen megváltozhat, jóval közelebb vagy éppen távolabb kerülhet megszokott helyétől, teljesen védtelenné téve a felszínt a Napból érkező magas energiájú részecskékkel szemben.