Az Európai Űrügynökség Rosetta űszondájának célpontja, a Csurjumov–Geraszimenko-üstökös másodpercenként nagyjából két kisebb pohárnyi vizet − még pontosabban 300 milliliternyi folyadékot − párologtatott el felületéről az első mérés idején. Az égitest jelenleg körülbelül 567 millió kilométerre jár a Naptól, 417 millió kilométerre a Földtől, és ahogy közeledik a Naprendszer centrumához, egyre intenzívebb olvadásba kezd majd.

A víz párolgását a szonda MIRO nevű műszere észlelte, első alkalommal június 6-án, amikor az űreszköz 350 ezer kilométerre volt az üstököstől, az pedig 583 millió kilométerre a Naptól. Az első mérések óta a mikrohullámú tartományban vizsgálódó eszköz minden alkalommal párolgást észlelt, a vártnak megfelelően növekvő mennyiségű víz távozását detektálva.

„Mindig is tudtuk, hogy látni fogjuk, ahogy a víz párolog az égitestről, az azonban meglepő volt, hogy ilyen korán megindult a folyamat” – mondja Sam Gulkis, a MIRO méréseinek fő elemzője, a NASA munkatársa. A szakértő hozzátette, hogy ha ilyen ütemben folytatódik a párolgás mértékének növekedése, 100 napon belül egy olimpiai úszómedencének megfelelő mennyiségű víz távozik az égitestről. Ahogy azonban egyre közelebb kerül a Naphoz, a párolgás üteme egyre gyorsabbá válik, és a Rosetta révén páholyból figyelhetjük, hogyan alakulnak az események, mondja Gulkis.

A víz a szén-monoxiddal, a metanollal és az ammóniával együtt az üstökösök anyagának legillékonyabb összetevői közé tartozik. A MIRO mindezen vegyületek jelenlétének mérésére képes, így kulcsfontosságú új információkat deríthet ki az égitest magjának pontos összetételéről, és arról is, hogyan szabadulnak fel ezek az anyagok a felszínről. A távozó gázok a felszíni por egy részét is magukkal ragadják, és azzal együtt hozzák létre a nukleuszt körülvevő ritka légkört, a kómát. Ahogy az üstökös egyre közelebb kerül a Naphoz, a kóma egyre méretesebb lesz, majd a napszél hatására anyagának egy részéből hosszú csóvát képződik az üstökös központi csillagunkkal ellentétes oldalán.

A Csurjumov–Geraszimenko-üstökös 2015 augusztusában éri el napközelpontját, amely a Föld és a Mars pályája között található, a Rosetta azonban már idén, 35 nap múlva találkozik az égitesttel, majd több mint egy éven át kísérni fogja azt. A gázkibocsátás mértékének pontos megállapítása az üstököskutatáson túl a jelenlegi küldetés szempontjából is létfontosságú, hiszen a közeledő szonda pályáját komolyan befolyásolhatják az égitestből kiáramló anyagok.

A Rosetta jelenleg kicsit több mint 50 ezer kilométerre van célpontjától. Aktuális pozíciója és a randevúig hátralevő idő az ESA küldetéssel kapcsolatos oldalán, ezen a demón, illetve ezen a The Sky Live nevű weboldalon követhető, ahol ezen túl az üstökös pillanatnyi tartózkodási helyéről, sebességéről és arról is információkat kaphatunk, hogy éppen az égbolt mely pontján tartózkodik.